Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

UM. Január 14. s Kedd Élőnyúl-fogás megvénkben Tanulnak a megye méhészei Békés megyében a földműves­szövetkezetek felügyelete alatt működő méhésztársulásoknál minden télen megszervezik a szaktanfolyamokat Ezeken a tár­sulások tagjain kívül részt vesz­nek a termelőszövetkezetek mé­hészei, a falusi ifjúsági szövetke­zetek tagjai és olyanok is, akik még csak a jövőben foglalkoznak méhészettel. A szaktanfolyamokon kiváló előadók tarianak előadásokat A szakelőadások megtartásához a megyei méhész szakbizottság biz­tosítja az anyagot és filmeket is rendel a társulások részére. A MÉSZÖV mezőgazdasági osztálya j magnetofonszalagra felvett szak- I előadásokkal is segíti a tovább- I képzést A megyei állategészség- I ügyi intézet és a MÉSZÖV de- I cemberben méhegészségügyi fele- í lősök részére tartott egynapos an- kétokat, s ezeken a méhbetegsé- gekről hangzottak el előadások. A nyolc járásban összesen 200 mé­hész vesz részt ezeken a tanfo­lyamokon. B. I. termelőszövetkezetbe. A leghe­lyesebb, ha elnököt maguk kö­zül választanak a szövetkezeti tagok. Nagyon indokolt és méltányos a határozatnak az a pontja is, amely szerint azok az elnökök, mezőgazdászok és könyvelők is kaphatnak indokolt esetben jö­vedelemkiegészítést, akik nem átirányítással kerültek valame­lyik gyenge tsz-be. Ugyanilyen állami támogatást lehet engedé­lyezni azoknak, akik amellett, hogy saját szövetkezetükben dolgoznak, másik tsz-ben Is el­látják az elnöki, mezőgazdászi vagy a könyvelői teendőket. Elő­segíti a határozat a nyugdíjas szakemberek munkavállalását is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztá­lya vezetőjének hozzájárulásával a gazdaságilag meg nem erősö­dött tsz-ekben 3—5, a közepe­sekben pedig 2—3 évi időtar­tamra a szüneteltetett nyugellá­tással azonos összegű jövede­lemkiegészítésben részesülhet­nek a nyugdíjas szakemberek. Mindemellett lehetőség van ura is, hogy azok, akik 1964- ben végeznek valamelyik közép­vagy felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézményben, gyakor­noki idejüket termelőszövetkeze­tekben tölthessék. Az ilyen gya­kornokokat fogadó tsz-ek visz- sza nem térítendő állami támo­gatásként megkapják a gyakor­noki fizetésnek megfelelő össze­get. Ez a kedvezmény is számot­tevően hozzájárul ahhoz, hogy tovább javuljon a termelőszö­vetkezetek szakemberekkel való ellátottsága. A legjobb megoldás természe­tesen az, hogy a termelőszövet­kezetek maguk gondoskodnak szakemberekről. Ezért helyes, ha a tsz-ek minél több fiatalt kül­denek felsőfokú iskolára tanul­mányi ösztöndíjjal. Az állam eh­hez is segítséget nyújt a szövet­kezeteknek: vissza nem téríten­dő támogatásként rendelkezé­sükre bocsátja az ilyen ösztön­díjak összegét. ■ Messzemenő és sokoldalú te­hát az a gondoskodás, amellyel államunk a tsz-ek szakmai irá­nyításának fejlesztését előmoz­dítja. A szövetkezeteken a sor, hogy éljenek a felsorolt lehető­ségekkel, elsősorban ők maguk látják ennek hasznát, de jól szolgálják vele az egész mező- gazdasági termelés és ezáltal a népgazdaság érdekeit is. Gulyás Pál Sok prémes bőr tönkremegy — hiánycikk a bunda és a kucsma A napokban jót mosolyogva me­sélte egyik ismerősöm: Férjem nemrégiben megnyúzott egy bir­kát egy közösen tervezett vacso­rához. A birka tulajdonosa azt mondta: Amiért megnyúztad, bor­ravalóként neked adom a birka bőrét. A férjem nagylelkű volt, a kijelentette: Add el a bőrt, s ve­gyél a pénzen, amit akarsz. Kép­zelje, milyet csalódtam, mindösz- sze 23 forintot kaptam érte. Meg is mondtam, hogy ezért kár volt strapálnom magam... Magam is jót mosolyogtam vol­na ezen, hogyha nem fordulnék meg gyakran az áruházatiban, ahová a család szükségleteinek be­szerzése kényszerít időnként. Mos­tanában még egyszer sem sikerült úgy eltölteni néhány percet az ál­lami áruházban és a gyermekru­házati boltban, hogy ismét és is­mét ne legyek fültanúja az ilyen párbeszédnek. — Irhabundát szeretnénk, — Nincs kérem. — Van-e kucsma? — Egyelőre nincs kérem — Mikor lesz? — Azt nem tudjuk, kérem. Az érdeklődők vérmérsékletük szerint vagy tudomásul vesz;k, hogy nincs, vagy pedig azt mond­ják: A mindenségit azoknak a di­vattervezőknek, most már a nők­nek is kucsmát akarnak biggyesz­teni a fejükre, csak azt nem mond­ják meg, hogy honnan lehet meg­vásárolni. Éppen egy fentihez hasonló Pár­beszéd után találkoztam Ö6sze Paulák János elvtárssal, a Békés­csabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat igazgatójával, s megkér­deztem, mi az oka annak, hogy mindazok, akik irhabundát, kucs­mát, bekecset, szőrmebélést keres­nek, csak „nincs kérem” választ kapnak a ruházati boltok kiszolgá­lóitól. A válasz az volt, hogy al­kalmas időben keressem fel, s el­beszélgetünk róla. Így is történt. — Annyi mondanivalóm van, hogy hirtelen azt sem tudom, me­lyikkel kezdjem. Azzal-e. hogy Békéscsabán legalább 50 kiváló szűcs szakmunkás van, s miután hiába kopogtattak a szőrme- és kézműipari vállalat ajtaján, a szakmájuktól teljesen idegen foglalkozási körben helyez­kedtek el. Nehéz szívvel mond­tunk nekik nemet. Nehéz szívvel kell megállapítani azt is, hogy szinte haldoklik a szűcs szakma. Én idestova öt éve vagyok a vál­lalat élén, s azóta nem volt ipari tanulónk, a megye területéről is mindössze egyet vizsgáztattunk... El lehet képzelni ezek után, hogy milyen fájó szívvel mondunk ne­met a kereskedelmi árubeszerzők­nek, akik azzal keresnek fel ben­nünket, hogy 590 irhabundát, 16 ezer kucsmát, több ezer beke­cset és gépkocsivezetői bundabélést akarnak megrendelni. Nemet kell mondjunk a legtöbb esetben azért, mert nincs nyersanyag. Központi készletből a msgye lakossága igé­nyének talán egy ezrelékét kap­juk. Tavaly is 30 panofixbundára való anyagot küldtek, pedig, ha 550-ra valót kaptunk volna, az sem lett volna sok. Kucsmából, amely divat is, s amely jól védi a fejet és a fület a hidegtől, mind­össze hatszázat tudtunk készíteni. S így sorolhatnám tovább az ir­habundát, a bélést, a prémgallért, stb. Elgondolkoztam: lehetséges, hogy a juhállományban és vadál­lományban igen gazdag Békés me­gyében egy állami, vagyis tanácsi vállalati nem jut hozzá nyersanyaghoz 7 Ezt hangos szóval is kifejeztem, s megtoldtam azzal, hogy a megyét járva sok helyen láttam fészerben vagy a padláson heverő birka- és egyéb bőröket. Ehhez még hozzá­tettem azt is, amit a napokban a már említett ismerősöm mondott, hogy nem érdemes, főleg vidékről nem érdemes bevinni a birkabőrt Békéscsabára a nyersbőr-felvásár­lónak, mert még borravalónak is , nevetséges összeget ad érte. — Megyeszerte nékem is sok termelőszövetkezeti vezető ismerő­söm van, — jelentette ki erre Pau- lik elvtárs. — Az egyik vezető el­mondta: nevetséges, hogy az üze­mi konyha számára levágott 14 birka bőréért mindössze 140 forin­tot fizettek. Véleményem szerint azért küszködünk mi anyaghiány­nyal, s azért nem tudjuk betölte­ni hivatásunkat, vagyis kielégíteni a lakosság igényét irhabundából, kucsmából, bekecsből, stb., mert a tenyésztők nincsenek ér­dekelté téve abban, hogy értéke­sítsék a birka-, a kecske- és az egyéb bőröket. De nincsenek érdekeltté téve a vadászok és a vadat kedvelők sem abban, hogy vigyázva nyúzzák meg a nyulat, s értékesítsék a bőrét. Ka­pásból tudnék néhány olyan va­dászt felsorolni, akiről tudom, hogy elégeti vagy a vécébe dobja a nyúlbőrt. De tudnék jó néhány olyan termelőszövetkezetet is fel­sorolni, ahol az elhullt naposbá­rányokat egyszerűen elássák, mert nem tartják kifizetőnek a mngnyúzását, pedig... Itt van az én kucsmám. Évek­kel ezelőtt készült naposbárány- bőrből. Három darabból kitelik, s legalább 200 forint az ára. A nyersbőr-felvásárló — megmagya­rázhatatlan okok miatt — csupán 1—2 forintot fizet egy báránybőr­ért. Hasonlóan alacsony, mindösz- sze 18—25 forint között váltakozik egy nagy birka bőr ára is. Egy bir­kabőrből 500—-550 forint értékű mellény készül. A bőrt csak im- mel-ámmal értékesítik — ha ugyan értékesítik. Mi szomorúan azt tapasztaljuk, hogy nem érté­kesítik, hanem ott tartják a pad­lásgerendán, s ott eszi meg a moly, vagy pedig sehogy, vagy félig ki­készítve az ágy elé terítik sző­nyeg helyett. Az is előfordul elég gyakran, hogy eladják vagy fel­dolgoztatják maszek szűcsökkel. Példa erre, hogy tavaly is 600 bir­kabőrt foglalt le a rendőrség há­rom maszek szűcstől. Az azelőtti években is volt erre példa bőven — Eddig csak a tényeket, s rá­adásul mind a szőrmeipari válla­lat, mind a lakosság Igénye szem­pontjából szomorú tényeket álla­pítottunk meg. Paulik elvtárs sze­rint milyen megoldást lehetne ta­lálni arra, hogy minden levágott prémes állat bőre nyersanyagként .jelentkezzen a vállalatnál, s aztán használati cikként az áruházakban, az igények kielégítésére? — Én már sokat töprengtem ezen. Véleményem szerint renge­teg bőrhöz hozzájutna a vállalat s hatalmas értékeket tudnánk megmenteni a népgazdaságnak, hogyha a Békéscsabai Szőrme- ét Kézműipari Vállalat nyersbőr-kikészitő engedélyt kapna. A megyei tanácson keresz­tül már fordultunk ilyen kérelem­mel a Könnyűipari Minisztérium hoz, de nemleges választ kaptunk. Én nem tudom, hogy a Simontor- nyai Szőrmeipari Vállalat milyen megokolásból kapott nyersbőr fel- dolgozási engedélyt. Tény az, hogy itt Békés megyében sokkal több a prémes állat, mint azon a vidéken. S mi meg tudnánk találni a módját annak, hogy a megye juhtenyésztő gazdaságaiból, a háztáji gazdasá­gokból is felvásároljuk a bőrt, még az elhullt naposbárányok bőrét is elég jó áron. Kikészítési engedély birtokában megfelelő kapcsolatot teremtenénk a vadásztársaságok­kal is, s akkor nem s?mmisülnt meg annyi nyúlbőr, a vállalat ki­váló szűcseinek nem kellene gyak­ran munkásnadrágokat varmi. mert lenne munkájuk. Mi több legalább 30 szűcs szakmunkást tudnánk alkalmazni azok közül, akik kénytelenek voltak más mun­kakörben elhelyezkedni, kitéve annak, hogy lassan elfelejtik szak­májukat. Azt, hogy most megyeszerte mennyi bőr megy tönkre, csak ak­kor derülne ki, hogyha a Köny- nyűipari Minisztérium az indokolt kérésnek eleget téve, kikészítő en­gedélyt adna a Békéscsabai Szőr­me. és Kézműipari Vállalatnak, amely kedvezőbb felvásárlási árral érdekeltté tenné' a szövetkezeti gazdaságokat és az egyéneket is abban, hogy minden prémes á’lat bőrét gondosan nyúzzák le, meg­felelően kezeljék és értékesítsék. Nemcsak arról van itt szó, hogy irhabundához, kucsmához, bekecs­hez, béléshez jussanak mindazok, akik igényt tartanak rá, hanem hatalmas értékek megmentéséről is. Éppen ezért mielőbb intézkedni kellene, hogy a termelők érdekelt­té legyenek téve a nyersbőr meg­becsülésében és értékesítésében. Kukk Imre A Békés megyei ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT felvételre keres gyakorlattal rendelkező motorszerelőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat anyaggazdálkodási osztályán, Békéscsaba, Széchenyi utca 6. 92975

Next

/
Oldalképek
Tartalom