Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

1964. január 9. 3 Csütörtök Egy szövetkezeti család zárszámadása A tavalyinál is jobb eredmények elérésére törekszenek a Gyulai Állami Gazdaságban Szemenyei Sándor bácsival, az orosházi Szabadság Termelőszö­vetkezet fogatosával két esztendő­vel ezelőtt találkoztam először, amikor a közös gazdaság zárszám­adási ünnepségén nem éppen le­becsülendő feladatat látott el: közmegelégedésre ízletes papri­kást főzött a kollektívának. Tolt munka Két esztendő telt el azóta, s a minap, a vasárnap délelőtt ünnepi békés csendjében otthonában ke­restem fel Szemenyei Sándor bá­csit S amíg élete párja az ebé­det készítette, ő egy kisszéken ül­ve, testes fahusánggal törte a mo­zsárban a szárított pirospaprikát Miután Sándor bácsi a Szabadság Tsz tavalyi gazdálkodásának szép eredményeit megrajzolta, az ő „egyéni” zárszámadására is sor került Mindenekelőtt emlékez­tettem arra, amit két évvel ez­előtt az elnök mondott róla, hogy Sándor bácsinak alig győznek munkát adni. ■— Az elmúlt esztendőben már volt munka bőven — mondotta Sándor bácsi — letelt az az idő, amikor bizonyos szervezetlenség miatt nem ment úgy minden, ahogy szerettük volna. 1963-ban 525 munkaegységet teljesítettem, ami körülbelül 30 forintos érték­kel, elég szép összegre rúg. Erre azonban még sok egyéb apróság is jön, mert nálunk tavaly igazán serkentő prémiumrendszert alkal­maztak. Mint fogatos, egy hold kukorica megművelését vállaltam, Tízmillió forintos forgalom az orosházi bútorboltban Az orosházi bútorboltban az el­múlt esztendő folyamán összesen 9 millió 558 ezer forintos forgal­mat értek el. A gazdára talált bú­torféleségeknek közel a fele fes­tett, a többi pedig kárpitos- és fé­nyezett áru volt. Az eladott búto­roknak mintegy 60 százalékát OTP-hitelre vásárolta meg a la­kosság Az előző évekhez viszo­nyítva lényegesen nagyobb volt a választék konyhabútorból, viszont a kárpitos-garnitúrából jóval töb­bet is el tudtak volna adni a bolt dolgozói. gáti politika belső ellentmondá­sosságát. A rakétakorszakban a vezető nyugati nagyhatalmak politikája minden kétértelműség és ingado­zás ellenére addig a felismerésig voltaképpen eljutott, hogy a vi­lágháború többé nem lehetséges módszer a nemzetközi konfliktu­sok megoldására. Az új szovjet ja­vaslat nem tesz egyébét, mint le­vonja ennek a ténynek logikus konzekvenciáit. A nyugati nagy­hatalmi politika azonban vissza­hőköl, mert „elvileg” kénytelen volt ugyan elismerni az atomka­tasztrófa képtelenségét és hiába­valóságát, gyakorlati politikájából azonban távolról sem söpörte ki a nyomás, agresszió, az erőszak maradványait. Legvilágosabb ez a kettősség a német problémával kapcsolatban. Ez magyarázza hogy a nyugati hatalmak kancel­láriáiból szüntelenül ömlő vissz­hang nagyrészt éppen ezzel kap­csolatos. A nyugati állásfoglalás logikai tarthatatlanságát persze legvilágosabban a bonni távírógé­pek kopogják le. A hamburgi Welt dühös vezércikkban hangoz­tatja, hogy „az erőszakról való le­mondás megkötné a Nyugat ke­zét” Persze, a Welt szerkesztő-é­gében is tudják, hogy a bonni szájíz s a 41 mázsás csöves termésnek 10 százalékát megkaptam. A 800 négyszögöl répa után körülbelül 500 forint többletkeresethez jutot­tam. Azoknak a fogatosoknak, s így nekem is, akik havonta húsz­szor legalább befogtunk, havi 40 forintot fizettek. Persze volt olyan hónap, amelyikben csak egy na­pot pihentünk. Bz egy százaiét Sándor bácsi felelevenítette az őszi nagy iramú betakarítást, amelyben a fogatosok is dereka­san megállták a helyüket. A szál­lításnál számukra is biztosított a szövetkezet vezetősége megfelelő anyagi ösztönzést. Sándor bácsi a kukorica betakarításánál egyszá­zalékos alapon 4 mázsa termény­hez juthatott. Nem felej ti el meg­említeni, hogy társaival együtt nagy gondot fordítottak a minő­ségre is, hiszen tudták, hogy az­zal még nincs elintézve minden, ha csak a mennyiség gyarapodá­sára figyelnek. Csurgatja a forintokat A család zárszámadásába ter­mészetesen beletartozik a háztáji jövedelem felmérése is. Nos, Sán­dor bácsiéknál ebből is bőségesen akad. A háztáji föld jövedelmét a hamarosan értékesítésre kerülő, illetve a levágandó három hízott sertésben szám«1 ják. összérték­ben, 18 Ft-os kg-kénti árral ez 8280 forint. A hízókból egy kerül a család éléskamrájába, kettőt pe­dig eladnak. A malacokat 1700 fo­rintért vásárolták, s ha ezt az ösz- szeget leszámítjuk, még akkor is szép jövedelemhez jut a Szeme­nyei család. Csurgatja a forinto­kat ezenkívül a ház körüli kert is, amelyben Szemenyei néni szerint lehet gazt is termelni, de hasznos növényeket is. Nem kell monda­nunk, hogy ő az utóbbit valósítja meg, hiszen csak virágból 700 fo­rintot árult az elmúlt évben. Más vonatkozásban is „segít” a háztáji kert a konyhapénzt előtere"- -ni. — Dicsekvés nélkül kijelenthe­tem, hogy elégedett vagyok az évi munkánk eredményével, — — mondta végül Sándor bácsi — s ebből táplálkozik reményem a jövőre is, mert úgy érzem, szövet­kezetünkben jól összeigazítottuk a lépteinket. szerinti német egység, azaz a Né­met Demokratikus Köztársaság bekebelezése atomháború nélkül megvalósíthatatlan. Ami nem ke­vesebbet jelent, mint azt, hogy mindenképpen megvalósíthatat­lan. Ha tehát erőszakkal ezt a kérdést nem lehet megoldani, ak­kor miért nem minősül természe­tesnek és logikusnak az erőszak­ról való lemondás? A válasz: azért, mert a nyílt lemondás az erőszakról feltárná a hivatalos nyugatnémet külpolitika képte­lenségét és összeomlását, új tár­sadalmi és politikai erőket szaba­dítana fel, zavarná a Nyugaton ki­alakult militarista szövetségek ka­tonai és gazdasági köreit. Amit Londonból, Párizsból vagy éppen Washingtonból hallunk, az voltaképpen nem más, mint en­nek a nyugatnémet álláspontnak burkoltabb és szelídebben fogal­mazott változata. A lényeg az, hogy az erőszakról való lemondás a békés tárgyalások kötelezettsé­gét jelenti — ez pedig szétbom­laszthatja azt a nyugati akcióegy­séget, amelyet ma már elsősorban az ellentétektől megtépázott at­lanti blokk katonai keretei tarta­nak össze. A nyugati visszhang negatív elemei mögött ily modor voltaképpen a nyugatnémet po­Az ez évi termelési tervekről be­szélgettünk a Gyulai Állami Gaz­daság vezetőivel. Erről azonban szinte lehetetlen úgy beszélgetni, hogy vissza-vissza ne pillantsunk az elmúlt évi eredményekre. Azok­ról azqpban nem szívesen nyilat­koztak. Nem azért, mintha szé­gyellniük kellene bármely növény termésátlagát vagy az állatte­nyésztési hozamokat Sőt, nagyon is kiválóak voltak, s éppen ezért nehéz nyilatkozatra bírni őket, mert azt mondják: megint ránk fogják a többi gazdaságok, hogy dicsekszünk. No, de kövessük a beszélgetés fonalát úgy, ahogyan lezajlott. Az ez évi tervekről elöljárójában el­mondották a gazdaság vezetői, hogy sokkal reálisabbak, mint az eddigiek voltak. Az irányító szer­vek rájöttek, hogy a túl magas tervből csak számok maradtak év végére, nem tudtak annyi gabo­nát, tejet, húst átadni a népgazda­ságnak, mint amennyire az a ter­vek alapján számított. Tavaly pél­dául búzából holdanként 20 má­zsás tervet kapott a Gyulai Állami Gazdaság, ezzel szemben csak 15,64 mázsát tudott betakarítani a kedvezőtlen időjárás és egyéb okok miatt. — Most 18 mázsás holdankénti tervfeladatot kaptunk búzából — magyarázták —, de könnyen meg­történhet, hogy elérjük a 20 má­Néhány héttel ezelőtt határoz­ták el magukat a • kevermesi tsz-ek; a Kossuth, a Petőfi és a Vörös Csillag, hogy erőiket egye­sítsék. Az ezzel kapcsolatos fel­adatokat ellátták és az egyesített szövetkezetben máris munkához láttak. Elsőnek a gazdaságok üzem terveit összesítik, hogy lás­Iitikának csődjét kell keres­nünk. Persze, a visszhang nem­csak sötét és tagadó hangokból áll. Felbukkannak az óvatoskodó tapogatózás félhangjai is. Ennek két magyarázata van: az egyik, a szovjet javaslat általános jellegű, nem a német kérdésre összponto­sul, hanem megoldást mutat az összes területi kérdések rendezé­sére. A nyugati hatalmak, s min­denekelőtt a világpolitikában fő­szerepet játszó Egyesült Államok pedig nagyon jól tudják: a nem­zetközi erőviszonyok napról napra jobban eltorlaszolják az erőszak csatornáit és minél később enged­nek a valóság nyomásának, ezt annál kedvezőtlenebb feltételek között lesznek kénytelenek meg­tenni. A másik ok, természetesen maga a nemzetközi légkör, a vi­lágközvélemény nyomása. Ez ma már nem enged más kiutat a fe­lelős nyugati kormánykörök szá­mára, mint azt, hogy a Hruscsov- javaslatra „ellen javaslatokkal” válaszoljanak. Helyzetük így is nehéz: aki az erőszak eltörlésének indítványával szemben „ellenja­vaslatokkal” él — az a világ sze­mében menthetetlenül leköti ma­gát az erőszak mellett... Gömöri Endre jól megmunkált talajba vetettük el az ezer holdat, s most olyan bu­ján kerültek a vetések a hótakaró alá, hogy tavaly még májusban sem voltak olyanok. — Kár, hogy csak ezer és nem két-háromszor annyi holdon ter­mel a gazdaság 18 vagy 20 mázsás átlagot — jegyeztük meg elisme­rően. — Látszólag nagy a gazdaságunk — 6600 holdas —, azonban ebből 2500 hold legelő. A búzavetésterü­let így is nagyobb a tavalyinál, de nagyobb az őszi árpa és a cukor­répa-vetésterület is, úgy annyira, hogy az idén kevesebb kukoricát vetünk, mint tavaly. — Ha már itt tartunk, akkor szeretnénk hallani néhány szét a kukorica tavalyi termésátlagá­ról, s as idd előirányzatáról. — Az elmúlt évben 718 hold át­lagában 27,2 mázsa májusi mor­zsolt ban számított kukoricát ter­meltünk. Ez holdanként 1,2 má­zsával több volt a tervezettnél, azért, mert a kukorica egy részét öntöztük, más része pedig nagyon kiváló gépi és kézi munkát ka­pott. Volt egy 120 holdas öntözés nélküli táblánk, amelyről átlag 35 mázsa májusi morzsolta* takarí­tottunk be. Az idén átlag 2ö má­zsa kukoricatermés a feladatunk. sák, milyen termelési feladatot kell megoldaniuk ebben az eszten­dőben. Az összesítéssel jó ütem­ben haladnak. Felépítenek többek között egy nibdem sertéshizlaldát, ahol 3000 sertést hizlalnak. Gon­dolnak azokra a gazdasági épüle­tekre is, amelyeket a korábbi — apró — szövetkezetekben haszno­sítottak. • A sertéshizlalda építésével egy- idóben ki akarják alakítani a nagyüzemi állattartás épületeit is. Az itt működő szövetkezetek a korábbi esztendőkben olcsó épüle­teket készítettek a szarvasmarha- tenyésztésnek. Most kőépületeket emelnek és úgy rendezik be, hogy a munka könnyű legyen, ugyan- altkor az állatok termelése a je­lenleginél lényegesen magasabb szintet érjen el. Volt egy 30 holdas öntözött terüle­tünk, amelyen 312 mázsa termett, de Avramucz Mária szocialista brigádja öntözés nélkül egy öthol­das tábláról átlag 330 mázsa ter­mést ért el. Hasonlóan jól sike­rült 100 holdon a kender is: a ter­vezett 35 mázsával szemben 47 mázsát takarítottunk be. Az említett növényekből a terv azonos vagy valamivel kisebb a tavalyinál. A kendert viszont 35 mázsa helyett 40 mázsában álla­pították meg. Reméljük, sikerül majd túlteljesíteni ezt is. Egyéb­ként a növénytermesztésből az előirányzat szerint 2,4, az állat- tenyésztésből 1, a segédüzemekből pedig 0,7 millió forint tiszta nye­reséget kéH elérnünk. — Miért Jóval kevesebb az állat­tenyésztésből elérendő tiszta nyereség? Talán kevés a gazda­ságban az állatállomány? — Kevésnek éppen nem mond­ható, mert háromszáz a tehén, négyszáz az egyéb szarvasmarha és tízezer a juhok száma. Az el­múlt évben a tervezett 707 ezer li­ter tejjel szemből 925 ezer liter tejet fejtünk. A tehenenkénti tej­hozam meghaladta a 3500 litert. Kovács Károly tehenész például A juhászok is kitettek magu­kért. Tavaly a gyapjú termelésben a két megye állami gazdaságai­nak első három legjobbja közt voltunk. A nyírt átlag — a bárá­nyokat is beleszámolva — 4,52 ki­logramm volt. De a kosokról 9— 10, az anyajuhoktól pedig 5—6 kiló gyapjú került le. Érdekessége még a juhászainak az, hogy ta­valy 2900 bárányt értékesítettünk. Ebből ezer külföldre, vagyis Gö­rögországba és Szenegálba került pecsenyebárányként. Ezerkétszá­zat a termelőszövetkezeteknek ad­tunk továbbtenyésztés céljára, hét­százat pedig hazai fogyasztásra. Ezek szerint a Gyulai Állami Gazdaságban minden feltétel megvan ahhoz, bogy az ez évi termelési előirányzatokat túltel­jesítik? — Bízunk benne, hogy sikerül. Nagyon szorgalmas dolgozóink vannak. Ennek bizonyítására ele­gendő azt megemlíteni, hogy ta­valy 17 brigád küzdött a szocialis­ta címért Bár munkájuk még nincs teljesen értékelve, úgy lát­juk, hogy hét brigád igencsak ma­radéktalanul teljesítette vállalá­sát, s megkapja a szocialista cí­met K. I. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bá­nyamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez szükséges: rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. Jelentkezni lehet 1964. februárul5-ig a Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán. Sz. Farkas Lajos zsát is. Egyrészt azért, mert vég­re be kell bizonyosodjon, hogy a j ütjük meg. *A holdankénti átlag Bezosztája- és a SanpastOre-fajták 283 mázsa volt. Ügy tudjuk, hogy valóban intenzív hozamra képe- a két megyében egyik állami gaz- sek. Másrészt azért, mert idejében daság sem takarított be ennyit. Egyesültek a kevermesi tsz-ek összesítik az üzemtervet, gazdag elképzelés az első évre két és fél hónappal előbb teljesí­tette a 13 tehenére eső éves tervét — Milyen jelentősebb növényt | s ezért ezer forint prémiumban ré­temnél tek még hasonló jó ered- szesült. Tehenészeink ugyanis ménnyel a gazdaságban? minden kifejt liter tejért 25 fillér — Elsősorban a cukorrépát em- prémiumot kapnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom