Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-08 / 5. szám
1964. január 8. 4 Szerda A falu, a tanyavilág kulturális felemelésében valamennyi helybeli értelmiségi segítségére szükség van j^égi, helytelen gyakorlatként a falusi népművelést legtöbb helyen még ma is kizárólag pedagógusi feladatnak fogják fel. Ráadásul sokfelé csupán a tanítók, tanárok egy töredékének, a legaktívabbaknak, legönzetlenebbeknek a vállára nehezedik az iskolán kívüli népművelés túlnyomó része, ha nem az egésze. Holott értelemszerűen is világos, hogy a kulturális tevékenység, annak sokféle ágából, formájából, réte- geződéséből következően, nem lehet falun sem kizárólagosan pedagógusi feladat. Még műit évben, december 22- én, Békéscsabán a városi tanács nagytermében, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága és a megyei tanács művelődésügyi osztálya szervezésében egybehívták a tanyavilágban működő pedagógusokat, hogy átfogóan és esetenként részleteiben is feltárják az ottani nevelő munka jelenlegi helyzetét és a további tennivalókat. A megbeszélésen jelen voltak még az állami gazdaságok igazgatói, termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok, állatorvosok, tsz-klub vezetők és mindenki más, akire faluhelyen értelmiségi' feladat hárul. Noha a felszólalók a tanyavilág jelenlegi kulturális állapotának s a negatív jelenségek okainak sokoldalú, mély elemzését adták és számtalan életrevaló, megszívlelendő tanáccsal is előálltak (miket szinte maradéktalanul ismertetni kellene), helyszűke miatt azonban álljon itt az értékes gondolatok és helyzetfestések közül néhány legj eile—-^bbje. A nak ellenére, hogy a tanya- világban a művelődési munka teherelosztása még egyoldalú, azért születtek eredmények így is. Például a gyomai járás olyan alig ismert helyecskéjén, mint Gabonáspuszta, húsz tsz-dolgozó végzi az általános iskolát és az egész járás kétszázon felüli felnőtt általános iskolása közül 130 a tanyavilágbeli! Érdekes momentum, hogy a járás postahivatalainak dolgozói sokat segítenek azok felderítésében, akik, noha kint élnek a pusztákon, mégis szeretnék elvégezni az általánost vagy tovább tanulnának. ndrőd-Sejkpusztán a tsz ag- regátort vásárolt, hogy üzemeltethesse a rádiót, a televiziót, filmvetítéseket is tarthassanak s így az ottaniak télvíz idején, a járhatatlan utak ellenére se nélkülözzék a kultúrát. Hasonló körülmények között vetít filmeket gyereknek, felnőttnek egy lelkes pedagógus Ecsegfalva—Ködmö- nöspusztán. Gerendáson, a község társadalmi szerveinek a közreműködésével 3 dolgozók iskolája szerveződött. Az igény azonban a falun s a tanyasiak körében állandóan nő. Már keveslik az elért művelődési eredményeket, lehetőségeket. Ez igen jó jel és még jobban aláhúzza a helyi értelmiség minden tagja kultúrmunka-vállalásá- nak a szükségességét Építőipari technikumi végzettséggel beruházási előadót /esz fel a Békéscsabai TÜZÉP Vállalat. 92971 A biztatók mellett vannak még nem csekély számban, lehangoló esetek, „eredmények” is. Az egyik pedagógus arról panaszkodott az értekezleten, Hogy olyan külső nehézségek mellett, mint nincs villany, sem könyvtár s rossz időben sár vagy hó miatt megközelíthetetlen a településük, afféle ósdi akadályok is vannak, hogy sem a tsz-vezetőség, sem a tanács nem tesz erőfeszítést a művelődési lehetőségek legelemibb feltételeinek a megteremtéséhez. Például nincs egyetlen helyiség, ahol kultúrrendezvényt lehetne lebonyolítani, ismeretterjesztő munkát végezni. A tanulásban és a továbbtanulásban sem járnak elöl jó példával, sőt mintha féltékenyek lennének azokra, akik képezik magukat. A tanácselnök beiratkozott ugyan az általános iskolába, s a lakosság köréből többen is követték példáját, ám amikor megunta a tanulást és „lemorzsolódott”, az egész osztály „vele kopott le”. A szociális alap kulturális részét május 1-i eszem- iszomokra költötték, a másik részéből futballcsapatot szerveztek, csak éppen a népművelésre nem jutott egy fillér sem. A csapat sem „működik” persze. J^z ilyen „példa” után annál üdítőbb az a felfogás, amit Gajdács András, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója hangoztatott. Szerinte a termelésnek a művelődési munka elidegeníthetetlen, szerves része. — Meg kell értenie minden termelőszövetkezetben és állami gazdaságban a gazdaságvezetésnek — mondotta —, hogy nagyon fontos a termelés, de a művelődés ügye nem következhet utána csupán tizenharmadiknak, hanem nyomban a második kell, hogy legyen. Ez a falu, a tanyatelepülések gazdasági és kulturális értelmiségének összefogott tervszerű (32.) Le az éhségdiktatúrával 1 A Népjóléti Minisztérium előtt rendőri fedezettel végeláthatatlan sorban várakoztak a hajléktalanok. A segélyt kérők közül többen már napok óta a villamosmegállók üveg falú bódéjában éjszakáztak. Sokan a Her- nád utcai, a Szinnyei-Merse és a Frangepán utcai bérkaszárnyák udvaraiba jártak aludni. A rendőrség éjjel az utcára, nappal az utcáról zavarta őket. Fél tizenegy volt: frissen nyomott újságokat kínáltak a rikkancsok: Kétszáz ceglédi gazda gyalog jön Budapestre! Feliratot hoznak a kormánynak, vizsgálja meg helyzetüket! A napi külpolitikai hírekben az volt olvasható, hogy Moszkvában közzétették a második ötéves terv alapelveit. A járókelők behúzott nyakkal védekeztek a sűrű havas esőtől. Az üzletekben pattogott a tűz a kályhákban. A szegények csak akkor érezték a boltok melegét, ha ajtónyitáskor egy pillanatra odaálltak a küszöbhöz. Mogyo- róssy, Sternberg és a többi Rákóczi úti hangszerkereskedő üzletéből muzsika szűrődött az utcára. Az egyik lemezről — ez népművelő tevékenységétől függ, a gazdaságvezetés szoros támogatásával az oldalán. Gajdács elvtárs annak a mindjobban érvényesülő általános véleménynek adott hangot, hogy szakműveltség és kulturálódás nélkül szocialista mezőgazdaságban előrejutni lehetetlen. Lassan már az a követelmény, hogy minden dolgozó, kivétel nélkül, legalább a minimális szakszintet érje él. Ehhez viszont a tanulás és a továbbtanulás igényének széles körben való felkeltésére van szükség, ami viszont a falusi és tanyavilágbeli értelmiség önzetlen összefogása, együttes agitációs és nevelő munkája nélkül szinte megvalósíthatatlan. Ez esetben nem valamiféle vegytiszta önzetlenségről van szó, hanem arról, hogy a magát rendszeresen iskolázó és művelő egyszerű dolgozó a helybeli értelmiségnek mind tudatosabb együttműködőjévé válik abban a közös erőfeszítésben, amit a közös jólét és boldogulás kiteljesítéséért a társadalom minden tagjának vállalnia kell. emegyszer hallottunk már arról, hogy a még hatalmas területet uraló tanyavilág a szocialista társadalom emberének méltatlan lakhely, s munkája, egészsége, művelődése szempontjából felettébb hátrányos reá. Ez az életforma elavult és mint ilyen, gazdasági erősödésünk egyre fokozódó ütemének hatására a múlté lesz. Azonban míg ez a folyamatos változás tart, a tanyavilágban élők művelődésének ügye addig sem lehet közömbös az ország, a megye számára. Sőt kulturálódásuk ösztönzője lesz annak, hogy „remete”-életüke! maguk is igyekezzenek mielőbb felszámolni. Ennek a kérdésnek előbbrevitelét szolgálta a tanyai pedagógusok és a többi helybeli értelmiség közös megyei megbeszélése, egy új típusú, hatásos népművelési tevékenység kibontakozásaként. Huszár Rezső 1 kiváltkép kelendő volt —, Sebő Miklós énekelt: Nagysád, maga csi-csi-csinos... Ezekben a percekben váratlanul megbolydult a Körút. Már előbb is több volt a járókelő, mint amennyi ilyenkor lenni szokott. De most, hirtelen, mintha egy láthatatlan jelre történt volna, a tömeg összetorlódott. „Munkát! Kenyeret!” A látszólag céltalanul lődörgők és a dolgukra sietők egy bolyban kavarogtak. Mintha egy óriási seprő vagy gereblye terelte volna össze őket, már zúgtak, harsogtak, csak úgy remegtek a kirakatüvegek. — Munkát, kenyeret! Izgatott emberek verődtek újabb csoportokba, gyülekeztek a Rákóczi tértől az Oktogonig. Égő szemű, sápadt arcú munka- nélküliek rongyos serege árasztotta el az Erzsébet körutat. Fások jöttek Népszínház utcai helyiségükből, bőrösök a Dob utcából, mintakészítők a lipótvárosi Ipoly utcából. A szakszervezeti otthonokban sokan gyülekeztek — kívülállók is — ezen a napon. Nőttön-nőtt az áradat, csörömpöltek a bezúzott kirakatüvegek. — Le az éhségdiktatúrával! Hirtelen, mint vasszilánkot a mágnes, valami megfoghatatlan erő összerántotta a sodródó csoVADÁSZ FERENC: A Üzenhet imacUh tél OlyíLt levél Franci Vilmos járási népművelési felügyelőnek, Mezökovácsháza Kedves Barátom! Még emlékszem rá, hogy veled együtt milyen egyértelmű állásfoglalással helyeseltük a Justh Színpad kivitelezésének módjait azon a békéscsabai értekezleten, melyet a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya hívott egybe. Mikor megtudtam, hogy a mi csoportunkat a ti járásotokba osztották be, nagyon elégedett voltam. Ügy gondoltam, hogy ahol a járási irányításban ilyen népművelési szakemberek vannak, ott a helyi vezetés is hasonlóan megbízható. December hónapban két előadásunk lett volna a ti járásotokban. Almáskamarás nem fogadta csoportunkat. Hogy miért, nem tud- iuk, de legalább közölték a megyei tanáccsal. Medgyesbodzáson viszont zárt ajtókat döngettünk. Te, aki tudod, hogy munkaidőből milyen nehéz elkérni a szereplőket, megértheted, milyen munka volt ez év végén! Az egyik leltározott, a másik Füzesgyarmatról jött el az előadás sikeréért, hogy ebéd nélkül utazgasson, s talán most ért haza, mikor ezeket a sorokat írom neked, őszintén megmondom, nem volt bennünk lelkesedés azután, hogy Almáskamarás nem fogadott. De a társaság jókedvű volt és — már hazafelé — az autóbuszban saját magunknak eljátszottuk a darabot. Két órát utaztunk ködben. Medgyesbodzáson senki sem fogadott. A kultúrház zárva, az egész községben sehol egy lélek. Már nem emlékszem rá, hogy jutottam el nz illetékeshez (nem mutatkozott be, Gizinek hívták), aki közölte, hogy az előadás nem lett megszervezve, a plakátok a tanácsházán vannak a jegyekkel együtt a titkár elvtársnál, aki viszont szabadságon van. Egyébként a titkár elvtárs mondotta, hogy nem kell fogadni az előadást, ráadásul még a kultúrházat tatarozzák, éppen ma két kőműves kidöntött egy közfalat. Milyen szépen összejött minden! Szinte megmosolyogja az ember! Holott ennyi felelőtlenség anyagi és erkölcsi károkkal jár. Ezernyolcszáz forintba került a népgazdaságnak a különjárat és az elkedvetlenedés tetőfokába került a meg nem tartott előadás a csoportunknak. Január 20-án lesz öt éve, hogy a Madách Imre Művészeti Együttesünk megalakult, öt esztendő alatt eddig előadásunkat nem mondtak vissza, egyetlen egy sem maradt el. Öt esztendő alatt csoportunkat megbecsülés követte mindenfelé, amerre jártunk. Öt esztendő alatt többen megfordultak próbáinkon, akiknek csoportunk megnyerte tetszését, utóbbi hetekben éppen Miszlay István, a Jókai Színház rendezője. Nem vártunk és nem várunk kitüntető tiszteletet, ha nem megy, egy csöppnyi megbecsülést sem, de legalább megértést, azt igen. Félre ne érts: tudom, nem feladatod a helyszíni szervezése azoknak az előadásoknak. Ezek a megjegyzéseim csak azért szólnak neked, hogy a te hatáskörödbe tartozó népművelési embereket győzd meg jobban az ügy fontosságáról. Magyarázd meg nekik* hogy ez elsősorban nekünk fáradság és elsősorban nekik ajándék. Ha ti látogattok el felénk, nem fogtok így járni. Boldog új évet kíván é .szeretettel üdvözöl: Paál Gyula a sarkadi Madách Imre együttes rendezője Egyhónapos tanfolyamon vesznek részt a MEDOSZ aktívái A Kétegyházi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolában most még szerelői elöltek tanulnak, de portokat. Százan, kétszázan, ezren gyülekeztek csatarendbe. Aztán újra meglazultak az osztagok, az emberek szétszóródtak, hogy távolabb újra és újra ösz- szegyűljenek: — Munkát! Kenyeret! A Nemzeti Színháznál márfe- ketéllett az úttest a Dohány utca felé tartó tömegtől. A New York kávéház üvegkirakatai mögött ijedten felugréltak a vendégek. Többségük nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, kilesett az utcára. Egy délceg fiatal férfi izgatottan kérdezte kínosan feszengő társaságától: — Was ist los? Jan Kiepura volt, a hires operaénekes. Ezen a napon készült bemutatkozni a Magyar Királyi Operaházban Massenet Manon- jának szerepében. Elhúzta a száját: — Pilsudsky országában, otthon, a szeretett Varsóban is gyakori az ilyesmi — mondta. Dübörgés hallatszott, kék rendőrkocsik érkeztek a Keleti felől. — A kor — mondta elgondolkozva az énekes — amely az ember legközvetlenebb szükségleteit sem biztosítja, nem alkalmas arra sem, hogy reneszánszt teremtsen a művészetben. Mélyet sóhajtott. Kísérői udvariasan elhívták az ablaktól, lekísérték a kávéház utcaszint alatti részébe, a „mélyvízbe”. (Folytatjuk) rövidesen vizsgáznak, s helyüket elfoglalják a mezőgazdasági szak- szervezeti aktívák. A MEDOSZ ugyanis — az előző évekhez hasonlóan — különböző szakmai tanfolyamokat szervezett. Kétegyhá- zán az üzemi szakszervezeti bizottságok titkárai vesznek részt egy hatnapos bentlakásos tanfolyamon. Január 20-án ülnek be a padokba a megye mezőgazdasági üzemeiből, szám szerint 65-en, hogy megismerkedjenek a szakszervezet feladataival, a szervezési kérdésekkel, előadásokat hallgassanak a termelési tennivalókról, a munkavédelemről, a munkásellátásról, az üzemegészségügyről és egyéb feladatokról. E tanfolyam befejezése után újabb csoport érkezik a kétegyházi iskolába: a MEDOSZ nőbizottságainak felelősei vesznek részt egy kétnapos tanfolyamon. Ezenkívül a Szakszervezetek Megyei Tanácsa különböző kéthetes szaktanfolyamokat szervez, s ezeken mintegy ÍOO—110 mező- gazdasági szakszervezeti aktíva is részt vesz. Többek között munka- védelmi felügyelők, kulturális és sportaktívák, közgazdasági felelősök és a mezőgazdasági üzemekben különböző funkciót, beosztást betöltő szakszervezeti aktívák. A téli hónapokat tehát hasznosan töltik, és elsajátítják a szak- szervezeti funkcióval kapcsolatos ismereteket. Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben még nagyobb gondot fordítsanak a mezőgazdasági dolgozók ügyes-bajos gondjainak intézésére.
