Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

4 , •64. Január 7. 4 Kedí A* Építők a pincében Mindig újat A PINCEBEN MELEGEBB VAN, mint kint a szabadban, aihod szikrázik a megyfagyott hó­ra hulló fény. A rejtély nyitja egyszerű: két kályha sugározza a meleget, s a föld melegét sem en­gedi felszállni a betonmennyezet. Az emberek, akik a pincében dolgoznak, nem fáznak, jól fel­öltöznek otthon, egyikük-másikuk pufajkát húzott, van aki már le is rakta, A mozgástól bemelegszik a test. S itt mozog mindenki. Har­minckét vasbetonszerelő, kőmű­ves, ács és segédmunkás teszi dol­gát A Békéscsabai Baromfifeldolgo­zó Vállalat készülő tojásfeldolgo­zó üzemének pincéjében vagyunk. Képzeljenek ed egy két méternél valamivel magasabb, legalább húsz méter széles és negyven méter hosszú aluljárót, hát körül­belül úgy fest a pince. A mennye­zete is, a fundamentuma is beton­ból készült. A szellőző ablakokat oementeszsák papírjával, téglá­val, deszkával reteszelték el, ég­ni kell minden villanyégőnek, hogy az emberek lássák is, mit tesznek. 700 forint lesz az ára. Este a kö­zéphullám-sáv valamennyi állo­mását venni lehet vele. Kilenc Rábai László vasbetonszerelő, Alt Béla ács, Ökrös Béla kőmű­ves és Duna András segédmun­kás brigádja dolgozik a pincében. December 16-án költöztek le ide, miután váratlanul betört a tél. A kétemeletes épületre már nem tudták felrakni a födém-panelo­kat és üveghiány miatt nem üve­gezhették be az emeleti termeket. Most átsüvölt rajtuk a szél, a pa­nelokat hóbunda takarja. Nem le­het fenn dolgozni, csak, ha olvad­ná kezd, csak, ha jön a tavasz. AZ ÁTADÁSI HATÁRIDŐ ala­posan eltolódik. Amikor megkezd­ték ennek az öt és fél millió fo­rint értékű épületnek az alapo­zását a tavaszon, még nem gon­dolták, hogy bajba kerülnek, s a december 31—i átadást él kell ha­lasztani 1964 tavaszára. Márpedig ez következett be. Az történt, hogy a kivitelező: a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat nem tudott idejében különleges, 120- as szigetelőlemezt szerezni. írd és mond: nyolc hétig állt az épít­kezés. Az óriási kiesést egy műsza­kos munkával érthetően nem le­hetett pótolni, nem tudtak kellő­VADÁSZ FERENC: en téliesíteni. Emiatt áll most fenn az emeleteken a munka. Amíg nem érkeztek meg a fa­gyok, negyvennyolc építőmunkás dolgozott. Most harmincketten dolgoznak. A többiek évi rendes szabadságon, illetve fagyszabad- ságon vannak. AZT MENTIK, AMI MENTHE­TŐ, azt végzik, amit az időjárás enged. Az emeletekről leköltöztek a pincébe és építik a mészlé-tároló, kát, tojáskonzerváló rekeszeket. Szám szerint nyolcvanat, négy sorban. December közepe óta hat­vanhetet csináltak meg. Az egyen­ként ötköbméteres tartályokban 70 ezer, a nyolcvanban összesen több mint négymillió tojást tud­nak majd egyszerre tárolni. A BARNEVÁL vezetői azért sürge­tik ezeknek a tartályoknak az el­készítését, mert a tavasz elején kezdődik a tojásszezon, a régi fel­dolgozó helyiség kicsi és korsze­rűtlen. Minél tovább késik a fel­dolgozó üzembe helyezése, annál több fejtörést, bosszúságot okoz. És anyagi kihatásokkal, szállítá­si költségnövekedéssel is jár, ugyanis hűtőházakba kénytele­nek szállítani (Budapestre, Mis­kolcra) a tojást. Minél hamarabb készül el tehát az új üzem, annál kevesebb pénzt veszít a vállalat. Ezért érthető, hogy egyáltalán inem örül az elfuserált tőkésítés­nek, a határidő-játéknak a BARNEVÁL vezetősége. AZ ÉPÍTŐK BECSÜLETÉRE legyen mondva: amit most, ezek­ben a hetekben meg tudtak ten­ni, azt megteszik. Noszogatás nél­kül dolgoznak a pincében. Január közepére befejezik a tárolók ké­szítését Reggel nyolctól délután fél né­gyig, hét órán át hangos a pince a habarcskeverő zúgásától, kala­pácsok, malteroskanalak zajától. Munkakezdés előtt fonó tea vár­ja a munkásokat és a munka köz­ben is teával melegítik magukat. A munkakedv jó. De az nyugtalanító azért, hogy mit csinálnak ezek az emberek a tárolók elkészítése után. Tétlen­kednek vagy ahogy közülük egy megjegyezte: káromkodnak és várják a tavaszt? A megoldást a vállalat vezetői­től igénylik. P. R. • • Uzletház épül Telekgerendáson fejlesztik a közvilágítási hálózatot Ebben az évben tovább Telekgerendás ebben az évben tovább fejlődik. Egymillió forint költséggel felépül egy üzletház, melyben szakosított iparcikk- és vegyesbolt létesül. A tanács en­nek létrehozásához községfejlesz­tési alapból 80 ezer forinttal já­rul hozzá. Meghosszabbítják és szélesítik 12x7x3 Az első igazi magyar zsebrádiót most állították elő a székesfehér­vári VTR-gyár és az Elektrome­chanikai Vállalat szakemberei. A kis zsebrádió érzékenysége és hangereje még a japán típusoké­nál is nagyobb. Mérete 12x7x3 centiméter. Valamivel nagyobb a hasonló külföldi gyártmányoknál, viszont olcsóbb: előreláthatóan a járdát a Vasút utca és a Koszna János utcában 20 ezer forintos költséggel, amelynek megvalósítá­sát a lakosság 5 ezer forint érté- [ kű társadalmi munkával segíti elő. .Ugyancsak itt, valamint a Kossuth Lajos utcában 100 ezer forint költséggel fejlesztik a köz- világítási hálózatot. Húszezer fo­rintot fordítanak a község park­jának további szépítésére, fásítá­sára. A sportpálya kialakítására még 5 ezer forintot adott a ta­nács. Ehhez a szükséges anyag már megvan. Érdemes megemlíteni, hogy a község négy egyetemi hallgató ré­szére biztosít ösztöndíjat. Közülük három pedagógus, egy pedig orvos lesz, akik tanulmányaik befejezé­se után Telekgerendáson helyez­kednek majd el. Addig évente csaknem 30 ezer forint anyagi tá­mogatásban részesülnek. voltos miniatűr elemmel működik, amely napi 2—3 órás használattal majdnem másfél hónapig kitart. Az első szériában 16 ezer darabot kap belőle a kereskedelem. jcMuáÁ&ut A KÖTELEZŐ ÓÉ PJAIiMH­SZAVATOSSÁG I BIZTOSÍTÁS díját betizetni FELKUAG0 AZ® fiókjai adnak A tizcnUaitnacUU tét (31.) A nyomorgók ...tszkő ...tsaskő... hat fillér a tszkő— Félve, suttogva kínálta porté­káját a sarki árus. Kopott vá­szonkabátját fázósan húzta ösz- sze kissé meggömyedt, aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart, kopottas, szürke rongydarab védte a csípős szél­től. Mialatt a monoton szöve­get suttogta, riadt mókusként kapkodta jóbbra-balra a fejét. Félénk pillantása az üldözőket kutatta: ha elcsípik — gondolta —, a toloncházat nem kerülheti el, kitiltják Budapestről, enge­dély nélküli tűzkő-árusításért. Egy pengőt keresett naponta a legügyesebb, a legvakmerőbb és legszerencsésebb tűzkőárus. Kolduskenyér volt, de valamiből élni kellett. A József utcai köpködőben — most több mint három évtized t múltán a posta műszaki raktára van abban az épületben — va­lahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyébként. Ezen a napon türelmetlenség iz­zót t a levegőben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatot­tan vitatkoztak, lármáztak. Erez­ték: ma végre mondani kell va­lamit. Meg kell mutatni... A kínlódó élet, az éhezők elkese­redettsége érződött a kifakadá- sokon, a tekinteteken. A kijárat előtt csoportba ve­rődve tanácskoztak. Egy Krisz­tus-arcú szakállas, magasba emelve jobbját, a Nagykörút irányába mutatott. Arckifejezé­séről ítélve bárki prédikátornak hihette volna. Szavad az ország bíboros-főpapját káromolták. — Hozassa ide Serédi Ken- nersreuthból a csodatevő haja- dont — gúnyolódott. — Ez a csodálatos Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A szent áldozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket kellene itt is tenyészteni... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú, szan­A pja géplakatos kisiparos volt, így kora gyermek­éveiben megismerkedik a vasas szakmával. Sok időt tölt a műhelyben, közben — ha csak játszva is — tanul. Ami­kor inas lesz, már meglehetősen jó alappal rendelkezik. Segédko­rában Pesten dolgozik. Arra tö­rekszik, hogy sokrétű képzettség­re tegyen szert, ezért több szak­tanfolyamra jelentkezik, s ezeket mind sikeresen elvégzi. Aztán ha­zajön, s ő is kisiparosként dolgo­zik tovább. Megrendelői bizalmát igyekszik jó munkájával kiérde­melni, s kollégái már a felszaba­dulás előtt szaktekintélynek tart­ják. Amikor 1949-ben megalakul az Orosházi Vas. és Fémipari Ktsz, őt is hívják: jöjjön, segítsen! Er­re az időre így gondol vissza: — Nem tudtam mindjárt hatá­rozni. Gondolkodtam. Kétségeim támadtak. Láttam, hogy a szövet­kezet sok nehézséggel küzd. De hamarosan megértettem: ez a jö­vő útja. Együttes erővel többre vihetjük. 1950 tavaszán aztán el­határoztam, hogy belépek. S 1950 őszén már műszaki ve­zető lesz Csömör Ferenc. Ettől kezdve mindvégig igen nagy fe­lelősséget érez magában a szövet­kezet fejlődéséért, jövőjéért. Ar­ra gondol: az üzem csak addig tarthatja fenn magát, amíg a gyártmányai versenyképesek. Ha ez nem sikerül, bezárhatják a ka­put Mindig újat és minél olcsób­ban! — erre kell törekedniük. S még 1950-ben két újítási javasla­tot nyújt be. Először konstruál egy csőszegecs összerakót, majd egy öntödei kézifonót. 1954-ben — javaslatára — bevezetik a szik­raforgácsolást, az űj szovjet eljá­rásit, majd a héj formázást. Mind a kettőt eredményesen alkalmaz­zák. És a következő években is ke­res, kutat: hol, mit kellene meg­változtatni, hogy a termelést ol­csóbbá, a gyártmányt pedig kor­szerűbbé tegyék. 1955-ben az ő tervei szerint elkészül az első vá­kuum-formázógép. A külkereske­delem felfigyel erre. Más orszá­gok is vásárolnának ilyet. Kül­földi kiállításokon mutatják be és sorra jönnek a megrendelések. De Csömör Ferenc a versenyké­pességre is gondol. Minden évben korszerűsíti, alakítja a 150 ezer forint értékű gépet, melyből ed­dig 155-őt adtak el. És az sem érdektelen, ha el­mondjuk: 1962-ben a ktsz gyárt­mányainak — termelési értékben — 85 százaléka exportra került­De Csömör Ferenc nem olyan ember, aki megrészegül a dicső­ségtől és képes a babérain pi­henni. Műszaki könyveket, kül­földi folyóiratokat tanulmányoz, tovább keres, kutat, hogyan le­hetne a precíziós öntést megva­lósítani. Bertha Imre technikus segítségével ennek is hamarosan megtalálja a módját Sok, éjsza­kába nyúló kísérletezés után el­készülnek a gépek és a múlt év elején az első öntvények is, majd megkezdődik az üzemszerű gyár­tás — teljes sikerrel. Az ország szövetkezetei számára — kiemel­ten — az Orosházi Vas- és Fém­ipari Ktsz készíti az öntvénye­ket Most újabb vákmrm-formázó- gép kialakítására gondol Csömör Fcicnc, aztán olyan gépelne is, melyek a műanyagcikkek gyártá­sát elősegítik. Amikor mindez el­készül . akkor megint valami új kerül sorra... Az élet ezt követeli. Pásztor Béla Anglia 10 ezer fürdőkádat vesz át A Ferrunion Külkereskedel­mi Vállalat 1 millió 600 ezer dollár értékű bányagyutacsot adott el Indiának, míg Iránnak zárakból, mezőgazdasági szer­számokból, üveg cikkekből mintegy 400 ezer dollár értékű árut szállít. Egyiptomba 200 ezer dollár értékű magyar tex­tilipari gép, az északi országok­ba ugyancsak 200 ezer dollár ér­tékű magyar vadászfegyver ke­rül. Anglia a közeljövőben 10 ezer fürdőkádat vesz át 90 ezer font értékben. dálos lány —, meg lennének be­leülve velünk is. Egy vinnyogó micisapkás fér­fi felhorkant: — Ne káromold az Istent te, verjen meg a ragya. Maga meg Adélka, legalább a születésnap­ján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a száját? — hallatszott innen is, onnan is. — Még ráfizet a csúfolkodásra! Nagy adomány a türelem, a szelíd beletörődés. Sokat kibír­tak az emberek. A piacokon el­dobott káposztalevelet rágták az éhezők. A népkonyhái koszt ál­dásában csak az részesülhetett, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihordták a bútorokat a házak elé. A kila­koltatott örülhetett, ha az ócs- kás néhány pengőért megvette a cókmókját. Akadtak bátor emberek, akik megfenyegették a háziurat. Ha ki meri rakni ezeket a nyomo­rultakat, velük gyűlik meg a ba­ja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nulla alatt öt fok. Az emberek a ho­mokos ládákban alszanak —■ mondta egykedvűen a Krisztus­képű, ügyet se vetve a megbot- ránkozókra. — Nézzék meg a transzformátorház ablakát. Egy tűt se lehet ráejteni, úgy télé van vén asszonyokkal. Jó mele­gek az üvegtáblák. — A kubikosok meg a Teleki térre költöztek. Ott éjszakáznak a zöldségesbódéknál, az eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazán köhögött, s hogy sá­padtsága ne látszódjék — tud­ták róla, Frank kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, talics­kájuk mellett horkoltak — mondta. — Suba helyett zsák­rongyba bújnak a fagy elől. A József utcaiak tájékozottsá­ga hiányos volt. Nem tudták: sok kubikosra éppen ezekben az órákban mosolygott rá a sze­rencse, munkát kapták a Petőfi téri háromemeletes bérház bon­tásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsébet királyné kupolás szob­rát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt híresztel- ték, egészen más valami döntöt­te el a bérház sorsát. Szerintük elfoeta a kilátást a papok épüle. tétól. — Csak bontani tudnak, épí­teni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom