Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

UK január 3. 3 Péntek Családi számvetés Csaba Pál tsz-tagnál Takarékba kerül a katonafiú nyári keresete Szikár termete szívósságra, nyílt tekintete becsületességre vall. öt­percnyi beszélgetés elég arra, hogy meggyőződjön róla bárki: Csaba Pál a békéscsabai Kossuth Tsz tagja valóban az édesapák, gondos családfők mintaképe. Csa­ládjáról, az 1963. évi jövedelmé­ről így beszél: — Hat gyermeket neveltem fel. Nem volt kis gond, de panaszra nincs okom. Pontosan tíz eszten­deje dolgozom a Kossuth Tsz- ben. Azóta szép, nagy kertes há­zat vásároltam, jól berendezked­tünk, élelemre, ruházkodásra is telik. Ezen a télen négy hízót vá­gunk, mindegyik súlya meghalad­ja a két mázsát. Búzát is tarta­lékoltunk újig. A Kossuth Tsz- ben prémiumon kívül 44 forint körül lesz egy munkaegység érté­ke. A fiammal együtt 1200 mun­kaegységet szereztünk. Bárki utá­nam számolhat, hogy ezzel a ke­resettel meg lehet egy család elé­gedve, hisz meghaladja az 52000 forintot. — Persze, prémiumot is kap­tunk. A kukoricaföld jó megmű­veléséért 6 mázsa kukoricát kap­tunk, a cukorrépáért néhány száz forintot. Nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy a felesé­gem igen jól kihasználja a ház­táji lehetőségeket. Nálunk egy nyáron 5—600 csirke nő fel. Több­ségét eladjuk, hisz magunk főleg galambot vágunk és sok a disznó­hús is. Tehenet tartunk, tej, túró, tejföl bőségesen áll a család ren­delkezésére. Libát, kacsát, pulykát és sok tojást adunk el. Kiszámol­tam, hogy a háztáji legalább 15 ezer forint jövedelmet adott 1963- ban. — A családi tanács elhatározta azt is, hogy a fiam nyári kerese­téből 16 ezer forintot takarékba teszünk, ö trakoros volt, de az ősszel bevonult katonának. Az ő keresete nélkül nagyszerűen meg­él a család. Ha hazajön, lesz mi­vel kezdenie, akár nősülni, akár vásárolni szeretne valamit Amint a fenti beszélgetésből kitűnik, Csaba Pál családi zár­számadása erős termelőszövetke­zetről és rendkívül szorgalmas emberekről tanúskodik. Ary Kiváló eredmények a téli csibekeltetéshen Megyénk keltetőállomásaín té­len sem szünetel a munka. He­tenként a békéscsabai, gyulai, gyomai, orosházi és a Mezőko­vácsházi Kelltető Állomáson össze­sen mintegy százhúszezer kiscsi- be lát napvilágot. Az 1963-as esz­tendő utolsó naposcsibéi vasárnap keltek ki a békéscsabai és a gyo­mai állomáson. A szakemberek úgy vélik, hogy a kiváló eredmények a nagyüzemi gazdaságokban ter­melt tojásokból születnek. A Sza- badkígyósi Tangazdaság, a gyulai Zöld Mező, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, a Hortobágyi Állami Gazdaság és több nagyüzem szál­lítja a vérvizsgált, friss tojásokat. A nádudvari Vörös Csillag Tsz hetemként ötvenezer forint értékű tojást ad el a Békéscsabai Kelte­tő Állomásnak. A pelyhes kis naposcsibék a tél ellenére veszteség nélkül ér­keznek a baromfitelepekre. Gyo­méról például petróleummal fű­tött gázlámpákkal előmelegítették a kocsikat, a ládákat polcosán helyezték el, mint a pékek a friss kenyeret, így a meleg levegő já­rását nem akadályozták a csibék között. A csabai állomásról dup­lán ponyvázott, szalmával bélelt tehergépkocsikkal szállították a kiscsibéket a telepekre. A füzes­gyarmati Aranykalász Tsz húsz­ezer Hampshiere fajtiszta napos­csibét kapott Békéscsabáról. A reggel kelt kisállatok este már Füzesgyarmatan tértek pihenőre. A húszezer kiscsibéből törzsállo­mányt nevelnek. szahat a szocialista épitőmunka tökéletesedésére és a fejlődő tár­sadalmi tevékenységből táplálko­zik; másrészt a valóságnak és a tudatnak ez a szoros kölcsönhatá­sa azzal jár, hogy a marxizmus— leninizmusnok éppen a lényege, a lelke: a valóság változásai iránti érzékenység és az azokra való helyes reagálás válik a szocializ­mus építésén munkálkodók véré­vé. Az eszmei offensive azt jelenti továbbá, hogy az életben még meglévő káros jelenségekkel, az emberek gondolkodásában, maga­tartásában, ízlésében ható elma­radottsággal elsősorban pozitív el­lenpéldákat állítsunk szembe. A nevelés és meggyőzés legjobb mód­ja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, születő vagy már megerősödött szocialista érté­kek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesszük a szocialista közgon­dolkodást. a szocialista életeszmé­nyeket, a szocialista erkölcsi nor­mákat. Elvont síkon, általános alapelvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista emberség, a társadal­mi felelősség követendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocialista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már lét­re, amelynek közkinecsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, erkölcs és ízlés elter­jedését szolgálja, hanem vissza­hat az ilyesféle példák és értékek gyarapodására is. Ha az eszmei offenzívának mindezekről az alkotó pozitív ösz- szetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor — ve­hetjük fel az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros, pol­gári, kispolgári nézetekkel, meg­nyilvánulásokkal. Mert helytelen lenne elhanyagolni n marxista— leninista világnézet harcos kritika jellegét, hiszen az offenzíva szó maga is ezt tartalmazza. Az esz­mei offenzíva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, min­denekelőtt pedig a marxista kri­tika megerősítése. S itt sok még a megoldatlan feladat. Tisztázni kell a kritikai mércék és normák, az irodalmi, művészeti alkotó munka alapkritériumainak értel­mezését. Mindenekelőtt kimozdít­va passzivitásukból, csatasorba kell állítani az alkotók és a kö­zönség nevelésében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdemé­nyezzenek a nézetek tisztázásában, a nem-marxista kritikai és művé­szeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkü­lözheti a párt által meghirdetett és a gyakorlatban is megvalósult türelmet, baráti szellemet mind­Német szövetkezeti gazdák látogattak Elekre Német szövetkezeti parasztok­kal találkoztunk Eleken. Drezda és Lipcse környékéről látogattak el szám szerint tizenöten tíz nap­— Sikerült. Itt sokkal jobb borjúnevélés és a marha-hizlalás, mint nálunk. Megítélésem szerint azért, mert jobb, egyenletesebb a Klans Nulde. ián megnézzék a várat, a fürdőt, s tészt vegyenek egy ott rendezett hangversenyen. Klaus Nulde számára is ez volt az első külföldi út. Azt mondja, örök emlék marad számára az a szívélyes vendégszeretet, amely­ben Eleken, Békéscsabán és Gyu­lán részesült. Nagyon tetszik neki Borgye György a vendégek körében. ra a Lenin Tsz-be, egy kis tapasz­talatcserére, egy kis pihenésre. Amíg a tolmács elő nem került, igyekeztem összeszedni kevéske német nyelvtudásomat, de hát nem nagyon boldogultam, mert abban a szótárban, amelyből én tanultam, nem szerepeltek az ilyen szavak: nagyüzemi gazdál­kodás, munkaegység, prémium, stb. Először Arthur Mepius állatte­nyésztési brigádvezetővel beszél­gettem, természetesen tolmács se­gítségéved. Elmondotta, hogy az ő termelőszövetkezetükben valami­vel több az állatállomány, mint a Lenin Tsz-ben. Száz holdanként 42 számosállat jut. De még ezt is keveslik. Célul tűzték, hogy 1970- ig 72-re növelik száz holdanként a számosállatok számát. E célra, s természetesen a szövetkezet egyéb irányú fejlesztésére évente 400 ezer márkát fordítanak. — Sikerült valami jó tapaszta­latokra szert tenni Eleken? . takarmányozás, s alacsonyabb a nevelés és a hizlalás önköltsége is. Nálunk a Walter Ulbricht Tsz- ben azonban sokkal magasabb a tejtermelés. A tehenenként! évi átlag eléri a 4200 litert. Beszélgetés köZben megérkezet t Borgye György, a Lenin Tsz elnö­ke. ö sorolta, hogy már régebben meleg baráti kapcsolat alakult ki az eleki Lenin, s a Drezda kör­nyéki Walter Ulbricht Termelő- szövetkezet között. A Lenin Tsz- ből tavaly is, s az idén is voltak ti zermégyan-ti zennégyen az NDK. ban, s onnan is voltak már- itt. Nagyon örülnek mindkét részről a cserélátogatás lehetőségének, különösen a fiatalok, akik még nem jártak külföldön. Renate Bachmann is most először volt Magyarországon. Azt mondja: na­gyon sok szép, kedves emlékkel azok iránt, akik még nem minden­ben értenek egyet velünk. Hiszen a szocialista közszéllem alakulása is ellentmondásos folyamat, amelyben a régi és az új elemei állandó harcot vívnak egymással. A szocializmus eszmevilágához közeledő emberek nevelése igen nagy türelmet igényel; a türelmet­lenség, főleg pedig a rideg lené­zés, a dogmatikus merevség és a liberális engedékenység egyaránt csak kárt okozhat. Az ideológiai egyet nem értés nem lehet akadá­lya a politikai együttműködésnek, ha ez az együttműködés magába foglalja az idegen nézetek bírála­tát. Ennek a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bá­zist, ha gondosan megmutatjuk és felkaroljuk mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közösen örülünk a szocializmus eszméi felé tett minden újabb lé­pésünknek. Renate Bachmann. tér vissza. A tíznapos látogaitás- ból az eleki Lenin gazdálkodásá­nak tanulmányozása mellett fu­totta az időből arra is, hogy Gyu­Arthur Winkler.-z Alföld. Az 5 vidékük ugyanis dl mbes-dombos. — Hát ezt a sok jelvényt hol szerezte? — kérdeztük a kabátjá­ra aggatott gyűjteményre mutat­va. — Amikor megérkeztünk, akkor volt itt Eleken a szakiskolás lá­nyok tanfdyamzáró ünnepe tánc­cal egybekötve és annyi jelvényt kaptam, ahány lánnyal láncol­taim-. — Jó-jó, de mit szólnak majd ehhez a német lányok? — A vá­lasz derűs mosolygás volt. A fényképen sem, de az életben sem látszik hatvannégy évesnek Arthur Winkler. Fogatoe. Azt mondja, hogy mint sokan mások, ő is nehezen hagyta ott az egyé­ni gazdálkodást. Kevés meggyő­ződéssel, csak azért lépett a szö­vetkezetbe, mert mások is belép­tek. De nem bánta meg. Nyugodt az élete, nem kefll tartani a jö­vőtől. Egy év múlva nyugdíjba megy. Akkor is annyi nyugdíjat kap, amiből szépen eléldegél. K. I. bOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOO ?I :■> ■ Sikeres finis Az eszmei harc tehát példamu- j tatást, a valóság szüntelen tanul- ; mányozását, elmélyült gondolati j tevékenységet, a szocalista értékek ápolását, aktív kritikai szellemet, ugyanakkor türelmet, bölcsessé­get követel meg minden pártszer­vezettől, minden kommunistától, az ideológiai és kulturális fron- minden munkásától. Baranyai Gyula, az MSZMP KB kultúra is osztályának helyettes vezetője. Megyénk téglagyárai rosszul .zdték az 1963-as évet, hiszen a mostoha időjárás miatt csak áprilisban tudtak hozzálátni a nyers tégla és nyers cserép elő­állításához. A tavaszi kiesést — tízmillió téglát és hatmillió cserepet — a második, harma­dik és negyedik negyedévben pótolták. Különösen az utolsó negyedév volt eredményes. A |szép őszi időjárás is segítségük­re volt. Most, az év végén arról kaptunk hírt a tégla- és cse­répipari vállalattól, hogy az éves tervet sikeresen teljesítet­ték, s ez azt jelenti, hogy 179 millió forint értékű téglát és cserepet készítettek. 1964-ben 15 millió égetett téglával és ötmillió égetett cse­réppel kerül ki több a gyárak­ból, mint 1963-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom