Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

Január 88. Redd Egy százalékkal növelték a szociális és kulturális alapot DOHÁNYOSOK A kondoráéi Dolgozók Tsz zár­számadó közgyűlésén kimagasló eredményekről számolt be Lad- nyik Mihály tsz-elnök. Elmondot­ta többek között, hogy ebben az évben tértek át a készpénzfizeté­si rendszerre, ami a korábbinál Ss jobb munkára sarkallta a tag­ságot Kiderült az is, hogy a Dol­gozók Tsz közös vagyona egy esz­tendő alatt több mint tizenegy- millió forinttal gyarapodott, eb­ből a tiszta vagyon 6 millió 769 ezer forint Biztonsági alapra 1 millió 550 ezer forintot raktak, a tagság pedig prémiummal együtt összesen — három forint híján — tizennégymillió forintot keresett A Dolgozók Tsz-ben elhatározták, hogy egy százalékkal felemelik a szociális és kulturális alapot, hogy a betegeknek és az öregeknek az eddiginél több segélyt adhassa­nak. A Dolgozók Tsz zárszámadó közgyűlésén ott volt többek kö­zött dr. Banke Antal, az Élelme­zésügyi Minisztérium Állatforgal­mi Tröszt vezérigazgatója, Lén árt Lajos főosztályvezető, Hetes Imre, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács pártszervezetének titkára, SUpala Pál, az MSZMP Békés megyei bizottságának mezőgazda- sági osztályvezetője, a tanács és a helyi szervek több képviselője. ötezer forint jutalmat kapott a női kertészeti brigád A mezoberényi Aranykalász Tsz-ben Kürti Lászlóné elnökasz- ezony ismertette az 1963. év ered­ményeit Beszámolt arról, hogy a tagság évi átlagos keresete há­romezer forinttal több, mint 1962-ben volt Nyolcvanan jutot­tak 20 ezer forint évi keresethez. Az áruértékesítési tervüket 126,5 Nyolcvanöt új Az éleki Lenin Tsz zárszámadó közgyűlésén magnószalagra vették Borgye György elnök beszámoló­ját és a tagok hozzászólásait Egyébként ez már a negyedik zárszámadás, amelyet magnósza­lagon örökítették meg. A késői utókor bármikor meghallgathatja, hogyan fejlődött évről évre a jó hírű szövetkezet. A Lenin Tsz múlt évi eredményeit egyébként érdemes volt magnóra venni: töb­bek között hétmillió forinttal gyarapodott a közös vagyonuk, a tagok összkeresete pedig tizenhét­millió forint, ami pontosan há­rommillióval több, mint 1962-ben volt. A Lenin Tsz zárszámadő köz­gyűlésén 85 olyan új tag kérte felvételét, aki eddig másutt pró­bált megélhetést keresni. Nagy volt az öröm, mert az új belépők zöme fiatal, így gyarapodott a százalékra teljesítették. Főleg te­nyészállatból adtak terven felül jelentős mennyiséget A kertészet­ben dolgozó női brigád kimagasló eredményeiért ötezer forint pénz­jutalomban részesült. Az asszo- i nyok elhatározták, hogy kirán- i dulásra költik a jutalmat belépő Eleken munkabíró, negyven éven aluli tagok száma. A. R. Hálóval Végeláthatatlan hómező, vala­hol a látóhatár szélén magányos fa, arrébb tanya szürkéllik. Fel­felröppen egy varjú, károg tava­szán, fácán siet nyúl bukdácsol a havon — út és ember sehol. így pihen a Körös-vidék itt, a Tisza mögött. — Bizony jócskán jutott a tél­ből erre felénk is — panaszkodik Bakonyi Pista bácsi, a MAVAD gyomai telepének vezetője. Mí­nusz 10—15 fokot mérünk regge­lemként, de néha még húszat sem szégyen! mutatni a hőmérő. Lám, bármennyire várja is a telet a vadászember, a hideget ő sem kedveli. Mert bizony, ha egész nap a „prérit” járja, a leg­Az udvaron pótkocsis von­tatók és teherautók sora. A csil­logó, kemény hó ropog a lábak alatt s az emberek sietve hord­ják a zöldesbama színű bálákat. Nagy a sürgés. Nemcsak azért, mert a hideg frissít, szaporábban kell szedni a lépést és mert bele­mar a csípős szél az arcba, ke­zekbe — sőt a vastag báránybőr bekecs alá is betolakszik —, ha­nem azért is, mert még sokan várnak sorukra, hogy átadhassák szállítmányukat. A Békéscsabai Dohánybeváltóban vagyunk. Százöt évvel ezelőtt is itt adták át a szűzdohányt a környező és távoli tanyavilág gazdái. Az épü­letek falai sok-sok bála dohányt őriztek az évtizedek hosszú so­rán, s most is állják az idők sa­rát. Akkor még lovasszekérrel és targoncával hordták a termést, ma vontatóról és tehergépkocsi­ról rakják le a drága terhet. Mil­lió és millió cigarettánakvaló gyűlik itt össze évenként és az emberek hordják ma is megállás nélkül. Most van a szezon itt, amikor máshol — a mezőgazda­ság más ágaiban — a fehér téli •takaró némaságba dermeszti a külvilágot Itt nem számít a hi­deg sem. Az átvételnél különösen nagy a zsongás. Néha vita is ke­rekedik az egyes tsz-ek doha­a nyulak Gyomai vadászok között vastagabb bekecs is áthűl. Azon­ban, ha szenvedély ez valahol — mint például Gyomán —, akkor nem számít az idő, kivonul a fél falu hajtónak. — Van egy 1200 méteres há­lónk, azt kifeszítjük, s ennek szo­rítjuk neki a nyulakat — magya­rázza Bakonyi bácsi. — Egyszerre 35—40 holdnyi területet „féűlünk át” —, attól függ, hány hajtó van. Néha hetvenen is összejönnek. — Én minden fogóson itt va­gyok — vág közbe egy nagy kucs- más tsz-gazda. — Hatvan-hetven forintot keresünk naponta. Nem sok, de most télen úgy sincs más munka a ház körül, no meg a tsz is tud ilyenkor nélkülözni. E néhány kiragadott példa, úgy gondolom, érzékelteti a modem szériák nagyságát, de azt is, hogy Magyarországon csak akkor van értelme ilyen nagyságrendben termeim, ha gyártmányainkkal nemcsak a belső, hanem a külső piac szükségleteit is ki akarjuk elégíteni. Marógépből például mi nem gyártunk több ezres szériát, mégis az évi termelésünknek kb. 10 százaléka fedezi az itthoni szükségletet. Ha nem választjuk azt az utat, hogy a marógépterme­lésünket lecsökkentjük a jelenle­ginek a tized részére — márpedig ezt nem választhatjuk, hiszen a termelés rendkívül drága, gazda­ságtalan lenne —, akkor arra kell törekednünk, hogy a gazdaságos szérianagyság mellett termelt fö­löslegeket más országokba adjuk el és cseréljünk rajta olyan termé­keket, amelyeknek gyártása itthon nem gazdaságos. A második dolog, ami miatt a nemzetközi gazdasági együttmű­ködés elengedhetetlen követel­mény, az, hogy ma valóbon új ter­mékek felfedezése, kikísérletezése szellemi és anyagi erőknek olyan hallatlan koncentrálását igény­li, amellyel az ipar minden ágá­ban, még nálunk nagyobb ország sem rendelkezik. Közismert pél­da, hogy az első méter nylonfo­nal kísérleteire, kutatására az Amerikai Egyesült Államokban több mint 25 millió dollárt fordí­tottak, s ez nem egyedülálló pél­da. Nem is olyan régen írtak az angol lapok — egy ipari kémke­dés kapcsán — arról, hogy az egyik legnagyobb angliai, londo­ni gyógyszergyár egyetlen vérnyo­máscsökkentő, új módszer kísérle­teire több mint másfél millió an­gol fontot, tehát több mint négy­millió dollárt fordított. Bármilyen drága is, az új ter­mékek kutatásáról, kísérletezésé­ről egyetlen ország sem mondhat le. (Hiszen ezek jelentik a — sokat emlegetett — világszínvo­nalat, s ezek azok, amelyek azután busásan visszafizetik a rájuk for­dított anyagi és szellemi erőket.) Azt viszont szinte egyetlen or­szág sem engedheti meg magának, hogy az ipar minden ágában, minden termékfajtánál egyforma erővel kutasson újabb megoldás©, kát. Éppen ezért, Magyarország számára is az a járható út, ha csak bizonyos, meglehetősen szűk körre koncentráljuk a kutató­kísérletező kapacitásunkat, azok­ban a termékekben igyekszünk el­érni és megtartani a világszínvo­nalat, amelyeknél termelési ta­pasztalataink, kutató gárdáink ezt valószínűvé, lehetővé teszik. A termelés specializációját és nemzetközi kooperációját tehát, ha akarjuk, ha nem, meg kell va­lósítanunk. Ezt elkerülni nincs módunkban. Ez azonban egyálta­lán nem veszélyezteti gazdasági függetlenségünket, ha azok a ter­mékek, amelyeket itthon gyár­tunk „kapósak” a világpiacon, ha azokat számos ország szívesen és részünkre kedvező áron hajlan­dó megvásárolni. A gazdasági függetlenség kul­csa, fokmérője egyre inkább a gyártás és a gyártmányok színvo­nalától függ. És éppen ebben segít nekünk leginkább a szocialista országok nemzetközi együttműködése, mely lehetővé teszi a termelés speciali­zálódását, s amely módot nyújt arra, hogy a szocialista országok tudományos eredményeinek mű­szaki-gyártási tapasztalatainak át­vételével megkönnyítsék a fejlő­dést, az előbbrehaladást minden szükséges területen. Ezáltal válik a KGST-ben kiala­kult tudományos tapasztalatcsere, munkamódszerátadás, gyártmány, szakosítás a világszínvonal eléré­sének, az egyes országok gazdasá­gi és politikai függetlenségének fontos feltételévé. Dr. Gorám József nyosai között; melyik adott át szebbet, jobbat a másiknál. Frák András és Vincze Mi­hály, a nagyszénás! Lenin Ter­melőszövetkezet brigádvezetői ép­pen a mérleget figyelik és Gye- nes György kezét, amint egy-egy levélcsomót kiemel, s gyorsan fel­becsüli annak minőségét. — Másodosztályú, barna. Me­het! — szól magabiztosan, s ez ellen nincs apelláta. Amit ki­mond, azt helyben is hagyják, is­merik, nem értékeli alul a be­hozott árut. A szakmában eltöl­tött tizennyolc év tapasztalata jo­got ad erre. Ö az átvevő. A nagy- szénásiak nem is kifogásolják, tudják ők, mit hoztak ide, hiszen a megalakulás óta termelik a ki­váló Szabolcsi-fajtát. A beváltó­ba ők hozzák csaknem minden évben a legtöbb és legszebb ter­mést. Frák András méltán kapta meg e munkájáért néhány évvel ezelőtt a kormánykitüntetést. A nagyszénás! Lenin és Dózsa Ter­melőszövetkezetben termett do- dánynak híre van a megyében és Szabolcsban is, a dohányterme­lők őshazájában. A Lenin öt­száz, a Dózsa pedig 336 mázsát szállított be az idén. A beváltó raktáraiban asz- szonyok és lányok serege. Rak­ják egymásra kazlakba az össze­fűzött, zöldesbama színű levele­ellen ... — Háromszor-négyszer telepít­jük át a hálót, mindig új terület­re — veszi vissza a szót a telep­vezető. — A siker változó: teg­nap például 126 darab nyúl futott be a hálónkba, de ma többre számítunk. Zárul a kör, kezdődik a hajtás. Nagy a riadalom a bennrekedt nyulak táborában. A leg­közelebbi „fogó” kiugrik les­helyéről, kibogozza a hálóba ke­veredett vadat, be a ládába, s né­hány órával később irány valame- nyik nyugati állam: Francia-, Né­met- vagy éppen Olaszország. — A terv szerint az idén 1500 ■ darab élő nyulat kell fognunk — j mondja a telepvezető. Mi azonban szeretnénk ezt a tervet 300-al j túlteljesíteni, mert tudjuk, hogy minden darab nyúl értékes valu­taforrás. — Eddig zsákban szállítottuk az állomásig, s csak ott raktuk be a nyulakat ládákba, de ez nem jó módszer. Mert akármilyen finom is a jutazsák, mégis van benne annyi por, meg csepü, hogy mire megérkezünk az állo­másra, gyulladást kap a nyulak szeme. Most ládákban szállítunk, de ez sem jó megoldás. Készíthet­nének erre célra perionból vagy más műanyagból zsákot... Korán leszáll a köd, elcsitul a gyomai határ. Fázós kezek szedik föl a hálót, szánkóra rakják s mire felgyűl az első lámpa, szét­szélednek a „nyulászok”, ki-ki a maga fészkébe. Holnap újra kezdik... két, s így természetes úton fer- mentálódiik a termés. Amikor öt­ven fokra félmelegszik, cserélik, újból átrakják, újabb kazlakba. Így kapja meg szép, egyenletes barna színét, ízét és zamatét. Per­sze ennek is megvan a szakmai fortélya. Az itt dolgozók feladata ügyelni arra, hogy a legfinomabb dohány kerüljön a csabai bevál­téból a feldolgozó üzemekbe. Könnyű, de csöppet sem kelle­mes munka a dermesztő hideg termekben válogatni, rakosgatni- a dohányt. Amint belépünk, még­is vidám kacagást, jókedvet ta­pasztalunk. — A jó kedély melegít is — mondja az egyik asszony, közben ráfúj megdermedt kezeire. — Én nagyon szeretek itt dolgozni és minden évben a szezon idején vállalom ezt a munkát. Sok törzstag dolgozik itt, olyan, mint Horváth Jenőné, aki 1927 óta kitart ebben a szakmá­ban. Már édesapja is dohányos volt, innen ment nyugdíjba. Ö csoportvezető. Nagy felelősség ennyi termésre vigyázni, hogy ne történjen semmi baj. Az idegennek furcsa az itteni levegő, s percenként elkapja a kö­högés, az erŐ6 illat ingerli az em­bert. Ck már megszokták. Papp Imre igazgató jövőre ünnepli a szakmában eltolótt évek 50. ju­bileumát. Viczián Jánosné, a másik csoportvezető már 17 éve itt dolgozik. Szeretik mindnyájan ezt a szakmát. Kiváló munkát végeznek a Békéscsabai Dohány­beváltó dolgozói. A szállítás rövidesen befejező­dik, elmúlik a szezon, s a gondo­san elraktározott termés tovább érlelődik, hogy majd a feldolgozó üzemekből visszatérve illatos ci­garetta formájában láthassuk vi­szont a Békésben termett do­hányt Kasnyik Judit flz enyhébb idő beállta után folytatják az orosházi kórház építését Az építkezés régebben még szezonmunka volt. Tavaly már központilag biztosították a téli- esitéssel járó többletköltséget. Az orosházi kórháznál a mű­szaki és fizikai dolgozók egyaránt arra törekedtek, hogy a fűtést szintenként gazdaságosan meg­oldják. Erre a célra gőzkazánt is kaptak. Decemberben egész hó­napban teljes létszámmal foly­tatták az építkezést, ezenkívül víz- és villanyszerelés, valamint csatornázás is történt. így csak­nem másfél millió forint értékű munkával haladtak előre. Janu­árban — a nagy hidegek beállta után — azonban fagyszünetet kellett tartaniuk, mert a mu-ftá- hoz szükséges belső hőmérsékle­tet fűtéssel sem tudták elérni. Az enyhülés beállta most ismét lehetőséget teremt a munka foly­tatására. Az aránylag rövid ideig tartó kiesést az építők tavasszal pótolni tudják. Tóth Gábor Hálózati és autővillamossághoz értő, karbantartó villanyszerelőt felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosítani tudunk. Jelentkezés Hidasháti Állami Gazdaság, Murony. Telefon: 2. 93057

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom