Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

BW. január ü s Péntek Hasznos együttműködés Beszélgetés a Gyulai Harisnyagyár KISZ-titkár át>al az üzem kulturális életéről 4: Ve * , . * < ^ yy, 3$*T ' , X tt£..yy.< .«***■ X- V % ^ < C-. >\ ''>' (Fotó: Demény Gyula) • Gyulán, a Kossuth Lajos utca 13 számú házban, a Gyulai Haris­nyagyár Jókai Mórról elnevezett művelődési otthonában Volent Zoltán kultúrigazgatót kerestük azzal a szándékkal, hogy valamit megtudhassunk az otthon, köz­vetlenebbül pedig az üzemi szín­játszó csoport életéről, tevékenysé­géről. A fagyos delelő.tön odabent minden kihaltnak, moccanatlan­nak látszott, csak a nagyterem lé­legzett. Egész sereg felnőtt hajolt az asztalok fölé, szorgalmasan jegyzetelve. Az épület gondnoká­tól megtudtuk, hogy egy mező- gazdasági szaktanfolyam résztve­vői ütöttek benne tanyát. Azt is közölte, hogy a kultúrigazgató hi­vatalos ügyben éppen Csabán van, de biztatott, hogy keressük fel az üzemben Góg Györgyöt, a termelésiverseny-felelőst, a KISZ- alapszervezet csúcstitkárát, aki tagja a művelődési otthon társa­dalmi bizottságának, tevékeny ré­szese a színjátszók munkájának, időnként táncdalénekesként is szerepel, vagyis az üzem, a kul­túrotthon éleiének alapos isme­rője. Ú|T ezek u’án, hogy Góg elvtárs, akit ilyen sokoldalú­nak tüntettek fel, s akinek mind­emellett kétszáznál is több kiszes gondját, örömét, szakmai, politikai Kyugta’an szél kószál a fák között. Megcibálja a tar galy- lyakat, s nagy puha csomókban hull le róluk a hó. Korán be­köszöntött a tartós hideg. Zúz­marát rakott az ágakra, alig van tenyérnyi hely a fiatalosban, ahol egy eldugott kis zugban te­lepedett meg a szarvastehén, fiával. Még az ősszel szemelte ki ezt a búvóhelyet, csendes, ember nem járta részén az er­dőn: k. Innen indul útnak min­den alkonyaikor és ide tér visz- sza hajnalban, mikor ébred az erdő ura — az ember. Mert a vadaknak az éjszaka a nappal, a békés legelés ideje. Most nyu­godtan, egvmást melengetve alusszák féléber álmukat. Recs- osen egy ág, s felriadva ugranak meg. A szél emberszagot visz feléjük... Egy ideig nehézkesen futottak egymás mellett, mert síkos a csapás, aztán egy nyu­godt abb helyre érve megálltak. A tegnapi vihar itt kopaszra fútta a hegyoldalt, s a hó alól kilátszik az avar. Hátha makkot rejt.. A fiatalos másik részén őzsu­ta riad. Felébresztette a gyom­ra. Hiába, nincs a nyár terített asztala, s annyira még nem bá­torodott fel, hogy az etetőkhöz járjon. A hegyoldalon vörös folt vil­lan a havon. A róka indul út­nak, alkonyaira otj lesz vala­melyik erdésztanya közelében — csibevacsorára. Csöndes az erdő. A kerülő él­gondolkozva lépeget a havas csapáson. Vizsgálja a nyomo­kat. Gondterhelten csóválja a fejét, mikor az egyik nyom szé­lén piros foltot észlel. Megsebe­sült á vad? Nem, de ez sem sze­rencsés. A vastag hóréteg tete­je befagyott, d még nem bírja meg az őz súlyát. A töredező jég véresre sebzi a lábát. Amikor az etető közelébe ér, felderül az arca. Jócskán meg­dézsmálták az éjszaka a szénát. Nagy a hó, erős a hideg, szükség vaa most az ember segítségére, hogy átvészelje a te’et az eTdő vadja. Az idén alaposan fel is készültek erre, emlékezve a ta­valyi télre. Szénát gyűjtöttek, rendbe hozták az etetőrácsokat, megigazították a sózóhelyeket A vadvál tókhoz közel állnak, a szénás rácsok, az etetővályúk illatos erdei szénával a szarva­soknak, őzeknek, s árpával, ku­koricával, makkal a vaddisznók­nak. Változik az idő. Az egyik percb.n sűrű köd gomolyog elő a szomszédos csúcs mögül, be­burkolja a fákat, az orráig is alig lát el az ember. A másik percben kiragyog a nap, s úgy szikrázik az egész hegyoldal, mintha egy játékos kedvű óriás teleszórta volna csillogó kristá­lyokkal. Feljebbröl zúgást hoz a szél, az erdész felé. Közelebb érve érzik a benzinszag. Favágók! Zúg a fűrész, szinte sóhajtva dűl a százéves bükkfa, s han­gos csattanással ér földre a ki- döntött óriás. A hangot megtíz­szerezik a kömyző hegyek. Is­mét felzúg a fűrész, aztán csend lesz. — Gyertyáéi ússz — tolja fel­jebb a vattás sapkát az egyik fiatalember. Máris nekilát, bontja ki a gyertyát, kitisztítja, s már halad is a munka. Motoros fűrész... gépesített favágó... Hol van mór tőlük a régi idők papír talpú bakancsa, rongyos ruhába öltözött favágó­ja, aki örült, ha heti két napra felfogadták az urasági erdők­be... Zeng a fűrész. Sóhajtva dől a fa. Aztán vidámabb dallam, eb­ből deszka lesz, bútor az eladó lánynak, ebből vasúti talpfa, hogy messz bbre repüljön a vo­nat, ebbőJ bányafa, hogy biz­tonságosabban hozza felszín­re a föld kincsét a bányász. Megint eltűnt a nap egy fel- leg mögött, de mintha csak ját­szana, újra előbukkan, még a munkásszálló szürke, komor fa­la is megszépül a ragyogásban. Bent barátságos meleg, előtte idős bácsi kezében villan a balta. Fát aprít. Mindig többet, mint amennyi egy napra elegendő, mert ha egyszer az idő bepa- rancsoija a favágókat a szálló­ba, még az ajtó elé sem érde­mes kijönni. De most még dol­goznak. Az öreg bemegy, eteti a csikótűzhelyet, már piros a lap­ja. Telik az idő. Hazafelé tar­tunk, de a szíves invitálásra még betérünk az erdészházba, egy pohár meleg borra. A kony­hában gömbölyű, piros arcú asszonyka. Mellette fekete sze­mű emberke. Szégyenlősen ke­res menedék t az anyja szok- • nyája mögött, alig tudjuk elő­csalogatni. Nem csoda, ha félénk — ma­gyarázza az asszonyka. Mikor leesik az első hó, attól kezdve ritkán vetődik erre látogató. Sokszor hetekig csak a kis te­lepes rádió és a meg-megcsörre- nő telefon hoz hírt a nagyvilág­ból. Búcsűzkodunk. Az országút fehér vonala egyre szürkébb lesz. A nap, mintha meggondol­ta volna magát, végképp ma­gára húzza a ködtakarót. A sö­tétedő estébe még belefüttyent a kis hegyi vasút mozdonya. Fá­val igyekszik lefelé. Bent, az erdő mélyén ébred a vad. A szarvasok csoportba ve­rődve legelőt keresnek. A má­sik csapáson vaddisznó igyek­szik a makkos felé. Könnyű lá­bán iramodik az őz, sompolyog­va lopakodik tovább a róka. Neszekkel telik meg az al­kony. A munkásszálló ablaká­ban kialszik a fény, pih.nőre térnek az embereik, álmukban talán éppen otthon járnak. Suhan az autó fáradt, városi utasaival. A környező csúcsok, mintha még egyszer intenének a távozók után. Aztán a téli éj­szaka fekete köpenye alá rejti a hegyeket, a völgyeket. Deák Rózsi 1 fejlődését is felelős poszton szá- [ mon tartania, ügyelnie kell, megje­lenésében is afféle „látványos" személy. Ehelyett egy középisko­ládnak tetsző, végtelenül szerény modorú, kedves fiatalembernek mutatkozhattunk be. Már első mondatából kitűnt, hogy a szín­játszókkal valóban eleven kap­csolatban áll. — Tizenöten vagyunk — mond­ta, önmagát is beleértve —, de kevés a férfi. Gyárunk női mun­kaerőre alapozott üzem, így az­tán lány akár ötven is jelentkez­ne, csak éppen szerepet nem tud­nánk nekik biztosítani. A múlt évben bevonult hét fiú közül há­rom a színjátszók közül került ki. Hát így jártunk ... — Ez nem valami kellemes — bólintottunk rá. majd tovább ér­deklődtünk vo’na a csoport ter­vei, eredményei felől, Góg elvtárs gondolatai azonban már messzire nyargaltak, a kulturális téma mé­lyébe. — Vannak nekünk általános is­kolásokból toborzott gyermek- színjátszó csoportunk is meg báb- jáíszóink Is. Szakköreink szint­úgy. A horgászni szeretők szak­kört alakítottak, a galambtenycsz- tők is követték példájukat, a bé- lyeggyűj'ők sem akartak elma­radni. A vállalat engedélyével az üzemben autómodellező szakkör működik. Ezek a felnőttekéi. — Nők is vesznek részt ben­nük? Érzésünk szerint ugyanis a felsoroltak inkább a férfiakra vannak vonzó hatással — vetet­tük közbe. — Csahtgrai? !tir van—.hagy­ta ránk Góg elvtárs. Mint már említettem, üzemünk dolgozóinak túlnyomó többsége nő Sok a csa­ládanya, akik munka után siet­! nek haza, arra a bizonyos máso­dik he’ytállá ra. A lányok ped g szívesebben látogatnak a vasár­napi ötórai teáinkra, mint a szakköreikbe. Azonban ezzel I kapcsolatban menten egy másik ; felvilágosítással is kell szo’gál- nom. Művelődési otthonunk nem­csak üzemi, hanem területi is egyben. Sokan látogatják a kívül­állók közül, akik aztán idővel ; megszeretnek bennünket, bcle- j kapcsolódnak az otthon életébe, I a művészeti csoportok, s a szak- j körök tagjaivá lesznek. Belőlük ■ kerül ki zömmel a kultúrotthon férfiközönsége, mintegy el’ensú- lyozva a női üzemi do’gőzök em­lített távolmaradó hányadát. — Ügy gondolják, jó ez így? — kérdezzük. — Feltétlenül — mondja a KISZ titkár teljes meggyőződés­sel. Miért ne lenne jó, egészsé­ges jelenség az, hogy az üzem kulturális élete átcsap a gyár, az otthon falain és kölcsönhalásban van a városéval? Nemcsak egy- egy kulturális reszorton belül kell kerenünk az újat, az érdeklődést felkeltőt, az igényeket kielégítőt, hanem a tartalom formai megol­dásában is. Áttörtük a művelődési otthon tevékenységét korlátozó képzeletbeli falat, felfrissítettük, pezsgőbbé változtattuk levegőjét anélkül, hogy üzemi jellege, fel­adata a legkisebb mértékben csorbult volna. Hogy mennyire nem csorbult, annak bizonyításá­ra egyik példa gyermek^zakköre- ink létezése. Az ezekben lévők 70 százaléka az üzemi dolgozók gyer­mekei közül kerül ki. Ily módon hasznosan kötjük le szabad idejü­ket, amiért különösen a délutáni műszakban dolgozó mamák hálá­sak. Ha már itt tartunk — tettük fel a kérdést —, miben segíti még ennyire konkréten a művelődési otthon az üzemieket? Góg elvtárs e'sóként a KISZ- nkadómiát említi, melynek több mint száz üzemi fiatal a hallgató­ja, akik 8 előadásban általános és politikai ismeretekkel gazdagod­nak. Ennek a hónapnak a végén a városi nőtanáccsal közös szerve­zésben, nők akadémiája kezdődik. Ezek mellett a művelődési ott­honban szakmai képzés is folyik. Hatvan ipari tanuló jelenleg a résztvevője. A betanított munká­sok szakmunkássá képzésének el­méleti része ugyanitt van. Múlt év őszén műszaki klub alakult: dr. Sípos Sándor műszaki osztály- vezető irányításával működik, hu­szonöt taggal. Műszaki problémá­kat vitatnak meg itt és ilyen ér­telmű előadásokat hallgatnak. — Nálunk, a Gyulai Harisnya­gyárban, miként a művelőd ;si ott-: hon programjából és tevékenysé­géből is megáttapítható, mind a gazdasági, mind a kulturális ve­zetés részéről egyre tudatosabb az együttműködés — szögezi le határozottan Góg elvtárs. űröm ezt ha'fani és ideírni, hiszen a pártnak az egész szocialista művelődési mun­kát összefoglaló művelődés­politikai irányelvén végighú­zódik, hogy a kulturális feladatot a gazdasági vezetés részéről nem különálló valaminek, hanem kö­zös feladatnak kell tekinteni. A hari-nyagyárban is még bizonyá­ra bőven akad tennivaló az együttműködés teljessé tételére, de az eddigi kapcsolat vitathatat­lanul példamutató és követendő. Huszár Rezső MegvalaszioHa új vezetőségét a tótkomlósi önkéntes tűzoitótestület Január 22-én, szerdán este ke­rült sor Tótkomlóson a helyi ön­kéntes tűzoltótestület vezetőség újjáválasztó közgyűlésére, a nem­rég épült tűzoliólaktanyában, me. lyet ez alkalommal adtak át a község önkéntes tűzoltóinak. A közgyűlés első napirendi pontjaként Kozmér Lajos, a tes­tület parancsnoka tartotta meg beszámolóját az elmúlt három évben végzett munkáról. A létszámról beszélve elmond­ta, hogy a község lakóinak szarná, hoz mérten 44 önkéntes tűzoltót ír elő a rendelet és a jelenlegi nagy aktivitást bizonyítja a 79-es létszám. — Tiszteletbeli tagjainknak 40— 50 éves tűzoltói múltjuk van — folytatta Kozmér elvtárs — és 8— 10 fiatal úttörő is részt vesz mun. kánkban, melynek fő célja nem a tűz eloltása, hanem a tűz keletke. I zésének megelőzése. Községünk- i ben az elmúlt három év alatt 12 I tűzeset fordult elő, ami esetenként 200—300 forint kárt okozott. Szólt még az új tűzoltólaktanyá­ról is, ami 350 ezer forintos költ­séggel készült el a közelmúltban. Az építési költségekhez a község­fejlesztési alapból 134 ezer forint­tal járultak hozzá, s az épület egy tűzoltószertárból, valamint egy továbbképzésre szolgáló helyiség­ből áll. Elmondta még, hogy a ve. zetőség kidolgozott egy tűzriadó tervet, amely szerint a kivonulás gyorsabb, szervezettebb és ezt is­mertette. Kozmér elvtárs beszámolója után hozzászólásokra került sor, majd tagfelvétel és a vezetőség újjáválasztása következett. A ve­zetőségválasztás után jutalmakat osztottak ki a legjobb munkát végzett önkéntes tűzoltóknak. T. SE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom