Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-15 / 294. szám
IMS. december 15. 4 Vasárnap miöl szocialista a brigád ? Néhány hét és véget ér az 1963- as esztendő. Már elkezdték készíteni üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben az elmúlt évi munka mérlegét, amelyben számot vetnek mindennel, ami e tizenkét hőnap alatt segítette vagy hátráltatta a termelést. A mérleg aktív oldalán szerepel majd az a mozgalom, amely a feladatok legnemesebbi- két tűzte maga elé: megtanítani szocialista módon dolgozni, tanulni és élni az embereket. A Szocialista brigád címért állhatatosan tevékenykedő munka- csoportok az eddigek során is az egyik leghatékonyabb élőrelen- dítői voltak a termelésnek, s ha azt nézzük, hogy megyénk iparában, mezőgazdaságában és különböző intézményeiben már csaknem tízezren vesznek részt ebben a mozgalomban, ebből is kitűnik; nemcsak hatékonnyá, hanem egyre inkább tömegméretűdé válik a szocialista brigádok munkája. ■Riportútjaink során szinte minden alkalommal megkeressük azokat az embereket, akik az adott területen részesei e mozgalomnak. A vallomások sok megható példáját bizonygatják annak, hogy miként segítik egymást a szocialista brigádok tagjai, hogyan támogatja’ a gyengébbeket, milyen módon karolnak fel, s fogadnak gyámgyermekükké árvákat stb., stb. Mindezekről pedig szinte sematikusan, egyetlen, nem sokat kifejező mondatban számolnak be az üzem vezetői, ha érdeklődünk a szocialista brigádok tevékenységéről: „Eredményes munkát végeznék a tudatformálásban, a szocialista embertípus kialakításában.* Persze, ez így is igaz, de hát ebből még nem tűnik ki, hogy mitől szocialista a brigád? Ha az eddigi tapasztalaitokat sűríteni próbálnánk, a következőkben lehetne kézzel foghatóbban megválaszolná a kérdésre. A szocialista brigádok egyik fő célkitűzése az, hogy napról napra hathatósabban segítsék a termelést, a tervek teljesítését. Ez a munkakapcsolat tömöríti egységessé a soraikat és sok példáját találjuk annak, hogy éppen azért zártak ki soraikból egyeseket, mert a többszöri figyelmeztetés ellenére, a segítő szándék dacára sem változtattak munkájukon, magatartásukkal rombolták a fegyelmet, hátráltatták a termelést. Hogy igazságosak legyünk, volt olyan példa is, amikor a türelmetlenségtől vezérelve született ilyen „kiközösítő” határozat. De ez a szóban forgó építőmunkás szocialista brigád belátta, hogy nem lehet máról holnapra megváltoztatná a munkához való viszonyt, kialakítani a szocialista tudatot, s megfogadták: közös igyekezettel lesznek azon, hogy az illető elvtárs visszataláljon a brigádba. El lehet tehát mondani, hogy első. helyen a termelő tevékenység szerepel akkor, amikor feltesszük a kérdést: mitől szocialista a brigád? Ezen belül természetesen sok módja van a brigádok tevékenységének, amely munkájukat szocialista tartalommal tölti meg. Nem véletlenül szerepel vállalásaikban, hogy: elterjesztjük a jó munkamódszereket; segítjük a gyengébbeket; takarékoskodunk az anyaggal; bevezetünk újításokat stb. Mindezt annak a tudata diktálja, hogy miénk a gyár, a termelőszövetkezet, s ha gazdaságosabban dolgozunk, ennek nagyobb haszna is a miénk marad. Ezért jellemzője a szocialista brigádoknak, hogy állandóan jobb megoldásokon törik a fejüket, s termelésükkel önkéntelenül is nagy vonzó erőt gyakorolnak környezetükre. A szocialista brigád termelő tevékenységét könnyen le lehet mérni, hiszen az nem igényel mást, minit számításokat. Sokkal nehezebb „s zá zalékolni ” tevékenységüket a szocialista embertípus kialakításában. Mégis a fentiekből már kitűnik; a jó munkamódszerek terjesztése, a gyengébbek segítése, az anyagtakarékosság, a gazdaságosságra való állandó törekvés, mind-mind olyan eszköz és egyben jellemvonás is, amely segíti a szocialista tudat formálását, A brigádok tagjait elsősorban a napi nyolcórai munka tartja össze és ezen belül bontakozik ki mindenekelőtt minden jellemzőjük. De ezen túl csaknem mindegyik brigád vállalásában szerepel, hogy munkaidőn kívül közös színházlátogatásokat, kirándulásokait vagy különböző tapasztalatcseréket tesznek, részt vesznek a társadalmi munkában, az üzemi akadémiák előadásain, a párt-, vagy szakszervezeti oktatásban, rendszeresen olvasnak könyveket stb. Sok nagyszerű tett igazolja, hogy e vállalások sorra megvalósulnak. Nem egy szocialista brigád tagjai segítették társukat szabad idejükben házépítésben vagy végezték el helyette a munkát, amikor hivatalos ügyben el kellett mennie. Mégis, ha egészében nézzük, meg kell állapítani, hogy a brigádokon beiül nem teljes az aktivitás ebben a vonatkozásban. .Főleg « brigádvezető és (15.) Bárcsak mos! kezdődne Az emberek úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna. Futó pillantást vetett Kaszás- néra. Se kedvesebbnek, se barátságtalanabbnak nem látszott, mint korábban. Ilonka is tapintatos volt. Egy szót se szólít, csak nézte. Aztán elmosolyodott. Nem gúnyosan. De azért Feri megkérdezte: — Kinevet? — Miért? Előfordul fiúk között.. — De mégis... hallgatag lett — Dehogy. — Akkor mondja meg, hogyan vélekedik erről a kellemetlen dologról. Ne haragudjon, röstél- lem... — Magának nincs mit. Béla volt a hibás. Borzasztóan szemtelen. Azt hiszi, neki mindent szabad, mert.. Feri várta, hogy folytassa. Arra gondolt, ha Ilonka tényleg így érez, miért nem adta ezt Laky tudtára? ö maga kérhette volna: ne engedje vele táncolni, kérje visza. Miért nem adta tudtomra egy szóval sem...? Legalább egyetlen pillantással miért nem adta tanújelét, hogy szívesebben táncol egy-két párttag vagy képzettebb pártonkivüli, akinek már szinte vérévé vált ez a tevékenység. Ök azok, akik rendszeresen kezdeményezik a tízórai vagy ebédszünetekben a bel- és külpolitikai kérdésekről szóló beszélgetésit, akik felszólalnák a termelési tanácskozásokon, szakszervezeti gyűléseken, míg a többiek inkább csak hallgatnak, nem folynak bele aktívan a vitákba. Igaz, a jó brigádvezető politikai állásfoglalása meghatározza a brigád arculatát és máról holnapra sem lehet elérni, hogy minden egyes brigádtag szocialista nézőpontból értékeljen mindent! Pedig a termelésen kívül éppen az adja meg e brigádok szocialista jellegét vagy az előző kérdésre visszatérve, éppen attól szocialista a brigád, hogy összefüggésében mérlegel minden körülötte lévő jelenséget, s ebből az alapállásból indul ki minden cselekedete. Sajnos nem mondhatjuk el, hogy pártszervezeteink mindenütt segítik a szocialista brigádok ilyen irányú fejlődését Pedig ez elsőrendű feladat volna. Néhány üzemben, mint például a Békéscsabai Kötöttárugyárban vagy ruhagyárban, helyes az a gyakorlat, hogy időnként beszámoltatják a szocialista brigádok kommunista tagjait munkájukról, de általánosságban gyengének mondható máig is a brigádokon belül folyó politikai nevelő munka. Ilyen vonatkozásban sokkalta több segítséget igényelnek a címért küzdők, akikben ugyan az önmagukkal szemben támasztott magasabb követelmények egyre inkább érlelik a szocialista vonásokat, de gyorsabbá válna fejlődésük, ha a pártszervezetektől fokozott segítséget kapnának, akár patronálok útján, akár közvetlenül. Varga Dezső ▼elem, mbit vele? — töprengett. — Béla... Béla... a Béla volt hibás. Béla? A lány hallgatott, nem folytatta. Neki mindent szabad, mert... Feri törte a fejét: mit akart még mondani? Miért hiszi ez a Laky, hogy neki mindent szabad? Ilonkát elkérték. Ferinek nem volt kedve mással táncolni, csak nézte a lányt ahogy a fiúk kézről kézre adták. Borúsra forduJt a hangulata. Eh, sehogy sincs ez jóL Miért kellett idejönnöm? Percről percre szerencsétlenebbnek érezte magát. Már arra gondolt, elköszön Kaszásék- tól s talán nem is csak egy estére. Szavakkal nem tudta volna kifejezni, hogyan és miért, de érezte, elrontotta ezt az egész dolgot. Szép volt, de ezentúl már nem lesz, nem lehet ez a barátság — szerelem? — olyan felhőtlen, olyan tiszta, mint amilyen volt. Nem lehet olyan, mint Ilonka szeme. Alit, nézett maga elé, mereven, amíg csak össze nem mosódott minden, a lámpák, a táncosok, az asztalak, a dob és a hegedű. Még néhány nap, s elröppen ez a tizenkét hónappal ezelőtt nagy bizakodással és reményekkel várt és fogadott esztendő is. Máris ráakasztottuk az óév jelzőt, és ismét az új esztendőt várjuk még nagyobb bizakodással, még nagyobb reménykedéssel. Csüggedő, remény és bizakodás nélküli, a holnapot, az új esztendőt félelemmel, rettegéssel váró embert keresve sem lehet már találni hazánkban, megyénkben. Nem, mert immár tizenkilenc évvel ezelőtt megszűnt az ilyen érzések táptalaja: az úri világ, a szolgasors, a munkanélküliség, a nyomor. Micsoda derű árad az üzemek, a gyárak szakadatlan munkazajából! S milyen mélységes hit, magabiztosság árad a munkásokból, hogy nálunk csak siker, még nagyobb jólét születhet évről évre, mert a nép és vezetői így akarják, így intézik az ország dolgait, eggyé forrott közös erőfeszítéssel. És a parasztság? Bennük Is a még szebb holnap, a még jobb, még nagyobb jólétet hozó esztendő biztos hite, tudata lobog. Nem a vak világba puffantott frázis, kijelentés ez. Nem, mert ha sorra bekopogunk a szövetkezeti gazdák ajtaján, nem hallunk mást tőlük, csak azt, hogy ebben az esztendőben ezt meg ezt építették, vásárolták. S a jövő évi terv is kész már a legtöbb helyen: új lakóház, üdülés, televízió, motorkerékpár, autó- vásárlás. Csakis ilyesmit talál az érdeklődő falvainkban, keresgélés nélkül —■ csüggedő, a holnaptól félő embereket viszont keresve sem. Nagy szó ez, mert ahány dolgozó paraszt volt, annyian rettegtek régen. Nap mint nap, Akkor hatotta a nevét. Ügy tűnt, súgta valaki. Képzelődött? — Feri! Egy szempár nézett rá. Mosolygott, meleg bátorítással Szinte hívta: mondanék valamit Kafi táncolt el mellette. A kis Kati nézett rá. Felkérte. — Jól kikészítették azt az utálatos alakot? — kérdezte minden bevezető nélkül Ez a hang, ez igen, ez tetszett Ferinek. Valósággal felvillanyozta. Ügy érezte: friss fuvallat csapott a terembe, hogy az előbb semmi kellemetlen nem történt. ED.végre: előfordul fiúk között-! Felszabadultan válaszolt: — Olyan ruhát kapott, hogy nem teszi a többi közé az apja kirakatába. Kati elégedetten nevetett. Feri örült: így lehet szót érteni, így legalább megtudják — Ilonka is, az édesanyja is —, hogy ő sem maradt adós. Kati majd elmondja nekik. Elmondja, nem mondja? Mindegy, Feri csodálkozott magán: valahogy azt érezte, már nem is érdekli túlságosan, nem is fontos neki, hogy Kati mindezt elmondja. Az a fontos, hogy ő maga tudja, Kati tudja. — Min gondolkodik? Nem érzi itt jól magát? A lány — kiérződött a hangjából — nem azért kérdezte, hogy megtörje a csendet, hogy évről évre rettegések özönét szülte az egyéni gazdaság: jégveréstől, szárazságtól, állatelhullástól, végrehajtótól, árverezéstől, születéstől és betegségtől, mert a legkisebb baj is nagy volt a kis gazdasághoz mérten. Nem azt akarjuk állítani, hogy a szövetkezeti parasztság most nem tart a jégveréstől, az aszálytól, az állatelhullástól, de hol van ez az érzés az egyéni gazdaságban elszenvedett érzésektől? Messze, mint ég a földtől. Azért, mert közös minden. Közösek a földek, az állatok, a felszerelések, megoszlanak a származott károk, bajok és gondok, s ezért szinte eltörpülnek. A holnapba, a következő évekbe vetett hitet, az előre való tervezés alapját nemcsak az erő, az egészség, a parasztcsaládok házatáján eddig felhalmozott értékek, hanem a közös vagyon gyarapodása is adja, az a biztos tudat, hogy jövőre és aztán több és több lesz a jövedelem. Az idén is jóval több jövedelem jut a tavalyinál minden szövetkezetben azért, mert a szövetkezeti mozgalom kibontakozása, győzelme óta soha nem dolgoztak olyan vasszorgalom- mal a dolgozó parasztok, mint az idén. Volt is mivel dolgozni, hiszen ugrásszerűen megnövekedtek a gépek és a felszerelések. Jövőre még több lesz a gép és a felszerelés, de még nagyobb lesz a szorgalom is, amit éppen az idén elért jó eredmények gerjesztenek magasabbra. Csak így röviden számot vetve is jó érzés búcsúzni az óévtől, s még jobb érzés várni az új esztendőt. óündítsa a beszélgetést. Várta a feleletet — De, jól. Csak.;. Nem tudta, miit mondjon, megvonta a vállát. Kati elengedte a folytatást. — Miért nem kért fel többször? — Látom, van társasága — mondta Feri. — Jobban örülnék, ha maga kéme. — Tréfál? A lány durcásan, játékosan ráncolta a homlokát. — Mondja ki bátran, azt tartja, hozzám csak gyerekek valók. — Nem, dehogy.. Nevették. Feri észre se vette: nyomott hangulata eltűnt, mint az ablaküvegre lehelt pára. Amikor elkérték tőle Katit, újra Ilonkával táncolt. Aztán, amikor csak tehette, újra és újra Katival. Már vége felé járt a bál. Feri arra gondolt: bárcsak most kezdődne. Mi történt vélem? — nyugtalankodott. De ez a nyugtalanság egy cseppet sem volt kellemetlen. Csodálkozott, hogy egy órával élőbb haza akart menni. Milyen jó, hogy nem hamarkodta el..a Bárcsak most kezdődne a bál. Hazakísérte Kaszásékat. Keveset beszéltek és semmi érdekeset. Ilonka kimért volt' hallgatag. Feri tudta: ezúttal nem Ilonkát, hanem Katit kísérte ha za. (Folytatjuk) Kukk Imre VADÁSZ FERENC: A UztnUai:nasUlc tél
