Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-13 / 292. szám

IMS. december 13, 5 Péntek vizesek Hitikán volt Békésszentandráson gyűlés, amelyen ne került volna szóba a vízellátás. 1959-ben szüle­tett egy olyan helyi határozat, amely szerint egy bő vizű és az flz e<nök A számszerű adatok, tények csak azt mondják el, hogy eddig több mint kétmillió forintba van a törpevízmű és ma már egyre több közkifolyó szolgáltatja a vi­zet a község lakóinak. Békésszent, andráson egy kis utcában félte­tős, szürke, kétszobás házikó a törpevízmű irodája. Az egyik szobában találtam Kozák Már­tonra. Először neveket sorol. Említi az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságot, ahonnét szívesen segítették a társulat kezdő lépé­seit, a község vezetőit, Laczkó Józsefet, Pálos Andrást, Kozák Já­nost, s a tanácstagokat: Győri lm. rét, Sinka Pált, Komáromi Sán­dort, de azokat is, akik nem vi­selnek közéleti funkciót, mint Széli Imrét, dicséri a szakaszmér­nökség dolgozóit, a tervezőket. Magáról nem beszél. Pedig nem véletlen, hogy éppen Kozák Már­ton lett ennek a társulatnak az elnöke. Mások mesélték el a terv­átadás egyik epizódját. Kozák Márton csak néhány szót mond erről: — Nagyon megható volt. Megható a történetben az volt, hogy Hartyányi Lászlót és Ko­zák Mártont sok éves munka, s az utóbbi években őszinte barátság fűzi össze. Valamikor az ország különböző részén folyó építkezé­seken Hartyányi László volt a mérnök, s Kozák Márton a kubi­kos. Bejárták az országot. S mi­kor a tervet átadta Hartyányi László Kozák Mártonnak, bizo­nyára a régi évekre gondolva, el- érzékenyültak mind a ketten. Először Kozák Mártonról akar­tam csak írni, de aztán rájöttem, hogy a törpevízmű nélkül nem ír. hatók róla. összetartoznak, minit ahogy a község lakói érzik, hogy maguknak építették ezt a törpe- vízmüvet. S örülnek annak is, hogy hetven év után közös ősz- ' szefogással megoldották a víz­ellátást. Dóczi Imre A karácsonyi háromnapos és az újévi kétnapos ünnepeken — az előzetes számítások szerint — minden eddiginél nagyobb lesz a forgalom a vasúton s erre a MÁV időben fel is készül. Az előjelek szerint december 23-án, 26-án, 30-án és január elsején utaznak a legtöbben. Az ünnepi forgalom előkészüle­teként a MÁV elsősorban a me­netrendben rögzített közlekedési rendet módosította. Eszerint csak a pénteki napokon indított vona­tok — általában — december 20 és 27 helyett december 22-én és 29-én; a szombati napokon indí­tott vonatok december 21 és 28 helyett december 23-án és 30-án; a hétfői napokon indított vonatok december 23 és 30 helyett decem­ber 27-én és január 2-án közle­kednek. A hét végi távolsági mun­kásvonatok Budapestről december 23-án és december 30-án délben a nem szabad szombatos heteknek megfelelően indulnak, ellenirány­ban pedig december 26-ról 27-re és január elsejéről 2-ra virradó éjjel. A vidéki MÁV-igazgatóságok javaslatai és az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján a vasút az idén is a várható igényeknek megfe­Téli szünidő: december 22-től január 5-ig December 22-én kezdődik és január 5-ig tart a hagyományos téli szünidő. Az utolsó tanítási nap tehát december 21-én, szombaton, szünet után az első pedig január 6-án, hétfőn lesz. (MTI) lelő számban indít mentesítő vo­natokat. Valamennyi fővonalon közlekedik ilyen vonat; a legtöbb a miskolci, a győri és a debrece­ni vonalon. Az eddigi tervek sze­rint a karácsonyi forgalomban 133, az újévi forgalomban pedig 87 mentesítő szerelvény szállítja az utasokat. A mentesítő vonatok — természetesen — csak szükség­szerűen, a jelentkező utasok szá­mának figyelembevételével in­dulnak. A MÁV a nagy ünnepi forga­lomra felkészül azzal is, hogy a budapesti pályaudvarokon az ün­nepek előtt, a vidéki állomásokon az ünnepeket követő hétköznapon mozdonyokat és szerelvényeket tart készenlétben, amelyeket szük­ség esetén, nagy utaslétszám je­lentkezésekor azonnal indíthat. A távolsági vonatok nagy szerelvé­nyeinek fűtésére kazánkocsikat iktat be. A vasút vezetői intézkedtek ar­ról is, hogy a járműjavító vállala­tok soron kiviil hozzák rendbe a javításra beadott személykocsikat, hogy a nagy forgalomban azok is közlekedhessenek. Az utasirányí­tást a budapesti pályaudvarokon a múlt évekhez hasonlóan szer­vezik meg. A MÁV kéri az utazóközönség segítségét: lehetőleg elővételben váltsa meg a jegyet, így elkerül­hető a jegypénztárak előtti torló­dás. A budapesti pályaudvarokon és a vidéki állomásokon a MÁV pótpénztárakat állít fel, ezek de­cember 18-tól kezdve különdíj té­rítése nélkül, a megfelelő napra és viszonylatra kiadják a jegyeket. Sokat segít a forgalomirányítás­ban az is, ha a jegyváltáskor az utasok közlik a pénztárosokkal, mikor kívánnak visszatérni a fő­városba. Békésszentandrási A megye határa melletti köz­ség úgy él mindnyájunk emléke­zetében, mint a kubikosok, a nincstelenseg, a kiszolgáltatottság hazája. Az elmúlt évek azonban nemcsak múlásukkal, hanem lé­tesítményeikkel is kitörülhetetlen emléket hagytak a faluban. S az évek múlása az embereket is meg. változtatta, megnőttek igényeik, de ezzel együtt megnőtt az a cse­lekvőképesség is. Ennek a válto­zásnak a bizonyítására érdemes elmondani a község ivóvízellátá­sának fejlődését 1890-től napja­inkig. B virilisták kútja! Kozák Márton, a községi vízmű, társulat elnöke több mint négy oldalon írta le a község ivóvíz- ellátásának történetét. Ebből de­rült ki az is, hogy a régi adatok szerint 1890-ben csak néhány ásott kút szolgáltatott vizet a falu lakói­nak. Az első kutat 1891-ben építőt, ték, amely 255 méter mély volt. Ez a kút a község lakóinak laká­sától nagy távolságra volt és ha az esti beszélgetések a kút kö­rül zajlottak is le, a falu ivóvíz- ellátása nem oldódott meg. Ké­sőbb, 1911-ben a jómódú gazdák összefogásából fúrtak egy új ku­tat, amelynek vizét 4 ezer méte­res hálózaton vezették el 42 mó­dos gazda telkére. Így ez a kút természetesen nem szolgálta az egész lakosság ivóvízellátásának javítását, hiszen csak negyvenket­tőn élvezték. 1912-ben újabb két kutat fúrtak, de ezt is a falu mó­dosai, a virilisták, többek között Léderer Rudolf földbirtokos, Lúd. vig János bankigazgató, Győri Antal földbirtokos — géptulajdo­nos — ivóvízszükségletének ellá­tására. A község ivóvízellátása 1954-ig így is maradt Közös összefogással 1 egészségi követelményeknek meg­felelő új artézi kutat kell fúrni. I Ez a határozat 1960-ban már j nemcsak papíron volt, hanem meg I is valósult és a 650 méteres kút ! percenként 950 liter vizet szolgál, tatott. A lakosság örömét most már csak az rontotta, hogy túlnyo­mó részt távol laktak az új kút- tól, nemigen tudták azt használni. A probléma tehát megmaradt. 1961 májusában a Hazafias Nép­front szarvasi járási elnöksége a községben tartotta ülését. Ezen az ülésen a község párttitkára, s a tanácselnök is tovább szorgalmaz­ta az ivóvízellátás megoldá­sát. Itt javasolták először, hogy vízhálózatot kell építeni. A község vezetői ígéretet kaptak, hogy a Hazafias Népfront országos elnök­sége majd segítséget ad a köz­ségnek. így került a népfront mű­szaki bizottságához Bókésszent- andrás ügye, ahol társadalmi munkában Balassa András buda­pesti gépészmérnök hozzákezdett a törpevízmű tervezéséhez. 1961. november 16-án megalakult a Bé­késszentandrási Törpevízmű Tár­sulat. A lakosságnak mintegy 57 százaléka tagként belépett. A község a helyi erőforrásokból egy­millió 250 ezer forintot biztosított erre a munkára, állami támoga­tás is jutott a községnek, mintegy 500 ezer forint és OTP-hitellel újabb másfél millió forintot biz­tosítottak. A budapesti tervezőtől a társulat saját kezébe vette a terv elkészítését és a járási nép­front mellett működő műszaki bi­zottságot bízták meg a tervmun­kák elkészítésével. A műszaki bi­zottság Hartyányi László főmér­nök vezetésével 1962. január 15- én a kész tervet átadta a község­nek. 220 mentesítő vonatot indít a MÁV a% év végi ünnepek idején Á 701-es ügyirat Hat liter sör után téglafal-dömögetés, jaküördelés Válaszolunk Naponta több levél érkezik szerkesztőségünkbe, az egyik pa­nasszal foglalkozik, a másik fel­világosítást kér és van,. amelyik egy-egy eseményről ad rövid tá­jékoztatást. A levelek egy részét lapunkban közöljük, míg a többi kivizsgálás végett az illetékes szervekhez kerül. Ezen levelek többsége is azonban közérdekű kérdésekkel foglalkozik, s éppen ezért a nyilvánosság előtt vála­szolunk néhány olvasónknak. Névtelen levélírónk Méhkerék­ről arról írt, hogy a községben nincs üzemben egyetlen daráló- malom sem. Levelét kivizsgálás végett a Méhkeréki Községi Ta­nács Végrehajtó Bizottságának küldtük. A válasz megérkezett, miszerint levélírónknak igaza volt, azonban a daráló csak más-' fél hétig nem működött, mivel az elromlott és az alkatrészeket ne­hezen tudták beszerezni. Jelen­leg már nem kell más községbe járni daráltatni, mert két daráló­malom áll a lakosság rendelkezé­sére. Pusztai István okányi levél­írónk kérdésére válaszoljuk, hogy a kazánkezelői képesítést a Déri Miksa Gépipari Technikumban (Szeged, Kálvária tér 5/b) lehet megszerezni. A felvételi kérelmet írásban kell beadni. További fel­olvasóinknak világosítást az említett cím alatt a technikumtól kérhet. Több békéscsabai olvasónk ér­deklődésére közöljük: Értesülé­sünk szerint a vásártéri V/4-es épületet még ebben az évben át­adják. Bánszki János békéscsabai la­kos panaszos levelére válaszoljuk: A levelében említett Franyó Já­nos mérlegmestert felettesei az udvariasabb kiszolgálásra kérték fel. Közöljük továbbá, hogy a MÁV dolgozói külön ellátásban részesülnek a tüzelőbeszerzés te­rén. Vizesfási névtelen levélírók Békésen, az Utasellátó illemhe­lyét, annak tisztaságát kifogásol­ták. Levelüket elküldtük a Békési Járási Tanács VB egészségügyi csoportjához. A helyszínen vizs­gálatot tartottak és intézkedtek a tarthatatlan állapot megszünteté­séről. Több levélírónk olyan kérdések­kel fordult szerkesztőségünkhöz, ami jogügyi természetű és kivizs­gálása hosszabb időt igényel. Az ilyen tartalmú levelekre csak ké­sőbb tudunk válaszolni s addig is szíves türelmüket kérjük olvasó- j inknak. Ilyen levelet küldött: Almást Ferenc Mezőkovácshá- za, Petri Mátyás Gyula, Németh Mária Gádoros és id. Tímár Im­re, Sarkad. Befejezte a rendőrség a vizsgá­latot a 701-es ügyben. Nem nagy ügy, nem is rafinált bűncselek­mény, de mégis bűnügy, olyan, amilyenekből jó néhányat maguk a csabai lakosok is ismernek, s amelyek miatt újra, s újra felhá­borodnak. Míg előkerül a dosz- szié, mely két fiatalember er- zsébethelyi kártevését „rögzíti”, fel is sorol a nyomozó néhány hasonló garázdaságot. Egyik éjszaka részeg fiatalem­berek az ital okozta gátlástalansá­gukban az Irányi utcai lottózó üvegreklám-tábláján próbálták ki erejüket. Ugyancsak éjszakai „csendélet” volit, amikor egy ze­nész hazatérőben veszekedő fia­talembereket próbált józan ész­re bírni. Se szó, se beszéd, neki­mentek a zenésznek, összeverték, s otthagyták. Egy fiatalember fel­jelentést tett a rendőrségen, mi­szerint öltözőjéből elloptak há­romszáz forintot. Nyomozás, vizs­gálat, s kiderült, hogy szó sem volt lopásról. A fiatalember a rendőrségi feljelentést alibinek szánta, szülei becsapására — s a pénz elherdálására. Ugyancsak Békéscsabán történt, hogy a pá- linkázó fiatalemberek erejük tel­jében — amit a szesz árasztott be­léjük — lécekkel kutyák elleni hajszára indultak. Ilyen a 701-es ügy is. Mint álta­lában, jól kereső fiatalemberek, megmártva magukat az alkohol mámorában, gátlástalanul, „meg­erősödve” garázdasághoz folya- j módnak. Itt vannak az okmányok sor­ban. Feljelentések: „November 3- ra virradóra ismeretlen tettesek Erzsébethelyen, a Gyár utca 4. szám alatt a bölcsőde építés alatt levő téglakerítését és a téglapillé­reket ledöntötték. A kár 1100 fo­rint”. Másnap újabb feljelentés érke­zett: „November 3-ra virradóra, ismeretlen tettesek, a Gyár utcá­ban 30 darab utcai sorfát kitör­tek. A kár 850 forint”, A tettes, illetve tettesek csakis azonos vagy azonosak lehetnek. — A jogos feltevés nem sokáig vá­ratta a bizonyítottságot. Nyakon csípték a két fiatalembert, Flen- der János 20 éves és Vidovenyecz Mihály 19 éves Békéscsaba, tanyai lakosok személyében. Itt vannak az aktákban a személyi adatok is: Flender a géplakatos kisz-be^r dől. gozik, s 1400 forintot keres.' Vido­venyecz 1100 forintért a Békési Nyomda segédmunkása. Hogyan vetemedtek az éjszakai garázdaságra? Nem tagadnak sem. mit, legalábbis feltételezzük, hogy őszintén beszéltek a kihallga­táson. Majdnem azonós a vallo­másuk is. — Megittunk a vasútnál négy­négy pohár sört, majd a BARNE­VÁL kultúrtermébe mentünk táncolni. Itt is leöntöttünk tíz-tíz i pohárral. Innen átmentünk a tég- lagyárhoz táncolni, s meg'uttunk három családi üveg sört... Ha mindent összeadunk, fejen­ként 21—21 pohár sör, majdnem hat és fél liter! Ebben rejlett te­hát „hősködésük”, aminek elmon­dását így folytatják: — Mikor hazafrlé indultunk, s a bölcsődéhez értünk, egyikünk (Vidovenyecz) kidöntötte az első téglapillért, a másikunk (Flender) a másodikat, majd Vidovenyecz újra a harmadikat. Mikor elhagy­tuk a vasúti síneket, megkezdtük a sorfákat kézzel letördelni vé­gig, a Kereki utcáig... Arra is fény derült, hogy a két jó barát utána megtárgyalta: „a rendőrség úgysem jön rá, hogy mi voltunk”. Rájött, s nagyon is gyorsan. Most szánják, bánják a bűneiket, hajlandók megfizetni a kárt, s fogadkoznak, hogy soha az életben nem csinálnak ilyet. Nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy kártevésükkel nemcsak a társadalomnak ártottak, hanem gyári munkás, illetve földműves apáiknak is, akik talán éppen tár­sadalmi munkával vagy község­fejlesztési hozzájárulással maguk is részesei a kis facsemeték elül­tetésének meg a bölcsődei kerí­tés felépítésének. Varga Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom