Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-08 / 288. szám
Ä88» flcc cnit)ür 8, 4 Vasárnap Most kell elfikésziteni az év eleji folyamatos munkát VILÁGOS ABLAKOK VyTég néhány hét és az 1963-as * * esztendő, a második ötéves terv harmadik éve elérkezik utolsó napjához. Kétségtelen, hogy sok függ e néhány hátralévő héttől. Népgazdasági szinten a következő hetekben elvégzendő munkától függ az idei terv teljesítésének mértéke, az iparvállalatok pedig mostani erőfeszítéseikkel az éves gazdálkodás mérlegének végleges adatait „dolgozzák ki”. S minthogy az év utolsó heteinek jelentősége vállalati szempontból nagyon is jelentős, hisz december 31-ével eldől az üzem nyereségrészesedésének nagysága, a gazdasági és műszaki vezetők prémiuma, a figyelem igen sok vállalatnál kizárólag az idei év' minél eredményesebb lezárására irány uL Az 1963-as terv teljesítésére minden tőlünk telhetőt megtenni — helyes és szükséges is. A jól gazdálkodó műszaki és gazdasági vezetőnek azonban eközben is legalább egyik szemével előre kell tekintenie és gondoskodnia az új tervesztendő — s azon belül is — az év eleji folyamatos munka előkészítéséről. Az elmúlt évek tapasztalatai sajnos azt tanúsítják, hogy minden új esztendő ki- sebb-nagyóbb zökkenőkkel indpl, a termelés görbéje januárban hirtelen és igen nagy mértékben visszaesik s legyen a téli időjárás rendkívüli, vagy a sok évi átlagnak megfelelő, az új esztendő első havában az üzemek alig adnak hazai, vagy külföldi igényeket kielégítő készárut a népgazdaságnak. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy az év eleji terme- lésvisszaesés nem természeti csapás s ez a jelenség nem függ össze a termelés sajátosságaival, példának okáért az ipartermékek átfutási idejével. A termelés indokolatlan csökkenésének okai visszanyúlnak az anyagi ösztönzőkig — a nyereségrészesedésig és a prémiumig —, amelyek ugyan hasznosan segítik iparunk fejlődését, de az év vége közeledtével túlságosan rányomják bélyegüket az üzemek vezetésére és a gazdálkodásra. A gyakorlatban ez abban nyilvánul meg, hogy az év utolsó heteiben az iparvállalatok csaknem 'kizárólag készárut termelnek, felélik alkatrész- és fél- készáru-készleteiket s ennek következtében az új esztendő elején hiányoznak a folyamatos termelés anyagi, műszaki feltételei, yakran esik szó a gazdasági vezetés színvonalának emeléséről. Ez a követelmény korántsem elvont fogalom. Jelen esetben például a színvonalasabb gazdasági vezetés konkrét feltétele: az 1964. évi termelési terv egyenletes végrehajtásának megalapozása. S minthogy az anyagi ösztönzők fogyatékosságai nem erre mozgósítják a vezetőiket, a nép- gazdasági érdek érvényesítését — segítéssel, irányítással és ellenőrzéssel — az üzemi pártszervezeteknek kell szorgalmazniuk. A termelés zavartalansága és ütemessége az új év kezdetén nem egyes vezetők egyéni óhaja, hanem mindannyiunk közös érdeke. Kezdjük azzal, hogy a társadalom szükségletei folyamatosak s azokat ütemesen kell kielégíteni. A termelés és a készárukibocsátás év eleji túlzott visszaesése azonban nemcsak a szükségletek folyamatos kielégítését befolyásolja és gátolja; kárt okoz az üzemeknek is. Az iparvállalatok létszáma a termelés felfutásával párhuzamosan az év harmadik negyedében tetőzik s a megnövekedett létszámmal folytatódik az új év elején az előző év átlagánál alacsonyabb szintű termelés. Ez természetesen elkerülhetetlenül rontja a termelékenységet és a gyártás gazdaságosságát s ennek hátrányos következményeit az év folyamán legfeljebb csökkenteni — de végképp eltüntetni már nem — lehet. Természetesen az sem kedvez a vállalati gazdálkodás éves eredményességének, hogy a január—februári visszaesés következtében nemcsak a munkaerőt, hanem a termelési kapacitásokat — a gépeket és a technológiai berendezéseket — is gazdaságtalanul használják ki, amit a későbbi túlterhelés annál kevésbé ellensúlyoz, mert rontja a termékek minőségét s annak ára — a hibák kijavítása és a kötbér — ismét csak a vállalati jövedelmét csökkenti. K z elmondottak korántsem ** elvont vagy megfoghatatlan igazságok. 1961-ben az állami ipar össztermelésének minden 100 forintjára 14,5 forint üzemi eredmény, nyereség jutott, ám 1962 első negyedében, amikor a termelés visszaesett, csupán 14,0 forint. Az idei év első felében — noha a termelés meghaladta az előző esztendő első felének színvonalát, a 100 forint termelésre jutó üzemi eredmény 40 fillérrel alacsonyabb volt, mint 1962 első felében. TC*zek az adatok arra íigyel- meztetnek: az év eleji gyenge kezdés, a termelés túlzott és elfogadhatatlan mértékű visz- szaesése igen $okba kerül a népgazdaságnak, holott mindez — a termelékenység és a gazdaságosság ideiglenes romlása — nem törvényszerű, mert az év eleji termelés folyamatosságának körültekintő előkészítésével — a szükséges anyag, alkatrész, félkészáru biztosításával — jórészt elkerülhető. Éppen ezért az év utolsó heteiben a tervteljesítés támogatása mellett a jövő óv eleji folyamatos és egyenletes termelés anyagi, műszaki előkészítésének figyelemmel kisérése a termelés párteMenőrzésének legidőszerűbb feladata. Az üzemi pártszervezetek most — tehát még idejében — ellenőrizzék, vajon a gazdasági vezetők a jövő évi tervfeladatoknak megfelelő termelést irányoztak-e elő 1964 első hónapjaira, gondoskodtak-e a zavartalan és folyamatos munka feltételeiről? Mert mindez nemcsak az évkezdet eredményeit, hanem az 1964-es tervfeladatok egyenletes teljesítését is megalapozza. Garamvölgyi István Kenyeret mindennap eszünk, de a molnárokra édeskeveset gondolunk. A pékeket még csak dicsérjük, marasztaljuk, ám róluk — kik a liszt útját vigyázzák — nagyon megfeledkezünk. Legyen gondolatébresztő ez a riport. És legyen friss tisztelet- adás e patinás mesterség mai művelőinek. Késő este jöttem el közéjük a békéscsabai István-malomba. A város már aludni készült, csendes volt. Itt ötemeletnyi hang- veszejtő robaj, monoton, erős gépzúgás remegtette a levegőt. A vaskos falak halk zümmögéssé szelídítették a lármát, egy cseppet sem zavarták a környékbeliek álmát, de itt elűzték az álomnak még a gondolatát is. Fájó András raktárvezető, megbízott üzemvezető kísért el utamon. Együtt faggattuk az embereket a szakma szépségéről és a munka nehézségeiről, kettesben róttuk a csigalépcsőket, hogy minden emeletre eljussunk, minden gépet megnézzünk, mindent feljegyezhessek, amit érdemes. ö beszélte el a búza útját is. Sohasem gondoltam, hogy oly hosszú az út a raktártól a liszteszsákokig. A magot tisztítják, osztályozzák, hámozzák, mossák, szárítják, pihentetik, hétszeresen töretik, a lisztet szitálják, osztá lyozzák, zsákolják, mérik, csomagolják és szállítják. Naponta kétezer mázsa búzamag roppan meg, s őrlődik lisztté 130 ember és temérdek gép közreműködésével. A megyeszékhely lakosságának — aprajának-nagyjának — egész évi lisztszükség'etét 50 nap alatt elő tudják itt állítani. Ez az ország második legnagyobb malma. Az idén 110 éves. Két ember öltő óta ontja a kenyér alapanyagát. Többszörös élüzem. őrizte már a Minisztertanács és a SZOT Az iparágon belüli verseny jelentős eredményeket hozott ebben az évben a kisipari termelő szövetkezet knél. A vas-fémtömeg- cikkipar például 113,4 százalékra teljesítette éves tervét s ez nem utolsósorban a versenynek az eredménye. Ez a tizenhárom százalékos túlteljesítés lényegében a tavalyi szintnél egyötöddel több termelést jelentett. A jobb munkaszervezés, anyag előkészítés, szakavatottabb munka biztosította, hogy a szövetkezetek ebben az iparágban elérjék, sőt, bizonyos mértékben túl is teljesítsék a termelékenységi mutatókat. Az iparághoz tartozó öt ktsz-en belül ezért legtöbbet az orosházi lakatos szövetkezet tett, ahol ötszázalékos létszámmegta- karítás mellett, mintegy 16 százalékos a termelékenységnövekedés. Általában azonban a vas- és fémtömegcikkipari ktsz-ek elsősorban a megengedetten túli létszámnöveléssel érték el a termelésnövekedést. Tavalyhoz képest a Mezőberényi Műszaki Ktsz 36, a szarvasi vas-fém szövetkezet 22,2 százalékkal magasabb létszámmal dolgozott, a szarvasi Vörös Vándorzászlaját, őrzi ma is dicsérő oklevelét. Száztíz éve áll, de igazán korszerűnek csak két éve mondható, amióta villanymotorok dübörögnek és egy könnyed kapcsolásra felzúgnak vagy leállnak a gépek. Ám a kapcsolót ritkán használják. Éjjel-nappal megy itt a munka, csak vasárnap van csend, néhány órás pihenés. A lisztet ontani kell, az országnak kenyér kell, a molnár és a malom ehhez igazodik. o Tíz órakor került sor a műszakváltásra. Még előtte beszélgettem az ötvenhat éves Marik Pál hen- gerőrrel, akinek negyvenkét éve szeleit itt el ezek között a falak, gépek között. Alacsony, mokány ember, lisztes a cipője, ruhája, arca, micije. A neonfénytől és a lisztportól halovány volt az arca és egy kicsit törődött. De a liszt- poron átütött a pirosság, amikor a szakma nagyszerűsége került szóba. A dübörgésbe egy szelíd, szemérmes vallomás olvadt bele. Így hangzott pontosan: — A szakmát szeretni kell. Szívből szeretni. Szenvedéllyel. Akkor non unja meg soha az ember. Az apja is itt dolgozott, míg meg nem halt. Ö — Marik Pál — 1921. január másodika óta pergeti itt megszakítás nélkül napjait, ebben a zajos, fehér világban. Mindig szorgalommal, felelősség- érzettel, elhivatottsággal dolgozott, példát adott a szakma iránti hűségből. Négy év múlva megy nyugdíjba. Addig is pontosan, gondosan akar dolgozni. Éjjel vagy nappal, neki egyre megy. A munka a fönte«, hiszen az az élete értelme. Az átvirrasztott éjszakák, átdolgozott nappalok fáradságát feloldja annak a tudata, hogy a kenyérért, az ország kenyeréért dolgozik ... Tíz órakor ő elment, Lenhardt I vas-fém pedig tíz, a békéscsabai | lakatos 8,6 százalékkal lépte túl a létszámtervét. 9. Olyan, mint egy bankfiú Ezen az estén az állam keletkezése, fejlődése és szerepe került napirendre. Sollner József volt az előadó, a nemesfémesek titkára. A rabszolgatartó és a feudális állam megmagyarázásánál nem bocsátkozott részletekbe. Főleg azt igyekezett meg- érttetni hallgatóival, hogy ezek az államok keletkezésüktől kezdve a kizsákmányoló, elnyomó kisebbség érdekeit szolgálták. Szünet alatt a társaságot közvetlenül érintő dolgokra terelődött a szó. Ladányi Karcsi, egy huszonkét éves ezüstműves segéd, a Siemensnél dolgozó Kotlár Marival beszélgetett — Hogy honnan tudom? Hát hallottam. Pál pedig a helyére állt. Egy percre sem maradtak felügyelet nélkül a pörgő hengerek. Szarvas János almolnárral az ötödik emeleten találkoztam. Ö felelt az éjjeli műszak rendjéért, zavartalan munkájáért. Végigjárt minden emeletet, ellenőrzött mindent, aztán elmesélte nekem, hogy öt Szarvas dolgozik ebben a maiamban, s mindahány rokon. Szarvas György főmolnárként, ő: János és nagybátyja: András almolnárként, az öreg Szarvas Márton (András testvére) szíjgyártóként, fia: László kopta- tósként. Ügy hozzánőttek már ehhez a malomhoz, mint ág a fához. Nehezen tudnának más pályát elképzelni. Ha összejön a nagy család, hát egyébről is alig beszélnek, mint a malomról... Akik itt dolgoznak, azok szeretik a munkát, a szakmát. S mert szeretik, hát jól dolgoznak. A molnárvirtus abban csúcsosodik ki, hogy mindig a jó minőségért hadakoznak. A jó lisztért, amiből finom kenyér süthető... o Tizenegy óra tájban Fajó Andrással visszamentünk az irodába, hogy ordítás nélkül beszélgethessünk egy kicsit. Jólesett a csend, a tárgyak nyugalma, a szoba melege. Feljegyezhettem, hogy a malomban hét brigád dolgozik szocialista brigádként. A szorgos igyekezetnek, felelősségérzetnek tudható be az, hogy minden hónapban túlteljesítik az őrlési tervet. Novemberben például 360 mázsával több búzát őröltek a tervezettnél. Megemlítette, hogy itt-ott butaságot beszélnek az emberek: kevés a búza, szójababot, árpát fognak keverni a búza közé a malomban. Szolgáljon megnyugtatásul: nincs és nem lesz hiány búzából, nem kevernek hozzá semmit. Van búza, csak győzzék őrölni, ök megpróbálják győzni. Ezt el kellett mondani.« Éjfél előtt indultunk haza. Hűvös levegő szőtte a Körös-csatorna jegét, hideg volt. A világos ablakok mögött fáradhatatlanul zümmögtek, zakatoltak a gépek. Míg lépkedtünk a hídon át, rájuk gondoltunk és az emberekre, akik nem pihentek ezen az éjszakán sem. — Kilencen? — Kilencen. — És kik? — Mondom ... Sebes Pista, Réti Laci, Zala Imre... Mindnek nem tudom a nevét. — Azt hallottam, hogy hamarosan a Marton-tanács elé kerülnek. Az a vád ellenük, hogy ők készítették az Ifjú Proletárt. — Én is hallottam a lebukásról — mondta Mari. — Azt beszélik komisz a bírósági elnök. Mit gondolsz — súgta —, nem kellene levelet írni nekik? Egy kicsit megpróbálnánk lelohasz- tani a harciasságát. — Nem rossz gondolat — ismerte el Ladányi. — De meg kell kérdezni előbb. Hátha rontanánk vele. Később többen felfigyeltek rájuk, népes csoport gyűlt köréjük. Mari és Karcsi elhallgattak. Inkurrencia ajánlat! Termelőszövetkezetek figyelem I Endrőd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet eladásra felkínálja 14 kalapácsos, R—20-as, gázolajos motorral felszerelt kalapácsos darálóját. Ár megegyezés szerint. Érdeklődni a földmúvesszövetkezet központi irodáján, Endrődön. Telefon: 3. A munkaverseny eredménye; Vas-fémtömegcikk kisipar 21,6 százalékkal termelt többet az idén, mint tavaly Pallag Róbert VADÁSZ FERENC: A UzCdUaifnocUlctél
