Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

deeonbor SL 4 ULtdá (f'O'ZCL&t' CS'£’%C,& A1*S tudtam szóra bírni. Men­tegetőzött, hogy nem tud sajtó- nyilatkozatot termi, kereshettem volna bőbeszédűbb embert is. Alacsony, törékeny nő. Szövőnő, de most már ellenőri munkát lát él a laboratóriumban. A szövet­szakító gép mellett találtam, mi­nőséget vizsgált. A szomszéd te­remből áthallatszó gépzajtól talán nem is hallotta, hogy ki az idegen és mit akar, de azért eleget tett a kérésnek. — De nem tudok ám én nyilat­kozni, nem vagyok jó szónok... vagy minek mondják ... Aztán szavanként mégiscsak kirajzolódik Kaczkó Judit mun­katörténete, most egy-két nappal nyugdíjba menése előtt. Azért tudja, hogy hány éves korában került önállóan a szövő­gép mellé, mert éppen akkor csi­náltatott magáról először fényké­pet — mint nagylány. Még 19 év előtt volt, de már túl a tizennyol­con. — Pontosan emlékszem. Ki- lencszázhuszonhetet írtunk. Elő­ször körülbelül 14 napig betaní­tottak, heti hat pengő keresettel, aztán önálló lettem, két gépen dolgoztam, akkor már kerestem 12—14 pengőt is. Elakad, nem mondja to­vább. Mondatonként kell kihúzni a válaszokat. Beteges volt. Ránc­ba borult arca is erről árulkodik. Csakis erről, hiszen család nem volt, megmaradt az életben így, egyedül. Azaz most is édesanyjá­val éL Nem szívesen kérdez az ember családi dolgokról, de most mégis kibuggyan a kíváncsiskodás: — Miért nem keresett élettár­sat? •— Nem is tudom. — Szégyellő- sen elfordítja a fejét, aztán még­is elmondja „magyarázatát”, mely­ben érződik életlogikája is. — Én mindig olyan komoly voltam. Ta­lán azért nem akadt férjnek való... Azt hiszem, a komolytalan lányok előbb ismerkednek... Meg. tudja, úgy volt, hogy akinek én tetszettem, az nem tetszett nekem, Kölcsönös megbecsüléssel eredményesebb o gyógyítás gyógyulás ban, elvonják súlyosabb betegek­től vagy éppenséggel szándékosan félre akarják vezetni. Természetesen a lakosság az or­vossal szemben is követelménye­ket támaszt. Ilyen például a vi- szont-udvariasság, a türelem és a megértés. Figyelembe kell venni, hogy a betegség legtöbbször túl­zott érzékenységgel jár együtt. A jó szó fél gyógyulás — mondják, s ebben van is igazság, amiről ta­lán sokan már személyesen Is meggyőződtek. Ha az orvos nyu­godt, barátságos hangon megma­gyarázza a betegnek, hogy a gyó­gyulás érdekében mit kell tennie, akkor bizonyára elégedetten távo­zik majd és az utasításoknak szí­vesen eleget tesz. Nem alakul ki benne olyan vélemény, hogy őt csak felületesen, SZTK-beteg módra vizsgálták meg és a látszat kedvéért valami olcsó gyógyszert is írtak a számára, ami nem árt, de nem is használ. Az esetek túlnyomó többsége igazolja: a hozzátartozók alaposan megfontolják, hogy az orvost ki­hívják-e vagy sem. Egy-két hely­telen példa nem lehet indok arra, hogy azokból az orvos általános következtetést vonjon le és ma­ga határozza meg, hova megy és hova nem. Nyilvánvalóan ebből súlyos baj származhatna. A körzeti orvosok munkáját ma már megkönnyítik a hozzájuk be­osztott orvos-írnokok és a házi betegápolók. Több idejük marad a tényleges gyógyító tevékenység­re. Ha a lakosság is segíti őket ebben, akkor a munkájuk még eredményesebbé válik, mert elke­rülhetők lesznek azok a hibák, nézeteltérések, amelyek itt-ott még előfordulnak. (P) Orosházán egy alkalommal megtörtént, hogy valaki éjszaka súlyos beteghez hívta az ügyele­tes orvost A betegség tüneteit szakszerűen ecsetelte, hogy az eredmény biztos legyen. Az orvos hamarosan el is indult Sietett, nehogy valami baj származzon a késlekedésből. Belépett a megje­löli; lakásba, ahol az egyik hozzá­tartozó nyitott ajtót, a beteg pe­dig — aki őt néhány perccel előbb kihívta — már állig beta­karózva az ágyban feküdt. Álom vagy valóság? — meredt rá cso­dálkozó szemmel az orvos. Ha­marosan kiderült, hogy ez bizony kellemetlen valóság. Valami fur­csa tréfa vagy talán butaság? Akár az volt, akár ez, emlékeze­tes marad az orvos számára, de az a beteg sem felejti el, akihez éppen abban az időben hívták ki, amíg ő az utcákat rótta feleslege­sen. Tudjuk, hogy a körzeti orvoso­kat nagyon igénybe veszi a mun­kájuk. A városban például 3600 ember egészségének gondját vi­selik, ami nem kip feladat. Külö­nösen ősszel és télen, amikor a megbetegedések száma rendsze­rint jóval magasabb, mint más­kor. Szükséges tehát, hogy előse­gítsük a körzeti orvosok gyógyító tevékenységét, ne raboljunk el tő­lük feleslegesen egy percet sem. Tartsuk (be a rendelés és kihívás időpontját, tegyük mérlegelés tár­gyává az ügyeletes orvos igénybe­vételét. Persze a beteg hozzátar­tozói nem szakemberek, pontosan nem tudják elbírálni, mikor van orvosi segítségre szükség és mikor nincs. Az óvatosság fontos, de a tárgyilagosság is. Az orvos kép­telen tervszerűen dolgozni, ha in­dokolatlanul zavarják a munkájá­ÚJ ÉVRE UJ JÁTÉKOT! Annuska hálószoba 60.— Ft Porcelán étkészlet 46.— Ft Porcelán kávéskészlet 52.— Ft 4802 aki meg nekem tetszett, annak meg én nem kellettem. Egyedül maradtam... Mosolyog?, mert most már kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem, hogy ezen meditáljon. Újra a munkához, a 37 évhez ka­nyarodunk. Sok, rengeteg egy tö­rékeny, beteges nő-embernek. Negyvenöt előtt Pesten is dolgo­zott, de aztán újra tanító-üzemét, a csabai Merkúrt választotta. Most Is a pamutszövő a munka­adója. A régi Merkúr. De csak január 1-ig, s aztán nyugdíjas lesz. ■— Nem fáj a szíve? •— De, nagyon. Tudja, most ia mit csináltam? Mert, hogy na­gyon sírás vagyok, vettem ma­gamnak nyugtatót, nehogy elpi- tyeregjem magamat, amikor arra gondolok, hogy itt kell hagynom régi munkatársaimat... Mondták is, hogy Jutka, te olyan nyugodt vagy.j. Pedig nehezen válik meg üze­métől. Nagyon nehezen. És vala­mi nehezíti is a válást. — Elmondom én, de ne beszél­jen róla az igazgatónak. Ne­hogy megbántsam. — Meg kell ígérnem, hogy hallgatok, de most mégsem tudok megalkudni: — Harminchét évet dolgoztam a szövőiparban, és így szerettem volna én is a 25 évet jubilálok között lenni. De valahogy kima­radtam, azt mondták azért, mert nem voltam egyfolytában itt. Azt hiszem más is volt így, mégis el­ismerték neki a 25 évet... Most már mindegy, de azért ez is ne­hézzé teszi a búcsút... 1964. január 1. Egy kartont kiemelnek a többi közül, egy gép új kezelőt kap. Kaczkó Judit bú­csút vesz üzemétől, a pamutszövő­től. Hosszú életet, jő egészséget kí­vánunk. Varga Tibor Elkészült az első zsebrádió a székesfehérvári VTRGY-ben Kabóczy Szilárd felvétele. n békéscsabai forgácsaié szerszámgyár teljesítette éves tervét A Szerszám- és Gépelemgyár Békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyára vasárnap, december 29-én teljesítette éves tervét. A mun- ' káskollektíva igyekezetének ered- | idényeképpen az idén több mint 30 millió forint értékű forgácsoló- szerszám, mezőgazdasági gépal­katrész és géptartozék került ki az üzemből A sikeres tervteljesí­tés a vezetők és munkások hozzá­értésén és lelkiismeretes mun­káján túl jelentős mértékben kö­szönhető a július elejei iparági összevonásnak, mert a második fél évben javult az anyagellátás és csökkent a gyártmányskála. Jövőre 35 millió forint értékű forgácsolószerszámot, gépalkat­részt készítenek az üzemben, hat százalékkal többet, mint az idén. VADÁSZ FERENC: A tC'zznUai'SnacUlc tíi i Röpiratok a gyárban Feri összeszedte magái — Csak annyi szivárgott ki — mondta —, hogy mindenképpen keresztül akarják hajszolni a bércsökkentést — Azt beszélik, tíz százalékot akarnak lecsípni — egészítette ki Túli. — Nem lep meg — mondta Vince. — Mindenütt ilyesmire készülnek a vasas szakmában. Ügy látszik, általános irányzat a bérletörés. Gondolják, akiknek nem tetszik, fel is út, le is út Van facér munkás elég... Ha jól következtetek, a tegnapi lebukás is összefüggésben van ezzel. Meg akarnak felemlíteni bennünket — Talán megszagolták, hogy sztrájk készül — mondta Feri. — Akkor pedig régen figyel­hették a Pálma kávéházat meg a másik helyet is — vélekedett Túli. — Ha nincs sztrájkhangu­lat, talán még vártak volna egy ideig Bár az is lehet, hogy ké­sőbb még többen kerültek volna a kezük közé. — Az elképzelhető. — Szerdán beszéltünk Turk főbizalmival — mondta Vincé­nek Papp Feri. — Badanti, Be- tyák és én. Felkértük, adja tud­tára Balázs igazgatónak, ha hoz­mi nem lelkesedett túlságosan. Sötétebben látja a helyzetet, mint mi. Csillapított bennünket. Azt mondta, odabent a szakszer­vezeti központban az a véle­mény, hogy „gazember az is, aki zá mernek nyúlni a bérekhez, a mai időkben sztrájkra gondol”, megnézhetik magukat a hadi- — A vasas ellenzéknek nem ez megrendeléseikkel, De a főbizal- a véleménye — szólt heves«»

Next

/
Oldalképek
Tartalom