Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
KORO STAU ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ M it ígér az 1964-es év a mozilátogatóknak? Az elmúlt év sorin kCISnSsen kiéleződtek a viták arról, hogy milyen befolyással van, vagy egyáltalán befolyásolja-e a televízió a mozik látogatottságát. Tény, hogy a televízió gyors térhódításával egyQtt járt a filmszínházak közönségének megcsappanása, de aztán mégis kialakult valamiféle egyensúly, ez pedig azt eredményezte, bogy a kezdetben olyan hirtelen fellángoló vita is alábbhagyott és ma már inkább a filmek minőségével indokolják, ha féiház van a mozikban és nem a televízió hatásával. Mindezt pontról pontra bizonyltja az a beszélgetés, mely Borka József, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója és lapunk munkatársa között zajlott le a közelmúltban. A vállalat 1963. évi munkájáról és az új esztendő első negyedévének terveiről volt szó és olyan problémákról, melyek megvalósítása egyre sürgetőbb. Újságíró: A vállalat térvéneik teljesítése sok mindent elárul. Mit mondhatunk erről? Igazgató: 1963-as módosított tervünket december 15a népművelő munka nélkülözhetetlen bázisává emelkedett. Huszonöt—harminc filmszínházunk üzemvezetője kitűnő propagandistahálózatot épített ki és rendigy. Újságíró: Bizonyára a telén teljesítettük. Nem érté- szeresen tájékoztatja akti- keljük túl ezt az eredményt, v&t a műsor várható esemé- az viszont tény, hogy tavaly nyeir^- nem nyilatkozhattam volna Újságíró: Említsük meg a legjobbakat! Igazgató: Szívesen: Vész- jesítés okait jól ismerik, hl- tő, Tótkomlós, Csanádapá- szen ebből fakadhatnak az ca mindkét békéscsabai és új esztendő újabb eredmé- orosházi mozi. Ezek az is- nyei. kólákkal is jó kapcsolatot Igazgató: Elsősorban ja- építettek ki, ég kívánság vult a filmátvétel, több szerint rendezik meg az if- olyan filmet tűzhettünk mű- júsági előadásokat, a gyér- sorra, melyek valóban vonz- mekek nagy örömére, zák a közönséget. Érdekes- tljságíró: Miért csak a ség: ha csak közepes, szín- mozik egyharmadára jelvonalú magyar filmet ka- lemző hogy punk, már az is siker! ^ munkát végeznek> Újságíró: Itt ugye máris mint az elmúlt időkben? kísért a nosztalgia: mi lenne Igazgató: Ennek több oka akkor, ha nemcsak közepes v ^ elsősorban a falusi magyar filmek születnének mozlk ebbe a kéthar. hanem igazan jak, mind több? Igazgató: Akkor a tervteljesítéssel sokkal kisebb gondunk lenne. Mert a közönség igénye fokozódott — és ez nem közhely, emögött tartalom van! Jó filmre jönnek, gyengére nem. Újságíró: Idézhetnénk az elmúlt év legnagyobb Békés megyei sikereit? Igazgató: Hogyne. A Párbeszéd, a Pillantás a hídról, a Válás olasz módra, a Csodálatos vagy, Júlia, és az Optimista tragédia. Bocsánat; a csehszlovákok Jáno- sik-ja is siker volt, különösen Békéscsabán. Újságíró: Sokan egyáltalán nem ismerik a moziüzemi vállalat tevékenységét, feladatát. Azt, hogy milyen módszerekkel dolgoznak, pedig még annyian sem. Igazgató: Ezt naponta tapasztaljuk. Sokszor jönnek hozzánk olyan kéréssel, melyek nem ránk tartoznak. Például nem győzzük eleget hangoztatni: azt, hogy milyen filmeket játszanak a megyei mozik, nem mi döntjük ed. Mi csak olyan filmeket tűzhetünk műsorra, amilyeneket kapunk. Újságíró: És a munkájuk módszere? Igazgató: Nem valami ör- döngős, de nem is köny- nyű... A mozik üzemvezetőinek tartalmi munkáját tekintjük a legfontosabbnak. Ennek színvonalát az üzemvezető és a párt, tanács, termelőszövetkezetek, üzemek jó vagy rossz kapcsolata dönti el. Nyolcvan mozink van, ennek egy harmada már mados részibe. Nem tudták még megvalósítani a differenciált propagandát, több film többet érdemelne, mint ahányan azt megnézik. A Hogy állunk, fiatalember? című magyar film nem egy rossz alkotás. Városokban, járási székhelyeken jól is ment. A kisebb községekben, falvakban még félházzal sem! Nyilván: a lakosság nagy része nem is tudott arról, hogy a moziban milyen filmet vetítenek. Több okot is mondhatnék még, de engedje meg, hogy csak egyet említsek: a falusi mozi üzemvezetők munkájának javulását nagyban elősegítené, ha méltóbb anyagi juttatásiban részesíthetnénk őket, mint jelenleg. Újságíró: Olyan alacsony a fizetésük? Igazgató: A legtöbb üzemvezetőnk másoctfoglalkozás- ként dolgozik a moziban. Nem várhatunk tőlük maximális odaadást Újságíró: Az új esztendő talán ezt is megoldja. Egyébként, milyen lesz az 1864-as év első három hónapjának műsora? Igazgató: Az első negyedév elé — sajnos — nem nézünk valami dús reményekkel. Ügy érezzük, gyengült az ellátás, kevés igazán jó filmre számíthatunk az első három hónapban. Lehet, hogy tavaszra étkez- *•••••••••••••••*•*•••••**••##••••** nek meg a legjobbak, akkor • viszont nem szóltunk sem- • mit... Újságíró: Címeket kér- í nék! i Igazgató: Kosztolányi re- J gényéből a „Pacsirta”, Do- : bozy forgatókönyvéből a l „Hattyúdal”, a tv filmje: j a „Honfoglalás”. Külföldről \ a „Boccaccio 70” olasz, a : „Germinál” magyar—fran- ] da, a ,A nap vége” svéd, I ,,Az utolsó ítélet” Vittorio S de Sica filmje. Különben a 5 legfigyelemreméltóbb fii-! mek mondanivalóját anké- • tokon vitatjuk meg közön- J »egünkkel: az első negyed- • évben 25 ilyen íilmankét • lesz Békés megyében. Újságíró: Gazdagodnak,! szépülnek a megye filmszín- ? házai 1964-ben? Igazgató: Igen! Szarvason, t Körösdadányban, Eleken, : Újkígyóson, Gádoroson, Ge- j rendáson és Zsadányban j szélesvásznú filmek vetí-j tésóre is alkalmassá tesz- • szűk a mozit, ezzel 36-raj emelkedik a megye széles-: vásznú filmszínházainak; száma. Különben az isme-: retterjesztő előadások film-: ellátásán is javítani igyek-j szünk. 1963-ban 200 játék- j filmet közvetítettünk a szol. j noki filmraktárból az igény- • lök számára, reméljük • azonban, hogy az új évben* már nemcsak játékfilmeket, | hanem szakfümeket is kér-*, nek tőlünk. Ezekről ugyanis : nagyon elfelejtkeznek az: előadók, pedig kitűnő szak- ! filmeket tudnánk biztosíts- j Minden évünk nagy lépcső- Hová vezet a lépcsősor? ni a mezőgazdaság, az ipar 5 [fok, Művelhető csillagokba? vagy, ha úgy tetszik, a mű- • Mit sziklából kifaragtak, vészét bármely területéről. »Azután a mesterei Az újságíró ezután meg- j Könnyedén csak elénk rak- köszönte az interjút, és az ! ***“• új évre olvasói nevében is 5 , sok sikert kívánt a Békés | a kegyetlen-nagy követ megyei Moziüzemi Vállalat- • Magasramajd ki emeli? nak, és a megye fümszínhá- ; “ el‘^h6* zainak. I Erfc,W> ,Ueszt*et,? <S) Darázs Endre: C rs e • I H •• A rr jevi köszönte : Fénylenek a lépcsősorok • Alánkcsúszva s magasodva.: • Sok a munkánk, de a lépcsőt: Visszük a sor tetejére S már következőért nyúl-j [nánk: Kiállva a peremére. « „Qserrbúqát, sárga esneltógár...” 141 éve született Petőfi Sándor Nem Kurucz Zsuzsannáról emlékezem, akit csaknem mindenki arról isimer már Magyarországon, hogy nagy költőnk, Petőfi Sándor testét táplálta születése után néhány héttel anyatejével, amikor pedig a kisded gyermek pihenésre hunyta le szemét, vigyázott lélegzetére s álmaira ... Egy egészen fiatal leánykáról szólok most: Kemuch Zsuzsannáról, akit kevesek ismernek még, de nem sokkal kisebb a jelentősége, mint a másiknak ... Annál bátrabban mondhatjuk ezt, mert Kurucz Zsuzsanna sem volt igazi dajka! Az igazi dajka — a legújabb kiskőrösi megállapítás szerint — Kurucz Pál- né W rbovszki Anna volt. Az igazi dajka szerepe az irodalomtörténetben és a köztudatban is egyaránt sokáig nagy félreértésre adott okot. Akik később megismerték az ifjú Ker- nuch Zsuzsannát, nemegyszer összetévesztették személyét Kurucz Zsuzsannáéval. Pedig alakja nem azonos vele, de azzal sem, akiről Ferenczi Zoltán írja: „1823 februárjában anyja betegsége miatt Sándor dajkát kapott.” — Ker- nuoh Zsuzsanna — éppen úgy, mint Kurucz Zsuzsanna — nem szoptatós dajka volt. Korban sem volt sokkal idősebb Petrovics Sándornál. E két neves személy funkciójával annyi párhuzamot nyugodtan vonhatunk, hogy csaknem egyidősek voltak, és valóban dajkálták az újszülött gyermeket: ez a dajkálás azonban csak játszogatás és dédelgetés volt. Az irodalomtörténet és a köztudat eddig mindvégig Kurucz Zsuzsanna nevéhez fűzte az igazi dajkaság érdemét, akiről úgy szólt az emlékezés, hogy Petőfi az ő melódiáját vélte mindig hallani meglett korában is, amikor szülőföldjére gondolt A sorok fülbemászó dallama ott cseng szüntelenül, édesbúsan a mi fülünkben is: — „Cserebogár, sárga cserebogár ...” Valami nyoma mégis van Kernuch Zsuzsanna emlékének is az írott irodalomban. Zvarinyi Szilárd megemlékezéséről beszélek, akinek nagyszülei 141 évvel ezelőtt Petőfiék szomszédságában éltek Kiskőrösön, kikhez nemcsak komasági viszony fűzte őket, hanem rokonsági is, mert Zvarinyi nagyanyja — Kernuch Zsuzsanna — és az öreg Petrovics unoka- testvérek voltak. Zvarinyi arról is számot adott Írásban, hogy a költőnél alig nyolc évvel idősebb nagymamája mesélte neki: sokszor eldajkálta a szomszédságban lakó másodunokaöcsi- kéjét, a későbbi Petőfi Sándort... Szerencsére nem veszett még ki teljesen a Zvarinyi család. Ma is él Békéscsabán a 86 éves Zvarinyi Lajosné, Kemény Margit, aki a derék Kemény Károly mezőberényi tanító egyetlen leánya. Kemény Károly arról is nevezetes, hogy testvérei — Pál, Mihály, János, Sámuel — Petőfi Sándor legjobb barátai közé tartoztak. A 86 éves matróna, aki egy elköltözött nyugdíjas művész felesége — már évek óta ágyban fekszik, leánya, a régen nyugdíjas rajztanár — gyengéd szeretettel és féltő gondossággal ápolja. Az elfüggönyözött kis sarokban türelmesen pihenő idős, de mindig szép, sima arcú nénike nyomasztó gyengeségében is frissen, élénken, szívesen beszél családi emlékeiről: — „Uramnak nagymamája volt Zvarinyi Lajosné, született Kemuch Zsuzsanna — aki férjemet, mint árván hagyott gyermeket nevelte Szarvason hosszú ideig. Kemuch Zsuzsanna kislány korában Petrovicsék szomszédságában lakott, és csaknem mindennap átjárt hozzájuk Sándorral játszani. Petrovicsék azonban nemsokára elköltöztek mellőlük. Kernuch Zsuzsanna atyja kiskőrösi tanító volt, ő pedig később szarvasi tanító felesége lett. Nyolc évvel volt idősebb Petőfi Sándornál.” Azt hittem meg kell elégednem Kemuch Zsuzsannára vonatkozó eddigi szóbeli és írásbeli megemlékezésekkel, miközben egy rákospalotai krónikában újabb értékes adatokra bukkantam. Az írásos naplójegyzetekből megállapítottam, hogy a költő egykori szárazdajkája és játszótársa később is hűségesen ápolta a Petőfivel kapcsolatos közös emlékeket. A sorokból kitűnik, hogy Petőfi Szarvasra vándorló régi jó ismerősei versenyre keltek, hogy ott tanuló fiát sűrűn vendégül láthassák. Maga Korén István — a költő aszódi tanára — is kereste erre az alkalmat, Kemuch Zsuzsanna pedig — aki „szív és lélek” volt mindenben —, a naplói jegyzetek szerint legforróbb szeretetét tanúsította a pajkos viselkedésű Petőfi Zoltán iránt: — „Zvarinyi Lajos tanító neje — akinél Zoltán barátaival gyakran uzsonnázott — egyik alkalommal azzal dicsekedett, hogy a fiú atyját, Petőfi Sándort, mikor még gyerek volt Kiskőrösön, sokszor ölében hordozta. Hogyne lett volna tehát kiváncsi annak fiára!” A naplóbejegyzés teljesen hiteles, kifejező és kétséget eloszlató: — ölében hordozta! Igaz, hogy Wrbovszki Anna fogadott dajkája volt Sándornak, emez pedig inkább csak nagyobb játszótársa, Kurucz Zsuzsannával együtt, s ha az idézett vers sorai ezért hivatalosan Wrbovszki Annát illetik, én rendületlenül hiszem a szájhagyomány és a naplói jegyzetek alapján, hogy az alábbi versidézet Kurucz Zsuzsanna mellett Zvarinyi Lajosné Kernuch Zsuzsannának is szól: „Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nótr hangzik ajkán, Hallgatom s fél-álomban vagyok már... Cserebogár, sárga cserebogár..." Irányi István
