Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

IM. december 30, 2 Béta Johnson és Erhard szombati tanácskozásai Napirenden a sokoldalú NATO-atomerő megteremtése Austin Johnson, az Egyesfiit Államok elnöke és Erhard nyugatnémet kancellár szombaton megkezdte tanácskozásait az amerikai elnök texasi birtokán. Az eszmecseréről Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke, illetve von Hase nyugatnémet tájékoz­tatásügyi államtitkár tájékoztat­ta az újságírókat. Mint mondot­ták, a két politikus „baráti lég­körben tárgyalt a kelet—nyugati kapcsolatokról, a NATO-t érintő problémákról, Németország kér­déséről, kereskedelmi ügyekről, mely utóbbiak között első he­lyen szerepeltek a Közös Piac-i tárgyalások”. A találkozó során megvitatták a sokoldalú NATO-atomerő meg­teremtésének kérdését. Mint a vita során bebizonyoso­dott — mondotta Salinger — a sotooUdailú atomerő megteremtésé­nek távlatai „elegendő okot ad­nak a derűlátásra”. Nyugat- Németország továbbra is érdeklő­dést tanúsít megteremtésük iránit Von Hase közölte az újságírók­kal, hogy a nyugatnémet kormány továbbra is támogatja a sokol­dalú atomerő megteremtéséinek tervét „Mi kezdettől fogva támogatjuk ezt a tervezetet — hangsúlyoz­ta von Hase — és ma ismét kije­lentjük, hogy a jövőben is támo­gatni fogjuk.” A nyugatnémet szóvivő han­goztatta, hogy Erhard bizonyos fokig borúlátóan nyilatkozott a kelet—nyugati kapcsolatok alaku­lásáról és a további nemzetközi enyhülés kilátásairól. Hozzátette azonban, hogy a kancellár „nem szándékozik becsukni az ajtót a Nyugat további kezdeményezése előtt”. Von Hase tájékoztatóját köve­tően Salinger amerikai sajtófő­nök és más hivatalos amerikai személyiségek hosszú időn keresz­tül igyekeztek meggyőzni az új­ságírókat arról, hogy nincs el­lentmondás az Egyesült Államok és az NSZK politikája között a kéLet—nyugati kapcsolatok és a Szovjetunióval szemben folyta­tandó politika kérdésében. Salin­ger kijelentette, hogy Erhard, illetve a szóvivő által kifejtett né­zetek csupán azért tűnnek „pesz- szimistáknak”, mert elsősorban Németországgal, illetve a berlini kérdéssel összefüggésben jutottak kifejezésre, (MTI) Moro és Saragat jugoszláviai útjáról Belgrád, Hável József, az MTI tudósítója jelenti: Mint a jugoszláv lapok közlik. Aldo Moro olasz miniszterelnök és Giuseppe Saragat külügymi­niszter elfogadta a jugoszláv kor­mány meghívását és később meg­állapítandó időpontban ellátogat­nak Jugoszláviába. A két olasz államférfi jövendő jugoszláviai látogatásával folyta­tódnak azok a magas szintű tár­gyalások, amelyek Kocsa Popo- vics jugoszláv külügyminiszter I960, évi római látogatásával kez­dődtek, s amelyet rá egy évre An­tonio Segni jelenlegi olasz köz- társasági elnök, akkor a Fanfani- kormány külügyminisztere viszon- zott Belgrádban. Tavaly Alexandar Rankovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács- al- elnökeként hivatalos látogatást tett Olaszországban, s ez alkalom­mal jugoszláviai látogatásra hívta meg Fanfani miniszterelnököt. Jóllehet, a látogatást olasz részről elfogadták, megvalósítására az el­húzódó olasz belpolitikai válság miatt nem került sor. A Közős Piac még csak éppen hogy eltávolodott a szakadék szélétől Bonn A nyugatnémet sajtót továbbra is élénken foglalkoztatja a brüsz- szeli Közös Piac-tárgyalások kompromisszumos kimenetele. A Süddeutsche Zeitung szom­bati vezércikkében hangsúlyozza, hogy a brüsszeli eredményt illú­ziók nélkül kell megvizsgálni, s rámutat, hogy a Brüsszelben ho­zott megállapodások részletei még továbbra is „sötétben rejlenek” s teljesen nyitva maradt olyan központi kérdés, mint a közös piaci gabonaár prob­lémája. A Kennedy-menet ügyében létrejött elvi megállapo­dás pedig olyan, hogyha megkez­dődnek a nemzetközi vámcsökken- tcsi tárgyalások, akkor nagyon is erőteljesen jelentkezni fognak az érdekellentétek, nem csupán az Egyesült Államok és a Közös Piac között, hanem a Közös Piacon be­lül is. Egyház! főméltóságok találkozója Moszkva VI. Pál pápa szentföldi zarán­dokúba alkalmával találkozni fog Athenagoras konstantinápolyi pátriárkával. Ez utóbbi tájékoz­tatta erről Alekszij moszkvai pát­riárkát. Válaszában Alekszij pátriárka hangoztatja — jelenti a TASZSZ —, ha egészségi állapota lehetővé tenné, ő maga is szívesen zarán­dokolna a Szentföldre. VI. Pál pápa és Áthenagoras pátriárka tervezett találkozóját nem tekinti a pravoszláv egyházak és a római katolikus egyház közötti hivatalos megbeszélések részének, amelye­ket a pravoszláv egyházak kellő előkészítéssel helyesnek tartanak. (MTI) Lakásépítkezések Romániában Ebben az évben állami támogatással újabb 51 000 modern lakást építettek Románia városaiban és munkásköz- pontjaiban. A múlt évben Románia az első helyek egyikét foglalta el a vi­lágon legtöbbet építkező államok so­rában. A statisztikai adatok szerint minden 1000 lakosra 7,2 új lakás ju­tott. Az ország egész területén minden te­lepülésen épített lakások a legkorsze­rűbb eljárással készülnek s ezek a korszerű technikai eljárások rendkí­vüli mértékben meggyorsítják a la­kásépítkezést. A több emeletes új há­zak építésekor főleg a nagyon előnyös és célravezető, csúsztatott zsaluzás! módszert alkalmazzák. E módszer nagyban emeli .a munka termelékeny­ségét s ez az előny így fogalmazható meg: „mindennap egy emelet”, ■nnelc tulajdonítható, hogy 25—30 százalékkal csökkent a kivitelezési idő s ezzel párhuzamosan a költségek is; de csökkent az anyagfelhasználás is, mert a hagyományos kézi zsaluzással készített épületek anyagigényéhez vi­szonyítva ezzel az. új módszerrel 25 százalékkal kevesebb anyag szüksé­ges. Az említett módszernek van még egy nagy előnye, mégpedig az, hogy télen is lehet folytatni az építkezést munkákat. Az új típusú zsaluzási mód­szerrel épült házakon az építészek a legkülönbözőbb dekorációs formákat alkalmazhatják: loggiákat, balkonokat stb., valamint a legkülönbözőbb anya­gokat, mint például az üveget és a műanyagot. A Román Népköztársaság­ban épült új házak urbánus jellegűek; az új házak jól beleilleszkednek a la­kóegységekbe és gyökeresen megvál­toztatják a régi városnegyedek ké pét. Számos lakónegyedet úgynevezett kikró-negyedek rendszere szerint ala­kítottak ki s ezek valóságos kis vá­rosokat alkotnak. Egy új bukaresti városnegyed például, a Drumul Tabe- rei elnevezésű negyed, közel 120 000 embernek ad majd lakást s ez olyan nagy városnegyed lesz, mint Ploesti város belső területe. Az erre az évre tervezett 51 000 lakás építkezésének gyorsításával párhuza­mosan megkezdték annak a 24 000 la­kásnak is az építési előkészítését, amelyet különböző romániai vidéki vá­rosokban építenek majd fel más ke­reskedelmi, iskolai stb. épületegysé­gekkel együtt. A hatéves terv előirányzatai szerint az I960—-1965 közötti időszakban közel 300 000 lakást építenek Romániában, ami megfelel hat vidéki nagyváros .összes lakásainak. Negyvenöt éves a magyar kommunista ifjúsági mozgalom 1918. december 30-án — ma 45 éve — a Társadalmi Múzeum Eötvös utca 3 szám alatti épüle­tének nagytermében fiatal kom­munisták gyűltek össze, hogy megbeszéljék a forradalmi ifjú­sági szervezet megteremtésének lehetőségeit. A tanácskozás teljes sikerrel járt, eredményeként meg­született a magyar kommunista ifjúsági mozgalom. A mozgalom abban a társadal­mi viharban bontakozott ki, amely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme, to­vábbá a központi hatalmak kato­nai összeomlása nyomán elsodor­ta az osztrák—magyar monarchi­át és hazánkat független, bur- zsoá-demokratikus köztársasággá változtatta. Ez az átalakulás azon­ban nem oldotta meg, ellenkező­leg, még inkább kiélezte a burzsoá-demokratikus társadalom belső ellentmondásait, a fejlődést a proletárforradalom irányába vitte. Az 1918 december végén egyre inkább kibontakozó magyar pro­letárforradalom szükségszerűen vetette fel a reformizmustól és jobboldali szociáldemokrata befo­lyástól mentes, önálló forradalmi ifjúsági szervezet megszervezését, amely a KMP-nek aktív segédcsa­pata lesz a proletárdiktatúra meg­teremtéséért folytatott harcban. I magyar ifjúkommunisták szövetsége a szocialista ifjúmun­kás-mozgalomból nőtt ki, megőriz­te és továbbfejlesztette annak for­radalmi hagyományait. A szocia­lista ifjúmunkás-mozgalom sokat tett a proletár-, diák- és paraszt­dolgozó ifjúság szervezéséért, egy­ségének megteremtéséért. Röpira- taiban — 1901-ben jelent meg a Szabadság Budapesti Munkáskép­ző Egyletben szervezkedő tanon- cok első toborzó röpcédulája — sajtójában (1904. október 19-én jelent meg az Ifjúmunkás című első szocialista lap) a munkás-és dolgozó parasztifjúság gazdasági követeléseinek valóra váltásáért harcolt. A Kommunista Ifjúmunká­sok Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) létrejöttével új szakasz kezdődött a magyar ifjúsági moz­galom történetében. A KIMSZ kezdettől fogva elhatárolta magát a reformizmustól és szorosan fel­zárkózott a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja mögé. Magá­ban egyesítette a fiatal nemzedék legforradalmibb, legaktívabb tag­jait. Az 1919-es proletárforrada­lom előkészítésének periódusában öntudatosította a kizsákmányolt, testileg, lelkileg megnyomorított proletárifjúságot. Harcos lapja, az Ifjú Proletár, első számától kezdve végig a burzsoázia elleni harcra, a szocialista társadalmi rendszer felépítésére mozgósította a magyar ifjúságot. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség a Tanácsköztársaság fennál­lása alatt mindvégig megbízható támasza volt a KMP-nek. De egy percig sem habozott, amikor a proletárforradalom megvédéséről volt szó- Százezres ifjúsági sere­get állított csatasorba az inter­vencióval és a belső ellenforrada­lommal szemben. Végsőkig kitar­tott a KMP mellett a proletárha­talom megtartásáért vívott har­cában. flz első magyar proletárdik­tatúra vérbefojtása után, eb­ben a végtelenül tragikus , helyzetben csak az üldözött. ezer sebből vérző, de a csa­tavesztésben is új győzelmét hor­dozó kommunista párt és annak ifjúsági szervezete, a KIMSZ mu­tatott reményt keltő utat. A meg­változott körülmények közt azon­nal átrendezte sorait és hozzákez­dett az illegális munkához. A fasiszta diktatúra évtizedei­ben a fiatal kommunisták ezrei nap mint nap szembenézve a halállal, a párt zászlaja alatt har­coltak a demokráciáért, a béké­ért Az 1942—43-as években a fa­sizmus tobzódásának körülményei között az ifjúkommunisták az ellenállási mozgalom első sorai­ban harcoltak. Olyan kiemelkedő, bátor harcosokat veszítettek el, mint Rózsa Ferenc, Ságvári End­re, Kulich Gyula, Pataki István elvtársak. Százával lehetne példát hozni az ifjúkommunisták hősi­es magatartásáról, akik azért ma­gasodnak ki a történelem sűrűjé­ből, mert bátorságukat, lelemé­nyességüket az a szenvedélyes tu­dat fűtötte, hogy igaz ügyért: mil­liók igazáért, a szocializmusban megtestesülő emberi boldogságért harcolnak. Ezt a bizonyságot a marxista-leninista világnézet táp­lálta bennük, ebből fakadt a gyöt­relmek és kínok óráit is legyőző erő. A magyar forradalmi ifjúság álmai — hogy a maga gyárában dolgozzon a munkás, hogy a ter­melőszövetkezetek ezer holdjain hasítsa majd a földet a traktor ekéje, hogy kultúrházak, tágas ott­honok tárják szélesre kapuikat a tanulók előtt — csak 1945 után válhattak valóra. 1945-ben, miután a Szovjetunió hadserege felszabadította hazán­kat, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szervezet több ezer fiatalt toborzott a magyar demokratikus hadseregbe, hogy segítsen Ma­gyarország felszabadításában. Jelenleg a szocializmus tel­jes felépítésének időszakában más jellegű feladatok állnak az ifjú­ság előtt, mint két évtizeddel ez­előtt. A mai ifjúság napfényes, új korszak részese. Forradalmi tevé­kenysége a termelésben és a ta­nulásban valósul meg. Többet és jobbat termelni, jobban tanulni, ezt várja ifjúságunktól a párt és az egész magyar nép. A párt szavának követése — ez az útja annak, hogy a mai if­júságunk méltó utóda és követő­je legyen annak a harcnak, amit negyvenöt évvel ezélőtt a magyar ifjúproletár-sereg megkezdett. Csak így tud mai ifjúságunk megbirkózni az akkoritól nem ke­vésbé történelmi jelentőségű fel­adatokkal. Utat tömi az elavulttal szem­ben, legyőzni évtizedek vagy szá­zadok előítéleteit, újat alkotni — mennyi izgalmas, bátor tettre van alkalom. Kutatni a tudást, tágí­tani az ismeretek örökké tágítha­tó körét, formálni jellemünket, erős akaratot, céltudatosságot plántálni szívünkbe, mennyi if­júi feladat, mennyi fáradságos munka. Mindez forradalmi lendü­letet, forradalmi hozzáállást kí­ván mai ifjúságunktól. Büszkén tekintünk a magyar kommunista ifjúsági mozgalom 45 éves múltjára és azokra az if­júkommunistákra, akik hősökként dolgoztak a magyar ifjúság ügyé­ért. , A zászló, amely az ő vérük pi­rosát őrzi, ma győztesen lobog. Farkas Istvánná

Next

/
Oldalképek
Tartalom