Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-28 / 303. szám
IMS. december 28. 3 Szombat Növelik a szociális és kulturális alapot a békéscsabai Május 1 Tsz-ben karúkban lévő összeget rendkívüli Elégedettek a számvetéssel a köröstarcsai Petőfi Tsz-ben A békéscsabai Május 1 Tsz-ben a múlt évi zárszámadáskor 260 ezer forintot, az osztható jövedelem két és fél százalékát tartalékolták szociális és kulturális alapra. Nagy Mihály elvtárs, a szövetkezet főagranómusa elmondta, hogy aki húsz napnál tovább beteg, minden napra 15 forint segélyt kap. Eddig 78 ezer forintot fordítottak erre a célra, ötvenhatezer forintot fizettek ki házassági, szülési és temetkezési segélyként. Ebből az összegből biztosították a családi pótlékot is. A nyugdíjas tagok SZTK-járulé- kát is a tsz fizeti. A szövetkezetben van egy úgynevezett ifjúsági alap is. Tavaly a fiatalok minden megkeresett ezer forint után pluszként 67 forintot kaptak, amit a fiatalok nevére kiállított takarékbetét-könyvbe tettek. Az idén negyvenezer forintot biztosítanak az ifjúsági alapra. Az a fiatal, aki öt évig dolgozik a tsz-ben, egyszerre kapja meg a pénzt Ha közben valaki férjhez megy, megnősül vagy bevonul katonának, akkor a taÁ műszaki ellátás kiterjed az istállók, a vízművek és öntözőberendezésekre is Megyénk gépállomásai és gépjavító vállalatai már 140-nél több termelőszövetkezet gépeinek teljes műszaki ellátását vállalták. A műszaki ellátás módszere a megye egész területén bevált, a közös gazdaságok- igénylik ezt a munkát Több gépállomáson a műhelykocsihoz szerviz-utánfutókat készítettek, hogy a traktorokat és munkagépeket a helyszínen lemoshassák, olajozhassák és zsírozhassák. A szövetkezetek újabb kérésének eleget tesz a Gépállomások megyei Igazgatóság és a teljes műszaki ellátást a következő évben kiterjeszti az istállók gépesítésére, a tsz-majorokban működő törpevfzmű vekre és az öntözőberendezésekre is. rizt, kalapácsot, faszeget —■ mindent, süni kellett Nem jött senki, de azért a munkaasztalt mindig „melegen” kellett tartani, olyan rendetlenségben, mintha gazdája éppen akkor hagyta volna abba a munkát És kalapálni kellett akkor is, ha nem csinált cipőt. Sűrűn, hangosan, szabályosan. Sose tudhatja az ember..* Lehet, hogy túlságosan jól sikerült a dolog, mert olykor-olykor minden óvintézkedés ellenére is akadt kuncsaft Az egyik bekopogott: Mester úr, ha nem alkalmatlankodom, hoztam volna egy kis munkát Ne folyjon a hóié a gyerek cipőjébe. Szabódni kellett, hogy máskor ne jöjjön, mert iparengedély híján baj lehet a dologból. De ezt az egy párat már meg kellett csinálni: elesettnek látszott a „megrendelő”. Sápadt vézna férfi volt, ínségmunkából élő munkanélküli. — Készen van, de mást ne tessék hozni, mert feljelenthetnek az Ipartestületnél, nem szabad ipart űznöm. Csak segéd vagyok —magyarázkodott Kurimszky. — Mennyivel tartozom a javításért? — Semmivel, ez a kis hulladék bőr... semmi az egész. Naponta sokszor, sokáig kopogott a kalapács. Ha Piroska gésegélyként kapja meg. Ez évben a rendelkezésre ál-ló összeg hatvanöt százalékát használták fel kulturális célokra. Hat brigádszállás van, mindegyikbe jár Népszabadság és Népújság. Három helyen rádió, a központi szálláson pedig televízió is van. A termelőszövetkezet futballcsapata a városi bajnokságban szerepel, s az idén kilencezer forintért vásároltak sportfelszerelést. Kulturális alapból fedezték a szeptemberi autóbusakirándulás költségeit. A háromnapos túrán 42 jól dolgozó szövetkezeti gazda tekintette meg Miskolc, Lillafüred, Tapolca és Eger nevezetességeit. Októberben a Hajdú-Bihar megyei földesi Rákóczi Tsz-ben tettek látogatást. Nagy elvtárs elmondta, hogy a zárszámadás előtt összegezik a szociális és kulturális alap fel- használásának tapasztalatait és azt figyelembe véve, az igényekhez és lehetőségekhez mérten készítik el a jövő évi terveket. Előreláthatólag jövőre 320 ezer forintot tartalékolnak. Az összeg 55 százalékát szociális, 45 százalékát pedig kulturális célokra akarják fordítani. D. S. Vámhídi Lajos elvtársat, a gyomai járási tanács felvásárlási előadóját kértük meg, tájékoztasson bennünket az ez évi eredményekről és az 1964. évre szóló szerződéskötések alakulásáról. — A járás nem minden területén alakultak kedvezően az idén felvásárlásaink — válaszolta Vámhídi elvtárs —, hízott sertésből eddig 102 százalékra teljesítettük évi tervünket, azonban a szarvasmarha felvásárlása jelenleg csak 86,3 százalék. pelt — stencilre írta a Pistától kapott szöveget —, a kalapács még sűrűbben, még hangosabban kopogott. Háztartásra se időből, se pénzből nem sok telt. A párt fizette a lakást, megvásárolta a felszerelést, küldte a papírt, a festéket. A párt szegény volt. Munkások filléreiből gyűlt össze minden pengő. Minden számított, a legkisebb kiadást is meg kellett gondolni. A pestújhelyi házikó új lakóinak éléskamrájában sose volt több kéi- hánom napra való élelemnél. Éjszakára vastag pokrócot erősítettek az ablakra. Kívülről ellenőrizték, nem látszik-e fény. Olykor reggelig folyt a munka: sokszorosítottak. Lehúzták a „Kommunista” friss oldalait. Szétterítve száradtak a lapok, aztán gondosan összerakták az olvasható példányokat, elkészítették a cső magokat. Néha, amikor a téli nap sugarai betévedtek a kis ház udvarára, a „cipészek” házatája megélénkült: kitették száradni a gangra a frissen felcvikkelt cipőt. A lezuhant stencileket odabent elégették, a hamut péppé gyúrták, s éjszaka elásták a kertben. Ez sem volt elhanyagolható teendő, kiegészítette a „szerkesztőség és kiadóhivatal” megszokott munkarendjét. A távozó és az érkező év találkozása a számvetés ideje. A szövetkezetek legidősebb és legfiatalabb tagjait is fölöttébb érdekli az, hogy mennyit gyarapodott a közös gazdaság. De leginkább azt számolják össze, amit a családi pénztárba, kamrába, padlásra hózott az esztendő. Ezt nem is szabad rossz néven venni tőlük, hiszen azért alakultak a szövetkezetek, hogy biztos megélhetést, a lehető legjobb módot adjanak a dolgozó parasztságnak, nem pedig azért, hogy dicsekedjünk a világnak: íme nálunk nagyüzemi gazdálkodás van. A jövedelem összesítése után ki-ki megállapítást tesz: érdemes volt-e dolgozni, megtalálta-e a számítását? A szövetkezeti gazdák nagy többsége megtalálta. Pedig erre az esztendőre is nehéz rásütni a jó jelzőt, mert bizony sok ártalmas — túl hideg és túl száraz — napja volt. Hogyan lehetséges, hogy a köröstarcsai Petőfi Tsz-ben a tavalyi 15 forint munkaegységértékkel szemben most mégis 28—30 forint értékűt értek el? Ráadásul ezt még 5—6 forint készpénz és 15 százalékos természetbeni prémium tetézi meg. Egyszerű a magyarázat: leküzdötték a kezdet nehézségeit, A baromfifelvásárlási terv 6300 mázsa volt, s ezt csak 80 százalékra teljesítjük. Oka, részben a magas tervezés, részben pedig az, hogy néhány szövetkezet, mint például a hunyad Hunyadi, az ecsegfalvi Egyetértés, az endrődi Béke, az áru nagy részét szabadpiacon értékesítette. Tejből 19 990 hektolitert vásároltak fel az idén a járásban és juttattak el a kereskedelemnek. A konzervipari növényék közül a zöldborsóból elérték a tervezettet, viszont a paprika, paradicsom, zöldbab és uborka szállítását a termelőszövetkezetek nem teljesítették. Vámhídi elvtárs az 1964. évi tervről az alábbiakat mondotta el: — Hízott sertésből nehezen tudjuk teljesíteni az előirányzatot. A vágómarha- és baromfifelvásárlási terv teljesítésére azonban jók az adottságok és jelentős a szerződéskötések száma. Ha az időjárás kedvezően alakul, akkor a gabonából és a konzervipari növényekből is eleget tudunk tenni szállítási kötelezettségünknek. Dobi János Közületek munkaerőigénye A Békéscsabai Sertéshizlalő Vállalat I. számú telepe sertésetetőt és hómunkásokat keres {elvételre. 92910 A Magyar Országos Söripari Vállalat békéscsabai telepére vizsgázott kazánfűtőt vesz fel. Jelentkezés: Szigligeti utca 2. 92918 Gyakorlattal rendelkező vfzvezetéksze- relő szakmunkást felvételre keresünk. Bérezés a megfelelő kulcsszám szerint. Jelentkezés a városi kórház gazdasági hivatalában, Békéscsaba. 120 Magas- és mélyépítő, továbbá általános mérnököket keresünk szegedi munkahellyel. Jelentkezés írásban az I eddigi tevékenység és fizetési igény megjelölésével. Szeged, Postafiók 2-re kérünk, *122$ megduzzadt a közös vagyon, s alaposan megnőtt valamennyiük- ben a munkakedv. Egy kis sántító hasonlattal lebeszélnek a szövetkezeti gazdák a kezdeti évekről: nem kívántuk a közös gazdálkodást, mint ahogyan a csikó sem kívánja a hámot. Mikor „befogtak’’ bennünket, nem egyfelé, hanem annyi felé húztunk, ahányan voltunk, mert nagyon kevéssel biztatott a jelen, a jövőt pedig még nem nagyon sejtettük. Budai Imre. Budai Imre még a második esztendő végén is bánta, hogy a szövetkezetbe lépett. Azt mondta: sokkal biztosabb volt a megélhetésem, amikor két és fél hold földemen gazdálkodtam, s mellette napszámba jártam* Most azt mondja: az idén már igencsak meg leszek elégedve a jövedelemmel. Különösen akkor, ha csakugyan 30 forint érték jut munkaegységenként. Tavaly bizony lógattam az orromat, mert ennek csak a fele jutott. Sok magyarázata van annak, hogy miért jutott tavaly olyan kevés. Többek között azért, mert 1962-ben is kezdők voltak még, nem volt annyi öntözőberendezés, de annyi állatállomány sem, mint most. Ügyammyira nem, hogy az akkor értékesített 800 hízott sertésnek valóból 750-et vásároltak. Szóval a vételár elvitte a haszon jó részét. Az idén már saját nevelésből hizlaltak ugyanannyit. A termelést is biztonságosabbá tette az öntözés, a sok gép, de főleg a szorgalom, s annak a felismerése, hogy meg lehet élni a szövetkezetben, csak neve napján kell megcsinálni mindent. Aknai Lászlóné. Az asszonyok is szorga'm.. _n, biztatás nélkül dolgoztak. Nekik is köszönhető a holdanként! 26 mázsás májusi morzsolt kukorica és a 19,10 mázsás rizstermés. Aknai Lászlóné egyike a Petőfi Tsz '"gszorgalmasabb asszonyainak. Brigádvezetője őt dicsérte elsősorban, amikor a 2-es számú üzemegység dolgozói köszöntésére vacsorát rendeztek. Jólesett Aknai Lászlónéról ári hallani, hogy derekasan, jól dolgozott, de még jobban esett, azt hallani tőle, hogy meg van elégedve azzal, ami ez évi munkája után jut a közösből. Gál Antal. Ha az asszonyoknak kijár a jól megérdemelt dicséret, akkor kijár, s egy kicsit talán fölösebben is a szövetkezet idős embereinek. Azért, mert nekik már nehezebben hajlik a derekuk, erőtlenebből mozog kezük, lábuk, s mégis dolgoznak. Dolgoznak az apák és a nagyapák ősi ösztönétől hajtva, azért, hogy több jusson fiaiknak, unokáiknak. Gál Antal bácsi 72 éves és öregségi járulékos létére az idén is egyelte a cukorrépát, kapálta és törte a kukoricát. — Bírom én még a munkát fiaim — mondogatta mindig — s mennyire bírnám, ha nem lenne baj a lábammal. Török Ilona. Ahol az idősebbek olyan töretlen szorgalommal dolgoznak, mint a körstarcsai Petőfiben, ott hév és kettőzött akarat fűti a fiatalokat is. Török Ilona harmad- magával 2400 naposkacsa gondozását vállalta el az idén. Sok munkát igénylő, könnyen bajt kapható jószág a kiskacsa. Török Ilonkáók gondossága, léüöismere. tessége azonban olyan nagy volt, hogy a rájuk bízott 2400 kacsa közül csak 14-ből nem lett pecsenye. Így dolgoztak a köröstarcsai Petőfi Tsz-ben: megszabadulva az agyat és a kezet gúzsba kötöző korábbi idegenkedéstől, kilátás- talanségtól és hitetlenkedéstől. Ezért ér a tavalyinál most még egyszer annyit a munkaegység. K. L — K. J. Hízott sertésből 102 százalékra teljesítette éves felvásárlási tervét a gyomai járás (Folytatjuk)
