Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-22 / 300. szám

IMS. december 22. 5 Vasárnap e ej (jelien ke ch Kóteszbendős, fiús írizurás, helyes szöszi kislány az Éviiké. Ráadásul örökmoz­gó is. Azelőtt sosem ismertem és talán nem is látom többé, de közel egyórás egy ü t tlétüinket el nem felejtem, míg csak élek! Ügy kezdődött, bogy 13-án, pénteken esite Pesten, a Keleti­ben felszálltam a Bé­késcsaba felé induló gyorsra. Fogfájás gyötört Abban re­ménykedtem, hogy sikerül valamelyik kocsiban olyan fülké­re lelni, ahol csendes utasok vesznek kö­rül és a vonat ringa- tása álomba merít. Szerencsém volt Az egyik üresen foga­dott Sokan elha­ladtak ugyan az ajtó előtt, benéztek, de nyilván fájdalomtól kínzott arcom láttán jobbnak vélték, ha nem rontják önnön hangulatukat, s in­kább másutt keres­nek ülőhelyet. Esküszöm, hogy nem a péntek és nem a 13-a miatt, ha. nem, mert így jött ki a lépés, indulás előtt megérkeztek Éváék, 'akik egy ifjú mamá­ból, papából és a már fentebb leírt gyermekből álltak. — Ez a hely ép­pen jó lesz — szusz- szánt be az apa, te­mérdek kosárral, tás­kával, kabáttal, pléd­del felszerelve. Az előbb még üresen tá­tongó csomagtartók pillanatok alatt meg­teltek. A kismama előreengedte gyer­mekét és ő is rakott még néhány holmit a polcokra. Az egyik táskából szép fehér éjjelit vett elő és az orrom előtt a szem­ben levő ülés alá dugta. Éva huncutkás tekintettel figyelte szülei sürgölődését, közben engem pil­lantásra sem méltat­va. kényelmesen a lá­bamra állt és a tér­demre támaszkodott, mintha az ülés egy kiugró része lettem volna. — Gyerek, hadd csinálja — gon­doltam magamban — no meg arra is gon­doltam, hogy ez az epizód eltereli figyel­memet a fogfájásról. Nyomban más is se­gített a „terelésben”. A polcról rám zuhant az egyik nagykabát. Ám, hogy a hirtelen támadt sötétségben is tudomásom legyen a külvilágról, egy te­li táska is a fejemre huppant. — Jaj! Évácska! Csak nem történt bajod? — hallottam kintről. Aztán valaki lerántotta fejemről a nagykabátot és visszadobta a polc­ra. Irtózatos nyüzs­gés kezdődött Éva lelépve lábamról, ki­be mászkált. Minden tíz percben ráültették edénykéjére és apu­kája diadallal vitte ki, valahányszor a kis lurkó eredményt mutatott fel. Micsoda üdvrivalgásban tör­tek ki a szülők, mi­kor Évike egész ko­moly eredménnyel zárta „ülését”. Való­ságos közszemle kö­vetkezett és külön­böző örömteli véle­mény hangzott el a lányka kitűnő emész- tőkészsógérői. Évácska ettől még virgoncabbá vált. Felmászott az ülés­re, természetesen ar­ra, amelyen én ültem és az üres részen vé­gigfutó .irozva, min­den fordulónál be- lémrúgott. Nemtet- szően csóváltam fe­jem. A papa azt hi­hette, hogy nem ér­tem a játékot, ezért széles mosollyal ma­gyarázta, hogy szá­molni tanul a gyerek. — Együnk! — kiál­tott fel a mama. — No! Addig leg­alább nyugtom lesz — dőltem elégedet­ten hátra. Ők pe­dig evéshez láttak. Majdnem minden táskából került elő ótél, ital. Túlságosan nem részletezhetem a táplálkozás lefolyá­sát, mert ahhoz ke­vés a hely. Mire be­fejeztek, így néztem ki: a nadrágom csupa zsír, vaj és lek­vár Évácska jóvoltá­ból. A hajam ragadt a méztől. Zakóm friss teával leöntve. Mellettem és a lá­bam körül selyem­papír, kenyérhéj, na­rancsmaradék, s köz­ben az édes szöszi, a szülők dédelgetett egyetienkéje arcom paskolja csokoládétól maszatos kezecské­jével, éppen a fájós fogam felőli olda­lon. Felordítottam és azt hiszem el is ájul­tam, mert hirtelen sötétség borult rám. Mikor kinyitottam a szemem, Éváókat már sehol sem lát­tam, azonban nya­kamba akasztott do­bozfedelet pillantot­tam meg, rajta a fel­írással: „Kénytelenek voltunk másik fül­két keresni, szégyell- je magát, maga gyer­mekgyűlölő!” Cj Rezső — Sípos megint a gyomrával gondolkodik — szólalt meg egyi­kük. — Várj csak! — meglátod, hogy mégis eszünk pulykát. Most jön a Pista bátyátok! — ezzel elővett a kocsiból egy firanciakulcsot s elindult a szé- rűskert felé, ahol a pulykák hű- söltek az egyik fa alatt. — Ne bomolj Pista — szólt a munkavezető. Hagyd a fenébe. — De Sipos már nem hallott semmit, csupán egy kakast lá­tott a pulykacsapatból is, amit vacsorára ítélt De a kiválasz­tottnak nem lehetett ínyére a döntés, mert nem várta meg Sí­post, hanem először lassan, majd szorongatott helyzetében egyre gyorsabban váltogatta fu­tóműveit és bevette magát a lu- cemaföldre. Utána Sipos a fran­ciakulccsal, de az állat fokozni tudta a tempót. Sipos is sebes­séget váltott és sarkában volt az üldözöttnek, szép kivitelű, stílusos ugrással igyekezett el­kapni a pulykák kakasának lá­bait. Gyönyörűen, homoritva úszott a levegőben a százkilenc-. ven centis Sípos. Az eredmény egy marék toll volt és társai be­csületsértő röhögése. — Megfoglak úgyis, te rusnya dög! — zilált Sipos s most már dühösen vetette magát a pulyka után. Amikor már közel járt hozzá, bal kézzel meglódította a franciakulcsot. Az üldözött fél­bukfencezett és körbe-körbe ug­rált. Sipos megragadta zsákmá­nyát és diadalmasan vitte a ta­nya felé. Szakadt róla a veríték. A kocsihoz érve, bedobta a még mindig vergődő állatot és rá­csukta az ajtót. — No, legények, olyan vacso­rát csinálunk, hogy kétfelé fog tőle állni a fületek! Jóska, te szerezzél krumplit meg zöldséget! — szólt a legfiatalabb munkás­ra. — És a gazdának mit mon­dunk? — avatkozott közbe is­mét a munkavezető. — Mit? Hát azt, hogy véletle­nül elütöttük az autóval, de ki­fizetjük az árát. Estefele megjöttek a munká­ból. Már a gazda is otthon volt. Megmosakodtak egy vederben s készülődtek a vacsorafőzéshez. A gazda a kút mellett állt, hát­tal az autónak. A kocsi ablaka nyitva volt — Vége a napnak, emberek? — Vége — szólt a munkave zető. — Elég is volt. — Nekem is, de hál’ istennek be is fejeztem — mondja a gaz­da. — Holnap mi is továbbme­gyünk. Neve: Megyei Népművelési Tanácsadó Feladata: A népművelés legjobb módszereinek terjesztése Békés megyében I fentiek alapján joggal gondolhatná bárki, hogy ezt a tiszteletre méltó nevű és célú in­tézményt senkinek sem kell bemu­tatni, hiszen olyan közérdekű fel­adat végzése az övé, melynek alap­ján imert kell, hogy legyen az egész megyében. A valóság kissé más. Székhelyén, Békéscsabán hiába tudakolnánk az utcai járó­kelőktől címét, s a telefonkönyv­ben sem szerepel. Nem ismerik, nem tudnak róla, holott már ne­gyedik esztendeje tevékenykedik a Kun Béla utca 11. szám alatti ház néhány szerény méretű helyi­ségében. Vezetője, Horváth László mind­ezzel tisztában van, mert miköz­ben hellyel kínál bennünket, már magyarázza is, hogy fő felügyeled szervük, a Budapesten működő Népművelési Intézet, míg a me­gyében a megyei tanács művelő­désügyi osztályának aktív támo­gatásában részesülnek, s gazdasá­gilag is hozzá tartoznak. Kéré­sünkre, részletesen is megfogal­mazza tevékenységüket. Felada­tuk: a párt művelődési politikájá­nak megfelelően kutatni, tanul­mányozni és terjeszteni a népmű­velés legjobb módszereit. A mun­ka — magától értetődően — a népművelés minden ágazatára ki­terjed, az ismeretterjesztéstől a művészetekig, az állami és szövet­kezeti kulturális élet egészében. A népművelési tanácsadó tevé­kenységének fő bázisai a művelő­dési otthonok. Programjának ten­gelyében ezek segítése áll, bemu­tató rendezvények, szakmai ta­pasztalatszerzések formájában. Nyomban néhány példát is hal­lunk. A közelmúltban gyermek­foglalkoztatási bemutatót tartot­tak Orosházán, amiből a művelő­dési otthonokban működő gyer­mekklubok vezetői juthattak újabb ötletekhez, tapasztalatok­hoz. Megtörtént a mezőgazdasági szakoktatásnak és propagandájá­nak első országos módszertani be­mutatója Gyulán és Eleken. A honismereti szakkörök országos — Éntölem maradhatnák. Sipos befejezte a krumpli- és zöldségtisztítást. Elindult, hogy kihozza a pulykát és megmagya­rázzon mindent a gazdának. El­sápadt, amikor a kocsiablakra pillantott. Ott ült a pulyka egy­kedvűen vagy talán éppen az ablak és a föld közötti távolsá­got méregette. Megint veszni látta vacsoráját, fcédülés és hányinger környékezte. A többi­ek is észrevették a feléledt jó­szágot és most minden szem az ugrani készülő vacsorára pillan­tott. Sipos megindult felé reme­gő lábakkal, hogy visszakény- szerítse a kocsiba. Késő volt. A gyönyörű kövér állat leugrott az ablakból és méltóságteljesen, senkitől sem zavartatva elballa­gott. Sipos úgy látta, hogy az istálló mellől még visszanéz és ráölti nyelvét. Sírni tudott volna dühében. Szerencsére a gazda nem vett észre az egész­ből semmit. Látva a főzéshez való készülődést, megkérdezte. — Mi lesz a vacsora, embe­rek? — Pulykapaprikás! — kiáltot­ta a víg kedélyű sofőr és olyat kacagott hozzá és olyan jóízűen, hogy a többieknek is vele kel­lett kacagni. Még a gazdára is átragadt a vidámság. Pedig, ha tudta volna!... Dobra Sándor tapasztalatcseréje is lezajlott Orosházán. I népművelési tanácsadó feladatkörének gazdagságát érzé­kelteti az is, hogy módszertani szempontból idetartozik a szak­mai és művészeti vezetők neve­lése, oktatása, továbbképzése. Ré­szükre különböző bentlakásos tan­folyamokat szerveznek, levelező oktatásban részesítik őket és így tovább. Mindebben nemcsak a függetlenített, hanem a társa­dalmi kulturális dolgozó is része­sül. Jelenleg báb, néptánc, kó­rusvezető, színjátszó, ama.ór- filmes és fotó szakkör vezetőkép­ző tanfolyamok működnek. Mind­egyik két évfolyamú, havi egy­szeri egész napos elfoglaltsággal. Minden év kéthetes bentlakásos tanfolyammal zárul. Kapcsolat­ban állnak más megyékkel is ki­adványcserék, valamint közös tan­folyamok rendezése útján. A tanácsadó jelenleg 720 kes- kenyfilmmel rendelkezik. Ebben akad politikai, pedagógiai, ipari, mezőgazdasági, művészeti, föld­rajzi, csillagászati, mese tárgyú és egyéb film. Kölcsönzésük száma ebben az évben közel 1600 volt. Nagyon keresettek. Egy részüket az üzemekben, tömegszervezetek­ben, termelőszövetkezetekben és egyebütt kötött ismeretterjesztő előadássorozatokkal egyidőben ve­títik. Az igénybevevők: művelő­dési otthonok, üzemek, termelő­szövetkezetek, iskolák, ktsz-ek, mezőgazdasági osztályok, nép­frontbizottságok, állami gazdasá­gok, honvédség, földművesszövet­kezetek. Éppen nemrég hatottuk a vö. röskereszt megyei vezetőségi ülé­sén, hogy az egészségügyi előadá­sok kísérőjeként milyen hatáso­sak az ilyen tárgyú filmek. Vajon az egészségügyi szervek igényel­nek-e a film tárból? Kiderül, hogy még nem keresték meg őket, hol­ott az alkohol káros hatásáról, a csecsemőnevelésről, szív- és vese­műtétekről, a nikotin ártalmairól, a tbc megelőzéséről, bőrbetegsé­gekről és még számtalan más vo­natkozású témáról van filmjük. Igaz, hogy normál nagyságúval nem rendelkeznek. Tervük az, hogy 1964. január elsejétől a hazánkban megjelenő összes színdarabot beszerzik, színműtárat létesítenek a színját­szó csoportok ellátására. Foglal­koznak technikai eszközök (lemez­játszók, magnók, vetítőgépek, köz­tük az epidiaszkópos vetítő) köl­csönzésével is. Felfedeztünk tehát egy fon­tos népművelési intézményt, mely személyi állományát és helyiségét tekintve igen szerény lehetőségek között működik ugyan, de mun- | kája kihat megyénk kulturális | életének minden területére. > Huszár Rezső Jól sikerült a gimnazisták Ki mit tud?-ja Pénteken délután Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban a Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ- szervezete és szülői munkaközös­sége közösen rendezte meg az is­kola Ki mit tud? — vetélkedőjét. Már jóval a műsor megkezdése előtt megtelt az emeleti nagyte­rem. A versenyen huszonötén vettek részt. A zsűriben foglalt helyet Böör Ferenc, a gimnázium igazgatója, dr. Vajda Tibomé, a szülői mun­kaközösség elnöke, Szoboszlai Sándor és Valkai Pál színművé­szek, a Békés megyei Jókai Szín­ház tagjai, valamint az iskola KISZ-tanácsadó tanára és KISZ- titkára. Sok érdekes, színvonalas produkciót láttunk, és így érthető, hogy a zsűrinek az értékeléskor nagyon nehéz dolga volt. A gimnázium 1963. évi Ki mit tud? — versenyét Dudás Katalin nyerte, a Haláltánc című népbal­lada előadásával. > A Hogy állunk, fiatalember című filmben szerep­lő kislány újabb oldaláról mutat­kozott be, tegyük hozzá: nagy si­kerrel. Második Budai László lett, aki Schiller: A kesztyű című ver­sét nagyon szépen mondta el. Harmadik helyre ugyancsak sza­való került, Gátvölgyi Éva, Arany János Tetemrehívás c. költemé­nyét szavalta. A IV. helyet gitár­számával Tímár Béla szerezte meg. A további helyezéseken Uhr- man Ferenc, Bencsik Máté, Kővá­ri Ernő, Borbély Eszter, Szombati Márta, Kovács Eszter és Szász Zsuzsa osztozott. Árus Erika kon- feransza jól egészítette ki a mű­sort. Dékány Sándor Játék áruk, karórák, egyéb ajándékozási cikkek. Könyvek és hanglemezek nagy választékban. JFjr A FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETI SZAKÜZLETEKBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom