Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-22 / 300. szám
1WS. december ZZ. 4 Vasárnap Jó napot, faliújság! — Különös monológ — f Kié az Árpád-fürdő? Ó jó napot kívánok én is! Igazán kedves, hogy kö- szön nekem, sőt, mi ' több, kitüntet érdeklődésével. Ha megengedi, karácsonyi ajándéknak veszem figyelmességét. Mi tagadás, jólesik, hogy nem ment el mellettem közömbösen. Tudja, sokan még egy pillantást sem vetnek rám, amikor műszakba jönnek vagy hazafelé mennek. Elhagyatottnak érzem magamat és fázom is. De csodálja? Ha nem melegítenék érdeklődő tekintetek, mitől melegedjek fel? Pedig jó lenne egy kis meleg ebben a komisz időben... Meséljek valamit magamról? Ó, ugyan. Ez váratlan kérés. Tőlem még sosem kértek ilyet, de ha mindenáron ragaszkodik hozzá, hát mesélek. Régi „bútordarab” vagyok itt, a csabai szőnyegszövőben. Nem is tudom, mikor készültem el. Ide, a bejárat melletti falra akasztottak, s azóta is itt lógok Nem mondom, jól látható helyen vagyok. Aki az üzemben megfordul, az megtisztelhet figyelmével. Ami azt illeti, a „külcsínem” kissé kopott, a borítóüvegem tisztább is lehetne, de ezek csak külsőségek, ugyebár. Ha a tartalmamról beszélek, már jobban el kell pirulnom. Nem tudom, hogy sorstársaim a ruhagyárban, a Békési Nyomdában, a pamutszövőben, a forgácsolóüzemben, a konzervgyárban, a vasútállomáson és másutt hogy vannak ezzel, de én úgy érzem, hogy nagyon elhanyagolnak a dolgozók, vezetők. Nem vesznek komolyan. Hát most nézzen ide. Itt, itt a bal oldalamon (magának jobb kéz felől) látja ezt a két fényképet? Nézze meg jól őket. Egy MHS-plakátbói ollózták ki mind a kettőt. De mikor? A lassú sárgulásukbál kitalálhatja, hogy nem néhány nappal ezelőtt. Ezek itt napoztak már a nyáron is. Ügy bizony. Higgye el, nem vagyok házsártos természetű, de már elegem van belőlük. A szomszédjából is, ebből a lepedőből. Ez két és fél hónapja terpeszkedik itt. Hát van Isten?! No jó, nem ragadtatom el magamat.., Csak finoman szeretném megjegyezni, hogy az MHS motoros klubjának kéthetenkénti, pénteki összejöveteleire (Október 11-én kezdődtek) akik akartak, azok már jelentkeztek és eljárnak. Nem tudom, kinek szottyan kedve ilyen későn kezdeni a tanulást. Szóval, szent meggyőződésem, hogy erre a papírra már nincs rajtam szükség. Egyetért velem? Örülök ennek a szolidaritásnak... No, de ne vesztegessük az időt, mert megfázik itt előttem. Topogjon egy kicsit. Kukkantson ide a jobb oldalamra. Látja ezt a felhívást? Igen, ezt. A Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai csoportjának körlevele egy belföldi tanulmányi kirándulásra. Tudja miitor tűzték ezt ki rám? Még november elején! A kirándulók már régen hazatértek, miután sokat láttak, hallottak, tanultak. Tán el is felejtették ezt az eseményt. Én még most is kénytelen vagyok hívogatni a dolgozókat. Ugye, szól az érdekemben? A felesleges, régi dolgokat nem szeretem. A csuda tudja, de ilyen a természetem. Hogy nem rossz? Ezt maga mondja először.., A filmmúzeum műsorától még nem akarok megválni, mert január 4-én lesz az utolsó előadás. A középső hirdetményem a legfrissebb. December 4-én készült. Micsoda frisseség! Voltaképpen örülök neki, mert ezen a napon kaphattam egy kis friss levegőt, ugyanis felnyitották az ajtócskámat. De azóta sem szellőztettek meg. Hát így vagyunk, kedves kíváncsi. Megértheti, hogy nem vagyok valami vidám és érdekes. Unalmas vagyok, beismerem, de erről igazán nem én tehetek. A párt- szervezet is, a szakszervezeti bizottság is, a kiszisták is jobban pártfogásba vehetnének. Legalább hetente. Szeretném, ha job. ban szeretnének, érdekes cikkeket írnának rám, s néha egy-két kacagtató karikatúrával színesítenének. Tudja, mindennap történik itt nálunk valami, amit meg lehetne írni. Hirtelen nem is tudom, hogy mi mindenről lehetne olvasni rajtam. Lehetne talán arról, hogy milyen sokan tanulnak az üzemből általános és középiskolában. Aztán arról, hogy miért gyengélkedik a KlSZ-szerve- zet munkája. Kik kaptak Kiváló Szövetkezeti Dolgozó kitüntetést és miért? Még a fényképüket is szívesen viselném. Az a cikkecske is kedvemre volna, amit arról írnának, hogy karácsonykor megajándékozzák Várhelyiné kislányát. A mama és a papa is beteg, táppénzből élnek, s jól jön egy kis ajándékcsomag a négyéves, szőke „cukorfalatnak’’— Nem mondom, édeskevés újítással foglalkozó írást cipeltem eddig. Nem lenne haszontalan dolog serkenteni az újítókedvet. Aztán, a kollektív szellemet sem ártana egy kicsit formálni. Néhányon nem szívesen vesznek részt a közös összejöveteleken. A múltkor például a TlT-előadá- son alig voltak hárman-négyen. Meg lehetne csipkedni őket. És aztán rajtam is propagálhatnák az új, elolvasásra ajánlatos könyveket. Tulajdonképpen elsőnek kellett volna említenem, hogy minden hónapban megkívánok egy, termelési gondokkal, örömökkel foglalkozó cikket. Én lennék a legboldogabb faliújság, ha rendszeresen teljesítenék kívánságaimat. El tudom képzelni, hogy a dolgozók jó néven vennék a tájékoztatást és a vezetők a munkások észrevételeit... Néha elgondolom, hogy augusztusban még hűségesen törődtek velem. — A kiszisták — Walter Anna, Lyachó György, Máténé és a többiek — majdnem minden héten írtak egy cikket számomra. Nem is tudom, mi van velük. De megkérdezni se nagyon tudom őket, mert elsietnek mellettem. Olykor már arra gondolok, hogy hűtlenek lettek hozzám. Ha ez így lenne, igazán fájna. No, de túl sokat fecsegtem, nem tartom fel tovább. Köszönöm, hogy ilyen jó volt hozzám. Ha legközelebb nálunk jár, beszélgessünk el megint, jó? Remélem, hogy több jót mondhatok. A viszontlátásra!’’ A monológot lejegyezte: A városra hullott hó betemette a békéscsabai Árpád-fürdő új úszómedencéjének lelátóját is és a lebontott épületrész törmelékét a fehér lepel eltakarja a kíváncsi szemék elől. A nagy medencébe szánté naponta engedik a gépházból a forró vizet, ami őrzi még a nyár emlékét. Előszó helyett Bármilyen szép is a téli lepel alatt pihenő strand, néhány olyan baj továbbra is fennáll, amelyről már nem az első alkalommal szólunk. Lapunkban már évek óta visszatérő refrénként jelentkezik az Árpád-fürdő problémája Valit időszak, amikor szinte hetente adtunk egy-egy hírt vagy tettünk fel egy kérdést: mi történt, vagy mi történik itt? A jó néhány évtizeddel ezelőtt épült gőzfürdő sorsa még a mai napig sem jutott nyugvópontra. Évékkel ezelőtt, mikor a termál- kutart fúrták, akkor gondolhattak először arra, hogy a drága és költ. séges széntüzelés helyett melegvízfűtésre térnek át. Az igaz ugyan, hogy már eddig mintegy 300 vagon szén megtakarításét tette lehetővé, de az elmúlt télen, s ezen a télen is mindazok vacognak, akik véletlenül a gőzfürdőt látogatják. Köztudott dolog most már, hogy a fűtés jelenlegi rendszere nem vált be. A régi, harmincéves gőzfűtési rendszeribe lett bevezetve a melegvízfűtés, s ezek a vékony radiátorok, a szűk keresztmetszetű csövek a víz cir- kuláltatására nem alkalmasak. Hidegebb napokban plusz 15 foknál melegebbet a fürdőben biztoAz 52-es számú Békéscsabai Galambtenyésztő Egyesület 42 éves fennállása alkalmából január 4- én, szombaton és 5-én, vasárnap nemzetközi galambkiállítást rendeznek Békéscsabán. A kiállításon — melyet a Vásár, helyi Pál Híd- és Vízműépítési Augusztus van. A hőség szinte elviselhetetlen. Még a szél sem rezdül az átmenti fák finom, szürke porral lepett levelein. A megrepedezett, forró, szomjas földben haláltusáját vívja a fonnyadt kukorica. A kiégett mezőben elvétve sem lehet egy marék zöldet találni. Kihalt, mozdulatlan a határ. Csend. Félelmetes, nyugtalanító csend. Csak lábad ver fel néha egy éhes szöcskét, annak pattogása haitik a száraz füvön. A nap, ahogy mondani szokták: „száz ágra süt”. Lackó felült minden élőlény hátára. Balogh gazda is a szérűskert- be menekült egy terebélyes körtefa árnyékába. Éppen befejezte ebéd utáni pihenőjét. Feláll, s nagyot nyújtózik, Mélyenülő szemét körülhordozza a láthatáron. Felhőt kémlel. Hiába. Egy tenyérnyi sem látható az egész horizonton. A kút felé indul, kényelmesen maga után húzva a kopott lótakarót. Lustán húzza fel a vízzel telt nehéz favedret, majd felteszi a kútgyűrű szélére és nekidől, hogy csillapítsa kegyetlen szomjúságát. Eközben, a nagy robajjal sűrű porfelhőt sítani nem tudnak. A fürdő látogatottsága is megérzi ezt az állapotot. Ma már statisztikai adatokkal lehet bizonyítani, hogy mintegy 30—40 százalékkal csökkent a látogatok száma. A kérdés az, hogy vajon ez a meleg víz (73 Celsius) megfelelő-e a fűtésre? Egyértelmű a válasz: már 40 fokos meleg vízzel isfűte. nek helyiségeket. A kertészeti vállalat három éven keresztül minden évben bejelentette igényét az ilyen radiátorokra, de erre anyagi fedezete nem volt. A jövő évre újra megrendelte a radiátorokat. A kérdés az, hegy vajon a felettes hatósága, a Békéscsabai Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztálya segítséget nyújt-e a radiátorok megvásárlására? a baj nem jár egyedül Látszólag az előbb elmondottak a legsúlyosabb gondjai a fürdőnek. De, ha alapos vizsgálatot tartanánk, mint amit már a kertészeti és köztisztasági vállalat is megtett, amelyet 1963. április 5- én 511—2/1963 iktatószám alatt ed is juttatott a városi tanács építési és közlekedési osztályához, abban felsorolja, hogy maga az épület is igen rossz állapotban van. Gombásodnak a falak, s a rendszertelen tatarozástól már inkább hadászati térképhez hasonlítanak, mint bármi máshoz. Rosszak a vízvezetőcsapok, nincs óvek óta gőz, tönkrementek a zuhanyozócsapok, az épület ablakai, ajtói nem zárnak tökéletesen. A kádfürdőben levő kádak, valamint a pihenőkben levő heverők állapota rossz és már a legalapTecfanikumfoan tartanak — 900- 1000 külföldi és magyar galambot állítanak ki. A jugoszláv, román, osztrák, valamint hazai galambászok ez alkalommal mutatják be tenyésztési eredményeiket egymásnak és a közönségnek. kavarva, egy teherautóból átalakított csukott műhelykocsi fordul a tanyaudvarba. Bogár — a tanya éjjeliőre fékevesztett csaholással veselkedik néki a váratlan látogatóknak. — Csiba te! — mordul rá a gazda. — Aggj'’ isten! — ugrik le a volán mellől egy fiatal, vidám arcú, izzadt fiatalember. — Magának is öcsém! Mi járatban ilyen kutyamelegben? — A pesti vonalat javítjuk bátya. Szolnok felé haladunk. Meg szeretnénk húzódni éjjelre itt, a tanyában, ha megengedi. A kocsiból emberek szállnak le. Öten. Villanyszerelők. — A gazda gyanakvó, csodálkozó arcot vág. — Nem szálloda ez, öcsém! Nincs nekünk csak annyi fekvőhelyünk, amennyi nekünk kell. A sofőr nevet. — Nem is kell nékünk ágy, se szoba. Akad egy kis széna vagy szalma a tanya körül, meghúzódunk a töviben, vagy itt a kocsiszínben, — közben az emberek már pakolnak is lefelé a kocsiról. — A gazda egy kis gondolkodás után bele- egyezőleg bólint. vetőbb egészségügyi követelményeknek sem felelnek meg. összegezve a fenti hibákat: nemcsak mi, de mindenki, aki ismeri a fürdő állapotát, arra a l következtetésre jut, hogy az épület úgy külső, mint belső tatarozásra szorul. Ennek a munkának az elvégzése azonban már nem tízezer forintokat tesz ki, hanem meghaladja esetleg az egymillió forintot is. Bármily hatalmas összegről is legyen szó, előbb-utóbb szükség van erre a tatarozásra, mert minden elmúlt hónap tovább rontja a meglévő helyzetet. Gyors intézkedéseket A vállalat által jelentett hiányosságok, mint mondottuk, még 1963 áprilisában eljutottak az illetékesekhez. A válasz: tegyen a vállalat szükséges intézkedéseket saját vállalatfejlesztési alapjából a tervezési munkák elkészítésére. A vállalat vezetői — mikor erről a kérdésről beszéltünk — hallgattak. Ez pedig azt bizonyítja, hogy ezek szerint a jegyzőkönyvek gyártásán túl ők sem eltek a saját lehetőségeikkel, bizonyos mértékű mulasztás őket is terhek. A felelősség megállapítása nem a mi feladatunk. De a felsorolt hiányosságok — akár a régi épületnél — akár a nemrégen elkészült új medencénél — arra engednek következtetni, hogy nem a legteljesebb gondossággal jártak el a fürdő ügyében. Jó lenne, ha a városi tanács építési és közlekedési osztálya, valamint a kertészeti vállalat, s a megyei tanács illetékes osztálya bizottságot nevezne ki a fürdőnél fennálló hiányosságok felmérésére, s ez a bizottság, munkáját befejezve tenne jelentést és megvalósítható javaslatot a hibák kijavítására. Reméljük, a következő évben már nemcsak a hibák felsorolását, hanem azok kijavításának módját is megírhatjuk. — Hát, ha megfelel a szalma- kazal vagy a kocsiszín, csak pakoljanak le, de a szalmát ne nagyon húzzák széjjel. — Volna még egy kérésünk, gazduram, — szólal meg egy élénk arcú, nyakigláb, sovány munkás. Sipos. — Hetente járunk csak haza. Esténként szoktunk főzni. Szeretnénk valami főznivalót kapni. Nem kérjük ingyen, megfizetjük. — Főznivaló, az nincs — fordul meg hirtelen a már elmenőben lévő gazda. — örüljenek, hogy itt alhatnak. Mit érdekel engem a vacsorájuk. — Pedig jól megfizettünk volna egy pár tyúkot vagy egy pulykát. — Nincs eladó szárnyas! Semmi nincs — mondja a gazda, majd befogja a lovakat és elindul keresztet hordani. Csak Siposék maradtak a tanyában, mivel a gazdasszony sem volt odahaza. Sipos — ki mindig éhes volt — bosszankodott a gazda tartózkodásán, amikor látta a tanya körül a hűvösbe húzódó rengeteg aprójószágot. Látta fuccsba menni az eltervezett pulykavacsorát, amire olyat mordult a gyomra, hogy társai is felfigyeltek rá. Pallag Róbert SZEREZZEN ÖRÖMET! Karácsonyi és újévi üdvözlő lapjait bérmentesítse ötnyelvű, üdvözlő feliratú bélyeggel. Kapható: bármelyik postahivatalban és a kézbesítőknél. x Nemzetközi galambkiállítás Békéscsabán Dóczi Imre PULYKAVACSORA
