Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-12 / 265. szám
1943. november 12. 3 Kedd Mozaikok a békési mezőgazdasági szakiskolából A község határában, nem mesz- sze a Köröstől, a Vizesfási Állami Gazdaság területén van a Békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola. Megyénkből azok a fiatalok tanulnak itt, akik öntözéses vagy szántóföldi növénytermesztő gépész-szakmunkásnak készülnek. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban három évig mint tanulók dolgoznak. Ez idő alatt sajátítják el a szakma gyakorlati tudnivalóit. Évenként három hónapig elméleti oktatásban részesülnek. Az eredményes szakmunkásvizsga letétele után szakmunkás-bizonyítványt kapnak. * * Reggel 6 óra. Az ügyeletes tanár ébreszti a 76 tanulót. Még egy kis nyújtózkodás, aztán gyors ágyazás, s mosdás következik. Háromnegyed 7-kor kezdődik a reggeli szilencium. Az előző napon már megtanult magyar, történelem, matematika leckét ismétlik. Két osztálynak tantermi foglalkozása van, egy pedig gyakorlatra megy. Velük tartunk. Az iskola tanműhelyében Szántó Mátyás tanár elvtárs, a traktorok kenő-, hűtő- és tüzelőanyagadagoló berendezéseinek szerkezetét ismerteti. A különböző erőgéptípusoknál külön-kü'lön bemutatja a szerkezeti részek működését, végül a karbantartás szükségességéről beszél. Elekes Pista, Frank Gabi, Vozár Miska és társaik szorgalmasan jegyzik a tanár szavait. Ahogy telnek a füzetsorok, egyre érthetőbbé válik előttük az MTZ, az RS—09-es és a többi erőgép tüzelőanyag-adagolójának működése. — Milyen hűtőberendezések vannak? — kérdezi Szántó elvtárs. Mindannyiuk keze magasba lendül. Egy félénk kisfiú sorolja: víz- és léghűtéses. * Ebéd után a Vizesfási Állami Gazdaság Il-es számú üzemegységében Földes Lajos tanár vezetésével folytatják a gyakorlati foglalkozást. Űj anyagként a különböző szántási módokat és a táblák fogásokra osztását tanulták. Megismerkedtek a normálhold fogalmával és néhány gyomfajtával. Majd sorba traktorra ültek, ki G—35-re, ki MTZ-re, kinek éppen SZ—100-as jutott. Délután 5 órakor fejezték be a szántást. * A tanári szobában csak egyetlen pedagógus tartózkodik. Oláh László, aki a közműveltségi tárgyakat tanítja. Az iskoláról és munkájáról érdeklődünk. Egy kissé eltűnődik, aztán hosszasan magyaráz: — Sajnos, kevés a tantermünk. Most egy helyen van az iskola és a kollégium, még a kultúrszobá- ban is tanítunk. De jövőre felépül az új, hattantermes iskola, s akkor az eddigi tantermeket is kollégiumnak rendezhetjük be. Kevés a tanerőik száma is. Az új iskola felépültével 14 főre bővül a tanári kar. A KISZ-munkáról így beszél: — Az iskolában jelenleg másodévesek vannak. Két szántóföldi növénytermesztő gépész és egy öntözéses növénytermesztő gépész osztály. Kialakítottunk egy jó kollektívát. Decemberben újra élőiről kezdhetem, mert ezek a tanulók elmennek, s helyükre újak jönnek. Elhallgat. Gondolkodik, aztán felsóhajt: — Olyan jó ezekkel a gyerekekkel együtt lenni. Ha rajtam múlna, soha nem engedném el őket magam mellől. Minden problémájukkal hozzám fordulnak. Oláh László fiatalember. Néhány hete tanít a szakmunkás- képzőben, kollégái és tanítványai is nagyon szeretik. * Így élnek a békési szakmunkás- képző másodéves növendékei. Karácsonyig maradnak itt, aztán csak jövőre jönnek vissza, akkor — a szakmunkásvizsga letétele után — mindegyikük visszamegy abba a közös gazdaságba, ahol eddig dolgozott: öntözéses vagy szántóföldi növénytermesztő gépész- szakmunkásnak, brigádvezetőnek. Dékány Sándor Helytállnak a Gyomai Gépállomás szerelői Sok volt a munka és nagyon si- leginkább kora reggeltől éjfélig. etős az őszi vetés idején. A traktorosokat a tsz-ek, a szerelőket pedig a traktorosak „szorították” Most, hogy ott jártunk és a szerelők nagyszerű helytállásáról hallottunk, először is a legtöbbet igyekezetre, ha eltört valamilyen dolgozó műhelykocsisokat akartuk alkatrész, hogy ne álljon sokáig a lefényképezni. Azonban jól meg- gép. S mennyi alkatrész eltört! érdemelt pihenőjüket, szabadsá- Vagy tizenhat vetőgép-lengely, gukat töltötték éppen. A többi ................................. ..... műhelymunkás viszont dolgozott m egállás nélkül, mintha nem is egy fárasztó kampány után lenné- * nek, de hát a gépállomásokon , i ' * w;'', . s nincs idő pihenésre. A téli gépja-vitás hivatalosan csak november ft* 15-én kezdődik megyaszerte. de a f; ^^|||| Gyomai Gépállomáson már hozzá- fflyiP- í láttak. Kombájn javítás közben Az országos hírű barcsi Vörös Csillag Tsz-be látogatnak az elekiek Az éleki Lenin Termelőszövetkezet tagjai közül november 13-án két különautóbusszal 90-en látogatnák el egynapos tapasztalatcserére az országos hírű barcsi ♦ Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Az üzemegységekből a legjobban dolgozó tsz-tagok, brigádvezetőik, növénytermesztők, állatgondozók, traktorosok és az üzemegységek vezetői vesznek részt ezen a látogatáson. A tapasztalatcsere alkalmával megtekintik a gazdaságot, elbeszélgetnek a tsz- tagokikal, a szakemberekkel, megismerik a legjobb növényterme*zA tervezettnél nagyobb ciroktermést takarítottak be Mezőgyánban A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben befejezték a cirokszakáll elszállítását. A szövetkezetben holdanként átlagosan ötmázsás termést vártak, s ennél lényegesen több, c-gy-egy holdon hét mázsa cirokszakáll termett. A cirokmagot takarmányként értékesítik. lési, állattenyésztési módszereket, amelyeket itthon hasznosítanak majd saját gazdaságukban. alig megszámolható disztiller-vo- nórúd és tárcsalap. Az aprómagvakat, napraforgót, cirkot csépelő 12 kombájn közül is „meg-meg- betegedett” néhány, nem is beszélve az 56 erőgépről és a 90 ekéről. Annyi reparálnivaló volt, hogy még vasárnapokon is mindig műszakban volt néhány szerelő. A műhelykocsira beosztott Szornyák István és Gyuricza Lajos hétköznap is, vasárnap is dolgoztak, s Felhívás! A szántóföldim termelt növények fagyit i s to sít s á t a ’ termelőszövetkezetek a vagyonbiztosítás keretében november 30-ig köthetik meg. Részletes felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai adnak. „kaptuk le” Hanyeez Lajost, akit Fekete István műszaki vezető így mutatott be: Szinte nincs olyan szerelési munka, amelyben részt ne venne. A tavasszal és a nyáron főleg a termelőszövetkezetek öntözőmotorjainak javítását bíztuk rá. Gyakorlott, lelkiismeretes, jó szakember. Bizony régen volt 1924, amikor Hanyeez Lajos a szakmát tanulta, s gőzgéppel kezdett csépelni, szántani. Akkor még legfeljebb a képzeletben jelent meg az olyan gép, amely arat is, csépel is. Amikqr 1926-ban Endrőd határában meglátta az első cséplőszekrényt vontató traktort, úgy nevetett rajta, mintha valakit most cséphadaró- val pillantana meg. — „Mit akar ez az ember azzal a kis cirpelő tücsökkel?” — kacagott fel. De aztán megbarátkozott vele, s megtanulta kezelését, szerelését is, mint annyi sok újabb és újabb géptípusét. — Mi lesz ez a furcsa alakú szerkezet? — kérdeztük Nádudvari Istvántól, aki nagy buzgalommal hegesztett külön kis helyiségében. — Kombájnállvány — válaszolta. — Csinálunk vagy nyolcvanat hogy a kijavított kombájnok a jövő évi aratás megkezdéséig ezeket nyomják, nem pedig a gumit. Az állványokat persze csak ráérős időnkben csináljuk. Az pedig elég ritkán akad, mert hol ilyen, hol olyan alkatrészt hoznak hegeszteni. A hegtsztömühelyből kilépve két ekét javító embert pillantottunk meg: Muticska Lászlót és Farkas Károlyt. Az ekével 1800 normálholdnyit -szántott Fülöp Imre és váltótársa, s most ki kell cserélni rajta a kormánylemezeket, itt-ott meg kell hegeszteni, hogy bírja a mélyszántást. Amott a színben egy lánctalpas traktor áll. Négyen sürögnek körülötte. Két szerelő, s a lánctalpas két „tulajdonosa”: Garai János és Icsa Lajos. Ketten éjjel-nappali műszakban 1700 normálhold talajmunkát teljesítettek csupán a vetés idején. Most egy jó karbantartást adtak a gépnek, aztán folytatják a mélyszántást két műszakban, mint eddig. A rámenős traktorosok közé tartoznak, akik havonta 50—50 műszaknormát is teljesítettek, amiért 4000—4000 forint körüli fizetést kaptak. Az esztergaműhelyben nem a fiatal fiú tűnt fel, hiszen mint mindig, most is elég sok tanulót szerződtetett a gépállomás, hanem az, hogy egy fadarab volt a gépbe fogva. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy Farkas László szeptember elsején szerződött esztergályos-tanulónak, s reszelőnyélkészítéssel sajátítja el a szakma fogásait. Dicsekedett, hogy naponta 10—12 darabot is megcsinál már. Szükség van a reszelőnyélre, mert bizony sok eltörik, mire a télen megjavítják az 56 erőgépet, í 30 kombájnt, a 90 ekét, a 37 vetőgépet, a 27 cséplőszekrényt é nyolc aratógépet. S ez mind c a gépállomásé. Mennyit hozi ezenkívül javítani a termelős vetkezetek is?! K. 1
