Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-01 / 257. szám

1963. november 1. 4 m Péntek Az ellenőrzés Ágyneművásárlás Ab ágynemű vásárlási akció megkezdése óta igen nagy forgal­mat bonyolít le Gyulán is a méteráru bolt Sxükségtataroxás a megyei tbc-gondoxó gyulai ernyősxűrő állomásán Hétfőtől ismét képfelvétel Közlünk lapunkban számtalan­szor hírt arról, hogy itt és itt, ez és ez a szerv ellenőrzést tartott. Néhányszor magunk is az ellenőr­ző brigádhoz állunk, s Ilyenkor a személyes tapasztalatokat is meg­írjuk. Sűrűn előfordul ez a ke­reskedelemben, ritkább azonban egyes munkahelyeken — amit magunk is érzünk. Hogy is vannak az emberek az ellenőrzéssel vagy pontosabban az ellenőrökkel? Hallottunk már effajta jelzőket: „ő jó ember, mert nem kukacoskodott...” Meg: „undorító ember, még a kákán is csomót keres...” Elnézést kérek mindenkitől, de valahogy az az érzésem, hogyha a magunk há­za táját sepregeti az ellenőr, ak­kor rossz embernek, ha meg másoknál fedi fel a hibákat, akkor nagyon is ügyes em­bernek tekintjük. Nem valami jó ez az ellenőri osztályozás — ne is foglalkozzunk vele. Tartsuk az igazi értékelést: az a jó ellenőr, aki észreveszi a hibákat, szabály­talanságokat, visszaéléseket, nem engedi, hogy a társadalom ha­nyagság, csalás vagy rossz munka miatt megkárosodjék. Ez a hiva­tása az ellenőrnek — ez legyen osztályozásának alapja is! Az egyik dolog, ami késztetett bennünket, hogy az ellenőrzésről írjunk — a felelősségre vonás. Az ellenőrzés utáni felelősségre vo­nás! Hallunk és írunk arról, hogy ellenőriztek valahol valamit. Azt is megtudjuk, nyilvánosságra is hoz­zuk, hogy a vizsgálat milyen fo­gyatékosságokat fedett fel. De az ritkán kerül nyilvánosság elé — nem is a sajtó hibájából —, hogy mi történt a visszásságok elköve­Pályaválasztási tanácsülés az MTH-ban A Békés megyei Ifjúsági Pá­lyaválasztási Tanács október 29-én, kedden délelőtt 10 óra­kor Gyulán, a Munkácsyról el­nevezett iparitanuló-intézetben ülést tartott. Sebestyén József beszámolt a pályaválasztási ta­nács következő évi munkater­véről, majd az iskolákban fo­lyó munkára nevelésről Róta Pál szakfelügyelő tartott elő­adást. Az ülés résztvevői meg­tekintették az iparitanuló-inté- zetet, tanulmányozták az ott folyó oktató és nevelő munkát. A megyei pályaválasztási ta­nács ugyancsak ezen az ülésen osztotta fel a munkaterületeket. tőivel. Nem mondjuk azt, hogy felelősségre vonás nincs, mert vannak figyelmeztetések, pénzbír­ságok, sőt bűnvádi eljárás is in­dult már ellenőrzés folytán. Kér­dés, hogy ezek a felelősségre vo­nások mindig arányban áll- nak-e az elkövetett „szabálytalan­ságokkal”? Az a tapasztalatunk, hogy túl sok az elnézés. Halljuk, hogy X. kereskedelmi dolgozót már többször rajtakapták — de még mindig ott van, s űzi gya­nús ügyleteit. Az ember érzékeny a zsebét érintő dolgokra, s ha lát­ja, hogy valaki zabolátlanul játsz­hat más pénzével, bizony megve­ti az intézkedésre illett sze­mélyt vagy szervet. De egyébként is: ki látott már olyat, hogy a bűnöst nem kell fe­lelősségre vonni?! Sokat lehet beszélni — mosta­nában kell is — az ellenőrzések milyenségéről, az ellenőrök mun­kájáról. Mind a vállalati, mind a „hivatásos” ellenőrök munkáján jócskán van mit javítani. Az egyik baj — elsősorban a válla­latiakról van szó —, hogy nem elég tervszernek a vizsgálataik. Még ha van is terv, mely szerint elővesznek egy-egy területet, ezek sok esetben ,,ad hoc” készülnek — és persze, hogy olyanok az el­lenőrzések is. Nem beszélünk most olyan kirívó esetről, mint ami a DÁV-nál történt Békéscsa­bán, hogy maga a belső ellenőr is „benne volt” a visszaélésben, de arról beszélünk, hogy sok esetben nem vesznek észre az ellenőrök kisebb-nagyobb szabálytalanságo­kat. Ha kicsi rendellenességet vagy apróbb hibát — tudva, vagy tudatlanul — nem fed fel az el­lenőr, akkor abból mindig nagy szabálytalanság, később visszaélés lehet. Még ma is emlegetik bűnüldöző szerveink azt a néhány éves esetet, amikor az egyik község földművesszövet­kezeténél egy éven keresztül 52 revizori ellenőrzés (hetenként egy!) sem vette észre a vissza­élést. S milyen egyszerű vissza­élést!? A földszöv csekktömbjére vásároltak a bűnszövetkezet tagjai a maguk hasznára különböző tár­gyakat — több tízezres összegért. Milyen ellenőrzés az, ahol ilyen „egyszerű” csalást sem vesznek észre? Bírósági ítéletekben szinte mindig ott található az indoklás vádló mondata: „a bűncselek­ményt azért követhették el, mert az ellenőrzés felületes, gondatlan, hanyag volt.” Ma sokszor esik szó a vezetés színvonalának javításáról. Több tényezőből áll ez, de köztük van, előkelő helyen, az ellenőrzés is. Nem lehet jó vezető az, aki nem tartja szemét azokon a munkate­rületeken, ahol hanyagságok vagy visszaélések folytán megkárosod­hat a társadalom. De nemcsak a társadalmi javak védelméről van szó, ha ellenőrzésről beszélünk. Idetartozik a munka elvégzésé­nek állandó ellenőrzése is. Azt, hogy egy kitűzött feladatot vég­rehajthattak-e vagy, hogy egy használati tárgyat elkészítettek-e, viszonylag könnyű ellenőrizni. Ilyenkor általában számokról, munkadarabokról, tehát mennyi­ségről van szó. De az ellenőrzés nem elégedhet meg csupán azzal, hogy elkészítettünk, elvégeztünk valamit. Kérdés, hogyan tettünk eleget kötelességünknek? Liehet jelenteni, hogy elvetettük a bú­zát — de hogyan? Lehet szép mondatokban ecsetelni, hogy vég­rehajtottuk az utasítást — de ho­gyan? Lehet beszélni arról, hogy elkészítettük a községfejlesztési tervet — de hogyan ? Mindenben, mindenütt az a fon­tos, hogy az elvégzett munka megfelelő-e. Ezt tudni és látni az ellenőrzésre jogosultak fontos kö­telessége. Készíthetjük tízezrével a használati tárgyakat — ha az használhatatlan, nem sokra me­gyünk vele. Nem egyszerű az ellenőrök, re­vizorok, munkaíelügyelők, keres­kedelmi felügyelők, társadalmi ellenőrök munkája. Szorgalom, lelkiismeretesség és persze a hoz­záértés elengedhetetlen számuk­ra. A társadalom pedig annyira becsüli tevékenységüket, ameny- nyire őrei tudnak lenni a nép va­gyonának, a rendes, szabályszerű munka menetének. dl) Már hallani lehetett a közele­dők zsivaját. Elől Sütős jött az agranómussal meg egy idegen­nel. Mögöttük a lánya, felesége, néhány közelben lakó ismerős között. Elszántan megragadta a vas­villát. Megindult a kapu felé. Már csak a vak düh dolgozott benne, ellenséget látott minden, kiben. A társaság a léckerítésnél ál­lapodott meg. Onnan néztek far_ kasszemet a gyűlölködő, apró ter­metű emberrel. Sütős megpró­bálta kinyitná a kiskaput. Betör­hette volna egyetlen mozdulat­tal, de még szép szóval próbál­kozott. — Nyissa ki, János bátyám! Kár ilyen cirkuszt rendezni. Budai a kutyának intett. A jól megtermett eb a kerítés­nek ugrott. Fogát csattogtatta, veszettül ugatott. A kívül rekedtek tanácstalanul forgolódtak, nem tudták, mit kellene tenni. Szinte nevetséges­nek hatott, hogy a kutya és a fe­nyegetőző kis ember ennyiüket visszatartja. A tehetetlenség lát­tán Budainé vette kezébe a kez­deményezést. Bekiáltott az urá­nak: — János, térj észhez! Engedjél be bennünket vagy vezesd ki a lovakat. Mindenkiét elvitték, a miénk se lehet kivétel. Melegebb várószobát rendeznek be a megyei tbc-gondozó ernyő­szűrő állomásán. Az eddig hasz­nált várót, az üvegfallal ellátott folyosót meghagyják ugyan, de a Újabb tenger készül Jövőre Krasznodartól délre újabb tenger építését kezdik meg. A mér­nökök már elkészítették a gigantikus víztároló, a Kubányi-tenger tervrajzait. A hatalmas, 2 700 000 000 köbméter víz befogadására alkalmas medencéből 150 000 hektárnyi rizsültetvényt, ku­koricatáblákat és más növényekkel bevetett nagy területeket fognak ön­tözni, A víztároló a Kubánytól, a Malaja Lábától, a Bélájától és más folyóktól kapja a vizét. Budai elszorult torokkal hall­gatott. Nem érzett semmi mást, csak azt, hogy fáj, amiért az asz- szany is azok pártjára állt. Margit közben a kutyát csilla, pította. Becézgertte, dorgálta, le­kötötte a figyelmét. A komondor a jó szóra alábbhagyott az uga­tással. Háborgott még egy dara­big, de végül egész megcsende­sedett, hangja barátságos vak­kan tásba csapott át. A gazda döbbenten vette észre, hogy kutyája cserbenhagyta. Nemcsak azok ott, kívül, de már a kerítésen belül is elárulták. — Büdös dög! — kiáltotta re­kedten és meglódította a vasvil. lát. A kutya fájdalmasan felvo­nított, favikulva kotródott az ud­var hátuljába. Ezt a pillanatot használta ló Sütős. Nekilódult, egy mozdulattal keresztülvetette magát a kerítésen. Fél szemmel látta, hogy a gazda a nagyfejszé­ért szalad. Nekiiramodott, való­sággal elsöpörte a nálánál jó fejjel alacsonyabb embert. A fej. szét is felkapta előle és áthají­totta a kerítésen. Mindez olyan gyorsan zajlott le, hogy a többiek még kiáltani sem értek rá. Senki nem sietett Sütős segítségére, várták, hogy mi történik. Budai, mint a sarokba szorí­tott állat, riadt pillantással for­gatta a fejét. Egész megzavaro­várakozást benne megszűntetik. Az épületen belül körülbelül 10— 15 ezer forint értékű szükségátala­kítást végeznek, hogy az eddigiek­nél jobb munkakörülményt bizto­sítsanak az ott dolgozó személy­zetnek. A gyulaiakról eddig már 16 ezer képfelvételt készítettek. Az átala­kítás időszaka alatt a munka tel­jesen szünetel. A képfelvételek készítését november 4-én, hétfőn ismét elkezdik. Délelőtt 8—12 órá­ig tartanak szolgálatot. A képfel­vételekre a dolgozókat előre meg­határozott órára rendelik be, hogy minél kevesebb legyen a várako­zási idő. A vidéken dolgozó gyu­laiak szerdán délután öt és hat óra között jelentkezhetnek kép­felvételre az állomáson. dott, már nem tudta, mit csinál. Futásnak eredt és meglepő köny- nyedséggel szaladt fel az istálló padlásához támasztott létrán, a azt felhúzta maga után. — Felgyújtom az ólat! Inkább felgyújtom, de' nem viszitek el! — vicsorgott rájuk a padlásajtó­ból. Felesége felsikoltott: — Teremtőm!.., Segítsenek, megőrült... fel... felgyújtja... — Jani, gyere le! — kiáltotta az egyik szomszéd. — Az enyé­met is elvitték, nem halunk bele. De a megvadult ember már öngyújtójával élesztgette a tüzet. A száraz nád pillanatok alatt lángra kapott, apró kígyóként sziszegett. Sütős ösztönszerűleg cseleke­dett. Egy hasábfával leütötte a lakatot és elkiáltotta magát. — Vezessék ki a lovakat! Lét­rát hozzanak meg vedreket! Az emberek, ahányon voltak, annyifelé szaladtak. Percek alatt edényekkel és tűzcsapokkal tér. tek vissza. A tűz közben magasra csapott. Hatalmas füstfelhőt dobott az égre, úgy pipált az istálló, mint egy óriási szörnyeteg. A létrát nekitámasztották a padlásajtónak és Sütős nekiló­dult, hogy lehozza a fentrekedt részeg embert. A hasábfát fél kézzel maga előtt tartotta, hogy ütés ne érhesse a fejét. Már nem könyörgött, fogát csikorgatta dü­hösen és szokása szerint cifráin káromkodott. A füsttől első pil­A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bánya­munkára. Felvételt azok nyerhetnek, akik azt megelőzően orvosi vizsgálaton bányamunkára alkalmasnak bizonyultak. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biz­tosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kap­nak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Félvételhez rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás, katonakönyv, és az előző munkahelyről egész­ségügyi törzslap szükséges. Jelentkezni lehet 1963. november 20-ig. Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztálya. 4M Varga Tibor GERÖ JÁNOS:

Next

/
Oldalképek
Tartalom