Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-22 / 274. szám
Ü83. november 22. 5 Péntek Válaszolnak az illetékesek Válasz háromszáz családnak A Békés megyei Népújság október 31-i számában szóvá tettük a nagyszénás! Dózsa- és Bacsó-telepi lakosok panaszát a villany bekapcsolásának elhúzódása miatt. A DÁV illetékesei válaszoltak s egyetértenek a levél Íróival, de ugyanakkor kihangsúlyozzák, hogy ezért nem a DAV dolgozói a hibásak, hanem a MEGYEVILB Vállalat, aki a szerelési munkákat végezte. A munka zökkenőmentes átadására a DAV megbízott dolgozói a hálózat szerelése közben hívták fel a figyelmet a MEGYEVILL dolgozói hiányos munkájára, ennek ellenére a hibákat nem javították ki, s Így azt átvenni nem lehet. A panaszos levélben szó volt arról ia, hogy a körzeti szerelő rugalmasságán múlik, hogy a panaszok megszűnjenek, illetve egy kis belátás kell hozzá. Ezzel kapcsolatban a DAV dolgozóinak megbízásából Németh István a következőket válaszolta: „Ilyenfajta hibákkal szemben nem lehetünk belátással. Törvényerejű rendelkezések és szabványok nem belátásra készülnek, s éppen ezért nekünk, de mindenkinek kötelessége betartani. Ml, a DAV dolgozói nevében ígérjük, hogy a Jövendő vlllanyfo- gyasztók lakásait a jelentkezés sorrendjében be fogjuk kapcsolni. Mivel azonban több száz lakásról van szó, így a bekapcsolások elhúzódnak. Éppen ezért szives türelmüket kérjük. =i Németh István.” Marad a két forint Még októberben kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz Medo- varszki János, Békéscsaba, Szegfű utca 13. szám alatti lakos. Levelében arra kért választ, ml az oka, hogy nem egységesek az autó. buszjáratok menetdíjai. Kérését továbbítottuk az Autóközlekedési Vezérigazgatóság Személyforgalmi Osztályára, ahonnan a következő választ kaptuk: „Ismeretes előttünk, hogy a helyi autóbuszjáratok menetdíjai nem egységesek. Ennek oka, hogy korábban egyes helységek helyi járatai menetdíjait különböző közlekedési vállalatok állapították meg és azok az államosításkor változatlanul maradtak. Az érvény, ben lévő rendelkezés szerint azonban az újonnan létesülő MÁVAUT autóbuszjáratok menetdíjait azonos alapdíjjal, egységesen kell megállapítani. Meg kell jegyezni, hogy az így megállapított menetdíjaknál a Békéscsabán érvényben levő helyi menetdíjak jóval mér- sókeltebbek. A helyi autóbusz- járatok menetdíjainak azonos szintre hozására jelenleg nincs lehetőség. Erre csak a későbbiek folyamén, egy általános árrendezés esetéin kerülhet sor.” Takács Endre személyforgalmi szakoszt. vez. A „Percek” miatt tiznapi vizsgálat Lapunk november 3-j számában a „Láttuk, Hallottuk, Szóvá tesz- szük” rovatban Percek cím alatt foglalkoztunk a Békéscsabáról 20.IS órakor Békésre induló autóbusz túlzsúfoltságával. Az AKÖV illetékesei ezzel kapcsolatban tíznapos vizsgálatot tartottak, s a vizsgálat eredményéről az alábbiakat közölték: „A vizsgálat ideje tíz napon át, november 1-től november 10-ig tartott. Ez alatt az idő alatt két esetben volt az autóbusz túlzsúfolt, míg a többi esetekben a szállítható utasok számát nem haladta meg a Békésre utazók száma. Volt olyan nap is, amikor 40—42 utassal közlekedett a hatvan személyes busz. Ennek ellenére véleményünk az, hogy ez a szám a rossz idők beálltával növekedni fog, éppen ezért az időjárás rosz- szabbra fordulásával biztosítjuk, hogy. a Békéscsabáról 20.15 órakor induló autóbusz pótkocsiival közlekedjen.” Kazamér Károly igazgató gyenkezett, amiért ennyire kiszolgáltatta magát. Hiszen észrevehette, Bujdosó az utóbbi időben kerülte. Hamarosan visszajött, s most is morgott, — Kerékpárral kellene menni, de azok a büdös kutyák este leszaggatják az emberről a ruhát... — Legyintett egyet, aztán meg- enyhülten hozzátette: — Gyerünk, sétáljunk a holdvilágon, legyünk romantikusak. Valóban nem volt semmi szépség az esti gyaloglásban. A keskeny gyalogúton is akadt kisebb- nagyobb mélyedés, göröngy, s ezekben sűrűn megbotlottak. — Piroska, nem féL, hogy megszólják? — kérdezte Bujdosó váratlanul. — Ismeri a tanyasiakat, sejti, mire gondolok? — Nem félek-én se a tanyasiaktól, se magától — felelte könnyedén. De azért nem értette, miért kérdezi így? Mintha neki kellemetlen lenne, ha meglátnák őket a sötétből előbukkanni valahol? Kiismerhetetlen természete van, az ember sose tudja, hová akar kilyukadni. Nem is csoda, hiszen egész nap nem lehet vele két értelmes szót váltani. Nincs ennek ideje semmire, különösen magával törődni egy kicsit. Ha sikerülne ez az esztendő, akkor talán megnyugodna. Ha nem mondja, akkor is látni rajta, hogy állandóan ez jár a fejében. Vadnyúl ugrott ki a háztáji kukoricásból, majdnem nekik futott. Piroska megijedt, felvisított. Bujdosó meg elkezdett kacagni, s tréfásan mondogotta: — Aki holdvilágnál sétál, ezzel is számoljon. — Maga olyan utálatos! Kinevet, ahelyett, hogy megvédene! — Mitől? Egy nyáltól védjem meg? — s még nagyobbat kacagott, Kikerültek egy nagyobbacska gödröt, amelyet valamelyik rendetlen ember hagyott itt az út tövében faásás után. Piroska most néhány lépést előrefutott, hogy ne kutyagoljon pulikutya módjára a férfi nyomában. — Piroska, maga úgye azért késte le az autóbuszt, mert a virágsoron is végig kellett mennie? — kérdezte Bujdosó. Aztán, ahogy a lány elmesélte, micsoda pompás kis nyárfásban tanyázott, élvezettel hallgatta a hangját. Nem a mondatokra figyelt, csak egyszerűen jólesett, hogy van mellette valaki, és nem kell egyedül bandukolnia a sötétben. Már hónapok óta Nyírzsadány- ban él, de most is csak a véletlennek köszönheti, hogy egy nővel sétál. A lány elhallgatott. — Beszéljen még — szólt rá önkéntelenül. — Magának kellene engem szórakoztatni — figyelmeztette Piroska finoman. Kérette még egy keveset, magát, aztán mégis nekikezdett. Arról beszélt, hogyan került két évvel ezelőtt ide és milyen sokára szokta meg a tanyát. Folyt belőle a szó, mert jólesett, hogy a férfi kedvébe járhat. Ügy érezte, megérti szomorúságának okát, és ettől elérzékeTUDJA A JÖVÖ TITKÁT Elek, Lenin Tsz, november. Most jártam náluk először. Ezt nem azért említem, mintha különös esemény volna, de ha nekik nem is volt az, nekem igen. Megismerkedtem Borgye György elnökkel. e I Egészen fiatal ember, ég — szégyen ide meg oda: naki mondom —i miután a főmezőgazdásszal is parolázunk —, hogy „az elnök elvtársat keresném”. „Én vagyok” — mondja és nem lepődik meg, hogy én meglepődöm. Talán még mosolyog is kicsit, aztán kinyit előttem egy ajtót, és az előszobából, ahová kijutunk, betessékel az elnöki rezidenciába. Vágni lehet a füstöt odabenn, „értekeztünk, fontos volt” — nyitja ki közben az ablakot, és hellyel kínál egy kényelmes kanapén. Ö az íróasztalhoz ül, háta mögött az üveges szekrényben több tucat mezőgazdasági szakkönyv és vagy tíz kötet „Békéscsaba története”. Nincs időm tűnődni, hogy vajon ki testált ennyi Békéscsabát az eleki Lenin elnökére, mert magamon érzem kérdő tekintetét, és beszélnem kell. « Odakinn szemerkél az eső, szürke felhők lógnak a kémények tetején, idebenn meleg színek és hangulatok kerítenek hatalmukba. Az első megérzése annak, hogy Borgye György miért más, mint akiket eddig ismertem, tsz-elnöki ranggal a vállukon. Ez az ember nagyon szereti a szépet, a jót, a kultúrát, óhajtja meglátni a szemekben a felcsillanó értelem lobbanását; tudja, hogy amit ma látszólag látatlanba áldoz, behozza azt az idő bőségesen. ö így mondja: „Semmit nem ér az egész, ha nem növekszik az iskolázott, új emberek száma.” A tervek, az álmok mit sem érnek, papír és szétfoszló, megnyúlt. De hát 5 is hibás abban, hogy így alakult az élete — gondolta két mondat között. Mindig morcos, tele van gondokkal, így nem lehet élni. Mintha haragban lenne az egész világgal és mindenki elől menekülne. Hogy futott el az irodából is a múltkor: előbb megcsókolta, majdnem falhoz szorította, azután megijedt és elszaladt. Azóta se mer a szemébe nézni. Az út a csatornához vezetett. Egyetlen gerenda volt a víz lelett keresztben, azon kellett átkelni. — Jaj, én ebbe beleesek — torpant meg ijedten. — Ugyan, csekélység az egész — nevetett Bujdosó. — Itt jár át más is. Én előremegyek, nyújtsa a kezét. A partnál majd segítek. Imbolygott a teste, minden lépésnél jobban félt, hogy bele- pottyan a vízbe. Mint fuldokló a szalmaszálat, úgy kapta el a kinyújtott kezet. S a következő pillanatban ledöntötte lábáról a férfit. Most már ő segített és a gáton kézenfogva kapaszkodtak fel. Nem szóltak semmit, megálltak. Közelebb húzódtak egymáshoz, összeért a testük és már a vérük parancsolt. Pár lépésnyire egy petrence széna hívogatott, illatát is érezni lehetett. Egy akaraton mentek oda, és mint a tikkadt vándor a hűs vizű kútra, úgy borultak egymásra. foghatatlan vízió marad az elképzelésből, s önmagunk megvetése, ha nincs akaratunk, hitünk tanulni és leseperni ruhánkról az „öregapám is így csinálta” pókháló ragadós, tapadó szálait... Borgye György után a Leninben már sokan leseperték. De ennek is sora van. Elmondom ezt is. « Mondják, hogy akkor kezdett alakulni a dolog, amikor elhatározták, hogy „Ifjúsági alapot” létesítenek kemény, mégis csalogató feltételekkel. Nevezik ezt náluk „házassági segély”-nek is, úgy is tűnik, mintha az lenne, de még sem az egészen. Nézzük csak a feltételeket, azok mindent elárulnak! Az a fiatalember vagy leány, aki a nyolc általános iskola után tagja lesz a szövetkezetnek, házasságkötéskor minden munkában eltöltött év után ezer-ezer forintot kap. Ez idáig inkább csak arra jó, hogy megragassza a fiatalokat Eleken, a termelőszövetkezetben. De a feltételek további pontjai már követelőzőbbek: évi 1500 forintot kap az, aki elvégzi a mezőgazdasági szakmunkásképzőt, 2000-et, aki a középiskolát, elsősorban a technikumot, kétezerötszázat, aki felsőfokú iskolát vagy mezőgazdasági akadémiát, és háromezret, aki egyetemet. Tessék számolni: Egy fiatal belép a tsz-be 16 éves korában. Szakmunkás lesz, aztán középfokú technikumba iratkozik, vizsgázik, majd felveszik az egyetemre ég diplomát szerez. (Mindezt persze mint levelező hallgató.) Mire végigcsinálja, eltelik néhány év, majd egyetemi végzettséggel a zsebében áll oda az elnök elé: ez lettem, itt vagyok! „Feltétlenül a végzettségének megfelelő beosztást kap” — mondja az elnök, és ha történi lesen két év múlva megnősül, akkor — egy kis fejszámolás: 36 000 forint üti a markát! — Kapott már valaki ennyit? — kérdem. — Még nem, de már vannak egyetemistáink. Viszont 8000 forintot már kifizettünk. Tóth Ibolya kapta, négy éve tag és elvégezte a technikumot. Férjhez ment, fizettünk. így van rendjén... s Az „ifjúsági alap” mellett társadalmi ösztöndíjakat is osztanak. Csak egy példa: Püski János ezer forint ösztöndíjat kap a tsz-től, technikumban tanul. Ezenkívül jár neki a tanulmányi szabadság is... Nem sok ez a jóból? — mozdul bennem valami gondolat, nem olyan, mintha mindenáron, és a „pénz nem számít” alapon ösztönöznék az embereket, főleg a fiatalokat a tanulásra? Szó sincs róla! A Lenin vezetősége nem kapat el senkit sem, azért jól megnézik, hova, kinek adják a pénzt. „Most négy ösztöndíjasunk van. Azt tervezzük, hogy több lesz. A következő 10 esztendőben ez a lényeg: a tanulás.” Az udvarról behallatszik egy teherautó zúgása. Most érkezett. Az elnök kikukkant a függöny mellett. e Tanulnak-e az idősebbek? A java tanul. Az idén többen, mint tavaly és jövőre? A tanulási vágy úgy indult, hogy megtudta mindenki — a hír Merkúriusz-számyakon repül —, aki meghallgatja a tsz-akadémia előadásait, minden ott töltött óráért 0,1 munkaegység-jóváírást kap. Akit nem nagyon érdekelt, az is meggondolta. „Tizenkét előadás egy évben, egyenként cirka négy óra, az annyi, mint 4,8 munkaegység. Egy munkaegység olyan 34 forint (az idén 37!), kijön végeredménynek 163 forint 20 fillér. Ez a 163 forint volt az első ösztönző erő, de már a harmadiknegyedik előadáson kevesen gondolták rá. Akkor már nem az óránkénti 0,1 munkaegységért ültek az emberek a tsz-akadémián. Mennyibe kerül ez a tsz-nek? Sokba. — Olyan 400-an járnak. Meg kell szorozni. Nem nagy kiadás. Több jön be érte. a Most új terve van az elnöknek. (Akár egy pedagógust hallanék.) „Valahogy kifundáljuk, hogy a tsz-akadémián is legyen szemléltető pktatás. Nem filmre gondolok. Gyakorlatra. Arra, hogy az előadás után kimegy a társaság, mondjuk a borjúnevelőbe, és ott tanulnak, vitatkoznak tovább az itatásos borjúnevelésről, ha éppen az volt a programban.” Még nem tudják pontosan, hogy oldják meg, de meglesz ez is. A teherautóról lerakodtak, kiberreg a kapun. Kopogtatnak az elnök ajtaján. Az idő pénz — mondta egy híres amerikai: Borgye Györgynek is az, sőt, még az idő is neki dolgozik, aki egy a Lenin sok száz tagja közül. Egy, akinek a vállára helyezték az elnöki rangot, és aki jól tudja a jövő titkát. Sass Ervin Közü/etek munkaerőigénye A vízügyi építő vállalat üzemelésvezetősége, Szolnok, változó munkahelyre felvételre keres kotró-, lánctalpas és építőipari gépkezelőket. Megfelelő szakmai gyakorlat megszerzése esetén nehézgépkezelői tanfolyamon való részvéteit biztosítunk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezés: Szolnok, Vöröshadsereg u. 5. 5210 A 44. sz. Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz budapesti munkahelyekre tsz-tagokat szerződéssel, továbbá kubikosokat és férfi segédmunkásokat. A vállalat a dolgozó kívánságára szerződést köt. Szállást, napi kétszeri étkezést, családfenntartóknak különélést díjat biztosítunk. Munkaruha, tanácsigazolás, tsz-tagoknak a tsz- vezetőségtől igazolás szükséges. Jelentkezés: Budapest- V., Kossutb Lajos tér 13—15. 508 KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÜLETKARBANTARTO VÁLLALAT 1 építő- és szerelőipari munkásokat vesz fel Budapestre és az ország különböző városaiba. A feltételekről a járási tanácsok vb. munkaügyi előadói tájékoztatást adnak. 1046 (Folytatjuk)
