Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-03 / 232. szám
1963. október 3. 6 Csütörtök A materialista világnézet kialakításában a TIT-re a falusi ismeretterjesztésben vár nagy feladat Pedagógusok írják Csak szigorúan tanító néni! A tv műsora október 3-án, csütörtökön 16.20 Magyarország—Anglia atlétikai viadal. Közvetítés a Népstadionból. Riporter: Szőnyi János és Vitray Tamás. 19.00 Kicsinyek műsora. 1. Erdei házikó. Képes mese. 2. Kincsesláda. Bábjelenet. 19.30 Tv-hiradó. 19.45 Szép álmokat, gyerekek! 19.55 Mai vendégünk... A múzeumi hónap alkalmából dr. Liptai Ervin főosztályvezetővel beszélget Balogh Mária. 20.10 A Jövő hét műsora. 20.20 Zenélő órák. A reneszánsz. 21.20 Hol tart ma az orvostudomány? A glaukóma gyógyítása. 21.50 Hírek. Tv-hiradó (ism.) (MTI) OKTOBER 3. Békési Bástya: Szélvihar. Békéscsabai Brigád: Tengerparti vakáció. Békéscsabai Szabadság: Párbeszéd. Békéscsabai Terv: Hóvihar. Gyomai Szabadság: A harmadik csengetés. Gyulai Petőfi: A nap szerelmese. Mezőkovácsházi vörös Október: Vidám utazás. Orosházi Partizán: Hogy áhluinlk, fiatalember? Sarkadi Petőfi: Mand- rtn kapitány. Szarvasi Táncsics: Kettest a túlviláaról. Szeghalmi Ady: Kés • vízben, A TIT Békés megyei elnöksége október 2-án, szerdán a szervezet békéscsabai klubjában tartotta soron lévő ülését. Jelen voltak a megyei elnökség tagjai, a szakosztályok elnökei és a járási titkárok. Az ülésen képviseltette magát a megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya, a megyei művelődésügyi osztály és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A tudományos ismeretterjesztés című, első napirendi pont előadója Hursán György, a TIT megyei szervezetének tudományos titkára, előadásában részletesen kitért a jelenleg működő 10 természettudományi szakosztály helyzetére, problémáira és eredményeire. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus teljes felépítése gazdasági építőmunkánk még termelékenyebbé tételét követeli. A termelékenység állandó növelése viszont azt kívánja a dolgozók minden rétegétől, egész tömegétől, Viogy ismerjék a legmodernebb technikát és a legfejlettebb munkamódszereket. A tsz-akadémiák előadásait jó módszerekkel, megfelelő szemléltetéssel érdekesekké, színesekké kell tenni, mert a hallgatóság kedvező személyes tapasztalata a leghatékonyabb agitáció a természettudományi előadások mellett. Igen előnyös lenne például a mezőgazdasági biológia-kémia előadások kísérletekkel való szemléltetése. Ugyancsak hatásos mód más szakosztályokkal közösen rendezni előadásokat, melyeken mindkét előadó a maga szakterületéről mondaná el a tudomány legújabb eredményeit, s ezen belül néhány kérdésről egymás között, s a hallgatókkal is vitáznának és eközben az illető témát érintő szakkérdést konkrétan vonatkoztatnák az előadás helyéül szolgáló üzem vagy termelőszövetkezet sajátos körülményeire, problémáira. A második napirendi pontnak megfelelően, dr. Krupa András, a TIT megyei titkára, az elmúlt évadban végzett munkáról tartott beszámolót és ennek alapján ismertette a most következő időszakban végzendő feladatokat. Hangoztatta, hogy az ismeretterjesztő előadások szervezési, tartalmi, módszerbeli fejlesztésének a kérdése a megyei TIT jelen akcióprogramjában fontos szerepet kapott. Harmadik, egyben utolsó napirendi pontként a megjelentek vitát kezdtek az ülésen elhangzottak felett. Ennek eredményeként olyan határozatok születtek, hogy a jelenleg formailag működő járási szakcsoportok munkáját mélyebbé és rendszeresebbé kell tenni. Elérendő, hogy valamennyi szakágazatnak legyen felelőse és tagtoborzás útján az ágazatok szakcsoportokká alakuljanak. Olyan értelmű határozat is született, hogy a megyei szervezet munkatársai, a szakosztályi elnökök bevonásával vegyenek részt a helyes tematika kialakításában és biztosítsák a megfelelő számú és arányú természettudományos előadások terv szerinti lebonyolítását. Az elnöklő dr. Szentkereszthy László zárszavai után az ülés véget ért H. R. És most sír. Keservesen, vi- “ gasztalhatatlanul. Amikor kibuggyant belőle a sírás és kis piros arcán végigfolytak a köny- nyek, az egész osztályban megil- letődött csend lett. A koromfekete hajú Búzás Magdi pedig sírt, egyre keservesebben a tanító néni előtt Klári tanító néni nem tudta, hogy mit csináljon, ő nem akarta mindjárt az első tanítási napon megrítoatni az első osztályo. sokat. Érezte, hogy elpirult. Csak a gyerekek ne vegyék észre. Mit csináljon? Körülnézett, a kis szemek mélyén, mint csapdába esett madár vergődött az ijedtség. — Ezt nem akartam — suttogta maga elé, majd hangosan hozzátette — ne sírj, Magdika. Ám, mintha ez lett volna a jeladás, Magdika még keservesebben sírt, már kis szőke szomszédjának is legörbült a szája. Klári tanitó néni valóban nem ezt akarta, különösen nem az első tanítási napon, amely első volt tulajdonképpen neki is. meg a kicsiknek is. Csak hát mindenki azt mondta, hogy szigorúnak kell lennie. Semmire se fog menni, ha nem lesz szigorú. Tanyai iskola, ne felejtse el! Ott pedig vajmi kevés időt fordítanak a gyerekek nevelésére. Persze, így aztán később már nem is lesz szüksége a szigorúságraj |\ e hasonlóan nyilatkoztak a ” szülők is ma reggel, amikor elkísérték csemetéiket: „Csak szigorúan, tanító néni!” .Kis vadó- cok ezek, igaz nem neveletlenek, csak éppen nem is nagyon nevelték őket. Furcsa módon, amikor reggel belépett a feldíszített osztályba, nem vette észre a ragyogó, frissen mosdott, hamvas arcocskákon a „vadócságot”. Klári városi lány volt, főként ismerősei, barátnői figyelmeztették a szigorúságra. De most mit tegyen? Hiszen nem bántotta Magdit Kérte az osztályt, mindenki tegye ki a padjára a tanszereit és sorba járt a padok között, Magdi előtt nem volt semmi. Csak kis, fehér kezecskéjét tette ki a padra. — Hát a te dolgaid? A füzetek? A ceruzád? — kérdezte Magditól és lehet, hogy szigorúbb arcot vágott, mint kellett volna. De. hát mit tehetett? Mindig attól félt, hogy majd mosolyaival mindent elront, majd nem tud tekintélyt szerezni. Talán mégis jobb lett volna mosolyognia? lylagdi ülve maradt és vergődő pillákkal nézett fel rá. — Akihez szólok, az mindig álljon fel — mondta még Klári tanító néni és most sem mosolygott. Magdi felállt, kissé meglepődött és rögtön eltörött arcocskájának finom porcelán simasága. Apró ráncocskák keletkeztek rajta, kétoldalt két kis gödröcske mélyült el és már sírt is. És még mindig sír, attól lehet már félni, hogy a padtársa is rákezdi vagy talán még más is. Valahogy így történt — gondolta végig Klári tanító néni és mielőtt átgondolta volna a teendőket, mint ahogy megfogadta, hogy hebehurgya kislány módjára nem szeleskedik, hiszen ő már tanító néni, akinek minden mozdulatát figyelik és tükrözik is. Megfontolás nélkül kiemelte a fiadból az amúgy is csöppebbre sikerült, bogárszemű, csupa keserv Magdit és elkezdte csókolni. — Te, te, te, kis csacsi! — babusgatta. — Ne sírj, nem baj, ha otthon feledted a füzeteket, majd elhozod holnap, jó? í gy folyt percekig a békítge- tés, végül Klári tanító néni megtudta, hogy Magdi anyukája elfeledte megvenni a füzeteket. Ekkor azt mondta Klári tanító néni: — Együtt megyünk haza, jó? És megveszünk neked mindent, ami kell. Jó? Magdi már visszamosolygott és amint Klári tanító néni felnézett, csupa mosolyt látott mindenütt és nem külön-külön mosolyogtak a lányok, fiúcskák, hanem úgy látta, hogy mosolyog az osztály. Kiss Dénes jiiurjnry» Párbeszéd Új magyar film Egy ország, egy nép súlyos megpróbáltatásokat kiálló és impozáns csúcsokra felemelkedő életét egy szerelmespár életébe sűríteni — roppant feladat. Ezt kísérelte meg Herskó János rendező és forgatókönyv-író Párbeszéd című, most bemutatott kétrészes alkotásában. S mindjárt azt is tegyük hozzá: sikerrel. Jó film a Párbeszéd. A szerelmespár:' Barna Judit és Horváth László találóan kiválasztott figuráinak élete úgy lüktet, ahogy a felszabadulás óta népünk rótta a maga útját. Hatalmas drámai sűrítéssel, biztos kezű szerkesztés, sei éri el ezt az író-rendező, s ami talán a legnagyobb dicsérete: három órán át végig izgalmasan, lebilincsel ően. Manapság a világ filmművészetében sokan vitatkoznak azon, hogy a népek sorsát a széles tab- lójú, nagy társadalmi erők, avagy egyes emberek szubjektív belvilágának az ábrázolásával vigyék-e a celluloidszalagra. A Herskó- film az utóbbi módszer hatásosságát, megragadó voltát igazolja. Miközben az utólag elváló és újólag egymásra találó szerelmesek sorsán izgulunk — átéljük, végigéljük a felszabadulás óta eltelt tizennyolc esztendő felemelkedéssel végződő vargabetűit. S annak tanulságai így, az önnön szubjektumunkat felkavaró, plasztikusan ábrázolt emberi sorsok sodrásában sokkal mélyebben vésődnek szívünkbe, agyunkba. Sinkovits Imre Horváth figurájában megrázó erejű, már-már legnagyobb filmélményeinkkel vetekedő alakítást nyújt. Az emberi fejlődés, kiteljesedés, a meghurcoltatás és a felemelkedés, a férfiúi felelősség és az ezerszínű sze. relmes szenvedély — mind ott láthatók, szép, izzó színekkel, színészi eszközeinek gazdag palettáján. Partnere, Semjén Anita elsősorban szerencsésen kiválasztott alkatával tűnik ki. Gyakorta játékával is felnő Sinkovits mellé. A tévedésekben és emberi erényekben egyaránt gazdag pártfunkcionárius, Safrankó alakításával Pécsi Sándor remekelt. Kiemelkedik még a jeles szereplőgárdából az író tétova alkatát plasztikusan megformáló Sztankai István, a családjáért, gyermekeiért élő, szemérmes szereimű munkásasz- szony figuráját nagy átéléssel alakító Berek Kati. Kitűnően megragadott epizódszerepekben láthatjuk Gábor Miklóst, Töröcsik Marit, Csákányi Lászlót, Molnár Tibort és Avar Istvánt is. Illés György szép tónusú képei és Vincze Imre kifejező zenéje méltán sorakoznak a sodró erejű rendezés mellé (Bemutatja a bé- j késcsaboi Szabadság mozi október I 3—9-ig.) Birka-Mogyorósi, a mezőgazdasági szaklap oszlopos tagja, mellesleg a művészeteknek csaknem valamennyi ágában otthon volt. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a kilenc múzsa túlnyomó százalékával folytatott egyszerre viszonyt. Szorgalmasan készítette riportjait, s idővel az agrártudományok egyik legkiválóbb elméleti szakférfiújává vált. Valahogyan azért mindig tfiellőzött zseninek érezte magát. Hiszen az irodalom, a képzőművészetek, a zene területén egyaránt nagyot tudna alkotni, legszebb hajlamait most mégis a mesterséges megtermékenyítést tárgyaló, vagy a lucerna állványos szárításával foglalkozó cikkekben kénytelen kiélni. — Nem! — mondá és ha ő ezt mondta, akkor az úgy is volt. — Művészi ambíciómat nem hagyom a répabarkó elleni küzdelem mindazonáltal nemes oltárán elégni, mint egy ködgyertyát. Alkotni fogok! Nem száraz szakmai termékek Az agro-művész halála fognak ezután toliam, ecsetem, vésőm alól és zongorám húrjai közül kikerülni, hanem ódák, freskók, monumentális szoborcsoportok; szimfóniák, harmóniák és hasonló magas röptű dohányipari termékek! S alkotáshoz fogott. Szabad idejének csaknem minden órájában miágra hozott egy-egy műremeket. Ekkora szaporodási arányszám még a mezőgazdaság jelenlegi fejlettsége mellett is párját ritkítja. A szokatlan csak az volt, hogy — mint azt a későbbiekben látni fogjuk — mestersége rányomta bélyegét művészi tevékenységére is. Első alkotása egy versgyűjtemény volt: „Apaállatok előkészítése a tényé szidény re”, melyre hazai berkekben élénken felfigyeltek, mondhatni, villámsújtottan kapták fel a fejüket. E művét a Hurutos lóinfluenza című freskója követté, majd bravúros színhatásokban bővelkedő Májmétely című csendélete. Közben mintegy pihenésképpen, kirázta még zakója ujjúból a Lisztharmat című, csipkefi- nomságú szonett-ciklust. Ezután a hanghatásokra tért át. Hungazin-csa- csacsájával a sanremói táncdal-fesztiválon is részt vett. Hogy a klasz- szikus zenét se hanyagolja él teljesen, megkomponált egy nagyobb toccatát, amely az „In- szeminálás három tételben (C-dur)” elnevezésre hallgatott. Fájdalom, ez a sokoldalú, lázas tevékenység teljesen felőrölte amúgy is megviselt idegrendszerét. Kihullott kezéből a véső, mellyel a würt- tembergi trágyatárolást bemutatni kívánt örökbecsű szoborcsoportján dolgozott éppen. Gazdag hagyatékában rábukkantak Gabonafutrinka című tangójára, operájának, a „Rebarbarának” vázlatára, továbbá kisregényére: „Csibenevelés — infravörös lámpák alatt”. Temetésén számos költő és agronómus vett részt. Sírjánál a „Szívem, te egyetemes kul- tivátor” kezdetű költeményét szavalták, és a bérei mügével és sarlós gamandeorral dúsan bori tott hant mellett a Nó- táskedvű Fejőgulyások Dalkara mély átérzéssel adta elő korunk eme sokoldalú, nagy fiának Földbe hullok, mint fokhagymagerezd... című gyászdalát. Maga fogalmazta sírfelirata így hangzik: „Költőnek paraszt volt, parasztnak költő, siratja őt tízezer emberöltő...” Ami élénken bizonyítja, hogy talentumánál csak szerénysége volt nagyobb a megboldogult- nak. Jóba Tibor
