Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-08 / 236. szám
1*63. október 8. 5 Kedd v. Á „Kalapácsos ember" alkotója Tizenöt éve halt meg Bíró Mihály 1947-ben tért vissza — hosszú emigrációjából — felszabadult hazájába Bíró Mihály, a „Kalapácsos ember” alkotója. S egy év sem telt belé: a súlyos beteg ember, aki halála precéig nem ejtette ki kezéből munkaszerszámát, fegyverét, a ceruzát, eltávozott. Éppen tizenöt esztendje ennek. S e másfél évtized alatt a friss, felnövő nemzedékek is megtanulták a nagy magyar grafikus nevét. Amikor néhány esztendővel ezelőtt nagyszabású, gyűjteményes kiállítást rendeztek az 1919-es Magyar Tanásköztárs ság plakátjaiból, újságrajzaiból azok is elcsodálkoztak, akik tudták, gyár valósághoz. Amit a költészetben Ady, a zenében Bartók, azt próbálták kifejezni a grafika anyanyelvén UitzBéla, Kemstock Károly és Bíró Mihály, aki a munkásosztály történelmi igazságtevő erejét megszemélyesítő, nagyszerű „Kalapácsos emberé”-t már 1918 előtt megtervezte. 1918 októbere, s különösen 1919 márciusa után érett be Bíró Mihályék vetése. A népforradalomért esztendők óta küzdő' művészek a külföld és az utókor számára tömörítették, ösz- szegezték rajzaikban az 1918—19- es magyar népforradalmakat. Bíró Mihály Bécsben, Berlinben, Párizsban, küzdelmes emigrációja Nemrég még így volt... — Remélem, a gépnek nem történt baja? hogy a modem magyar grafikának ez a rövid ideig tartó, de a húszas, harmincas évek haladó európai grafikájára is termékenyítő hatású virágzása a magyar képzőművészet-történetnek egyik legszebb fejezete. „Honnan nőtt ki hirtelen ez az izzó szépségű virág? Csak a forradalmak napja érlelte meg e virágzást?” — kérdezte annak idején a kritika. És aztán meglelte a választ. A század elején fellépő magyar forradalmi grafikusok — köztük elsősorban Bíró- Mihály — egyszerre kapcsolódtak a XIX. század nagy grafikai forradalmi hagyományaihoz (Daumier- hez, Deréhez, Aleshez) és a maszínhélyein is magyar hazája után vágyódott és a legkeservesebb gondok között is boldogította a remény: Magyarország megint szabad lesz. Horthy-albuma és soksok rajza ezért a poklokat legyőző felszabadulásért született meg. Korán távozott el, alig ízlelhette a szabadság örömét. De a szocialista munka dicséretét zengő, monumentális plakátjai a nép ellenségeit embertelenségük pőreségében megmutató gúnyrajzai, a magyar múlt nagy eseményeiből témát merítő festményei híven őrzik Bíró Mihály forró szívének, forradalmi hitének, alkotó fantáziájának lobogását. A. Még csak azt sem mondta rá, hogy bakfütty. Elhallgatta. Egyre zűrzavarosabbak lettek a napok. Teméntelen teherautó ment az utcán. Egy reggel meg a németek egy nagy halom papírt égettek el az udvaron. Aztán meg sokszor óraszámra a térkép felé hajolták. Pisztolytáskájuk ott csüngött az oldalukon, egy kis sarkán kikandikált kék acélja. Valika nem tartotta be, amit fgért. Ezentúl még gyakrabban jött, ment a tisztek között, akik egyre többen lettek. Már az előszobában is aludt néhány szalmazsákon. Rakosgatta a holmijukat, csakhogy köztük lehessen. Nagyon, nagyon haragudtam rá. Elhatároztam, hogy vakmerő leszek. Éppen ahogy kiérek a folyosóra, ott a sok német tiszt az asztal körül. Nézik a térképet — vonalaznak úgy, mint tegnap. Testük az asztal fölé borult, hátukon a pisztolytáska. Ni! A Lujzé kikapcsolódott. Észre sem vették, hogy ott voltam. Akkor határoztam el magamban. Most tehetek valamit, a Lujz pisztolya az enyém lehet. Óvatosan odaléptem, aztán azt a kis szíjkapcsot kihúztam. Milyen jó, hogy nincs szorosan a derekán! Aztán még egy picit lazítottam is rajta. Három ujjammal megfogtam a pisztoly legkintebb álló részét, meghúztam óvatosan. Jött. Kiemeltem a táskából, de majd hogy leesett a kőre, olyan nehéz volt a pisztoly. A tisztek rajzottak elmerülve. Még egyszer el is sétáltam a hátuk mögött, mintha mi sem történt volna. Elesteledett nemsokára. Lesétáltam a kertbe. Zsebemben a pisztolyt szorongattam. Megizzadt a kezem rajta. A nap lemenőben volt. Mint egy nagy vörös tányér elmálott az ég alján. Én pedig egyre csak mentem bátor léptekkel. Nem tudtam még mit kell ‘ tennem, de valami fontos őrnek képzeltem itt magam, aki vigyázhat mindenre. Egyszer csak a szürkületben picike kis neszt hallottam. Valika! — Ó, Valika! Megbocsátok neked mindent. Hisz látod! Én is lehetek még különb, mint Lujz. Különb is vagyok. Hisz elvettem a pisztolyát. Meg is nézegettem a bokorban. Akármelyik pillanatban végezhetek Lujzzal. Valika meglátott. Hirtelen olyat lélegzett, hogy egész jól hallottam és egy picit, sikoltott is ijedtében. Ujjait végighúzta szép fehér homlokán. Közelebb léptem hozzá, éreztem, hogy melle miként emelkedik, mintha alig tudna lélegzeni. — Valika — mondtam —, bocsáss meg! Ügy suttogott, mintha az akácfaleveleknek szólna. — Eredj vissza! Hallgattunk újra. — Valika, én mindent megbocsátok neked, — mondtam. Gondok az eleki román iskolában Petruzsán György igazgatóval bészélgetünk az eleki román iskola nevelői szobájában. Szóba kerül sok ' minden: az évkezdés gondjai, nyári események, terveik. Petruzsán György most került az iskola élére, örömmel vállalta ezt a feladatot. — Pedig sok gondunk van — mondja. Tavaly az első és a második osztály összevontan tanult, sajnos, az idén is. Mondanom sem kell, hogy ez milyen hátrány és nehézség... Kilenc pedagógus tanít iskolánkban és három óraadó. A szakos ellátottságunk sem valami rózsás... Gyakorlati foglalŰregek Napja a békéscsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben A békéscsabai Magyar—Cseh. szlovák Barátság Termelőszövetkezetben első ízben hívták össze a szövetkezet idős tagjait, hogy egy találkozó keretében megbeszéljék velük problémáikat és így is érezzék a szövetkezet segítségét, megbecsülését. A találkozóit október 6-án délelőtt tartották meg. Akik távolabb laknak, azokért gépkocsi, htotó ment, hogy ne fáradjanak el a hosszú úton. Az érkező vendégeket egy-egy pohár erősítő, vei kínálták meg a vendéglátók. A meleg hangú ünnepségen az általános iskola úttörőd műsorral köszöntötték a résztvevőket, majd Liker Mátyás, a termelőszövetkezet vezetője ünnepi beszédében az öregek megbecsüléséről szólott és többek között elmondotta, hogy a mi társadalmi rendszerünkben nincsenek egyedül azok sem, akik a munkából kimaradtak, megöregedtek. A társadalom, s tsz-en belül a szövetkezet vezetősége gon. doskodik róluk. Ezután Vizsnyi- czad Jánosné, a városi tanács szociálpolitikai előadója, valamint a szövetkezet KISZ-szervezete és a nőbizottság üdvözölte a vendége, két. A szövetkezet idős tagjai ajándékot is kaptak; egy-egy könyvet, cigarettatárcát és más kedves tárgyat, ezzel is aláhúzva az öregek megbecsülését. Az ünnepség után a résztvevőket ebéden látták vendégül. v — Eredj vissza! Eredj vissza! — súgta újra. Arca megfehéredett, ajka reszketett Én nem értettem, mi van vele. Közelebb léptem hozzá. Vállára tettem a kezem, remegett az egész teste. Megsimogattam a karját, a* arcát is. Ahogy elhúzódott, megrántottam piros blúzát, az meg végig kihúzódott a szoknyájából. A gyalogúira egymás után koppantak, mint a mogyorók az apró, sárga rézdarabok. Valika felsikoltott. — Valika! Ezek töltények, te! Mit tettél!? Lihegett, fogát összeszorította, én meg gyorsan összesepertem a blúzából kihullott töltényeket. Akartam rakni a zsebembe. — Add vissza! — súgta halkan. Add vissza! Akkor meg én sikoltottam egyet, mert szakállas, bozontos emberek jöttek elő a fa mögül. 1 Félig civil, félig katonaruhában. Valika reszketve bújt az egyikhez. — A bátyám — mondta nekem. — Nekik hoztam. Megszöktek a tisztektől. Itt bújnak el az az erdőbe. Akkor láttam, hogy az egyiken az apám kabátja van. — Én is hoztam valamit — mondtam. Aztán odaadtam a Lujz pisztolyát az egyiknek. Csodálkoztak. És Valika ott előttük megcsókolta az arcomat. Végh Antal Gál Gyuri lillafüredi élményeit meséli. Körülötte Házse István, Simonka György, Borgye János, Glrda Sándor és Rusz György. kozásra a magyar iskolába kell átjárnunk, mert nincs gyakorlóműhelyünk. Ezek tehát a gondok és nem véletlen, hogy az igazgató elsőként említette őket. Minél előbb túl szeretne adni rajtuk, de ez még idejének jó részét lefoglalja. Igaz, szívesen csinálja, szívesen tárgyal, intézkedik: munkájának az iskola látja hasznát. Később sorra járjuk a tantermeket, csinosak, tiszták. „Tizenötezer forintba került a belső tatarozás — említi — a nyáron el is készültek mindennel. Az osztály- szépítésben a szülők is sokat tettek, bár nem vagyok túlságosan megelégedve a szülői munkaközösség tavalyi működésével. Értesültem róla, hogy nem voltak eléggé aktívak a szülők, e közösségtől sokkal többet vár az iskola. Hamarosan beszélgetek erről Ottlakán Péternével, az SZMK elnökével. Bízom abban, hogy sikerül majd a szülőket sokkal jobban tömöríteni az iskola köré.” Az igazgató elgondolásai már megszülettek. A szülők segítségére elsősorban a mulasztások csökkentésében és a bukási arány leszorításában számít. A szülői értekezletek iránti érdeklődést is fokozni kívánja, és van egy nagy terve: már az idén megszervezni a szülők akadémiáját. A siker haszna sokoldalúan mutatkozna meg. Hamarosan nagyszünet következik, az iskola gyermekserege az udvarra tódul. Ott még kellemesen süt a nap és vidáman lehet játszani vagy készülni a következő órára. Gál György, a hatodik osztály tanulója az egyik sarokban nyári, lillafüredi élményeit meséli, a nyolcadikos lányok kezében könyv és füzet; jód akarnak felelni a következő órán. Néhány fényképfelvétel után problémáik, gondjaik mielőbbi megoldását remélve kívánunk ne. kik egész évben jó tanulást, jó munkát. (—n.) Vidám keringélés az őszi napfényben. Vöröskereszt vezetőségválasztó taggyűlés Csanádapácán Október 6-án délután vezetőségválasztó taggyűlést tartott Csanádapácán a Vöröskereszt helyi szervezete. A gyűlésen Andrej kó Lajosné titkár beszámolt a szervezet eddigi munkájáról és megemlékezett a Vöröskereszt fennállásának 100. évfordulójáról is. A munkával kapcsolatban többek között elmondotta, hogy a községben 20 egészségügyi állomás működik, melyek felszerelésére a községi tanács 3000 forintot fordított. Beszélt a véradás jelentőségéről és neveket sorolt fel az aktívák közül, akik a legjobb munkát végezték az elmúlt időszakban. Többek között Kuczora Sándorné, Dánosé Andrásné, Da- róczi Sándorné és más aktívák sew gítették szorgalmasan a vöröskereszt-szervezet munkáját. Ezután Sajgó András pedagógus beszámolt az ifjú vöröskeresztesek munkájáról. Az ülésen részt vett és hozzászólt Dancsó András, a községi tanács vb-elnöke is, Szappanos Ferencné, a Vöröskereszt járási titkára pedig a legjobb aktíváknak kitüntetéseket adott át. Az oroszlányi szénbányák felvételre keres föld alatti bányamunkára alkalmas 18—45 év közötti férfi munkavállalókat. Kereseti lehetőség 1500 Ft-tól,a részletes felvilágosítást a járási, városi tanács munkaügyi főelőadói közlik a jelentkezőkkel. Jelentkezni lehet: járási, városi tanács munkaügyi főelőadóknál. ______ 937
