Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-30 / 255. szám

963. október 30. 3 Szerda Túlteljesíti exporttervét a Mezőhegyesi Kender gyár A Mezőhegyes! Kendergyár már éveik óta eredményesen teljesíti készárutermelési és exporttervét, A gyár dolgozói az idén is jól dol­goztaik, s dolgoznak. Ebben az év­ben 18 ezer 319 mázsa tilolt ken­der, kenderkóc és zöld kenderkóc készítését kapták tervfeladatul. A harmadik negyedév végéig 14 ezer 329 mázsa készterméket kellett előállítaniuk. Tervüket 101 száza­lékra teljesítették. Minden felté­tel adva van althoz, hogy túltel­jesítsék éves termelési tervüket és olyan sikeresen zárják az évet, mint tavaly. 1962-ban késztermékeik 57 szá­zalékát exportálták a nyugati álla­mokba. Az idén 5 ezer 400 mázsa tilolt kendert és kenderkócot ex­portálnak. Eddig 4550 mázsát már elszállították Olaszországba és Nyugat-Németországba. Csaknem ezer mázsával teljesítik túl ex­porttervüket. Szeptember 26-án befejezték az idei kendertermés átvételét. Het­venhétezer 641 mázsa zöld kender­rel gyarapították raktári készletü­ket. Ázott kender készletükkel a jövő év végéig dolgozhatnak za­vartalanul. Szép eredmények a sertéstenyésztésben A pusztaföldvári Aranykalász Termelőszövetkezet gazdái az 1963-as esztendőben figyelemre méltó sikereket értek el a sertés- tenyésztés fellendítésével. A koca­állományt 50-ről 64-re növelték, s Négyezer bárány hízik exportra megyénk tsz-eiben az értékesítésre tervezett 650 hí­zott sertés egyedenkénti átlagsúlya 10 hónapos korra elérte a 159 ki­lót, míg az elmúlt évben csupán 120 kilogrammnál tartottak. Az egy koca évi fialási átlaga 19 ma­lac volt, a választási súly pedig 18—20 kilóra nőtt a tavalyi tizen­öttel szemben. Jövőre további tízmillió forintot költenek építkezésekre, gépek és egyéb berendezések vásárlására a békési járás tsz-ei Államunk minden évben jelen­tős összeget fordít — hosszú lejá­ratú hitel formájában — a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás fejlesz­tésére. A békési járás termelőszö­vetkezetei ez évben 17 millió fo­rint értékű épületet, gépet és gépi berendezést kaptak. A beruházá­sok 85 százalékát hosszú lejáratú hitelből, a többit saját erőből fe­dezték. — A nagyüzemi állattenyész­téshez elengedhetetlenül szük­séges a korszerű, modern istálló — mondja Molnár Ferenc, a Bé­kési Járási Tanács mezőgazdasági osztályának építési előadója. Az idén a békési Kossuth Tsz-ben egy 100 férőhelyes, teljesen gépesített istállót épít másfél millió forint költséggel az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalata, amely de­cember 1-re készül el. A mezőbe- rényi Előre Tsz 70 tehén befoga­dására alkalmas istállója 90Ó ezer forintba kerül, amit a helyi építő­ipari ktsz készít el. Anyaghiány miatt az épületet csak a jövő év márciusában adják át. Három tsz-ben építünk növendékmarha- istállót. A mezőberényi Vörös Csillagban november 15-én, a kö- röstarcsai Petőfi és a csárdaszállá­si Petőfi Tsz-ben a késői kezdés miatt csak 1964 tavaszán kerül sor az átadásra. A békési Egyet­értésben már elkészült a 96 férő­helyes mesterséges borjúnevelő. Hat termelőszövetkezetben felújít­juk a sertésfiaztatót, 19-ben az ed­digi padlót bitufára cseréljük ki. A csárdaszállási Ezüstkalász és a békési Vörös Csillag Tsz- ben augusztus 20-ra elkészült egy-egy 32 vagonos magtár. A járásban az idén épült nyolc — egyenként tíz vagon kuko­rica tárolására alkalmas — góréba már szállítják a tenge­rit. A hat új fúrott kút építése két­ÚJJVBHODÁLY millió forintba került. A kutak közül öt már üzemel. Ez évben a köröstarcsai Petőfi és a mezőberé­nyi Vörös Csillag Tsz-ben létesült egy-egy öntözőtelep és tíz terme­lőszövetkezet esőzte tőberendezést kapott. A termelőszövetkezetek jövő évi beruházási tervét szeptemberben készítette el a járási tanács mező­gazdasági osztálya, amit a napok­ban hagyott jóvá a megyei tanács. Jövőre a beruházásokra 10 millió forintot fordítanak a békési járás termelőszövetke­zetei. —. a modern állattenyésztés feltételeit 1964-ben újabb két he­lyen teremtjük meg — folytatja Molnár elvtárs. A köröstarcsai Petőfi és a békési Egyetértés Tsz- ben állami támogatással épül egy- egy 100-as tehénistálló. Tervez­zük hat 15 vagonos kukoricagóré és két 32 vagonos terményraktár építését is. Járásunkban jövőre újabb 1180 hold válik öntözhetővé. öntözőtelepek és öntözőbe­rendezések létesítésére öt és Megyénk termelőszövetkezetei­ben egyre többoldalú jövedelmi forrássá válik a juhtenyésztés. Az elmúlt télen például minden ko­rábbinál jobban etettéík, gondoz­ták a juhokat s ez a gyapjúérté- kesftésnél igen szépen megmutat­kozott. Nemcsak azzal, hogy 100 mázsával több gyapjút adtak nép­gazdaságunknak, de minőségileg sokkal jobbat, tisztábbat, mint va­laha. Ezért mintegy kettőmillió forinttal emelkedett a juh tenyész­tő tsz-ek gyapjúbevétele. Üjabb jövedelmi forrás a bá- rámyértékesítés. Tavasszal több mint 700 tejesbárányt exportáltak megyénkből, most pedig négyezer bárány hízik, s ezeket hamarosan Franciaországba és más államba szállítják. A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben a napokban adták át az új 300 férőhelyes juhhodályt. Képünk az I-es telepen épült juhhodályt ábrázolja. Hét termelőszövetkezetben épül egyenként 240 négyzetméter alap- területű gépszín. A tsz-ekben ke­vés a szántótraktor és a pótkocsi. Ezért 20 erőgép, 21 pótkocsi és 11 Zetor—30-as vásárlását tervezzük. A jövő évben 20 szervestrágyaszó- rót, 17 vetőgépet és 17 disztillert kapnak még a termelőszövetkeze­tek. Dékány Sándor Falusi séta Kedves iskolatársammal közel 30 éve nem találkoztam. Most, hogy hazalá­togatott Vésztőre, legelőször engem ke­resett fel s együtt jártuk a falut ezen a napsütéses őszi délutánon. A Holt-Körös partján indultunk el, amelyhez annyi közös emlék fűz ben­ezá a hirtelen változást. „Csak nem bántottuk meg valamivel?” — nézett szorongva Erzsikére. Éppen a szóba közepén álltak, amikor kopogtattak az ajtón és benyitott Veres Jóska. Az ar­cán látszott, nagyon meglepte, hogy itt találta az agronómust. Alig bírt kinyögni valami kö­szönésfélét. Bujdosó az érettebb, tapasz­taltabb férfi fölényével nézett a vőlegényre. Tudta, hogy a fiú most restelli magát és a félté­kenység is feltámadt benne. Mégsem esett meg rajta a szíve, sőt hiúságának hízelgett, hogy a gyerek ezután tőle félti Mari­kát. ö nyújtott először kezet az új vendégnek. Keményen meg­szorította jobbját, majd a lá­nyokhoz fordult és így szólt: — Hölgyeim, további jó szó­rakozást kívánok. Az ajtót olyan gyorsan tette be, hogy a meglepett lányok ki se kísérhették. Hosszú léptek­kel rótta az utat hazafelé, köz­ben azon gondolkozott, miért mondta el Erzsikének balul végződött házassága történetét. j(Jobb lesz távol tartani ma­gam ezektől a menyasszonyok­tól. Mit is akarnék én tőlük?” — intette magát. Menyasszonyo­kat mondott, de egyre csak Ma­rika mosolygós képe villant fel a képzeletében. „Ugyan, vén szamár vagyok. Azóta csókolód- zik a vőlegényével. Jóképű, egészséges fickó, mi szüksége lenne énrám? Ha úttörőcsapat nem lenne, eszébe se jutottam volna” — morogta bosszúsan... Meglepetésére Sütőst a szobá­jában találta. A párttitkár már türelmetlenül várta, éppen ke­resésére akart indulni. — Fél órája jöttem meg Nyír­egyházáról, öt percig se voltam otthon, azóta itt várlak — mondta idegesen. — Végre si­került elintéznem mindent, ami a haditervhez tartozik. Őszintén szólva már azt hit­te, hogy Sütős elfeledkezett ígé­retéről. Most annál nagyobb ér­deklődéssel nógatta: — Mondjad a haditervet, csu­pa fül vagyok máris. — Csak győzzed hallgatni — mosolygott titokzatosan. — Hogy mindjárt az elején kezd­jem: három kisgyűlést tartot­tam ma délelőtt Pusztaligeten. Csszeszedtem azt a betyár ban­dát, az anyjuk szentségit! Pontosan az a helyzet, amit Cse- ke-Kovács neked is elmondott. Munkaegységre nem hajlandók dolgozni. De ha a kapásokból huszonöt százalékot meg prémi­umot adunk, a szőlőből meg negyvenet, akkor mind felveszi a munkát. Én pajtás, hogy őszinte legyek, félig-meddig be­le is egyeztem. Mit lehet egye­bet tenni? Az állatgondozók is elmondták kívánságukat. Azok megmaradnának csökkentett munkaegységnél, de minden ti­zedik választott szaporulatot maguknak követelnek. Betakarí­tásig félmillió előleget kellene osztanunk. De ha a kapásokat így kiadjuk, az összeg kétharma­dát megtakarítjuk zárszámadás­ig. Én azt mondom: a szövetkezet a tagoké. Ha így akarják, le­gyen kívánságuk szerint. De ar­ra is figyelmeztettem őket, hogy aki ilyen alapon se áll munká­ba, azt én veszem elő egyéni beszélgetésre. Megkönnyebbülve kifújta ma­gát és hirtelen leült az egyik székre. Bujdosó elnevette magát. — Képzelem, miket mondhat­tál azokon a gyűléseken. — Én? Semmi különöset — né­zett rá csodálkozva. — Ügy be­széltem, mint valami katolikus kispap... Hanem te mit szólsz mindezekhez? — Járható útnak tartom. El­sősorban azért, mert a tagság így akarja. Nagyon sokat számít ám, ha jókedvvel dolgoznak az em­berek. Sütős felugrott a székről és átölelte a vállát. — Pontosan erről van szó! Szívemből beszélsz. Majd meg­látod, nem rossz nép ez. Szorgal­mas, ha látja a célt. Tudom, most még haragszol rájuk, mert sok borsot törnek az orrod alá. Ne ütközz meg rajta. Kilenc fo­rintért te se kapálnál szívesen egész nap... — Most már azt is mondd el, Nyíregyházán miért voltál? — akasztotta meg a beszédben. — Eladtam a lovakat virslinek. Ennyi az egész — vágta rá Sü­tő foghegyről. Bujdosó csak hápogni tudott. — Mit csináltál? A nagy mackó kaján ábrázat- tal ismételte: — Virslinek, jól értetted! Jö­vő héten már jönnek is a vál­lalattól. Annyit hagyunk meg csupán, amennyire szükség van. Bujdosó meglepetésében füty- tyentett: — Micsoda ribillió lesz itt! Előre készülhetünk rá. Sütős megint járkálni kezdet* és nagy hévvel magyarázott. — Túl kell esni ezen, akár­milyen fájdalmas. A tolvajlás- nak, maszekolásnak csak így tu­dunk véget vetni. Egyébként négy taggal megegyeztem, azok vállalják a megmaradó lovak gondozását. De azoknak aztán fizetni kell az előleget. Hirtelen megállt, aztán vá­ratlan fordulattal így folytatta: —. Most pedig mondd meg igaz lelkedre, szidtál, mint a bokrot, mert azt hitted, hogy becsaptalak. — Ami azt illeti ... valami kevés okom volt rá ... belátha­tod. Napokig hallgattál, felém se néztél... — Hagytam, hadd egyen a penész — nevetgélt erre Sütő elégedetten. — Ez volt a fő ok. A mellékes pedig az, hogy nem akartam még egyszer felsülni. Biz’Isten restelltem volna magam előtted! De ez mind semmi: most jön a nagy sláger, a nap fő attrakciója. Megyünk hoz­zánk kolbászt enni. Ellenkezni ne is próbálj, mert a hónom alatt viszlek ki — fenyegetőzött és támadni akart. Mit lehetett tenni? Bujdosó megadta magát az erőszaknak... (Folytatjuk) nünket. Emlékszel — szólalt meg barátom — ott a kecskészugi kanyarban mek­kora szívfájdalommal határoztuk el, hogy nőgyűlölők leszünk? — Emlékszem — válaszoltam moso­lyogva. — £s mi lett belőle? Megnő­sültünk mind a ketten. Igen. De nézd csak! Ez a gyalog­híd most készül? — Ezén az őszön fejezik be. Köze­lebb hozza a vasútállomást a faluhoz. Jóval odébb, túl a kövesúton, bará­tom megáll, úgy nézi a Musli-szigetet. Láthatóan elérzékenyül. —i A Musli! Gyere, nézzük meg kö­zelebbről! A Musli-sziget új házikója körül minden a régi. —i De szép! De kedves! — mondja melegen iskolatdrsam és szívből nevet hozzá. A malom felé, a Kis-Körös mellett fordulunk be a főutcába. —i Nagy lett a mi öreg falunk — ál­lapítja meg. — Épül, szépül minden ... —t Hát igen! Villanyhálózat, törpe- vizmű s egy év múlva 9 méter széles betonút a falun keresztüli Egyszóval, fejlődünk. — És az emberek? — kérdezi tőlem. — változtak. Jobban törődnek egy­mással, segítik egymást. Életük a kö­zös úton most van kialakulóban. Gon­dolkoznak, dolgoznak, jól élnek. —i EZ az! Ez az igazság, barátom! Rágyújtunk és hallgatunk mindket­ten. Barátom eldobja cigarettáját és fel­áll. —i Gyere, — mutat a közeli kiskocs­mára. —* Igyunk valamit. Bemegyünk. Vörös bort kér. Koccin­tunk. Késő estig jártuk még a falut. Be­tértünk a kultúrotthonba, megnéztük a korszerűsített mozit, majd jókedvűen mentünk haza mind a ketten ... Bíró Gyula Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom