Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-27 / 253. szám
KORŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Hosszú az út az „enyém”-töl a „miénk”-ig Interjú Honfi Józseffel, a TIT főtitkárhelyettesével a falusi ismeretterjesztésről A makrancos hölgy Évadnyitó előadás a Jókai Színház Trefort utcai kamaratermében „Shakespeare! Változzék úgy: a lány hozománya e név heggyé s magasabb nem döntő tét ebben a sze- lesz a Himalájánál; vál- reimet Virágoztátó csatá- tozzék e név tengerré, s ban. Nincs szó tehát asz- mélyebb és szélesebb lesz szonyszelídítésnől, női meg- az Atlanti-óceánnál; vál- alázottságról, nincs szó erNemcsak hosszú, hanem meglehetősen egyenetlen és nehéz is az út, nem könnyű eljutni addig a felismerésig, hogy a birtok, a vagyon igazában nem külső — tárgyi — érték, hanem belső. A fejlődés pedig a szocialista út, e belső értékek kiteljesedéséhez segíti az egyént és a közösséget. Mindehhez pedig anyagi feltételek szükségesek, vagyis jobb és több termelés falun is. Különösen nem könnyű a helyzete azoknak a volt cselédeknek, akiknek már a nagyapáik is „saját birtokról” álmodoztak, ha igen-igen kicsi darabka földre vonatkozott is álmuk. Nem könnyű ezeknek az embereknek eljutni oda, hogy akkor igazán enyém a föld, ha mindenkié, ha senki birtoklása nem zavarja az én birtoklásomat, ha semmiféle rang vagy cím nem ad jogot nagyobb darab földhöz, nagyobb boldoguláshoz. Ám a szocialista átalakulás sem megy gyorsan, az újfajta termelési eszközök, újszerű termelési formák, a közös birtoklás még nem teszik szocialistává a parasztságot. Ahhoz az kell, hogy a parasztság tudata is átalakuljon. S ezen az úton parasztságunk zöme csak az első lépéseket tette meg, azokat is sok helyütt tétován, bizonytalanul. A teendőkről, a szocialista ideológia terjesztéséről, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkaterveiről beszélgetünk Honfi József főtitkárhelyettessel e problémák kapcsán. mindennapok szebbé, ké- dáikodás. Bepillantást nyer- nyelmesebbé tételére. Se- nék a hallgatók világgazda- gítenünk kell a parasztsá- sági kérdésekbe is. got abban is, hogy pénzét mire költse. Fejlesztenünk kell művészi és általános ízlését. Tudatossá kell tennünk azt a törvényt, hogy nagyobb tudással, nagyobb műveltséggel könnyebben, jobbat és többet lehet termelni. Honfi József szólott arról, hogy a tsz-akadémiá- kon is, a termelést segítő előadások mellett társadalomtudományi és művészeti előadásokat is tartanak. Nagyon népszerű az Enyém és a miénk című sorozat, problémafelvetése sokrétű, színes. Űj, izgalmas sorozatnak ígérkezik a mező- gazdasági munka pszichológiáját ismertető, majd később A mezőgazdasági termelés története című előadássorozat. Az utóbbi nagyon fontos szerepet tölthet be a tudatalakításban. E sorozat érzékelteti a hallgatókkal, hogy a különböző társadalmi hogyan hatottak Befejezésül Honfi József a következőket mondotta: — A mi munkánk lényege: segíteni az egységes, szocialista paraszti osztály kialakulását, tudatának formálását. Részt kívánunk venni jellegünkhöz mérten, a párt vezette eszmei of- fenzívában. Mindent megteszünk azért, hogy a parasztemberek is egyre többet tudjanak a világról, magukról, az előttünk álló feladatokról. Munkánkhoz fel fogjuk használni a természet-, és társadalomtudomány eredményeit, munkánkban fontos szerepe van a könyvnek, filmnek és a televíziónak is. Azt akarjuk elérni, hogy a dolgozó parasztok is megértsék, hogy az egyén is csak akkor találja meg boldogulását, ha a közösség is boldogul. S a közösség — a társadalom, az ország — formák boldogulása a szocialista a mező- módon élő, gondolkodó és gazdasági termelésre világ- dolgozó emberek öntudatos szerte és hazánkban. Vilá- munkájától függ. S az gosan érthetővé válik e so- „enyém”, „tied”, „övé” fo- rozat előadásai után, hogy galmakat minden szüksége- a fejlődés folyamán tör- helyen váltsa fel az igazsá- következik a gosabb „miénk” fogalom. Kiss Dénes tozzék e név csillaggá, s ragyogóbb lesz a napnál...” Ezt a mottóként még kritika élére is illeszthető sorokat Petőfi Sándor írta és egyetlen változtatás nélkül, a legcsekélyebb módosítás mellőzésével ugyanúgy érezzük, tudjuk, ahogyan 120 esztendővel ezelőtt megfogalmazta. A péntek esti premieren a shakespeare-i játék vérbő, vidám, szellemes arca elevenedett meg „A makrancos hölgy” három felvonásában, a drámaíró nem mindennapi zsenijének szerényebb, ámbár mégis elragadó alkotásában. Évtizedeken, évszázadokon át rosszul értelmezve, alaposan eltorzítva játszották ezt a darabot, főiként a férfiak nagy gyönyörűségére, a makacs nők „megszelídítésének” mintegy „receptjét” nyújtva át a nézőnek és ről, de annál is inkább szó van egy ragyogó szellemességgel indított, mélyen emberi konfliktus egymásért kibontakozó, intő és tanító megoldásáról. Ezt a félremagyarázhatat- lan gondolatot érzi a néző kicsendülni és sugározód- ni színházunk évadnyitó produkciójának rendezői koncepciójából is. Vass Károly rendező fő érdeme, hogy még ezen túl olyan magabiztos nagyvonalúsággal alkalmazta a játékot a kis színpad, a kamara-jelle- gű színház követélményeihez, hogy hiányérzetet sehol nem fakasztott. Ebben az összességében kiemelkedőt produkáló szereplők és nem utolsósorban Suki Antal imponáló egyszerűséggel, mondhatnánk a shakespeare-i hagyományok felélesztésével megkomponált díszlete komoly támoganem vették észre (vagy nem fást adott számára. (Az igazvenyszeruen szocialista nagyüzemi gazis akarták észrevenni), hogy Shakespeare valami egészen másról beszél. Kata és Petruchio egyenrangú fél ebben a vígjátékban. Kata nem tűri, hogy kora erkölcsi felfogásaként vásári áru legyen a házasságban és küzd ellene minden lehetséges női módszerrel; Petruchio is a nyílt, őszinte embert szereti meg benne, és beszélhet róla akár így, akár ság teljességéért itt, e helyen azt is meg kell említenünk, hogy a Trefort utcai színházteremben biztosítva látjuk a lehetőségéi annak, hogy jó színházi élmények, jó előadások születhetnek, ez az első bemutató is ezt igazolja. Színházunk, a nem könnyű körülmények között sem engedett abból a színvonalból és igényességből, melyet az évadnyitó társulati ülésen. és különböző nyilatkozatokban feltétlen megvalósítható, kötelező célnak kitűztek.) A bemutatón Katalin szerepében Stefanik Irént láttuk. A kora konvenciói ellen tudatosan is lázadó lány jellemrajzát a tőle megszokott mély átéléssel, bravúros váltásokkal formálta meg. Petruchio alak- já&—„..Szpboszlay Sándor olyan pompásan, sokszínűén keltette életre, mely egyre gyorsabban fejlődő és kiteljesedő művészetének bizonyára még hosszú évekig is emlékezetes momentuma lesz* Bánky Elemér mint vendég Baptistát játszotta vonzó eleganciával, Dánffy Sándor élő karakterisztikus humor mint Gre- mio, Almási Albert mértéktartó és mégis vérbő Gru- mio, Romváry Gizi Bianca szerényebb szerepét eszköz- telenül, őszintén, Zana József viszont Lucentio alakját eléggé körülményesen és keresetten próbálta éleire kelteni. Székely Tamás, Kürti Lajos, Valkay Pál alakítása is jól illeszkedett a rendezés stílusába, sajnos Szép Zoltán és Gyurcsek Sándor mint Hortensio, illetve Tranio kevésbé. Végezetül Rimanóczy Yvonne vendég-jelmeztervező találó kosztümjeit kell megdicsérnünk, az összkép egy nem is jelentéktelen részeként az ő munkája is hozzájárult az új évad első bemutatójának a vígjátékíró Shakespeare-t idéző meleg sikeréhez. Sass Ervin lMMWMMMHm^M*************M*t**M******t**iM*t*mt*MI**ww><ll*l**M**********,***M******M**^HHt1WtWUWWtnum lui Felszáll, gyorsan egy vonalat kér, s letelepedik a szemben megüresedett — A mi munkánk lénye- helyre. Ügy tesz, mint aki ge, hogy elősegítsük és szégyell autóbuszon utazmajd kialakítsuk a szocia- ni. Tüntetőén összébb húz- lisita erkölcsi normákat a zo bundáját, s kitekint — tsz-parasztság körében is— hosszan, érdektelenül. mondja Honfi József. — Felelősségteljes munkánk során ügyelünk például arra is, hogy egy csomó régi, hasznos elemet új tartaÜgy mint egyszer... Akkor is mindenki öl nézte, akkor is a napfény reflexe vibrált sötét szemé. ben, akkor is az a megmalommal töltsünk meg úgy, gyaTázhatatian y ját. hogy ne sértsük az emberek érzékenységét. Mintegy a nevelés és tanítás közben küzdünk a káros ideológiák, babonák ellen. — Melyek azok a lehetőségek és formák, amikkel a falvakban akarják gazdagítani az ismeretterjesztést? — kérdeztük. — Vidéken, elsősorban a falvakban, nagy sikerük volt az irodalmi előadásoknak — író—olvasó-találkozóknak —, ezekre érzékenyen reagálnak mindenütt. Tehát olyan irodalmi és művészeti előadásokat szervezünk, amelyek e problémákhoz kapcsolódnak, hogy illusztrálva a témát, vitatkozni lehessen a kérdéseken. Ezekkel az előadásokkal azt akarjuk elősegíteni a szemlélet formálása mellett, hogy minél több parasztember váljon az irodalmat önállóan értékelő olvasóvá — folytatta a főtitkárhelyettes. — Ma szott a szája szögletén, akkor is szép volt. Februárt írtunk, s már az érettségire készült az osztály. Hat lány és húsz fiú rettegett a sok tételtől, s minden felelés gyötrelemnek számított. A legnehezebb perceket Guriga tanárnő, a matematika anyja szerezte. Már vasárnap reszkettünk a hétfői első órától. Nyolc óra — csengettek, s egy perc múlva nyílt az ajtó. Ilyen korai kezdésre nem számítottunk, Guriga tíz percet mindig késett. Egy pillanat alatt néma csend lett, s az osztály egy emberként ugrott fel. A belépő bombaként hatott. Ügy éreztük magunkat, mint a gyerek, akit megsimogat a pofonra lendülő már egyre több pénz jut a kéz. Néhányon felnevettek, mások állva maradtak meg. lepetésükben. Éva megállt, táskáját két kézzel maga elé fogta. — Ez a negyedik cé? Ke- menes Éva vagyok, Miskolcról jöttem, ebbe az osztályba küldött az igazgató. — Elhallgatott, furcsa csend ült a teremben. A lányok találták fel magukat. — Gyere, ülj ide az első padba, itt azonnal észrevesz Guriga. Mondd el -neki a családod történetét, s beszélj sokat a kutyátokról — még ha nincs is —, mert azt szereti. Ha kedveled a matézist, akkor is mondd azt, hogy nem, mert a strébereket ki nem állhatja. — Mi 'az apád? Orvos? Nem? — Szerencséd! — A ioktorgyerekeket szerinte délutánonként a téeszbe ké. ne zavarni. Röpködtek a jó tanácsok, s az utolsót hátulról küldte a hosszú Horváth. ízetlen volt, kétértelmű is — de mindezek ellenére -nem volt olyan sikere, mint ahogy azt megszokta az osztály viccmestere. Pár nap múlva a fiúk többsége fülig szerelmes lett, a lányokon pedig a féltékenység jelei mutatkoztak. Hatan szidták a hetediket, de a lovagok védelmükbe vették Évát, aki látható élvezettel alakította az osztály központi figuráját. Kezdeti szerénységét két hét alatt szinte észrevétlenül váltotta fel igazi, nagy hangja. A féltékeny lányok- Ical szemben finoman de megfelelő rutinnal használta azt a védekező fegy vert, me. lyet hódolói nyújtották neki. egyedül próbálkozzék. Gyerekes együgyűséggel egy. mást beszélték le az udvarlásról. S Éva mégis fölényben volt. Mindig, mindenkivel szemben. A március végi osztálykiránduláson már egyedül ült a teremkocsi sarkában. Mi odébb ultiztunk — persze írtuk, nehogy Guriga eredménnyel. Erre a fiúk hamarosan rájöttek — ki morogva, acsarkodva, ki pedig csendben félreállt. Jóllehet azzal a szándékkal, hogy adott esetben majd keltek. Slágereket — kórus, ban, hamisan. fl három nap Pesten hamar elszállt. Múzeumokban, gyárakban jártunk — s matézis-anyó rendíthetetlenül kiabált. Megígérte, hogy mindenkit elhúz, mégis nevettünk rajta. Hazafelé a pályaudvaron felsegítettem Éva bőröndjét a kocsiba, s mellételepedtem. Nem törődtem a fenyegető arcokkal, tudtam, hogy árulónak kiáltottak ki. Érdekelt ennek a nálunk jóval idősebb lánynak, ennek az agyontisztel: és agyonutált misztikumnak a titka. A gondolataihoz próbáltam felnőni. Schopenhauerről beszélt, majd hirtelen átcsapott a freudi lélektanra. Éreztem, hogy csak blöfföl, néhány széljegyzet elolvasása adja egész műveltségét, mégsem tudtam megfogni. Ügyesen hazudott, mindig a kellő pillanatban szakított félbe. Míg én küszködtem a hatásos érv megfogalmazásával, addigra már egész másról beszélt. Tetszett, mégsem voltam szerelmes belé. Máig sem tudom, miért csókoltam meg a kapuban, amikor hazakísértem az állomásról. Talán dühből az elszenvedett vereségért, talán pillanatnyi vonzalomból — de megcsókoltam. Furcsán megrántotta a vállát, aztán szája szögletén egy érthetetlen mosollyal, szó nélkül bement. Délutánonként az iskola mögötti kútnál találkoztunk. Sétáltunk — ha volt pénzem, megnéztünk egy nap két filmet is, ha nem volt, kószáltunk estig.
