Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-25 / 251. szám
1M3. október 35. 5 Péntek Színháznyitás A Békés megyei Jókai Színház az új évaddal működésének tizedik esztendejébe lépett. A nyári szünet után, október 25-én, ma este nyitja kapuit Shakespeare: A makrancos hölgy című 3 felvoná- sos vígjátékával, de — mint az már köztudott — nem a színházépületben, hanem — annak belső átalakítása miatt — az Építők Trefort utcai Művelődési Otthonában, megfelelően előkészített színpadi és nézőtéri körülmények között. Ez a látszólag zökkenős kapunyitás egyáltalán nem rontja el tíz esztendő jubileuminak mondható ízét. Sőt, ennek az intézménynek olyan kül- sőséges változását tükrözi, mely a jobb és még jobb tartalmi munkához kíván segítségül lenni. Hiszen az újjávarázsolandó színházban szép, korszerű, kulturált környezetben, tökéletesebb színpadtechnikai körülmények közt a társulat az eddigieknél is hibátlanabb és lelkesebb tolmá- csolója lesz a színpadi műveknek. Ez a holnap megéri a ma esetleges „kényelmetlenségét”, mely legfeljebb csak így idézőjelben az. Ugyanis mindazok a szervek és ügyintézők, akiknek vállán az átmeneti állapot biztonsága nyugszik, meglepő készséggel és szorgalommal munkálkodtak azon, hogy mind a közönség, mind pedig a színház tagjai az átépítés időszakában is méltó módon áldozhassanak a színházkultúrának. Mindez azt bizonyítja, hogy vezetésben, személyi állományban és produkcióban oly sok változással szolgáló, szinte viharosnak mondható kilenc év után, miközben Thá- lia csabai templomának a bezárása is fenyegetett, olyan tizedik esztendő következhet, mely alatt megyénk színház- szerető ezrei és tízezrei végre nyugodtak lehetnek afelől, hogy ebbeli kultúréhségüket nem fenyegeti többé a kielégí- tetlenség veszélye. Ugyanis róluk, a becsülettel végzett munka után jól, okosan, hol önfeledt vidáman, hol elmélyülteti szórakozni vágyó színházlátogató emberekről van szó. övék a Jókai Színház igazgatóstól, művészi és technikai személyzetestől, mindenestől itt Csabán és ugyanúgy Füzesgyarmattól Tótkomlósig, Békésszentandrástól Gyulaváriig, az egész megyében. A mai szocialista Magyarország Színészeinek Békés megyei képviselői pillanatig sem feledkezhetnek meg arról, hogy az ember előrelendítő- jének izgalmas, hősi, felemelő szerepét játsszák minden alakításukban, a homálytól riasztva, a fény felé űzve közönségüket estéről estére, szakadatlan szép vonulásban. Aki ebben gátolja őket, csak az lehet egyedüli ellenlábasuk, mindenki mást tekintsenek őszinte barátjuknak, s így éljenek és hassanak. Üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák, intézmények, hivatalok népe szíve mélyéből kíván megyéje színházának jó előadásokat, forró sikereket Békéscsabán és a tájelőadásokon, szerte a megyében! „ Huszar Rezső Már ő sem a régi... A plattevillei Henry Gooch 110 elmondotta, hogy néhány hónapesztendős birkapásztor, most kötött életében először biztosítást egy magánbetegpénztárnál. Amikor megkérdezték, miért éppen most látta szükségesnek, Gooch a munka akadozott, ö pedig nem kímélte magát, járta az istállókat, a határt és ahol lehetett, legjobb tudása szerint segített. A szövetkezet tagjainak jelentős része azonban — mintha nem is az ő érdekükben serénykedne — elnézett a feje felett. Utasításait látszólag megfogadták, szorgalmasan bólogattak és amikor továbbhaladt, csakhamar elfelejtettek: mit kellene tenniük. A nagy fegyelmezetlenség, meg- értetlenség láttán, egyik reggel már elvesztette türelmét. Magából kikelve rohant be az irodába. — Szilasi elvtárs, intézkedj azonnal, mert én így nem tudok tervszerűen dolgozni! — kiáltotta dühösian és bevágta maga mögött az ajtót. Szilasi nyugodtan fordult az agronómushoz: — Először is: szervusz! Ma még nem találkoztunk. Valóban illett volna köszönni, hiszen, ma még nem járt az irodában. De mérgében megfeledkezett magáról. Emiatt is dühös volt, s annál nagyobb hangon kezdte: — Tíz pár ló helyett kettő mél- tóztatott munkába állni. Ez így nem mehet tovább. Tessék rendet teremteni, mert én így nem vállalom a felelősséget. Az elnök szinte nyájasan szólalt meg: — Ezt a legkönnyebb mondani... Nem vállalom a felelősséget. pal ezelőtt leesett a lóról és akkor döbbent rá, hogy „már ő sem a régi”, esetleg ő is gyógykezelésre szorulhat. Csakhogy ez nem állami gazdaság, itt nem lehet parancsolgatni az embereknek. Ma piaci nap van. Valamiből meg kell élni a tagoknak is, tudod, hogy nem bírunk fizetni. — Egy héten kétszier piac. Elnöki engedéllyel. Ebbe én nem nyugodhatok bele! — vágta rá gorombán. — Akkor mit tegyünk? Akasz- szuk fel magunkat? — Azt nem! De a lovakat közös istállóba kell behoznunk, hogy bármikor munkába állíthassuk őket. Szilasi a sokat tapasztalt ember fölényével próbálta leszerelni a heveskedő agronómust. — Mondok valamit! Szabad kezet adok ebben a dologban. Próbáld meg, szedd össze a lovakat. A könyvelőnő a váratlan és veszélyes feladat hallatán önkéntelenül is Bujdosó pártjára állt: — Ugyan, Szilasi elvtárs! Két évig közösen sem értünk el eredményt.. Ne vállalja el, Árpád! Ha ekkor gondolkozni tud, hallgat a könyvelőnőre és kereken visszautasítja az ajánlatot. De a düh elvette az eszét. — Jó, majd én intézkedem. — kiáltott mérgesen, azzal otthagyta őket. Már kint volt a szabadban, amikor rádöbbent, milyen butaságot cselekedett. Hosszas töprengés után elhatározta, megkeAlkalmazott »agy tag? A Legfelsőbb Bíróság elvi döntései A termelőszövetkezeti elnökökkel, tagokkal, alkalmazottakkal kapcsolatban több érdekes és iránymutató bírói ítélet hangzott el az utóbbi időben. Ezekből ismertetünk néhányat. A termelőszövetkezetekbe átirányított szakemberek társadalombiztosításáról hozott törvényességi határozatot a Legfelsőbb Bíróság. Ebben a következőket mondotta ki: — A termelőszövetkezetekbe átirányított szakemberekre vonatkozó rendelet végrehajtásánál egyes megyékben a tanácsok termelőszövetkezeti csoportokhoz is küldtek dolgozókat, mégpedig elnöki, mezőgazdasági és egyéb feladatok ellátására. Ezeknek, a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai ugyanazt a jövedelemkiegészítést és egyéb kedvezményeket biztosították, mint amelyek a termelő- szövetkezetekben dolgozó szakembereket illetik. A tsz-csoportok gazdasági megszilárdítása és szakszerű vezetése szintén fontos nép- gazdasági érdek. Az ezekhez történt átirányítások azt a célt is szolgálják, hogy a szakemberek előkészítsék a csoportok termelő- szövetkezetté való átalakulását. A kormányhatározat helyes értelmezése mellett hiba volna, ha a tsz- cspportokhoz irányított szakemberek társadalombiztosítási téren hátrányosabb elbírálásban részesülnének, mint a tsz-ekbe küldött dolgozók. A rendelkezés célja a® volt, hogy az idehelyezett szakemberek a munkaviszonnyal járó kedvezményeket ne veszítsék el. Amennyiben tehát a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tsz- csoportokban elhelyezett szakemberek részére jövedelemkiegószí- tést biztosít, a csoportba tagként belépett szakembert társadalom- biztosítási szempontból ugyanúgy kell elbírálni, mintha termelőszövetkezetbe lépett volna. Ezeket a szempontokat rögzíti egyébként a resi Sütőst. Hátha ő segíteni tudna..: A főgépészt kint találta a szántásnál. Amikor elmondta neki a históriát, Sütős akkorát csapott a vállára, hogy azt hitte, leszakad. — Jól beugratott, mondhatom. Mossa kezeit, de ha te belebuksz, mindig az orrod alá dörgöli majd. Nem baj!... Most az egyszer nem cselekedett rosszul. Azok a bárcás lovak nagyon a begyemben vannak nekem is. Mi szántunk, a másik Zetor hordja a trágyát, a fogatok meg itt kocognak el mellettünk a piacra. Viszik a lopott fát az erdőből. Terved van-e már? — Legegészségesebb lenne egy helyen összpontosítani a fogatokat. De ha ez nem megy, háromfelé is szét lehetne osztani. Négy-négy pár Pusztaliget távoli részein. Kétszáz hold szántót kiosztanánk rájuk, így nyolcszáz hold megművelése már biztosított lenne. A felesleges állatokat pedig eladnánk a vállalatnak, hogy ne pusztítsák itt a takarmányt. — Zseniális agronómus vagy! — kiáltott fel Sütős őszinte elragadtatással. — A pofonnál is egyszerűbb, mégse jutott eszünkbe. Egész fellelkesedett az ötlettől, mindjárt sorolni is kezdte a tanyákat. Nem telt bele tíz perc, megállapodtak a leghelyesebb elosztásban. (Folytatjuk) tsz-csoportokba irányított elnökök és szakemberek társadalombiztosítása tárgyában a munkaügyi és a földművelésügyi miniszterek, valamint a SZOT együttes állás- foglalása is. (Munkaügyi Közlöny, VI. évfolyam, 13. sz.) Ebben a perben nem volt vitás, hogy a szövetkezeti elnök a megyei tanácstól jövedelemkiegészítést élvez. Tehát nála fennálla- nak mindazok az előfeltételek, amelyek folytán mint a tsz-cso- porthoz átirányított, de ezt megelőzően munkaviszonyban állott szakember részére a munkaviszonyban járó társadalombiztosítási szolgáltatásokat és nyugdíjjogosultságot biztosítani kell, noha a tsz-csoportba tagként belépett. Ezért, mint a tsz-csoport elnöke, ipari biztosítási kötelezettség alá esik. Egy tsz közgyűlésének határozata a volt elnököt 13 ezer forint kártérítésre kötelezte, mert autójában a tsz benzinét használta és a kocsit a tsz számlájára javíttatta. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése érdekében a volt elnök a bírósághoz fordult. A járásbíróság, majd a megyei bíróság a keresetet elutasította és áttette a járási tanácshoz, mert úgy látta, hogy vétkes károkozás nem történt és így a határozattal szemben a bíróság előtt keresetnek nincs helye. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsó fokú bíróságok végzését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság döntését a következőkkel indokolta: — Ebben a® esetben nem a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerült vita eldöntéséről van szó, hanem a tsz-tag által vétkesen okozott kárról, amelyet megtéríteni köteles. Miután a kár a 300 forintot meghaladja, a kártérítés kérdésében első fokon a közgyűlés dönt és e határozat ellen a bíróság előtt keresetet lehet indítani. A tsz-ek fegyelmi szabályzata értelmében a vezetőségi és ellenőrző bizottsági tagok kártérítési ügyében a döntés első fokon — az összegre tekintet nélkül — a közgyűlés határozatára tartozik. Mindezekből következik, hogy az alsó fokú bíróságok helytelenül tették át az ügyet a járási tanácshoz, mert a kérdés elbírálása bírói hatáskörbe tartozik. Egy mezőgazdasági mérnököt és egy főkönyvelőt az egyik vidéki tsz-hez irányítottak. Amikor szerződésük lejárt, tovább akarták foglalkoztatni őket. A szakemberek havi 3600 forint fizetést kértek. A közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a mérnök munkabérét az elnök jövedelmének 95 százalékában, a főkönyvelőét 85 százalékában állapították meg, de hozzájárultak ahhoz, hogy havi 3600 forint előleget vehessenek fel. Az elgondolás az volt, hogy ezt a havi illetményt mindenképpen meg kell kapniuk, de ennél nagyobb összegre is lehet igényük, ha a szövetkezet eredményesen gazdálkodik. Az eredmény azonban a várakozás alatt maradt, a munkaegység alapján még havi 3600 forintot sem kaphattak volna, ezért a szövetkezet közgyűlése fejenként 14 ezer forint visszafizetésére kötelezte őket. A határozat ellen mindketten a bírósághoz fordultak és a visszafizetési kötelezettség alóli mentesítésüket kérték. x A fő vitát, vagyis azt a kérdést, hogy a havi 3600 forint fizetés mindenképpen járt-e nekik — a bizonyítás adatai alapján — a bíróság javukra döntötte el és kimondotta: a szövetkezet által követelt összeget nem kell visszafizetniük. Nem lehet figyelmen kívül hagyni — szögezte le a bíróság —, hogy földművelésügyi minisztériumi rendelet értelmében a munkaszerződéssel alkalmazott mezőgazdász és könyvelő munkabérének megállapításánál általában az állami gazdaságokban hasonló munkakört betöltő szakemberek részére járó munkabért kell alapul venni s a közgyűlés részükre — a gazdálkodás eredményessége alapján — pérmiumot is állapíthat meg. Nem kétséges, hogy az állami gazdaságokban a hozzájuk hasonló munkakört betöltő dolgozókat ugyanilyen összegű munkabér illeti meg, mint amennyit ők vettek fel. De mindettől eltekintve, súlyos méltánytalanság lenne annak az összegnek visszafizetésére kötelezni őket, amelyet hosszú időn át mint munkabért vettek fel és lét- fenntartásukra fordítottak. Az adott körülmények között az erre való kötelezés alkalmas volna arra, hogy a mezőgazdasági szakembereket a tsz-ek részére történő segítségnyújtástól visszatartsa s ezzel sértse a tsz-ek megerősítéséhez, végső soron pedig a mező- gazdasági termelés növeléséhez és népgazdaságunk megszilárdításához fűződő érdekeket. A mérnök és a főkönyvelő nem tagja, hanem alkalmazottja volt a szövetkezetnek, tehát rájuk a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések irányadók. Mivel vitás volt, a bíróság azt is leszögezte, hogy mint vezető állást betöltő dolgozóknak, ügyükben a bíróság hivatott dönteni. Hajdú Endre A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bányamunkára. Felvételt azok nyerhetnek, akik azt megelőzően orvosi vizsgálaton bányamunkára alkalmasnak bizonyultak. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás, katonakönyv, és az előző munkahelyről egészségügyi törzslap szükséges. Jelentkezni lehet 1963. november 20-ig. Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztálya. _____ 48«
