Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-25 / 251. szám

1963. október 25. 2 Péntek az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az i. oldalról) Tételével sóik helyen nem műszaki képesítésű káderek is megfelelné- ndk. A szakemberekkel való gaz­dálkodás megjavítása újabb tar­talékokat tárhat fel mind a mű­szaki fejlesztés, mind az irányítás javítására. Pártunk kongresszusa utasítá­sainak megfelelően a második öt­éves tervben az ipari termelés nö­vekedését kétharmad-részben a termelékenység emelésével kell biztosítani. Ebben az évben a termelékeny­ség alakulása a tavalyinál vala­melyest kedvezőtlenebb. A nép- gazdasági terv egész évre a ter­melékenység 4 százalékos emelé­sével számolt. Figyelembe véve azonban a tél által okozott súlyos nehézségeket, az idén eddig elért 3,7 százalékos növekedés nem le­becsülendő eredmény és egyben azt is mutatja, hogy az ipar vehetőinek jobb szer­vező munkájával ez évben is teljesíthető a termelékenységi előirányzat. Az ipari termelésiben elért sike­rekhez jelentősen hozzájárultak a beruházások. Az elmúlt két és fél év alatt üzembe helyeztek mintegy napi 1180 vagon szén termel 5 ka­pacitást. Működik a Barátság kő- olajvezeték és a Magyarországot a Szovjetunióval összekötő villa­mos távvezeték. E két létesítmény a KGST-be tömörült szocialista országok testvéri együttműködésé­nek rendkívül fontos alkotása, amelyek gazdasági életünk egyik fő problémája, az energiahiány enyhítéséhez nyújtanak lényeges segítséget. összefoglalójában hangoztatta, hogy iparunk komolyan fejlődött. A végbemenő változások jó irá­nyúak, megfelelnek gazdaságpoli­tikánknak. Gazdasági életünk sok­rétűségéből a feladatok bonyolult­ságából következik, hogy az egé­szében kielégítőnek mondható fej­lődésen bélül negatív jelenségek is mutatkoznak. Figyelmünket az iparban a műszaki haladás gyorsítására, a termékek korszerűsítésére, minőségük javítására, a leg­gazdaságosabb gyártmány- szerkezet kialakítására össz­pontosítjuk. Ez fontos feltétele a belső szük­ségletek kielégítésének és az export fokozásának. Ezután az előadó a mezőgaz­daságban végbement jelentős vál­tozásokkal foglalkozva rámuta­tott: Az elmúlt években a tervezett­nél többet fordítottunk a mező- gazdasági termelés fejlesztésére, a korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodás anyagi feltételeinek megteremtésére. A gabonaellátásról és az őszi mezőgazdasági munkák helyzeté­ről szólva Fock Jenő hangsúlyoz­ta: A mezőgazdasági termelés az idén — a múlt évihez képest -- előreláthatólag mintegy 4 száza­lékkal növekszik. Ez azonban azt jelenti, hogy alacsonyabb lesz a tervezettnél. Különösen a gabona­félék termelésében jelentős az el­maradás. Ezért ebben az évben az elmúlt évieknél nagyobb gabo­naimportra szorulunk. Többen felteszik a kérdést: miért kell gabonát importál­nunk. Erre röviden azt vála­szolhatjuk, hogy a felszaba­dulás előttihez képest mintegy 10 százalékkal nőtt a lakosság száma. Ugyanakkor lényegesen kisebb területen termelünk gabonát, összefüggésben azzal, hogy a ve­tésszerkezet alapjában véve ked­vezőbb, fokozódott a belterjesség. Míg az 1931—40-es évek átlagá­ban a szántóterület 40 százalé­kán, csaknem 3,9 millió kataszt- rális holdon termeltünk kenyérga­bonát, addig 1961-ben csak 2,2 mil­lió, 1962-ben 2,3 millió katasztrá- lis holdon, a két év átlagában te­hát összes szántóterületünknek csak 25,2 százalékán termett ke­nyérgabona. A jobb talajmunka, a több mű­trágya, a magasabb hozamú faj­ták elterjesztése eredményezte, hogy az aszály ellenére is nőtt az átlagtermés. Búzából például az 1931—40-es évék 7,9 mázsás ka- tasztrális holdankénti átlagtermé­sével szemben az idén — a nem végleges adatok szerint — 9 má­zsát takarítottak be. Az átlagter­més emelkedése azonban nem pó­tolta a vetésterület csökkenése mi­atti kiesést. Az idei — eredetileg tervezett­nél nagyobb — behozatalnak más okai is vannak. Hibák történtek már a vetésnél is: sok helyen ké­sőn, a tervezettnél kisebb terüle­ten vetettek. Helyenként még az elemi agrotechnikai előírásokat is megsértették. A rendkívül kedve­zőtlen időjárás ilyen körülmények között nagyon jelentős károkat okozhatott. Ahhoz, hogy az ideihez ha­sonló gabonaellátási problé­mák a következő években ne legyenek, a kormány szüksé­gesnek tartja a gabona vetés- területének növelését. El kell érnünk, hogy a vetést min­denütt az agrotechnikailag legked­vezőbb időpontban, megfelelő ta- lajelőkészités után végezzék. Gon­doskodnunk kell arról is, hogy a gabonafélék terméshozamának nö­velésére szánt műtrágyát való­ban erre a célra használják fel. Így az esetleges kedvezőtlen idő­járást ellensúlyozhatjuk, s kellő biztonsággal növelhetjük a gabo­natermelést. — Még rossz időjárás esetén sam szabad még egyszer elő­fordulnia annak, hogy olyan nagyarányú gabonabehoza­talra szoruljunk, mint ebben az évben. Egész népünk érdekében arra hív­juk fel a mezőgazdasági dolgozó­kat: tekintsék elsőrendű felada­tuknak a gabonatermelést, ne kí­méljék erőiket az ország gabona­ellátásának biztosításáért. Fock Jenő ezután rámutatott: a népgazdaság fejlődését visszatük­rözi a nemzeti jövedelem alaku­lása. Az ipari és a mezőgazdasági termelés alakulása lényegében meghatározza a nemzeti jövede­lem nagyságát, növekedését. Ha­zánkban az elmúlt két évben az ipari termelés növekedése gyor­sabb volt a tervezettnél, a mező- gazdasági termelés lassúbb. Így a nemzeti jövedelem két év alatt csaknem 11 százalékkal nőtt, ez megközelíti az ötéves tervben fi­gyelembe vett ütemet. A nemzeti jövedelem növeke­désének üteme tehát kielégí­tőnek tekinthető; lényegesen gyorsabb, mint a tőkés orszá­goké általában és biztosítja, hogy fejlődésünk lépést tart­son a többi szocialista ország­gal. A nemzeti jövedelem emelkedé­se lehetővé teszi, hogy a fogyasz­tás és a felhalmozás, a beruhá­zás egyaránt növekedjék. Az öt­éves terv első két évében a be­ruházások összege mintegy ötmil- liárd forinttal meghaladta az e-e- detileg számításba vett összeget. A lakásépítési tervet 1961-ben és 1962-ben túlteljesítettük. Beruházási és ipartelepítési te­vékenységünk fontos része Buda­pest ipari súlyának csökkentése, a vidék fokozottabb iparosítása. In­tézkedéseink eredményeként Bu­dapesten némileg csökkent a fog­lalkoztatottak aránya. 1960-ban az állami ipar dolgozóinak 45,1 szá­zalékát foglalkoztatták a főváros­ban, 1962-ben 44,2 százalékát. A tervek szerint ez az arány az idén tovább javul. A nagyob beruházá­sokhoz igényelt létszámnövekedés 84 százaléka vidéken jelentkezik. Az iparilag elmaradott me­gyékre jut ipari beruházása­ink több mint 28 százaléka és a létszámnövekedés 52 száza­léka. Ennek ellenére a kormány az előrehaladás ütemével elégedet­len. A beruházások előkészítésé­nél szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a főváros túlzsúfolt­ságának enyhítésére irányuló kö­vetelményeket a vállalatok és az irányító szervek, különféle okok­ból még mindig nem teszik követ­kezetesen magukévá. A vidék iparfejlesztése szá­munkra nem egyszerűen gaz­dasági kérdés; ez szocialista fejlődésünk egyik alapkérdé­se is. A mezőgazdaság fokozatos gépesí­tésével felszabaduló munkaerő foglalkoztatását, a termelőerők ésszerű területi elhelyezkedését igy tudjuk megoldani. Az ipartele­pítés feladatai világosak, pártunk VIII. kongresszusa ismételten alá­húzta ennek jelentőségét. A hatá­rozatok végrehajtására további intézkedések szükségesek, s ehhez jó alapot adnak a már eddig el­készült felmérések, az úgynevezett regionális tervek is. A kormány a közelmúltban újabb határozato­kat hozott a területi tervezés to­vábbfejlesztésére. A megyei párt­bizottságok) és a tanácsok általá­ban helyes kezdeményezésekkel segítik az ipari elmaradottság megszüntetését, a foglalkoztatott­sági problémák csökkentését. Több megyében időben gondos­kodnak a szakmunkásképzésről, közművesítésről, javaslatokat tesznek a helyi lehetőségek ki­használására. A kezdeményezése­ket jobban kell támogatni. A beruházások és a termelési feladatok elosztásánál a vi­déket előnyben kell részesíte­ni Budapesttel szemben. Fock Jenő ezután az életszín­vonal alakulásával foglalkozott Rámutatott: a bérből és fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelme 1962-ben — 1960-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt. őszintén meg kell mondanunk — mint ahogy erről már több alkalommal szóltunk —, hogy eredetileg a re­áljövedelmek gyorsabb emelkedé­sével számoltunk. A jövedelmeket azonban csak olyan mértékben emeljük, ahogy ezt a rendelkezés­re álló fogyasztási cikkek mennyi­sége és összetétele megengedi. így biztosítható, hogy az áruellátás egyre bőségesebb legyen. Büsz­kén mondhatjuk, hogy hazánkban évről évre javul az ellátás, gazda­godik a választék. Már most bejelenthetem, hogy a Központi Bizottság javaslatára a kormány a jövő évi népgazda­sági tervben előirányozza mind­azokat az életszínvonal emelésé­vel kapcsolatos központi intézke­déseket, amelyeket — 'bár ter­veztük — ebben az évben nem tudtunk megvalósítani. Ennek kapcsán először a MÁV és a posta dolgozóinak bérét emeljük. A jövő évben lényegesen nö­veljük a bérből és fizetésből élő kétgyermekes családok családi pótlékát is, sor kerül egyes közalkalmazotti kategó­riák bérrendezésére. Tovább növeljük azoknak a fizi­kai dolgozóknak a körét, akik csökkentett munkaidőben dolgoz­nak. Gazdasági helyzetünk nem ad lehetőséget más dolgozó csoportok bérének emelésére, noha tudjuk, hogy ez — többek között a peda­gógusoknál, a kereskedelmi dolgo­zóknál — indokolt. Bízunk azon­ban abban, hogy ennek feltételeit 1965-re meg tudjuk teremteni. A parasztság fogyasztásának re­álértéke az elmúlt két évben több mint 4 százalékkal nőtt Ezután arról szólott az előadó, hogy az elmúlt évi kedvezőtlen téli tapasztalatok alapján a kor­mány a jó téli felkészülés érdeké­ben határozatokat hozott az ener­giahordozók termelésének fokozá­sára, a tüzelőanyag-importra, az ellátás és a szállítás biztonságá­nak növelésére. A továbbiakban Fock Jenő a gazdasági vezetés továbbfejleszté­sének feladatai közül az ipar irá­nyításának átszervezéséről szólt. 1964. január 1-én végrehajtan­dó átszervezésekkel a miniszté­riumi iparban — az építőipar ki­vételével — az átszervezés lénye­gében befejeződik. A már átszervezett vállala­toknál fontos feladat az új szervezet kialakítása. Ez a fel­tétele annak, hogy mielőbb megvalósulhasson az átszer­vezés fő célja: a termelés, a termelőerők valóságos kon­centrációja. A vállalatok összevonása csak a munka kezdetét jelenti. A kon­centrálás, a termelési profilok helyes elhatárolása, a termelés ésszerű specializádója a követke­ző évek tervszerűen megvalósítan­dó feladata. A külföldi kapcsolatainkról szólva hangsúlyozta: népgazdasá­gunk fejlesztése szempontjából igen nagy jelentőségű, hogy ho­gyan veszünk részt a nemzetközi munkamegosztásban. Gazdasági struktúránkra az a jellemző, hogy a nyersanyagok jelentős részét külföldről kell beszereznünk, amiért mindenekelőtt késztermé­kekkel fizetünk. Hazánk 108 országgal tart gaz­dasági kapcsolatot. A forgalom csaknem egyharmadát a nem szo­cialista országokkal bonyolítjuk le. Ezeken a piacokon különösen bonyolult feladatokat kell külke­reskedelmünknek megoldania. A konjunktúra lanyhul, a verseny élesedik, s magával hozza, hogy csak korszerű, kiváló minőségű árukkal tudunk eredményesen, gazdaságosan kereskedni. Ezért szükséges, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban, minde­nekelőtt az iparban, sokkal gon­dosabban segítsék a külkereske­delmi feladatok megoldását. A külkereskedelem jól Ismerje a pi­aci követelményeket és gyorsan közvetítse ezeket a termelés szá­mára. A szocialista országok közötti gazdasági együttműködés szá­munkra különösen fontos ered­ményei közül megemlítem a Szov­jetunióval kötött egyezményt a timföld és alumínium feldolgozá­sában. A Csehszlovák Szocialista Köztársasággal megegyeztünk a dunai vizierőmű-rendszer építésé­ről. Együttműködünk a KGST-or­szágok többségével a Szovjetunió egyik nagy foszforit-lelőhelyének kiaknázásában, mely a résztvevő országok műtrágyaszükségletének jobb kielégítését szolgálja. A jövő évben megkezdi működését a KGST-országok nemzetközi együttműködési bankja. Megszer­vezték és már dolgozik a nemzet­közi szabványügyi intézet. Lassan egy éve már, hogy a KGST-orszá­gok egy része összekapcsolta a villamosenergetikai hálózatát. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez az összes résztvevő országok számára előnyt jelent, de különö­sen ki szeretném hangsúlyozni jelentőségét a magyar népgazda­ság biztonságosabb fejlesztése szempontjából. örülünk ezeknek az eredmé­nyeknek. Az a véleményünk, hogy min­den KGST-országnak előnyös, ha minél több közös vállalko­zást tudunk lér tehozni, A moszkvai határozatok szellemé­ben úgy kell távlati népgazdasági terveinket összehangolni, legége­tőbb problémáink megoldására az erőket összpontosítani, hogy az minden részvevő ország nép­gazdaságának gyorsabb fejlődését eredményezze. Tisztelt országgyűlés! Képvise­lőtársaim,! Az 1963-as évből már nem sok van hátra, de még sokat tehetünk és kell is tennünk azért, hogy az évet sikeresen zárjuk és kedvező kiindulási alapot hozzunk létre a jövő évi munkához. Arra van szükség, hogy minden kapkodás nélkül, céltudatosan, a népgazda­ság alapvető érdekeit szem előtt tartva szervezzük a munkát. A terveket azokon a területeken tel­jesítsük túl, ahol az a legkedve­zőbb gazdasági eredményekkel jár. Jövő évi tervünk elkészítésénél számolnunk kell az idei tapaszta­latokkal. Figyelembe kell venni az építőipar, a közlekedés rendkívüli helyzetét, a fokozottabb gabona­import következtében előállott többlet-terheket. Továbbra is biz­tosítanunk kell a népgazdaság arányos fejlődését. Az ipari termelés előrelátha­tólag mintegy 7—8 százalék­kal emelhető, a mezőgazda­ságban reálisan körülbelül 5— 6 százalékos termésnöveke­déssel számolhatunk. A népgazdaság fejlesztésének 1964. évi terve rövidesen elkészül és a dolgozók megbeszélhetik a feladatokat a munkahelyeken, az üzemekben. Meg vagyunk győződ­ve, hogy a tudomány emberei, az értelmiségiek, a fizikai munkát végzők megértik a gondokat, fel­ismerik a feladatokat, s mindent elkövetnek, hogy az eddiginél is szorosabb egységben, a jövőben is megvalósíthassuk céljainkat. Ebben az évben, mikor váratlan nehézségekkel találtuk magunkat szemben, a társadalmi összefogás, egymás támogatása, az erők kon­centrálása segített át bennünket a legnagyobb akadályokon. E hely­ről ismét köszönetét mondok bá­nyászainknak, katonáinknak, fia­taljainknak az odaadó, lelkes és fegyelmezett segítségért. Munkás- osztályunk fokozódó szocialista öntudata, növekvő szakképzettsé­ge, egyre szilárdabb munkafegyel­me, a szocialista munkabrigádok lelkes, példamutató tevékenysége, egész dolgozó népünk munkasze­retete, a társadalmi erők növek­vő aktivitása bizalommal tölt el bennünket. Meg vagyunk győződ­ve, hogy munkánk nyomán az eredmények nem maradnak él. Második ötéves tervünk végre­hajtása sikeresen halad előre, bár utunkon nem kis számban akad­nak nehézségek. Ezek azonban nem leküzdhetetleniek. Dolgozó népünk szorgalma, szakértelme, alkotó ereje, a szocializmus ügyé­be vetett hite és lelkesedése bizto­sítéka ennek. További fejlődé­sünk kulcsa: javitami a munkát minden szinten. A vezetés legyen körültekintőbb, előrelátóbb, kö­vetkezetesebb. Használja ki job­ban a szocialista rendszer erőfor­rásait és előnyeit, s ehhez vegye figyelembe a legjobb szakértők véleményét, állásfoglalását. Le­gyen a vezetés módszere még de­mokratikusabb. Munkásosztá­lyunk, parasztságunk, értelmisé­günk alkotó munkája legyen igé­nyesebb, felelősségteljesebb és fe­gyelmezettebb, ha így dolgozunk, gyorsabban fejlődik, korszerűsö­dik a magyar népgazdaság, előbb teljesülnek a nép jólét növelését célzó terveink. Majd a kormány jelentésének tudomásulvételét kérve fejezte be a Minisztertanács beszámoló­jának beterjesztését * Az országgyűlés ma folytatja munkáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom