Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-19 / 246. szám

1983. október 19. 3 Szombat Hatszáz vagonnal túlteljesítik éves tervüket megyénk takarmánykeverő üzemei 117 százalékra teljesítette ráhizlalási tervét a húsipari vállalat békéscsabai telepe 45 helyett eddig 48 vagon hízott sertést adtak a feldolgozó üzemeknek A Békés megyei Húsipari Válla­A takarmánykeverő üzemek munkájáról, a termelőszövetkeze­tek igényeiről beszélgettünk Bu­kó György elvtárssal, a ter­ményforgalmi vállalat takar­mányosztályának vezetőjével. Tájékoztatásul többek között el­mondja, hogy 1961-ben Füzes­gyarmaton létesítették az első ta­karmánykeverő üzemet s az a környék termelőszövetkezeteit látta el. Még ugyanebben az év­ben megyénkben két malmot ala­kítottak át ilyen üzemmé, de mi­vel az igény rohamosan nőtt, s az üzemek kapacitása kicsi volt, előfordult, hogy más megyéből kel­lett beszerezni a tsz-eknek a szükséges takarmánytápot. Ma már tiz takarmánykeverő mű­ködik a megyében. Az igényeket most már teljes egészében ki tudják elégíteni S hogy mennyire nőtt az igény, azt bizonyítja a gyomai Győzelem Termelőszövetkezet leg­utóbbi levele is, melyben kérte a vállalatot, hogy a leszerződött mennyiségen felül októberben még 100, novemberben pedig 300 mázsa takarmánytápot szállítson a tsz-nek, mivel 200 sertéssel töb­bet számít meglhizlalni az idén a tervezettnél Az igények tehát megnőttek az utóbbi években. De a vállalat üzemei győzik a termelési Ugyanis a teljes kapacitás még nincs kihasználva. Minden üzem dolgozhatna három műszakban is. A takarmánykeverő üzemek 1963. évi együttes terve szerint 7830 va­gon takarmánytápot kell elkészí­teni és elszállítani a tsz-eknek, ebből szeptember 30-ig 5898 va­gonnal adtak át, s a még hátra­lévő 1932 vagon helyett év vé­géig 2500-zal szállítanak le. így 600 vagonnal túlteljesítik évi ter­vüket. Az 1964. évi igényeket most ír­ják össze a tsz-ekben a takar- mányfelmérő brigádok. A nagy­üzemi sertéshizlalással foglalko­zó termelőszövetkezetek különö­sen a Sertés II. takarmánytápot igénylik. 1963-ban több mint 3000 vagonnal szállított le ebből a vállalat. Ennek biztosítása most komoly gondot okoz, mivel az FM nem engedélyezi a további elkészítését, így kénytelenek a rendeléseket visszautasítani. A tsz-ek viszont igénylik, mert rá­jöttek arra, hogy mennyivel elő­nyösebb, ha készen kapják ezt a takarmánytápot is. A csereter­ményt folyamatosan biztosítani tudják, s azzal, hogy az árpát például egyenesen a, cséplőgéptől, a kukoricát pedig a törés idején közvetlen szállíthatják a vállalat magtáraiba, igen jelentős fuvart, munkát és időt takaríthatnak meg. Egymás után érkeznek a meg­rendelések a vállalathoz. A ko­rábban említett gyomai Győzelem Termelőszövetkezet terven felül összesen 400 mázsát kér, a kon- dorosi Dolgozók Tsz hosszú le­vélben indokolja meg igényét, rá­mutatva arra, hogy a nagyüzemi sertéshizlaláshoz milyen nehézsé­gekbe ütközik a Sertés Il-es táp összeállítása a tsz-en belül. A me­zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz 250, a medgyesbodzási Egyetértés pedig 200 vagonnal kér ebből a takarmányból jövőre. Helyes len­ne, ha a minisztérium figyelem­be venné ezeket az igényeket és úgy döntene az egyes takarmány­tápok készítéséről. lat békéscsabai sertéstelepe hat esztendeje alakult, kétszáz férő­hellyel. Sokáig küszködött nehéz­séggel a takarmányellátás egye­netlensége miatt, s ez a gondja csak a Békéscsabai Konzervgyár és a hűtőház üzemelésével oldó­dott meg. A telep ugyanis az élel­miszeriparban előforduló mellék­termékek és hulladékok haszno­sításával működik. Ez azt jelenti, A csanádapácai Üj Barázda Tsz határában a tavasszal kísérletképp szárazon adagolták a HUNGAZIN gyomirtó vegyszert a kukorica­földbe. Nem oldották vízben szo­kás szerint, hanem holdanként 80 kiló sima szuperfoszfát-keverék- kel szórták a talajba. Éhnek óri­ási előnye, hogy gyorsabban, egy­szerűbben került földbe a gyom­irtószer, hisz tavasszal, a nagy munkacsúcs idején külön gond a vízbeszerzés, a permetezés pedig aprólékosabb munka. A csanád­apácai Üj Barázda Tsz 250 holdon alkalmazta a sima szuperíoszf átos HUNGAZIN száraz adagolását s csupán tíz százalékot használtak fel a szokásos vegyszerezési költ­ségekből. Az új módon vegyszerezett ku­koricaföldről most törik a ter­mést. Kiváló eredményeket hozott a kísérlet. Holdanként 40 mázsán felüli csőtermést törnek, legalább hogy 100 kg. élősúly-sertéshez mindössze 260 kiló szokványos ke­ményabrakot kap. A többit, mint­egy 500 kilogrammig, melléktermé­kekből pótolja. Ez különös szakértelmet kíván az etetőktől, hiszen a hizlalási módszír egészen más, mint ott, aho] kimondottan sertéstakarmány- nyal hizlalják a jószágokat. De ez a szaktudás meg is van. Száméi János, Szluka János, Csuvarszki öt mázsával többet, mint a kapá­lással művelt kukoricaföldről. A vegyszerezett kukoricaföld még most ősszel is gyommentes. Meré­szek voltak az Új Barázda Tsz vezetői abban is, hogy a szokásos 4 kiló helyett holdanként öt és fél kiló vegyszert használtak fel. Most arra kiváncsiak a szakemberek, hogy a nagyobb adagú vegyszer vajon tovább érezteti-e gyomirtó hatását? Erre a kérdésre az elkö­vetkező évek adnak választ. Min­denesetre az Üj Barázda Tsz ta­vasszal újabb területen hasznosít­ja a sima szuperfoszfát-keverék- kel adagolt HUNGAZIN-kezelést. Az Őszi Könyvvásár október elsején kezdődött, s november 30-ig tart. Az újonnan megjelenő könyvek iránt máris nagy azér­Milhály, Kecskéi Imre és az egész etetőbrigád kitűnően látja el fel­adatát, úgymond: „jól tartja” azt a 3500 sertést, amely jelenleg is hízik a telepen. A nyáron napi 2—300 mázsa különböző hulladék: uborkahaj, töíkhaj, paradicsom­mag stb. érkezett a telepre, s ezt „tálalták” megfelelő abrakkeve­réssel a sertéseknek. A brigád tagjainak jó munkáját dicséri, hogy a 210 kilogrammos ráhizlalási tervvel szemben 247 kilogrammot értek él, vagyis 117 százalékra teljesítették az elő­irányzatot. Ugyanakkor a ráhizlalt súly önköltségét kilogrammonként 14,45 forintról 13,74 forintra csök­kentették. A telep versenyben áll az ország „A” kategóriájába tartozó hizlal­dáival. E versenyben évek óta az első. A legutóbbi értékelés szerint is 4249 pontszámot értek el az utánuk következő Győr—Sopron megyei vállalattal szemben, ame­lyik csak 2032 pontot teljesített. Az Élelmezésügyi Minisztérium ellenőrző csoportja jó munkáju­kért külön dicsérő levélben emelte ki az etetők jó munkáját. Még egy szemelvény e jó mun­ka alátámasztására: ez évi leadási tervük 45 vagon, s ezzel szemben a mai napig 48 vagonnál tartanak. Az év hátralévő hónapjaiban még mintegy tíz vagonnyi hízott ser­tést adnak a feldolgozó üzemeik­nek. Október 27-én és november 17-én az fmsz dolgozói házról házra árusítanak a járásban. November 7-én író—olvasó-találkozót rendez­K. J. VVWWVWWWVWVWWVWWVVVW\AA/WWVAWVWWWWW\AAA/SA>^WVWVV Jó eredményt hozott a szárazon adagolt HUNGAZIN a csanádapácai Új Barázda Tsz kukoricaföldjén Új mezőgazdasági szakkönyvek az őszi Könyvvásáron A hányszor vadászokat látok, amint járják a határt, teleaggatva fácánok­kal, nyulakkal, mindig eszembe jut János bácsi tör­ténete. Nem mese, hiszen a nyomait ma is őrzi János bácsi béna fél keze. v-t 1938 tele volt. Kamránk gyászosan ásított az üres­ségtől. Éhesen ültünk a cse­lédlakás füstös konyhájá­ban. Szótlanul, korgó gyo­morral lestük a fortyogó vaslábast, ahonnan időnként a gőzzel a főtt krumpli sza­ga terjedt el a konyhában. Hajába krumpli. Ez volt rendes eledelünk. Zavaros volt a világ. Szűk a kom- menció. Sötét estéken csendőrök lovainak dobogá­sát vártuk. Sűrűn jöttek. Elégedetlenkedőket hajszol- tak. Minden rosszul ejtett szó bűn volt. Rettegtünk. Behúzott nyakkal vártuk a sorsot, amely a küszöbön volt. A családban 7 éhes száj kérte a kenyeret. Bánatosan néztünk össze az asszony­nyal, amikor elosztottuk a krumplit. A gyerekeknek három-három, nekünk kettő jutott fejériként. Só, az volt. A „méltóságos” marháitól elhoztam olykor-olykor a vörös marhasót. Egy este, vacsora után — emlékszem jól, jégeső esett fe-t a család aludni tért. A sötétben üldögélve egy jó gondolatom támadt. Ma­gamra vettem rossz katona­köpenyem, aztán a füty­köst a sarokból — mindig magammal hordtam t— füttyentettem Bogárnak — így hívták a kutyám. Re­mek jószág volt — és ne­kivágtam az álomszürke éj­szakának. Nehéz volt a já­rás. Az út síkos. Csendesen haladtam, ügyeivé, nehogy Az utolsó vadászkaland rajtafogjanak a major ku­tyái. Senkivel nem találkoz­tam. A majoron kívül már bátrabban szaporáztam a lépést. Hamarosan megér­keztem a vadashoz. A „mél- tóságosn vadászott benne néha. De nagyon ritkán. A vadak nagyon elszaporod­tak. Az erdő keleti sarká­nál megálltam. Körülnéz­tem. Semmi gyanúsat nem észleltem. A kutyám izga­tottan szűkölt mellettem, ö már ismerte, tudta, mi kö­vetkezik ezután. Halkan parancsoltam: — Eredj, Bogár! — A kutya várta ezt a szót és amikor elhangzott, bevetette magát az erdőbe. Ott vártam rá, mint mindig. Csendesen vé­gezte a munkáját. Néhány perc múltával megjelent. Fácánt hozott. Letette elém. Gondosan meg volt fojtva. Többször is fordult. A va­dakat a derekamra erősített zsinegre fűztem, amelyet jól eltakart a köpeny. Már a kitűnő lakoma gon­dolata foglalkoztatott, ami­kor közeli fegyverdörre­nésre riadtam fel. A dör­renés után fájdalmas vo- nyítás, majd még egy dör­renés. Aztán csend. Ijedten futottam a major irányába. Keresztül-kasul mindenen. Hátam megett lihegett va­laki. Kétségbe esve futot­tam. Félelem szorította a torkom. Tudtam, hogy csak a vadőr lehet, és ha meg­fog, lecsuknak. Többször el­estem, de újra és újra fo­koztam az iramot. Kiáltást hallgttan^ — Állj! — Van eszembe — gondoltam. Dörrent a fegy­ver, a bal könyökömön ütést éreztem. Nem álltam meg. Az üldöző néhányszor elsütötte a fegyvert. Aztán elmaradt. A szérű felől ke­rültem haza. Erre nem vol­tak házak. Éreztem, a kö­nyökömből folyik a vér. Erőm fogytán volt. A kony­hába érve összerogytam. Éles fájdalom marcangolta a kezem. A feleségem felri­adt. —• Te vagy? =-* nyöszörgő választ adtam. —1 Gyújtsak mécsest? —i Ne... Isten őrizz. — Mi baj?-H Tedd fel a reteszt az ajtóra — mondtam. Miután jól elsötételt és vártunk legalább egy óra hosszát, megengedtem a mécsesgyújtást. Amikor látott, sírva fa­kadt. Mondtam, hogy ráfi­zetsz egyszer. Inkább csak minden másnap eszünk, de hagyd ezt a vadászást. Most mi lesz? Nyomorék leszel... Főzd a húst — válaszol­tam. Eszembe jutott hűsé­ges társam, a Bogár. Lelőt­te az a gazember. Nekem többet ért az a kutya min­dennél. Könnyes lett a sze­mem. Megsirattam. —- Egyetlen jó barátom, hűsé­ges társam. Rossz éjszakám volt: A paprikás főtt a tű­zön, de én nem éreztem az illatát. A fájdalom olyan erővel gyötört, amihez ha­sonlót még soha sem érez­tem, Hajnalodon. Julis, a feleségem csendesen sirdo- gált.-H Megtudják, hogy te vol­tál. Ott van a Bogár az er­dőben. Azt mindenki is­meri. Te sem tudsz dolgoz­ni. Gyanút fognak. Igaza lett. Még egy fa­lat sem fogyott el a pap­rikásból, jöttek a csendő­rök. Velük volt a vadőr. Egy nyegle kamasz. Vörös pofáját mindig gyűlölködve néztem. Tagadni nem lehe­tett. Aki rám nézett, rögtön látta, hogy szenvedek. A csendőrőrmester cifra ká­romkodás közepette dobta ki a megfőtt ételt az udvar­ra, ahol a várakozó vizs­lák felfalták. A gyerekek sírva bújtak a sarokba fé­lelmükben. A kakastoll lá­tása mindig rettegést ön­tött a szívekbe. Engem el­vittek. Csak azért nem csuktak le, mert az orvos megállapította, hogy soha sem tudom többé használ­ni a bal kezem. Roncs volt. Az uradalmat el kellett hagynom. Nem szólhattam semmit, mert az akkori tör­vényszék, amint megmond­ták, „igen humánusan” járt el velem. Köszönjem meg a „méltóságosnak" a közben­járást. A mi ezután jött, ah­hoz nem kell kom­mentár. Nyomorékul, kol­dusmódra éltem. A család dolgozott, én otthon tettem- vettem, amit fél kézzel meg tudtam csinálni. En nem sportszerűen, nem szó­rakozásból vadásztam, mint a ma embere, hanem lét- fenntartási ösztönöm kül­dött a vadászterületre. Vala­hányszor visszagondolok az utolsó vadászkalandra, né­hány könny mindig kiszökik a szememből. Pálvölgyi András deklődés. Amikor beléptünk a szeghalmi járás földművesszövetkezeti köny­vesboltjába, nagy felfordulást láttunk. A járásban a könyvter­jesztés szervezési munkáit befe­jezték, a könyveket csomagolják és szállítják a községekbe. A já­rásban 37 könyvterjesztő dolgozik igen eredményesen. Például Szel- ley András, a füzesgyarmati kul- túrcikk bolt vezetője 18 ezer fo­rint, Ladányi Sándor, a füzes- gyarmati Vörös Csillag Tsz könyvterjesztője 9931 forint érté- ikű könyvet adott el az év első kilenc hónapjában. Az Őszi Könyvvásár idejére gazdag programot állítottak ösz- sze a szeghalmi járás könyvbará­tainak. Október 17-én Füzesgyar­maton Könyves-bált tartottak. nek. Ékre Fehér Klára, Veres Pé­ter és Szabó Pál írókat hívják meg. A mezőgazdasági dolgozók ré­szére is jelentek meg új köny­vek. A Mezőgazdasági üzemeik gazdaságtana című, üzemszerve­zési problémákkal foglalkozó szakkönyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában kerül az olvasók­hoz. Értékes szakkönyvet írt a Bállá—Sípos—Prohászka szerző- hármos a Keveréktakarmányok előállítása és felhasználása cím­mel. Üjdonság még dr. Molnár Imre Termelőszövetkezeti tagok fegyelmi felelőssége című mun­kája is. Ezenkívül érdeklődésre tarthat számot a nagyüzemi bur- gonyatermesztésrő] szóló új me­zőgazdasági szakkönyv. Épül a Barátság olajvezeték A szocialista országok egységé­nek és összefogásának jelképévé vált Barátság olajvezeték építése tovább folyik. E vezetéken, több száz kilométeres szakaszainak üzembe helyezése óta, már több millió tonna kiváló minőségű „fe­kete aranyat” szállítottak a Szov­jetunióból az európai szocialista Új vitaminkészítmény — a Vitar A moszkvai „Szintetika” gyár s a Szovjet Kémia-Technológiai Tu­dományos Kutató Intézet „Vitar” nevű új készítménye a vitaminok családját egészíti ki. Az új vita­minkészítmény egyik változatát az érelmeszesedés gyógyítására fogják alkalmazni. országokba. November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 46. évfordulóján, a szovjet olaj megérkezik az első lengyel szivattyúállomás tartályaiba. Új artézi kutat fúrnak Vésztőn A Vésztőn eddig üzemelő 150 méter mélységű kutak vize nem­elégíti ki a lakosság igényét, mi­vel erősen vasas ízű. A jobb ivóvízellátás biztosítása érdekében új, 600 méter mély artézi kutat fúrnak a községben. A négyszeres mélységből jövő víz a vizsgálatok szerint fogyasz­tásra a legalkalmasabb. A munká­kat már megkezdték, a kút elké­szítésével megoldódik a vésztőiek ivóvíz-ellátása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom