Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-18 / 245. szám
IMS. október IS. 5 Péntek perek a bíróságon őszi könyvvásár, könyvbál könyvismertetés, — Bucsán Fiatal nő pereli házasságon' kívül született gyermeke apját az elmaradt tartásdíjért. A periratból, ügyvédje mondataiból, s az ő beszámolójából kibontakozik a tényállás. A gyerek születése utáni első időben 160, később 340 forint tartásdíjat állapítottak meg az apának, de az pontatlanul, hiányosan küldte a pénzt. Aztán egyáltalán nem fizetett. Az anya követelése összesen 5700 forint. Mikor a bíró és a két társadalmi ülnök összeül ítélethozatalra, s mi kimegyünk a teremből, a folyosón várakozó három—négy év körüli kisfiú boldogan csimpaszkodik édesanyjába. Beszélgetni kezdek a fiatal nővel, s az elmondja, hogy a gyerek apja, ki eddig — mint a tartásdíj-fizetés- ből is kiderül — nem törődött a fiával, most, hogy látja, meg kell fizetnie a havi 340 forintot, in- káb magához akarja költöztetni a kisfiút. Az ítélet közben megszületett. Az alperes 1940 forintot azonnal, a többi hátralékot 510 forintos havi törlesztésben köteles kifizetni. Ezenkívül meg keld térítenie a perköltséget is. * öreg néni a következő felperes. Az anyóka fő megélhetési forrása, hogy egyik szobáját kiadja albérletbe. Tavaly egy fiatalember volt a lakója, de az elköltözése előtt, december, január hónapokra nem fizette ki a havi 260 forint albérleti díjat. A néni azóta beperelte volt lakóját, meg is nyerte a pert, de a fiatalember most perújítást kért. Jelenlévők: a felperes és volt lakója, valamint az azóta megnősült fiatalember tanúként behívott felesége és anyósa, s még egy tanú, az öreg néni szomszédja. A néni: Sem decemberre, sem január hónapra nem kaptam meg a pénzt. A volt albérlő: A decemberi bért, 260 forintot november 28-án odaadtam. Januárra már nem fizettem lakbért, mivel akkor a íeleségemóknél laktam, csak a ruhámat tartottam a régi albérleEgész éjjel gyötrődött az ágyban. Elfogadja vajon a, vezér a meghívást? Nem látszik ki ebből a meghívásból a ló lába? És ha eljön, szabad-e, lehet-e ezzel a kéréssel előhozakodni? Szabad-e vacsora alatt ide-oda rángatni Putniczkyt, hogy nahát, ezt nem hitte volna senki, de azért volt valami ebben a Putniczkyban, valami izé, miszerint... Beszélni az utódról vagy egyenesen a vezérbe sugározva a vágyat, a reményt, hogy őt nevezze ki főraktárosnak. Még hajnalban is kínozták a kérdések és már szidta Putniczkyt, miért nem fért a bőrében, most nem lenne problémája. Raktáros, raktáros, be lehet fejezni úgy is az életet. A raktáros vállán nem is fekszik annyi felelősség, mint a főraktárosén ... Passz! ö ezt nem is csinálja. Nem megy fel a vezérhez kérni, vacsorára sem hívja meg. De hogy Is jutottam erre a gondolatra, tépelődött mosdás közben, hogy vacsorára hívjam a vezér- igazgatót, akinek még a szűkebb társaságában sem voltam soha, csak olyankor, mikor az egész gyár munkássága ünnepélyes alkalmakkor együtt volt vele. De még akkor Putniczky nem tévedt két öttonnás gépkocsi téglával, fixre állt a szénája a vállalatnál, és neki sem volt oka megkörnyékezni a vezérigazgatót. — Meggondoltam Terikém! — temben. Különben is a főbérlő a szobát januárban kiadta két nőnek. A bíró: Miikor jelentkezett ki albérletéből? A volt albérlő: Január 21-én. I. tanú (a feleség): Saját szememmel láttam, mikor a férjem november 28-án kifizette a 200 forintot. A volt albérlő: Azért csak kétszázat, mivel előző hónapban, októberben előre kifizettem decemberre 60 forintot. II. tanú (az anyós): Tudomásom van róla, hogy a vöm december hónapban kifizette a lakbért. ■III. tanú (a szomszéd): Csak annyit tudók, hogy a néni1 azokban a hónapokban panaszkodott ismerőseinek az elmaradt lakibér miatt. A bíró (az alpereshez): A múlt tárgyaláson azt mondta a jegyzőkönyvbe, hogy a januári lakbért is kifizette. A volt albérlő: Nem mondtam azt. És így, tovább. A fiatalember és a feleség, anyós nyilatkozatai tele ellentmondásokkal. Az új ítélet nem változtat az előző per ítéletén. • Űj ügy. A felperest felesége képviseli. Egy gépírónőnek még múlt évben eladtak egy csőbútor- garnitúrát részletre, de az illető az első törlesztés kifizetése után nem jelentkezett. 2600 Ft-tal maradt adós. Mikor sürgették, ígérgetett, halasztgatott. Ha később keresték munkahelyén, otthon, letagadtatta magát. A tárgyaláson sem jelent meg. Az ítélet: A vásárlónak 15 nap alatt meg keli fizetnie a 2600 forintot, a perköltséget és az ügyvédi költséget (plusz 400 Ft-ot!). • Kis ügyek. Naponta sok lemegy belőlük a bíróságon. Tyúkperek — mondanánk, ha eszünkbe nem jutna, hogy a károsultnak az ilyen kis per is nagyon fontos, jelentős. És még egy szempontból nem elhanyagolhatók az ilyen „tyúkpe- refc": figyelmeztetnek, hogy még szólt távozáskor a feleségének — nem hívom meg vacsorára a vezért. A felesége mosolygós gúnnyal bólogatott, mint aki tudja, milyen tervek bújtak meg a vacsorái meghívás mögött. — Csak nem akartam szólni az este — tette hozzá. Sok volt a munka. A kis Ta- holyi Béla gépiesen adogatta ki az igényléseket, kicsit elgyötörte a vezérrel való hajnalig tartó harc, hívjam, ne hívjam, mi illik, mi nem illik, a minduntalan kiugró „lóláb” és az „átlát a szitán” együvé valósága. Zsongtak, csevegtek az anyagkiadási pult előtt várakozók. Egyszer csak éles hang törte át ezt a zsongást. — Hallottátok, hogy Putniczkyt mégiscsak vád alá helyezte az ügyészség? A kis Taholyinak megremegett az igénylőlap a kezében, ötven darab fémfűrészlapot vett ki a reteszből, öt csomagot. Aztán, mint akit áramütés ért, ledobta a pultra, szinte leszaggatta magáról munkaköpenyét, felvette kabátját, kirohant. Putniczkyt vád alá helyezte az ügyészség... öt lépcsőt ugorva rohant fel az első emeletre, s lihegve állt meg a titkárság előtt. Vacsora vagy kérés? Perceken belül várható a helyettes kinevezése, de legalábbis valakit megbíznak a főraktárosi teendők elvégzésével, sokan nem tették magukévá • a társadalmi együttélés szabályait. Nem tudják, nem érzik: a gyerekem tartásdíját ki kell fizetnem, a lakbéremet ki kell fizetnem, ha vásárolok valakitől valamit, azt is ki kell fizetnem. Így is, úgy is, mindenképp. Ha hagyom, hogy a bírósági tárgyalószobáig húzódjon az ügy, akikor is. Persze, akkor még a perköltséget is ki kell fizetnem. Padányi Anna Bucsán, a helybeli könyvbarát bizottság, a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a MÉSZÖV közösen megrendezik a község október— novemberi könyvhónapját. A két hónap programjában könyvkiállítások, könyvismertető ankétok, könyvvásár és egy könyvbál is szerepel, Hasonlóan az előző évihez, idén is megszervezik az úttörők „könyvbarát őrsének” jól bevált házról házra járó, árusítóbrigádjait. Ugyanis nem egy lakója akad a községnek, aki kora vagy elfoglaltsága miatt ritkán vesz olvasnivalót, ám, ha az házhoz „jön”, örömmel megvásárolja. Az úttörők a bucsai könyvhónap alatt 4500 forint értékű könyv eladását tervezik. Amit nem lát a beteg Rotyis Mózes főgépész nem minden büszkeség nélkül vezet órahosszákon keresztül birodalmában, a gyulai megyei kórház műszaki berendezései között. Szándékosan használom a „birodalom” szót, mert elég csak általánosságban betekinteni ennek a műszaki apparátusnak a munkájába, — aminek keretében 17 gőzkazán szolgáltatja a gőzt, meleg vizet, az energiát, szükség esetén saját villamos erőműve az áramot, a napi 800 köbméter vízszükségletet ellátó hidroforbsrendezése a vizet, amit kiegészít segédüzemek egész sora: a lakatos-, kovács-, villanyszerelőműhelyek ágazata, a nagy részben villamosított konyhai, automatizált mosodai üzem, elektromos hőhatású, modem ste. rilizáló részleg, — hogy az ember a technikának egy olyan világában érezze magát itt, aminek ösz- szefogósa, irányítása messze túlhaladja egy szokványos profilú üzem feladatkörét. A főgépész saját magáról csak annyit mond el, hogy 1953. február 1-től áll a kórház szolgálatában, előbb mint energetikus, később főgépészi minőségben. Annál kifogyhatatlanabb azonban az intézet szakmai vonatkozású ismertetésében. Először azt a hathengeres Diesel-meghajtású Ganz-áramfej- lesztőt mutatja meg, ami a városi hálózat üzemzavara esetén a kórakit Putniczky elítélése után véglegesítenek is. így van ez már ősidők óta. Azzal az elhatározással nyitott be, hogy röviden, lehetőleg mi- szerintek nélkül adja elő a kérést. Előbb azonban panaszkodik. Nagyon hiányzik Putniczky. Segédmunkást vegyenek fel. így s úgy... A titkárnő bámult. — Csodálatos!... Repült maga Taholyi szaktárs? Ebben a pillanatban tettem le a kagylót, kértem, küldjék fel önt ide az igazgatóságra ... Repült? — Nem repültem, de ide készültem, miszerint szeretnék a vezérigazgató elvtárssal személyesen beszélni... — Mi ügyben? — kíváncsiskodott mosolyogva a titkárnő. — Arról van szó... miszerint roppant sok a munka, nagyon hiányzik Putniczky, nem győzzük hárman... — Holnap jön az új munkaerő. Egy nőt vett fel a vállalat. — Putniczky helyett? — tántorgott ki a halálsápadt kérdés a kis Taholyiból. — Nem, hanem maga helyett... Olvassa el ezt a levelet... Ezért telefonáltam, „miszerint” ... gratulálok .; . Nevettek. Mind a ketten. Ha kilépett volna a vezérigazgató, az is nevetett volna, de nem léphetett ki, mert a minisztériumban tárgyalt, miszerint... Csurka Péter ház szükségáramfejlesztő telepeként 2 perc alatt üzemeltethető. Mindjárt be is mutatja az átkapcsolás élményszerű műveletét. — Egyetlen gombnyomásra indul a generátor... ne ijedjen meg, nagy zajt fog csapni, de nem lesz semmi baj... Egyetlen karmozdulatára indulnak meg a hengerek, zajuktól még kiabálva sem lehet megérteni a másik szavát, a padozat mozaikkockái pedig finoman remegnek alattunk... — Figyelje meg, az áramot a városi hálózatról most átkapcsolom saját áramforrásunkra... — mondja Rotyis Mózes és az automata kapcsolótáblán egyetlen mozdulattal átemel egy kapcsolókart. A gépterem világítótestei még „szemrebbenéssel” sem vesznek tudomást a változásról, csak a városi hálózat műszerfalán állnak meg a feszültségmérők, a generátor mérőóráin viszont ingani kezdenek a mutatók... A főgépész megelégedetten mosolyog. — A feszültség elérte a 40» voltot... Utána a kórház különböző épületeinek alagsorában járunk, ahol rendszerint párosával vannak elhelyezve a befűtött vagy a téli kisegítő üzemre váró kazánok. Régiek, javítás alatt állók, Marabu- típusúak, újak, modemek, auto- matafűtésűek. A mosoda kazánházában a fűtő éppen salakol. A főgépész a kazánokra mutat: — Hetven-nyocvan mázsa szén a fogyasztásuk. Egyébként ezek a kazánok látják el meleg vízzel a sebészeti osztályt is és a sterilizátorokat. A hatlégkörös nyomás alatti csövek innét keverten viszik a meleg vizet az elmeosztályra is. így az ottani ápoltak fürdésénél kizárt a baleseti veszély... A mosodában az üzem vezetője, Bállá Miklósné kalauzol bennünket. Nyugdíjazás előtt áll. 1925 óta dolgozik a kórházban. Látszik, hogy nemcsak ő nőtt a mosodához, a mosoda is magán viseli az asz- szonyos pedantéria nyomait. A mángorló- és vasalórészleg, a javítóműhely, a csereraktár mind elismerésre késztető munkahelye | annak a 23 dolgozónak, aki itteni munkájával járul hozzá a gyulai kórház jó hírnevéhez. A főgépész itt a nagyalakú ágyneműdarabok, a lepedők vasalására szolgáló, villamos meghajtású mángorlógépre hívja fel figyelmemet, amelynek automataberendezése abban a pillanatban megállítja a nyomóhengereket, amint egy ujj is hozzáér... A kórház konyhájának gőzüstsora, villamos- és gáztűzhelyei között Mölle István főszakács képviseli azt az 5» dolgozót, akik a napi 1400—1500 embernek főznek. A szomszédos cukrászda minden szerszámgépje, darálója is villamosított. Rotyis Mózes elégedetten állapítja meg: — 1956 óta 80 százalékkal emelkedett a kórházban a villamosított berendezések aránya az addigi állapothoz viszonyítva. — Aztán a kórház udvarán mutogatja a villamos légvezetékek helyett a föld alá helyezett kábelvonalak irányát. — Megszüntettük azt az állapotot is, hogy a járókelők feje felett lebegjenek az árammal telített vülanydrótok. A kórház egész területén a föld alá kerültek a vezetékek. Csak akkor komolyodik el a főgépész arca, amikor észre veszi, hogy az egyik épület falán vízfolt terjeng. — Csőrep:dés... majdnem minden napra jut egy belőlük... Vízvezetékhálózatunk elég régi csőanyaga elavult: 50 éves. A földben meg még agyagcsövek vannak... Ezeket kellene még kicserélni... * Búcsúzáskor a betegek nevében is szeretném megszorítani a kezét az egész műszaki gárdának. — Mondja, Rotyis elvtárs, — kérdezem még —, hány emberből áll a kórház műszaki személyzete? A válasz meglepő: — Tizenhárom szakmunkás. Ebből három villanyszerelő, kettő vízvezetékszerelő, a többi lakatos. A feladathoz képest nem nagy létszám, de ahol annyi szakmai szeretettel, mondhatnám rajongással végzik az emberek munkájukat, mint itt tapasztaltam, ez érthető is, Surányi Sándor Szárnyas csillagászok Nyugatnémet tudósok érdekes kísérlettel bizonyították be a költöző madarak ragyogó csillagászati érzékét. Egy költöző, énekesmadarat, amely kalitkában született és soha nem látta még az éjszakai mennyboltot, bevittek a brémai planetáriumba. Amint felgyúltak a villamos „csillagok” a madárka azon nyomban délnyugati irányba kezdett repülni, vagyis arrafelé, amerre afrikai téli szállása fekszik. Ha viszont a mesterséges menny boltot úgy rendezték el, j ahogyan a csillagok tél közepén áll. nak — pontosan 77 nappal az énekesmadár normális költözési ideje után — akkor a madárka óriási sebességre „kapcsolt rá”, mintha be akarná hőzni az elvesztegetett időt. Végül olyan csillagászati konstrukciót állítottak be a planetáriumban, amilyenhez a kismadár Abesszíniában szokott hozzá. Erre percnyi habozás nélkül leszállt, mint aki megnyugvással tapasztalja, hogy afrikai téli hazájába érkezet^
