Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-16 / 243. szám

1963. október 16. 2 Széria Kommunisták a gyógyításban Kétszeresen hálás a munkájuk: szakmai hivatásuknál fogva az emberi gyógyítás szolgálatában állnak, a társadalmi hivatásuknál fogva pedig az egész nép szolgá­latában. Kommunisták. Róluk, pontosabban a békéscsabai kór. ház kommunistáiról beszélgettünk az alapszervezet vezetőségi tagjá­val, dr. Sonkoly Kálmán labora­tóriumi főorvossal. Érződik-e a kommunisták jelenléte és hogyan, miben tudják adni azt a bizonyos pluszt, amit minden kommunistá­nak adnia kell munkahelyén, ho­gyan segíti a gyógyítást általá­ban a párttagok munkája? Ezek­ről beszélgettünk az orvos-pártve- zetőségi taggal. Az alapszervezetnek (idetarto­zik a rendelőintézet is) körülbelül 40 tagja van. Közülük három or­vos, a többiek középkáderek, vagyis ápolók, műtősök és más beosztású emberek. — Hogyan érződik a mi mun­kánk a kórházban? — kérdezi vissza Sonkoly elvtárs. — Speci­ális a szakmai munkánk, speci­ális a pártmunkánk is. Részben közvetlenül járulunk hozzá az erű. berek gyógyításához, mert hiszen orvosok, kórházi alkalmazottak vagyunk, részben közvetve. Ne­künk az a fontos, hogy milyen a kommunisták hozzáállása, hiszen ezer szempár néz bennünket. Mi lehet más feladata a kommunistá­nak a szakmai munkában, mint az, hogy a jót is még jobban vé­gezze. Ügy gondolom, e tekintet­ben a kommunista orvosoknak is, ápolóknak és műtősöknek is te- kintélyük van a kórházban. Egy időben — folytatta ezután a főorvos — sokszor érte a vezető beosztású embereket az a vád, hogy csupán kommunista párttag­ságuk foytán kerültek ebbe vagy abba a beosztásba. Nem hiszem, hogy ma bárki is vádolhat ben­nünket ezzel. A kommunistáknak szakmai munkában is tekintélyük van. — Hogyan törekszik a párt. szervezet arra, hogy az orvosok minél inkább részt kérjenek a közéletben? — Magam is tudom, hogy 56— 57-ben orvosok részéről találkoz­tunk ellenséges megnyilatkozások, kai. Talán ez azért is volt, mert elfoglaltságuknál fogva nem na­gyon ismerték a közéletet, s ami­kor jött egy politikai zűrzavar, nem tudták látni a helyes utat. Ez a tapasztalat azt követeli tőlük, az alapszervezettől, hogy a gyógyítás­sal foglalkozó embereket a köz­életbe vigyük. Nem vagyunk tü­relmetlenek, folyamatosan, meg­gondoltan dolgozunk. Mondók egy példát, ami az alapszervezet kom­munistáinak dicséretére válik. Eb­ben az évben már elértük, hogy huszonhármán jelentkeztek (több­ségben pártonkívüliek) a mar­xista—leninista esti középiskolá­ba és nyolcán járnak az esti egye­temre. Bennünket is meglepett ez a nagy érdeklődés az ideológiai önképzés iránt. Elmondotta Sonkoly elvtárs, hogy az orvosok nagy szeretettel vesznek részt a társadalmi mun­kában. Szinte valamennyien tar­tottak már előadást a TIT-ben, lelkiismeretesen foglalkoznak a középkáderek továbbképzésével, melyet a szakszervezet szervezett és rendszeres az orvosok egész­ségügyi felvilágosító munkája is a körzetekben, kerületekben. — Hogyan állnak a pártépí­téssel? — Elvünk az, hogy pártszerve­zetünk azokkal növekedjen csak, ■ akikkel erősödik is. Nincs arra szükség, hogy százakban beszél­jünk, s közben gyenge legyen az alapszervezet munkája. Azokat ja­vasoljuk felvételre, akik valóban erősítik pártszervezetünket. Nem­rég jelentkezett a vezetőségnél egy orvos. Párttag szeretett volna lenni. Ugyanakkor sok panaszt is hallottunk rá. Így azt mondtuk ne­ki, hogy egyelőre ne akarjon párt­tag lenni. Ha jobb lesz a munkája, akkor újra beszélhetünk róla. Nem javasoltuk a taggyűlésnek tagfelvételét. S bár nem vettük fel, ez a beszélgetés is rendkívül sokat jelentett az orvos munkájá­ban. Egyre jobban lástja el felada. tát, egyre kevesebb rá a panasz. Tehát lényegében már az is hasz­nált, hogy nem vettük fel.­— Mi a helyzet a sokszor em. legetett szakmai vezetés és párt­vezetés egységében? — Ügy érezzük, hogy nincs kü­lönösebb problémánk itt a kór­házban. Ha szükség van rá, meg­hívjuk vezetőségi ülésünkre az igazgató főorvost és megmondjuk álláspontunkat. De azért általában félték valamit. A pártéletben az­előtt is volt egy jó gyakorlat, mégpedig az, hogy fontosabb dön­tésekben, egész munkahelyet érintő problémákban kikérték a kommunisták véleményét. Akár egyenként, akár pártaktíva össze, hívásán. Nem tudom, az utóbbi időkben nem sorvadt-e ez a gya­korlat. Némelykor — beszélgetve emberekkel — az az érzésem, hogy néhányon félreértették a VIII. kongresszus ezzel kapcsola­tos tételét. Szerintem az egysze­mélyi vezetés nem azt jelenti, hogy egy vezető bedugja a fülét, hogy ne hallja mások véleményét, hanem éppen azt, hogy kikérje az emberek, elsősorban a kommunis­ták javaslatát, meghallgassa őket. Készülnek például jelentések s ezek anélkül kerülnek el különbö­ző hivatalos szervekhez, hogy ab­ban ott lennének a kommunisták gondolatai. Nem tagadhatjuk, van­nak ilyen problémák. Pedig egy­szerű lenne, csak igényelni kelle­ne jobban a kommunisták mun­káját. Áz orvosetikai kérdések is fon­tos helyet kapnak a kórházi párt- alapszervezet munkájában. Mint elmondotta Sonkoly elvtárs, akad­nak is problémák, különösen a fiatal orvosoknál. — Sokszor mondom, hogy sajnos van fiatal orvos, aki miután kikerül az egye­temről, még vérképet ugyan nem tud elkészíteni, de a legjobban fi­zető körzeti orvosi állást már tud­ja hol van. Ezért beszélünk erről összejöveteleinken, beszélünk az össznővéri értekezleteinken és mindenütt, ahol csak lehetőségünk van rá. Elmondok egy példát. Van egy fiatal orvosunk, akiről meg­tudtuk, hogy pénzt kért kórházi felvételekért. Veres elvtársnőnek, párttitkárunknak panaszolták el az emberek. Természetesen rög­tön vizsgálatot kezdeményeztünk és az orvos ötezer forint pénzbün­tetést kapott. Reméljük, hogy az ilyen példák is elrettentik azokat, akik nem tartják be az orvosetikai szabályokat. — De azért — folytatta — töb­bet kellene beszélni erről kint az üzemekben, munkahelyeken is. Két emberen áll a vásár: aki ad és aki kap. Éreznie kell minden embernek, hogy nem adhat azért pénzt másoknak, hogy betegtár. sáriak rovására gyógyítsák őt. De azért végső soron — figyelembe véve a beteg ember lélektanát — mi inkább azt a kórházi dolgozót ítéljük el, aki kér és elfogad kü­lönböző anyagiakat. Végül Sonkoly elvtárs elmon­dotta, hogy a pártszervezet a kitű­nő szakmai munkát, az ideológiai képzést, valamint az etikai szabá­lyok betartását és betartatását tartja legfontosabb feladatainak. Varga Tibor II kínai vezetők nem hiszik, bogy háború nélkül fel lehet építeni az új világot A Török Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a Kínai Kommunista Párt vezetőinek bomlasztó tevékenységéről Moszkva A Pravda keddi számában kö­zölte a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának határoza­tát a kínai vezetőknek a „marx­izmus—leninizmussal gyökerében ellentmondó álláspontjáról”. Nagy megelégedéssel és teljes megértéssel fogadtuk az SZKP Központi Bizottságának azt a ja­vaslatát, hogy a nézeteltérések megoldásához szükséges kedvező légkör kialakítása végett szűnjék meg a nyílt vita — állapítja meg a határozat, majd kijelenti: A kínai vezetők nem hiszik, hogy háború nélkül fel lehet épí­teni az új világot. Fölöslegesnek és károsnak tartják a békehar­Magyar újságíróküldöttség Varsóban Varsó Hattagú magyar újságírókül­döttség érkezett Varsóba, a Len­gyelország és a német kérdés cí­mű témakör, valamint Lengyelor­szág nyugati területeinek tanul­mányozására. A küldöttség a lengyel újság­írókkal együtt kétnapos szeminá­riumon vesz részt, majd Szczecin­be, Katowicébe és Krakkóba lá­togat. (MTI) cot. „Az imperializmus romjain gyönyörű világot építünk” álfor­radalmi jelszó propagálásával szépítgetni akarják a háborút, le akarják kicsinyelni annak ka­tasztrofális következményeit. En­nek az álforradalmi jelszónak a segítségével akarják elhitetni a népekkel, hogy a termonukleáris háború romjain gyönyörű világot lehet építeni. E jelszó idegen a kommunizmus szellemétől, eluta­sítják ezt az igazi forradalmárok, akik hűek a marxizmus-leniniz- mus nagy elveihez. A Török Kofnmunista Párt és a népek iga. zi érdekeiért harcoló minden kommunista és munkáspárt leg­szentebb feladatának tartja a há­ború elleni harcot. A légköri, világűrbeli és víz alatti nukleáris kísérletek eltil­tásáról szóló moszkvai szerző­dést örömmel fogadta az egész békeszerető emberiség. A török nép, amely az óriási katonai ki­adások terhe alatt vergődik, és amelyet egy termonukleáris há­ború kirobbanása esetén a teljes megsemmisülés veszélye fenye­get, fellélegzett a moszkvai szer­ződés megkötése után. A Török Kommunista Párt tel­jes egészében egyetért az SZKP Központi Bizottsága július 14-i nyílt levelének minden pontjá­val. (MTI) 1963. október 16. EUGÉNE O’NEIL — 7C évvel ezelőtt, 1888. októ­ber 16-án született Eugéne O’Neil amerikai drámaíró. Rea­lista művei — modem lélek- elemzö drámák — az amerikai társadalom valódi problémáira irányították a figyelmet, darab­jai az ún. „amerikai életforma” csődjét mutatják be. Fő művei 1961-ben jelentek meg magya­rul Négy ráma címmel. Ez a kötet az Amerikai Elektra, Uta­zás az éjszakába, Boldogtalan Hold és Egy igazi úr című mű­veit tartalmazza. — 335 évvel ezelőtt, 1628 októberében halt meg Francois Malherbe francia költő és irodalomkritikus, a francia irodalom egyik legjelentősebb nyelvújítója és irányítója. Küzdött az ide­gen nyelvi sajátságok átültetése ellen. Költészeti elvei mara­dandóbb hatásúak voltak, mint kissé száraz, a királyi hatalmat dicsőítő versei. Érdekes találmányok és felfedezések. — 180 évvel ezelőtt, 1783-ban érte el Grigorij Sclehov orosz tengerész expedíciója Amerika csendes-óceáni partjait. Hajója Ohotszkból indult el Unalaskára, majd Kodiakra hajózott, ahol állandó települést létesített. Kalandjait G. S. orosz keres­kedő vándorlása 1783—1787-ig Ohotszkból a Keleti-óceánon át az amerikai partokra címmel írta meg. Nincs béke Kongóban A Pravda cikke Moszkva (TASZSZ) A kongói demokratikus erők ellen intézett újabb durva elnyomó akciókkal kapcsolatban Zenovics a következőket írja a Pravdában: Bár több mint három esztendő télt el azóta, hogy kikiáltották mgó belga gyarmat szuverenitá- az imperialista hatalmak — az Egyesült Államok, Belgium és Anglia — egyre durvábban be­avatkoznak a fiatal köztársaság belügyeibe. Érdekeik védelmében gyakran felhasználják az ENSZ- csapatokat, amelyeket bármi áron is, de ott tartanak Kongó terüle­tén. Az Egyesült Államok, Anglia és Belghsm kormánykörei számára a kongói ENSZ-apparátus — amelyben a legtöbb tisztséget az imperialista megbízottak töltenek be — olyan megfelelő spanyolfal, amely mögött szemérmetlenül megsérthetik a fiatal afrikai köz­társaság szuverenitását. Ez ideig sem szüntették meg végérvényesen az ország kettésza­kítottságát. A katangai probléma még távolról sincs megoldva. Kon­gó gazdasági helyzete továbbra is siralmas. Természetesen — írja a cikk szerzője — ilyen körülmények kö­zött a kongói nép egyre nagyobb támogatást nyújt azoknak az erők­nek, amelyek kezdetben Lumum­ba vezetésével, majd Lumumba zászlaja alatt harcoltak az im­perialista mesterkedések ellen, küzdöttek azért, hogy Kongó él­vezhesse a kivívott függetlenség gyümölcseit. A demokrácia ellen folytatott hadjáratban minden rendű és rangú reakciósok egye­sültek. Nem véletlen, hogy Csőm­be, az egykori katangai „diktátor” — aki jelenleg Francónak, a spa­nyol nép hóhérának védőszárnyai alatt melegszik —, sietett kifejez­ni, hogy „teljes mértékben helyes­li” a parlament két házának fel­oszlatását és hajlandó „együttmű­ködni” a kongói kormánykörök­kel. Nem lehet véletlennek tekin­teni azt a tényt sem, hogy a de­mokraták ellen folytatott megtor­ló hadjáratokban fő szerepet ját­szanak az ejtőernyősök, akiket nemrég képeztek ki Izraelben és akik amerikai fegyverekkel van­nak felszerelve. Leszavazták a francia javaslatot Az Euratom költségvetése az EGK miniszteri tanácsa előtt Brüsszel Az Európai Gazdasági Közös­ség miniszteri tanácsa szokásos kétnapos értekezletének első nap­ján, hétfőn, az éjszakai órákba nyúló vitában foglalkozott az Euratom — az EKG tagjait az atomenergia felhasználására tö­mörítő szervezet — 1964. évi költségvetésével. öt tagország küldötte került szembe Franciaország képviselő­jével. aki órákon át ellenezte a többségnek azt ■ az álláspontját, hogy helyes a 94 millió dollár végösszeggel összeállított költség- vetési tervezet. Franciaország kép­| viselője mindvégig hangoztatta, I hogy csupán 80 millió dollárral kell biztosítani az Euratom mun­kájának folytatását 1964-ben. Az éjfél után két órakor nyilvá­nosságra hozott eredmény sze­rint a szavazati arány 5:1 volt, így a miniszteri tanács a 94 millió dolláros költségvetést fogadta el. A szavazás újabb bizonyítéka annak, hogy érdekellentétek van­nak az Európai Gazdasági Közös­ség tagjai között. Nyugat-Német- ország képviselője ezúttal nem osztotta Franciaorszár képviselő­jének nézetét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom