Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-12 / 214. szám

1963. szeptember 12. 6 Csütörtök Robotgépek a tenger alatt Aki vizet fakaszt Napjainkban különleges flotta indul a tengerek meghódítására: egységei a legfurcsább fegyverek­kel vannak ellátva: hálókkal, fú­rókkal, televíziós kamerákkal, markolókkal, különleges fényszó­rókkal. Céljuk a földgolyó egy olyan részének felderítése, amely­ről ma is alig tudunk többet, mint a holdról: a mélytenger. A közönséges tengeralattjáróké­nál sokkalta nagyobb mélysége­ket élérő járművek előállításán dolgoznak a Szovjetunióban, Olaszországban, Angliában, Ja­pánban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A mély­tengert természetesen nemcsak tudományos szempontból vizsgál­ják, a gazdasági okok is nagy sze­repet játszanak. Az óceánok föl­dünk felületének csaknem 3/4-ét borítják el; talajuknak alig 10 szá­zalékát tárták eddig fel — és azt sem kielégítően. Időnként a mély­tengeri iszapból talajpróbákat hoznak fel, egy-egy robbanás hanghullámreflexeket kelt az alatta fekvő kőzetben. Egy mag­néziumvillám megvilágít egy da­rabka talajt, amely még mélyeb­ben fekszik a tenger szintje alatt, mint amennyivel a Mount Everest magasabban a tenger szintje fe­lett és a tv-kamera elfoglalja a tengeri pókok, sörteférgek, tenge­ri csillagok árnyképét és azokat a tekervényes nyomokat, amelyeket ismeretlen élőlények túrtak .az iszapba. De ezek mellett igen ér­tékes ásványi kincsek hevernek: burognya nagyságú nikkel-, réz- és mangánércdarabok. Titkok a tenger mélyén Az igazság az, hogy a tenger mélye még ezernyi titkot tarto­gat, melyek megismeréséhez való­ban különleges robotgépek szük­ségesek; Annyit kell még kutatni, hogy a tudomány alig tudja, hol kezd­je. Állandóan új hegy vonulatokat találnak, ott, ahol eddig síkságot tételeztek fel vagy több száz kilo­méternyi bevágásokat, amelyek mélyebbek mint a Grand Canyon és amelyeket valószínűleg titáni földcsuszamlások okoztak, olyan csuszamlások, amelyek egyben ka­tasztrofális földrengéseket is ered. ményeztek. Valahol egy hajó iszapot hozott fel és egy 100 000 éves réteg tele volt — valószínű­leg földön kívüli eredetű — üve­ges szilánkokkal. Egy másik hajó bevonta a halászhálóját és abban volt egy hal (Caelacanth) amely • tulajdonképpen sok évmillióval ezelőtt kihalt. A dán Galathea nevű hajó 1951-ben 3590 méter mélységből az ijesztő piros Ga- lathea-tauma nevű halat hozta fel, amelynek torkában villaalakú, ismeretlen fajtájú, fénylő zsák­mány volt 1962 novemberében egy kali­forniai tengerkutató intézet meg­kezdte a RUM (Remote Under­water Manipulater) építését, amely ember nélküli, televíziós kamerával és távvezérléssel ellá­tott jármű. A RUM jobbra és bal­ra kitér nyomvonaláról és 6 kilo­méter mélységből szed fel szikla­darabokat; a vezérlés egy mérnök kezében fut össze, aki előtt a te­levízióernyő van. A RUM azonban nem olyan rugalmas, mint a „Mo. bot”, amely ugyancsak különleges mélytengeri kutatóeszköz. A Mo­hot a tengerfenéken „él”. A Shell olajtársaság építette meg szerelé­si munkákhoz. Csavarhaj tássál úszva jut előre, kerek „lúdtalpak­kal” lépeget, ultrahangos tájékozó­dó készülékkel látták el, tv- szemmel lát és — mint egy indiai istennőnek — egész sor keze van, amelyekkel ás, fog, tol, emel, szerszámokat kezel, olajvezetéket rak le és 300 méterrel a tenger Négy szivattyú és a város — Percenként hatezer liter víz színe alatt olajfúró állomásokat létesít. Talán — mondják a kül­földi mélytenger-technikusok — nemsokára a tengerfenék igen széles területeit fogják a Mobot- karok megdolgozni. A tenger alatti flotta egyik kü­lönleges új hajója a „Deepstar” lesz; e „mélység csillagának” ter­vezésében az ismert Jacques-Yvés 3 emberből áll. A markolókart kézikarral mozgatják és a marko­lókarom azt fogja meg, amit a bentlevők a reflektorfényben kí­vánatosnak látnak. Elsősorban azonban a „környezet megfigyelé­sét” szolgálja az Aluminaut; tu­dományos műszerei a víz nyomá­sát, sótartalmát és hőfokát mérik. Kormányos és megfigyelők egy­Kevesen ismerik, még keveseb­ben tudják, hogy mit csinál, mi­lyen fontos feladatot végez. Egyi­ke ő annak a három embernek, aki Békéscsaba vízellátására vi­gyáz. Hol található? — Egy ki­sebb épületben, közvetlenül a volt vásártér mellett. Munkahelye ez, egy terem, melyben éjjel-nap­pal négy villanymotor zúg. „Egyszerű dolog” Volent József, a gépész — aki e pillanatban arra ügyel, hogy a városban minden megnyitott csapból víz follyon — a gépterem­be kísér. — Egyszerű dolog ez. Újkígyós­ról jön a víz, itt ezek a szivaty- tyúk a tartályokba nyomják, on­nan pedig elindul a városba. És én természetesen vigyázok, hogy itt ne legyen baj. lelősségteljes, de nyugalmas mun­ka. — Hány helyre folyik innen a víz? v — Jelenleg 873 fogyasztónk van, s a vízhálózat csaknem az egész városra kiterjed. Egy csap, amit ritkán zárnak Van ebben az épületben — ahogy itt nevezik — egy tolózár. Egy csap, amit. igen ritkán zár­nak el. Csak akkor, ha nagy baj van, ha a fővezetékben van a hiba. Volent József, a csaknem két év alatt, két ilyen esetre em­lékezik vissza. Akkor 10—12 per­cig nem volt víz a városban. Ilyenkor persze egyfolytában cseng,a telefon a kis házban. A szolgálat Háromszemélyes mélytengeri kutatóhajó. Cousteau, a híres békaemlber is részt vett; egyébként a Deepstar kisebb kísérleti példányát, a „me­rülő csészealjat” Cousteau már többször kipróbálta 330 méter mélységig. A Deepstar 4000 mé­terig tud majd merülni. Feladata felettébb érdekes. Így pl. a legény­ség többek között a mélytengeri kábeleket ellenőrzi, geofizikai mé­réseket végez, hangműszereket vizsgál be, talajmintákat hoz fel és sok helyen a tengerfenéken oceanografikus műszereket he­lyez el, amelyek automatikusan küldenek mérési értékeket a fel­színre; de nemcsak kutatási, ha­nem ellenőrzési, sőt mélytengeri kábelek és olajvezetékek javítási munkáira is fel fogják használni. aránt igen pontosan látják, mer­re tartanak (kivéve az iszapban, amely a tengerfenéken ugyan­olyan szerepet játszhat, mint a köd az országúton). (Az utazási se. besség 5000 méter mélységben maximum 3,8 csomó, az akciórá- dius kb. 125 km; ennyire futja a 77 cellás elemekből.) Hangműsze­rek figyelmeztetnek az akadá­lyokra 200 méteres körzeten be­lül. Az Aluminaut egyik legeslegelső feladata a titokzatos DSL (Deep Scatterling Layer) kutatása, egy olyan rétegé, amely éjjel felfelé, nappal lefelé mozog, s amely való­színűleg elképzelhetetlen mennyi­ségű, hang- és egyéb hullámokat visszaverő pirinyó élőlényből tevődik össze. Valóban egyszerűnek tűnik. Négy szivattyú, melyek összesen percenként hatezer liter vizet nyomnak a tartályokba, s egy — ki tudja hány kilométer hosszú — csőhálózat, mely a város „fehér vérkeringését” vezeti. Mint a patika A terem közepén ragyog a kő­padló, de a tartályok alatt elég sok szemét áll. — Miért van ez? — Ne nézzen most körül. Ép­pen festik a gépeket, s ez bizony piszokkal jár, de estére megint tiszta lesz minden. Ragyog ez a terem mindig, még a patikában sincs ekkora rend. — Hogy került erre a munka­A mélység kincseinek kiaknázása A tokiói Yawata-művek már hoznak fel vasérceket a tengerfe­nékről mélységi baggerekkel. Észak-Amerikában „tengerfenéki aranyláz” van: a Shell-cég az Alaska előtti csendes-óceáni vi­zekben arany után túr. Dél-Afri- ka búvárcsónakokkal kutatja a hí­res kék gyémántföld tenger alatti folytatását. Kaliforniaiak „tenger­fenékporszívót” terveztek: szívó­baggert, amely a tengerfenék fan­tasztikusan gazdag mangántele­peit ki tudná aknázni. Egészen bizonyos, hogy az Alu­minaut és társai egész sor, eddig megfejthetetlen kérdésre adnak majd választ. Ligeti György helyre? — TMK-iakatos voltam a kö­töttárugyárban, aztán mikor ta­valy januárban megindult a víz­szolgáltatás, jelentkeztem itt. Fe­Szivarzsebrádió Csak azért szivarzsebrádió, mert manapság általában az emberek nem hordanak mellényt, de be­szélhetnénk golyóstoll-rádióról is, amit az emberek úgynevezett klipsszel szoktak a zsebhez erősí­teni. „csúcstörpe” természetesen tran­zisztorokkal működik. Megalkotó­ja — egy német rádióamatőr — még jobban miniatürizálni akarja. Ennek az a feltétele, hogy az ipar az eddiginél is kisebb tranziszto­rokat gyártson. Nincs itt ünnepnap meg hét­köznap. Egyformán telik az idő. Tizenkét órai szolgálat után Vo­lent József átadja a munkát vál­tótársának, majd az a harmadik­nak, s aztán újra ő következik. A város házaiban a csapokból pedig közben folyik a víz. örü­lünk neki, hiszen csak akkor vesszük észre, hogy mennyire hi­ányzik, ha nincs. Ilyen ritkán esik meg, s ezért gondoljunk azokra, akiknek ezt részben kö­szönhetjük, — az emberekre, akik itt dolgoznak. Medveczky László Repülő vonat Jean Bertin, francia mérnök megtervezte „az űrkorszak vona- tát”, amely 1400 kilométeres se­bességgel, légpárnán halad, s pá­rosítja egymással a vasút és a re­pülőgép előnyeit. A „repülő vona­tot” másképpen „szárny nélküli fogoly repülőgépnek” is nevezik. Néhány méter magasságban, be­tonsínen siklik, formája szárny nélküli repülőgép. A tervező sze­rint fő előnye, hogy összeköti az egymástól 500 kilométernyire fek­vő városokat. Nagy sebessége mel. lett teljesen biztonságos, alépít­ménye olcsóbb, mint a közönséges vasúté; sebessége ellenére képes arra, hogy befusson a nagyváro­sok szívébe. Mielőtt egyáltalán mélytengeri bányászatra lehetne gondolni, előbb „leltározni” kell; mindmáig az embernek ugyanis alig van akár fogalma is arról, hogy mit lehet a mélytengerben látni, talál­ni vagy átélni. Dr. Piccard „Trieste”-jénék szenzációs mélytengeri expedíció­ját, amely a Mariana-árokban csaknem 12 000 méterre szállt le, most gyors ütemben sok más kö­veti majd. Egyike az első jármű­veknek az „Aluminaut”, amely néhány hónap múlva, de még mindenesetre ebben az évben in­dul első útjára. A név elárulja a jármű anyagát és célját: alumíni­um borítású hajó, de csak igein messziről emlékeztet az ismert tengeralattjárók alakjára.. A szóban lévő „csúcstörpe” ké­szülék 15x16x63 milliméter mé­retű, tehát kisebb, mint egy férfi kisujja. A készülékhez még egy fülbe dugható hallgató csatlakozik, így együttesen is kisebb az egész felszerelés, mint a nagyothallók számára való ismert hallásjavitó készülék. A csúcstörpét egyelőre csak egy barkácsoló rádióamatőr készítette el. Kipróbálásakor kiderült, hogy az adóállomás 20 kilométeres kör­zetében antenna nélkül is jól vehe_ tő vele, míg beépített ferrit-anten- nával 100 kilométeres körzetben hallható az adó. A készülék kis mérete miatt még a legkisebb forgókondenzátor sem volt beleépíthető, így csak egyet­lenegy adó vételére alkalmas. A „Elkopik Donald E. Gault, a Nasa mérnö­ke kijelentette: a meteoritok na­ponta kisebb-nagyobb részecské­ket hasítanak le a Holdból; ezek közül több a Földre hull. Gault szerint a sarkvidéki hóban és a jégmezőn sok Holdból származó részecskét lehetne találni, s na­ponta mintegy tíz tonnányi szóró­dik szét az űrben. Ennek körülbe­lül 0,5 százaléka közvetlenül a Földre kerül; 10—15 százaléka „holdhomok-felhőt” képez a Föld körül és 85—90 százaléka a Nap körül kering. A tudósok három olyan anyagot “ a Hold találtak, amelyről feltehető, hogy a Holdról származik: a kozmikus port, a kőszerű meteoritokat és a Földön sok helyütt található üveg. szerű kavicsot. Új megfigyelések a Marsról A szovjet tudósok befejezték azok­nak a csillagászati megfigyeléseknek a feldolgozását, amelyeket ez év tava­szán, a Mars oppozíciója idején vé­geztek. A krími obszervatórium új adatai Az Aluminaut nem ér majd mindenütt a tengerfenékre. „Csak” 5000 méter mélységre ter­vezték, bár elég erős ahhoz, hogy kb. 6000 méterre merüljön. De ezzel mozgási szabadsága nem korlátozott, mert a tengerfenék 50 százaléka az 5000 méteres ha­tár fölött fekszik. Az Aluminaut legénysége — amint egy szakember mondotta — Dr. Syney Schwarz amerikai kutató az ürhajópilóták táplálkozási prob­lémáinak vizsgálata közben rendkí­vül egyszerű lehetőségre bukkant. El­képzelése lés kísérletei szerint az űr­hajó bizonyos kevéssé fontos részeit ehető anyagból lehetne előállítani. Liszt, keményítő, tej, banánpor és ku­koricadara keverékét kilenc percig űrhajó hidraulikus nyomás alatt izzította, müanyagszerű masszát nyerve, amiből az űrhajó közfalait, ellenőrző gombjait és hasonló alkatrészeit lehetne előál­lítani. Ha szorul a kapca, az űrhajó személyzete szükség szerint egyes da­rabokat letörhetne ezekből az alkat­részekből és pár órás vízben történő áztatás után fogyaszthatná. k azt bizonyítják, hogy a széndioxid­koncentráció a Marson csak ötödak- kora, mint régebben vélték. A színkép­kutatások alapot adnak annak felté­telezésére, hogy a bolygó fényes felü­letei vashidroxidból (barna vaskő) áll­nak. A Mars sarki sapkáinak infravörös fényben készült színképfelvételei azt bizonyítják, hogy a sarki sapkák meg­fagyott vízből, vagyis hóból, dérből vagy jeges felhőből állnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom