Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-11 / 213. szám

KH53. szeptember 11. 3 Szerda Szűkén mért söradagok — Eljárás a csaló üzletvezetők ellen Újabb csalásokat leplezett le a Minőségvizsgáló Intézet A Békéscsabai Minőségvizsgáló Intézet, a Békés megyei Vendég­látó Vállalat ellenőrével és az Ál. lami Kereskedelmi Felügyelőség­gel közösen, széles körű ellenőrző vizsgálatot fejezett be a napokban. A megyeszékhelyen és a megyé­ben számos sört árusító üzlet­ben vizsgálták meg a kimért sör- adagok mennyiségét, s több csaló — térfogatcsonkító — üzletvezető ellen indítottak eljárást. Békéscsabán a Bartók Béla úti 13-os számú italboltban a meg­vizsgált egy pohár sör 300 milli­liter helyett mindössze 245 mil­liliter volt. A korsó sör 500 mil­liliter helyett csupán 360 milli­liter. Ilyen nagymérvű térfogat­csonkítást még több csabai üzlet­ben tapasztaltak. A vendéglátó vállalat Ezerjó kisvendéglőjében, a Szarvasi úton a pohár sör 255, ugyancsak ennek a vállalatnak a 17-es számú kisvendéglőjében, a Sallai úton, a korsó sör 400 milli­liter volt. De még ezeknél is sú­lyosabb térfogatcsorikítást követ­tek el a gyomai Viharsarok Tsz békéscsabai halászcsárdájában, ahol a pohár sört mindössze 240 milliliternek találták az ellen, őrök Ezenkívül a Kossuth téri étteremben a megvizsgált két pohár sör közül az egyiket 265, a másikat 245 milliliternek talál­ták. A Csaba étteremben 255, a 12-es számú piactéri italárusító bódénál a 200 milliliter pikoló söradag helyett 170 milliliter került a pohárba. Hasonlóan elszomorító tapasz­talatokat eredményeztek a vidéki italboltoknál végzett vizsgálatok is. Orosházán például a Vásár téri büfénél két pohár sör közül az egyiknél 250, a másiknál 240, a gyopárosi 116-os számú kisven­déglőben pedig 240 millilitert szolgáltak ki. Ugyancsak Gyopá­roson, o 101-es számú büfében az előbbihez hasonló térfogatcsonkí­tást követtek el és jellemző pél­daként érdemes megemlíteni, hogy a büfé dolgozói ismerték az ellen, őröket — mégis kevesebb sört mértek. Nem sokkal voltaic job­bak a tapasztalatok Kardoskúton és Csanádapácán sem. A Kardos­kúti Földművesszövetkezet 1312-es számú italboltjában a pohár sör a 255 millilitert, a Csanádapácai Földművesszövetkezeti Étterem­ben pedig a 260 millilitert is alig érte el. A fogyasztókat be­csapó sörárusítókat felelősségre vonták. Ahol a megengedett 10 milliliternél nagyobb térfogat, csonkítást tapasztaltak, eljárást indítottak az üzlet dolgozói ellen. —W— Megkezdődött a pamutipari nyersanyagkonferencia A textiliparban a pamutipar abszolút elsősége elvitathatatlan. Éppen ezért az érdeklődés mind­inkább az iparág nyersanyagellá­tása felé fordul. Ez indította a Textilipari Műszaki és Tudomá­nyos Egyesületet nemzetközi pa­mutipari rí y er s anyag konferenc i a megrendezésére. A konferencia kedden kezdődött meg Budapes­ten, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének székházában. A négy napig tartó konferencián 27 előadás és korreferátum hangzik el, amelyek felölelik a pamutipa­ri nyersanyagok felhasználásának tudományos és gyakorlati tapasz­talatait A tanácskozást Vég László, a pamutnyomóipari vállalat vezér- igazgatója, a tudományos egyesü­let elnöke nyitotta meg. Az előadók között számos is­mert külföldi szakember szerepel. (MTI) Dél-Magyarország „legfényesebb” városa lesz Békéscsaba Megkezdték a belváros közvilágításának korszerűsítését — A posta is segíthet a DÜV-nak Az év első felében számos bé­késcsabai utcában hozta rendbe a közvilágítást a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat. Szep­tember első napjaiban a vállalat dolgozói hozzákezdtek a belváros közvilágításának korszerűsítésé­hez is. A villanyszerelési mun­kákról és a közvilágítással kap­csolatos legújabb tervekről Várá­éi elvtárstól, a vállalat főmérnö­kétől érdeklődtünk. (Tudósítónktól) Az endrődi Dózsa Termelőszö­vetkezet már évek óta igen jó eredményeket ér el a nagyüzemi paradicsomte rmesz léssel. Az idén különösen.-bő a termés, sok a dol­guk vele a tsz tagjainak. A hathoddas táblán csak 15 asz- szony és lány dolgozik. Igyekez­nek a szedéssel, mert mint mond­ják, a gyakori esőzés árt a termés­nek. Azt pedig senki sem akarja, hogy a bő termés veszítsen az ér­tékéből, hiszen a termelőszövetke­zet eleget akar tenni szállítási szerződésben vállalt kötelezettsé­gének. Az endrődi Dózsa Termelő, szövetkezetből ugyanis a Nagykő­rösi Konzervgyárba szállítják a paradicsomot, s az idén 1200 má­zsa átadását vállalták. — Bőven termett az idén — mondja Nagy Imréné, majd teli kosarából egy szépen pirosló pa­radicsomot nyújt a vendég felé. — A lányom is segít most a sza­badsága ideje alatt. Ö ugyanis a martfűi cipőgyárban dolgozik, de szívesen hazajönne, ha kapna munkát a helyi cipész ktsz-ben. Ha itthon lenne, többet tudna nekünk segíteni, hogy szaporodjon a mun. kaegység. Szabó Lászlónét a paradicsom „szépítőjének” nevezik társai, ö — A munkatervünknek megfe­lelően elkezdődtek a Bocskai és a Fürst Sándor utcában a higany­gőzlámpák helyeinek kitűzési munkái. Ezeken az útvonalakon helyezik majd el a Népköztársa­ság útról leszerelt 39 higanygőz­lámpát. Ugyancsak hozzáfogtak a Bartók Béla út, valamint a Bocs­kai utca közvilágítási hálózatá­nak fejlesztéséhez — mondotta Váradi elvtárs. — Az előbbi át­válogatja ugyanis a paradicsomot, s ugyancsak vigyáz arra, hogy hi­bás vagy egészségtelen gyümölcs ne kerüljön a ládába. Hanyecz Elekné kilencatgú munkacsa­patában naponta 300—350 'ki_ logramm paradicsomot szüretel­nek a legügyesebbek. Szorgalom­ban nincs hiány. S meg is van az eredménye, mert egy nap megke­resnek másfél munkaegységet is. Az élvonalban dolgozik Dinya Mátyásné és Takács Margit, de nem hoznak szégyent vezetőjükre Szulyó Piroska munkacsapatának tagjai sem, akik ugyancsak itt dol­goznak. Ezek a fiatalok valameny. nyien KISZ-tagok, s beneveztek a KISZ ifjúsági munkaversenyé­be is. Zrakk Olga, Balázs Katalin és Vári Piroska mutat példát a kiszesek között. Dobi János vonalon kétsoros „keresztfeszíté- ses” fénycsősort helyeznek majd el. A lámpák felszerelésével egy- időben munkák folynak a sze­kunderhálózaton is, mivel a régi hálózatot kábelekbe helyezik. — Úgy tudjuk, ez a munka akadályozza a közvilágítás fej­lesztését. Miért végzik egyidő- ben? — Akadályozásról szó sincs. Munkánkat egyedül csak az aka­dályozza, hogy például a Bartók Béla úton a posta nem siet eltá­volítani a régi telefonhálózatot, amely helyére a villamosvezeté­kek kerülnének. Megállapodás szerint ugyan december 31-ig kö­telesek hozzáfogni a régi hálózat lebontásához, de addig — ha nem segítenek — a villanyszerelők nem tudnak haladni munkájuk­kal. Ez a helyzet a Kun Béla ut­cán kívül, a Munkácsy, Kinizsi és Beloiannisz utcában is. — Ha a posta segít, van-e rá remény, hogy az év végéig a belváros fő vonalain minde­nütt kigyúlnak az újonnan el­helyezett lámpák, illetve fénycsövek? — Ezt máris biztosra vehetjük. És nyugodtan kijelenthetem, ha­marosan elmondhatjuk, hogy Bé­késcsaba Dél-Magyarország „leg­fényesebb” városa, ahol néhány utca kivételével minden főútvo­nalon „fényalagutak”, korszerű lámpasorok szórják majd a fényt. —VVe— Kései kamillavirág ^kik a Biharugrai Halgazda­ság Csík tavánál járnak, ta­lán egy kissé meglepődnek, amint széttekintenek. Hiszen, amit lát­nak, ilyenkor ősszel szokatlan. A lecsapolt tavat, amerre a szem ellát, fehér kamillavirág borítja. Amikor hallottam erről Makra gedi, hogy tapossák a kis bokro kát. Ez a vetés szebb, mint a: előző, 20 mázsát várnak holdan ként. Mivel nem tudják tárolni szárítani, nincs megfelelő és ele gendő helyiség, a békéscsabai é a szeghalmi szárítóba száliítjái el. Paradicsomszíiretelők az endrődi Dózsa Tsz-ben Dógi Lajos fanár lesz Hat—nyolc maszatos kis ci­gánygyerek fog körül bennün­ket, mikor a mezőberényi „Pá­rizs” cigánynegyedben Dógi La­jos után érdeklődünk. A kicsiny, fehér házban, ahova bevezetnek, csak szüleit találjuk. Lajos, a község néhány hónap óta ösz­töndíjas diákja nincs itthon — Csongrádban tölti katonai szol­gálati idejét. Félhomályos, alacsony szobá­ban ülünk le. A bútorok, az ab­laküvegek tisztán csillognak. A váratlan vendégektől zavarba- jött háznép — az idős Dógi má­ma és a még nála is idősebbnek látszó apa — perceikig szóhoz sem jutnak. Nem értik, hogyan, miért lett fiukból egyszerre „hí­res” ember, akiről újságírók ér­deklődnek. Előbb a marna kezd beszélni, s miközben sorra mu­tatja be Lajos fiának nővéreit és a szomszédból előkerülő kis. unokákat, megismerkedünk az egész család életével. — Lajost, akit a községi tanács juttatott ösztöndíjjal a Szegedi Pedagógiai Főiskolára, négy test­vérével együtt rendkívül nehéz körülmények közt neveltük fel... — meséli. Szemei nedvesen csil­lognak. Mosolyog is, szomorko- dik is, arcán egyszerre futnak át a jó és a rossz emlékek ár­nyai, amikor régi életükre em­lékezik. Egész kényért nagyon ritkán láttak az asztalukon az­előtt... Az idősebb Dógi Lajos alig másfél évtizede még éppen olyan lenézett cigány volt, mint a többi, akik „Párizst” benépe­sítették. — És Lajos... mintha még most is látnám a rongyos, pisz­kos kis cigánypurdék közt fut- kározni... és... és... sírni, amikor először tagadtuk meg tőle az is- kolábajárást... Nem tehettünk mást... akkoriban jobb lett vol­na, ha dolgozik... Könnyíthetett volna életünkön... Most már biz­tosan jobb lesz neki és... raj­tunk is segíthet majd... — Né­hány pillanatra elakad a mama mesélő hangja. A sokat nyomor­góit cigányasszony szinte meg- gömyed ültében, nehezen per­geti az emlékeket. Az apa sem siet folytatni szavait... félrehú­zódik az ajtó mellé, fáradtan bámul maga elé. A kisunokák fényképet kerítenek elő, s mu­tatják a mosolygós, csinos fia­talember arcképét, Lajosét. — Katonaruhában még job­ban néz ki... két csillagja is van... — csillan fel az apa szeme a képet nézve. Látszik, büszke fi­ára. Furcsálkodva meséli a ma­gafajta egyszerű emberek szá­mára szokatlan dolgot, hogy fia mindig szeretett tanulni és egy tanára ötször is eljött hozzájuk, mikor elvégezte a nyolcadik osztályt. Kérlelte, biztatta őket... engedjék fiukat tovább tanulni. — Tízszer... százszor is meg­gondoltuk, míg ráálltunk, hogy a fiú gimnáziumot végezzen — folytatja a mama. — Nagyon keveset kaphatott itthonról... Igaz, a férjem keres a tsz-ben, ahol dolgozik meg el-eljár mu­zsikálni a községben a lakodal­makra, ha hívják, mint régen, de... — Néhány percig ismét hallgatnak. Kézről kézre jár a szülői háztól távol lévő fiú ké­pe, aki talán ezekben a percek­ben az őrhelyén áll, s a jövőjé­re, a főiskolára gondol. Arra, hogy matematika, fizika, test­nevelő szakos tanár lesz — szü­lőföldjén... a lassan megváltozó „Párizs”-ban született gyerme­kek között. — Minden vágya, hogy a ci­gányokat... a magunkfajta em­bereket taníthassa — mondja ki hangosan is Dógi mama. To­vább nem futja melegséggel telt hangjának ereje, csak mosolyog ölbe ejtett kézzel, tekintetével és beszélgetést hallgató Irér.ike lá­nyát keresi... és nézi, nézi hosz- szasan a fiatalasszony karján pi­henő piciny unokáját... Amikor elbúcsúzunk, az egész család kísér bennünket az utcá­ra. Szorongatják a kezünket, a Dógi mama még egyszer meg­ismétli: „...Tanár lesz Lajos... Egész „Párizs” várja... Szükség van rá az iskolában!” YVegroszta Sándor Viktor bácsitól, a község közis­mert gyógynövényesétől, kissé hi­tetlenkedve fogadtam. S most a valóság bizonyít. Járjuk a megre­pedezett talajú tavat, figyeljük a virágzó vagy épp kibújni készülő kamiillatöveket. Egy-egy területen — az egész 109 hold — oly dúsan borulnak össze a tövek eltakarva a földet, mint puha pázsit. Szinte sajnálunk rálépni. Távolabb fel­tűnik egy-egy fölt, itt még csak most kezd kibújni. Ez a rész kis­sé dombosabb rész, hamarabb megszáradt a föld, s az elvetett mag később kelt ki. —Jó kis eső kellene rá, mind­járt jobban fejlődne — szól kísé­rőm, aztán elmondja hotgyan szü­letett meg a terv. — Régi vágyam volt ez — kez­di. — Még a tavasszal kértem a halgazdaságot, hogy próbaként vessenek kamillát az amúgy is pihenő tavon. A mezőn már úgy­is kevés nő, az országnak viszont nagy szüksége van erre a belföl­dön és külföldön nagyon keresett cikkre. Kozma Lajos, a gazdaság igazgatója örömmel fogadta a kezdeményezést. Az első 24 hol­don 340 mázsa nyers kamillát gyűjtöttek össze. Aztán, amint lecsapolták a tó vizét, rögtön megkezdték itt is a vetést. Gyomtalanítani is szoktak. Távolabb hárman szedik a gyo­mot, Szokaj Piroska, Molnár Éva és Guszti, Viktor bácsi középső fia, aki szintén gyógynövényesnek készül. Makrai bácsi közben megállít agy embert, aki a tavon vág ke­resztül. Félti a növényt, nem en­Két héten belül hozzákezdenek az aratáshoz és míg le nem fagy, addig mindig tart ez, hisz a bim­bók sem egyszerre érnek be. Ügy tervezik, hogy jövőre 300—400 holdon vetnek kamillát. jYJakra Viktor még egyszer vé­gignéz kis virágú birodal­mán, mélyet lélegzik a tavaszt visszavarázsoló jellegzetes kamil- laillatból. S talán már látja is maga előtt a serényen dolgozó lá­nyokat, asszonyokat, akik szedik, aratják a kései kamillavirágot. Marik Mária Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz Központi iroda: Petőfi u. 4. Telefon: 20—77 és 21—87. Alant felsorolt részlegeink a lakos­ság részére mindennemű új és javítási munkát vállalnak. Részlegek: hűtőgép, nikkelező, gép­lakatos, II. Petőfi utca 4. Autó és motorkerékpár jav. II. Almos u. 2. Telefon: 13—17. Autókarosszéria jav. II. Lázár u. 32. Telefon: 27—71. Bádogos, II. Kinizsi utca 6. Tele­fon: 12—66. Háztartásigépjavító és villanyszerelő, II. Tanácsköztársa­ság út 15. Telefon: 26—88. Lakatos­részleg: Szemere u. 1/1. Telefon: 14—67. Mérlegjav. Jókai u. 40. Bizalommal keresse fel részlegeinket! 517 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom