Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-29 / 229. szám
IMS. raeptember 29. 5 Vasárnap Egy üzem, ahol nincs minden rendben 3 év — 3 képben Lapunkban hírt adtunk már a Békéscsabai Kötöttárugyár rekonstrukciójáról. A csaknem 25 millió forintos bővítési programban üzemrészek bővítése, átalakítása, valamint a géppark részleges és folyamatos kicserélése egyaránt helyet kap. Csupán az építési beruházás körülbelül tizenegymillió forint. Tavaly a két, egyenként kétemeletes épülettömb között, a Tanácsköztársaság útjára néző fronton egy földszintes, többnyire raktárnak használt, ócska épület éktelenkedétt. Ez nemcsak korszerűtlensége miatt lett lebontásra ítélve, de azért is, mert .aránytalanul nagy területet vett el a gyár amúgy is szűkös portájából. A lebontott épület helyén új, háromszintes konfekcióüzem épül, amely mintegy 2000 négyzetméter hasznos alapterületet biztosít majd. A Tanácsköztársaság útjáról jól látható az építkezés. Karcsú vasbetonoszlopok, zsalu, és állványerdő nyúlik a magasba, s máris érzékelteti, hogy egy csupa-ablak, egészséges üzemrész épül itt, amely 300 új munkásnak — elsősorban nődolgozóknak nyújt majd kereseti lehetőséget. Az új konfekcióüzemet jórészt importból származó, vadonatúj gépekkel szerelik fel. A kötöttárugyáriak máris büszkék arra, hogy jövőre már ilyen lesz a gyár utcai frontja, amely külsőségeiben, esztétikailag is díszére válik majd a főútvonalnak. A meglévő épületeket is bővítik, korszerűsítik, s így az impozáns épületkolosszus megyénk kötszövőipari büszkesége lesz. Kazár Mátyás Fotó: Papp József Rövidesen megkezdik a pácolt libamell készítését az orosházi BARNEVALmál Az elmúlt hetekben háromszor látogattuk meg a hajtómű és felvonógyár békéscsabai gyáregységét Jelzések érkeztek: az üzemben nincs minden rendben, érdemes széjjelnézni. Az első látogatásunk éjszakai órákra esett Csak a portás, az ügyeletes és a munkásgárda fogadott Meg nagy összevisszaság, rendetlenség. És sok indulatos ki- fakadas, zúgolódás, panasz, vélemény. A második látogatás alkalmával napfényben vizsgálgattuk az árnyakat, s beszélgettünk el hosz- szasan a pártszervezet, az üzemi bizottság titkárával, az ideiglenes üzemrendésszel és a munkavédelmi felelőssel. A harmadik vizit után a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársával és a városi pártbizottság iparügyi előadójával együtt ültünk le több órás eszmecserére az üzem műszaki és mozgalmi vezetőivel. E három látogatás tanulságait igyekszünk most csokorba kötni. flz üzem „arculata“ A jelenlegi helyzet jó megértéséhez annyit feltétlenül tudni .kell, hogy miképpen alakult az üzem arculata. Ezen a telepen (a Kazinczy utcában) 1950-ben rendezkedett be a gépjavító vállalat 1956-ben felszámolták a gépjavítást és új néven: vasipari vállalatként működött tovább. 1962- ben a Magyar Felvonógyár — a párt ipartelepítési határozatának hatására — úgy döntött, hogy Békéscsabára csoportosítja át gépeinek, üzemrészéinek egy részét, majd egészét. A csabai felvonógyár tavaly megkezdte a lifttartozékok készítését (rossz, régi, Pestről kapott gépekkel küszködve), az idén pedig a sztatikus festékszóró-berendezések gyártását. Az idei év júniusában az ipari átszervezés folytán a gyárból gyáregység lett, a hajtómű és felvonógyár igazgatása alá került, de úgy, hogy pénzügyileg a hajtómű, műszakilag pedig a felvonógyár igazgatja még ma is. E kettős átszervezés és felemás irányítás rengeteg problémát hozott magával. A legérzékenyebben az érintette a békéscsabaiakat, hogy a Magyar Felvonógyár tavaly beígért másfél millió forintos beruházási összegéből csak 380 ezer forintot láttak, a többit „elvitte” a második átszervezés, az iparági összevonás. Ügy eltűnt, mint a kámfor. Azazhogy nem tűnt el, csak biztosan más célra használták fel Budapesten. „Munkanélküliség“ és hajrá Amíg az üzenj tanácsi irányítás alatt dolgozott, rengeteg gondot okozott az anyaghiány. (Ma sincs minden rendben!) Gyakran előfordult, hogy „kapun belüli munA Békéscsabai Textilfeldolgozó Ktsz orosházi részlegénél a termelésben — a tervhez képest — a harmadik negyedév első két hónapjában jelentős lemaradás következett be. Ennek oka az, hogy a dolgozók túlnyomó többsége júniusban és júliusban vette ki az évi szabadságát. Szeptemberben azonban már ismét teljes erővel folytatták a munkát és elhatározták; hogy pótolják a lemaradást. kanélküliség” vagy ennek az ellenkezője: nagy hajrá volt. A mű- szálú vezetők és a dolgozók nagy része más munkahely, nagyobb kereset után kacsingatott az áldatlan helyzet miatt. A gyár vezetői, hogy a szakembereket és a jó munkásokat megtartsák, elnézték a kisebb-nagyobb vétkeket. Ennek az lett a következménye, hogy lazulni kezdett a munkafegyelem. Ha kisebb lopások történtek, nem vonták erélyesen felelősségre a tetteseket, ha valaki ittasan ment be dolgozni, legfeljebb szép szóval hazatanácsolták. Az ilyen „apróságok” elszaporodtak. A vezetők hibát vétettek, amikor túlságosan kiengedték a gyeplőt kezükből, s nem voltak következetesek, amikor elmarasztalásra volt szükség. A felvonógyár letelepedésének megkezdése után szinte semmit sem változott a helyzet. Az idén továbbra is laza fegyelem uralkodott, engedékeny volt a vezetőség, maradt a rendetlenség a telep udvarán. laza munkafegyelem Első látogatásunkkor átnéztük az ügyeletesek ellenőrzési naplóját. Vétségek és fegyelemsértések tucatját jegyezhettük fel. A dolgozók egy része munkaidő alatt olykor tv-t nézett, motort javított, csellengett. Előfordult, hogy anyaghiány miatt haza kellett küldeni az embereket. Másodszorra jegyzőkönyveket lapozgattunk át a munkavédelmi hiányosságokról, a társadalmi tulajdon megkurtításáról. (Az új csarnok építése idején tárva-nyitva volt a kapu, boldog-boldogtalan belopakodhatott.) Az üzemi szemléket rendszeresen megtartották az elmúlt hónapokban, de valamennyinek kevés foganatja volt. Harmadik találkozásunkkor — amikor alaposan szétnéztünk ismét az üzemben — már nagyobb rendet találtunk. Tudták, hogy megyünk. Lám, kiderült, hogy nem szükségszerű — ha még oly szűk is az udvar — a nagy ösz- szevisszaság. Nem kellett lemezdombocskákon átmászkálni, sínrakásokon átevickélni. Azok, akik szétszórtak mindent, erélyes szó után, egy kis segítséggel rendet tudtak teremteni a körülményeknek megfelelően. Hol marad az Intő szó ? A sínműhely kivert ablakszemeit persze nem lehetett ilyen gyorsan pótolni. Megszámoltuk: 37' ablakszemet törtek ki vigyázatlanságból vagy szándékosan a dolgozók; hogy több levegőt kapjanak. Ventillátor nincs. Beszélgetésünk alkalmával Nagy elvtárs, a gyáregység igazgatója elmondta, hogy a fűtési idényre ezeket az üvegeket pótolják. Ez rendjén is van, ám ez pénzbe kerül, az állam pénzébe, amit meg Ezt fegyelmezettebb munkával, a munkaidő jobb kihasználásával már nagyrészt sikerült is elérniük. Időközben egy úi varrás-el tiszti tó gépet is kaptak, amelynek teljesítménye 50 százalékkal nagyobb, mint a régié. A jelenlegi munkatempó elegendő arra, hogy eredményesen ’ zárják a harmadik negyedévet, illetve adósság nélkül kezdhessék a negyediket. lehetne spórolni, ha ventillátort szerelnének fel és megértetnék a dolgozókkal, hogy az „ablakszemekért kidobott pénz” bizony nem emeli a keresetüket... A nevelő, felvilágosító munkára apellálunk, amikor ezt mondjuk, amit eléggé elhanyagoltak a dolgozók között. Ha többet törődnének, foglalkoznának az emberekkel — főleg a kommunisták, a 47 tagú pártszervezet tagjai — akkor nem fordulna elő annyi visszásság, há- aiyavetiség, amennyi előfordul. Őszintébben — bátrabban A munkások azt mondják: ros-zak a szociális körülmények, aránytalanok a bérek, nem érzik igazán magukat áz üzem gazdáinak. Igazat mondanak, de nem mindig veszik figyelembe azt, hogy ezért nemcsak a vállalat vezetősége a felelős. Leginkább az, de a budapesti 3-as számú gyáregység és az iparigazgatóság js vétkes. A vezetőknél viszont az a baj, hogy túl sokszor varrják át a felelősséget a budapestiek nyakába. Nem mondják meg mindig nyíltan, szemtől szembe — üzemgyűlésen vagy máskor — a dolgozóknak, hogy ezért mi vagyunk a felelősek, azért pedig a budapesti gyár vezetői, ezen mi tudunk segíteni, ha összefog a munkáskollektíva, azon pedig csak az iparági vezetés. Nincs meg a kellő összhang, a kellő következetesség a vezetők és a dolgozók között. A tiszta légkör megteremtése elengedhetetlen feltétele a további munkának. A vezetőség legyen nyílt, őszinte, ne „cirógassa”, hitegesse a dolgozókat, a dolgozók, a kommunisták viszont ne engedjék, hogy ellaposodjon az üzemi demokrácia. I gondok megoldhatók Az új átszervezés, összevonás bonyodalmas dolog, sok utózöngé- je van, de nem adhat alapot arra, hogy lassuljon a budapesti gyár letelepitésé. Az volt az érzésünk a vizsgálódás és a beszélgetések után, hogy a budapestiek kezdeti igyekezete megcsappant. Nem adnak megfelelő gépeket, csak hosszas könyörgésre, körülményesen adják a beruházási összegeket és a termelési terveket, akadozik az anyagszállítás, nehezen rendezik a pesti és a csabai gyár dolgozóinak munkabérkülönbségéből adódó problémákat, szóval nem minden úgy történik még, ahogy történnie kellene. Ezeken a gondokon lehet segíteni. Elsősorban a hajtómű és felvonógyár új igazgatója: Takács Ferenc elvtárs és a gyár párt- bizottsága hivatott arra, hogy rendet teremtsen a budapesti és békéscsabai üzem kapcsolatában. Az egészségtelen viszonynak köszönhető a csabai üzem fejlődésének lassúsága, számos problémája. Az új gyárvezetőség és a párt- bizottság már ígéretet tett a gondok elbszlatására. A békéscsabai üzem fontos termelőmunkát végez, többé-kevés- bé eleget tud tenni a követelményeknek. De még eredményesebben tudna dolgozni, ha feladata magaslatára lépne a műszaki és mozgalmi vezetősége, ha megszilárdulna a munkafegyelem, javulnának a szociális körülmények, S ha a vezetők és dolgozók kapcsolatát több bizalom hatná át. Pallag Róbert Újdonság gyártására készül az orosházi BARNEVÁL. Külföldi cégek rendelései alapján megkezdik a füstölt-pácolt libamell gyártását. Az ilyen formában készült árut ízléses műbél-csomagolásba teszik. Az országban kizárólag az orosházi üzem készíti ezt az étel- kiilönlegés séget. Ugyanitt dolgozzák majd fel a Budafokról átszerelt gépek segítségével a libaháj at, közkedvelt libazsírra. A háziasszonyok örömére szolgáljon, hogy szintén a napokban kezdik meg a libahús csomagolását, amely konyhakész állapotban kerül forgalomba. A harmadik negyedév végéig pótolják a lemaradást
