Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-24 / 224. szám

1963. szeptember 24. 2 Redd NEGEREK AZ ©RELISZK ALATT ges elvi alapokon álló szerveze­tekről van szó — ez a szervezett­ség mégis az Egyesült Államok egyik döntő jelentőségű — politi­kai-társadalmi erejévé teszi az USA 18 milliós néger közösségét. A második társadalmi jellegze­tesség, hogy — most először a fe­hér közvélemény hangadó és jó­zan rétegei is belesodródtak a né­gerek egyenjogúsításáért vívott küzdelembe. Ez tükröződik az amerikai sajtó legnagyobb és leg­tekintélyesebb orgánumainak ál­lásfoglalásából, amelyek kényte­lenek a tények előtt meghajolni és állást foglalni a néger egyen­jogúsítás mellett. Meglátszott ez magában a menetben is, ahol sok ezer fehér tüntetett együtt a néger többséggel. De meglátszott abban a gesztusban is, hogy Ken­nedy elnök üdvözölte a felvonuló­kat — vagy akár abban, hogy né­hány tucat szenátor végül is ki­merészkedett a Capitol lépcsőfel- járatának tetejére, hogy kénysze­redett mosollyal köszöntse a me­netet. Ilymódon a két jellegzetesség körül voltaképpen egy szé­les és szervezett koalíció bontako­zott ki, amelynek társadalmi alap­ját a négerek harcát vezető szer­vezetek és a szakszervezetek együttműködése alkotja. (A me­netben a szociális és bérkövetelé­seket hangoztató táblákat együtt vitték a néger egyenjogúságot kö­vetelő feliratokkal.) E koalíciókban a néger közös­ség érett politikai vezetőket ter­melt ki. Mindenekelőtt a nagy menet főszervezőjét, a szakszerve­zetek soraiból kiemelkedett Ran- dolphot, Martin Luther King-et és Wilkinst, a színes bőrűek jogaiért küzdő egyesület (NAACP) ügyvezető titkárát kell meg­említeni. ök hárman — ha nem is szerepelnek az ame­rikaiak „hivatalos politika” pro- tokollnévsorán —, voltaképpen „nemzeti méretű” amerikai poli­tikusok, akik szervezett tömegtá­mogatással a hátuk mögött, ma­gas szintű politikai érettséggel képviselik népük ügyét. Martin Luther King ma az Egyesült Ál­lamok legnagyobb politikai szó-' noka is, és a tömeg előtt mondott beszéde egész Washingtont meg­rendítette: „a forrongás forgószele addig fogja rázni e nemzet alap­jait, míg végül felkel az igazság sugárzó napja”. ÍVJ agától értetődik, hogy egy ilyen méretű tömegmozga­lom politikai árnyalatokat is hor­doz magában. Az amerikai nége­rek felszabadításukért vívott har­cában hosszú évtizedek óta két főirányzat különböztethető meg. Az egyiknek az „őse” a XIX. szá­zad második felében tevékenyke­dett Frederic Douglass volt: ez a határozott és szervezett tömegak­ciók híve. A másik, megalkuvó irányzat, a „fokozatosság” az ún. „gradualizmus” megalapítója pe­dig Douglass politikai ellenpólusa, Booker T. Washington. A politi­kai és társadalmi küzdelmek so­rán e két irányzat bonyolult köl­csönhatásban állott egymással. Ezt a kölcsönhatást a legmaga­sabb szinten a közelmúltban el- húnyt Du Bois professzor testesí­tette meg, aki az amerikai néger nép szabadságharcának követke­zetesen forradalmár szellemű ve­zetője és a harc taktikájának dol­gozója volt. Randolph, King, Wil­kins és a néger egyenjogúsításáért vívott harc mai vezetői nem én­nek fel Du Bois forradalmi követ­kezettességéhez — de saját beval­lásuk szerint az ő szellemi tanít­ványainak tartják magukat. A mozgalom ilyenformán a forra­dalmi lendület és a „gradualiz­mus” sajátos összefonódását tük­rözi. „A gyakorlati harc érettségi foka azonban ma már olyan, hogy ebben a küzdelemben a tömeg- mozgalom mindinkább elsodorja a megalkuvó, késleltető tényezőket, és sorra tűzi napirendre az egyen­jogúság követeléseit. Ilymódon Amerika 18 millió négere e harc­ban nemcsak az elnyomott néger- ség egyenjogúságának zászlaját hordozza. A küzdelem szükségszerűen visszahat az amerikai belpolitiká­ra is. Sokoldalú és bonyolult mó­don befolyásolja a szenátus cso­portjainak politikai magatartását, és előrehaladása sokszor teremt majd új, következményeiben még fel sem mérhető helyzeteket az Egyesült Államok politikai életé­ben. —g—e— 1963. szeptember 24., kedd. Tintoretto , — 445 évvel ezelőtt, lSlS-bgn született Tintoretto (Jacopo Robusti) olasz festő, a velencei barokk kiemelkedő mestere. Ki­tűnnek roppant képzelő erővel, a tömegek elrendezésének nagy­szerű készségével megalkotott, legtöbbször festői td) keretében ábrázolt bibliai kompozíciói (Kánai mennyegző — 1561). Világi müvei közül nyugodt, póznélküli portréi és a híres Zsuzsánna a fürdőben című ké­pe emelkedik ki — 380 évvel ezelőtt, 1583-ban e napon született Albrecht Wallenstein, a harmincéves háború egyik kiemelkedő hadvezé­re. Győzelmet aratott a dánok és protestáns német fejedelmek felett. 1632-ben Lützennél vereséget szenvedett, ezért a császár a csehországi Eger várában meggyilkoltatta. Alakját az iroda­lomban Schiller dráma-triológiája őrizte meg. * — 150 évvel ezelőtt, 1813. szeptember 24-én halt meg André Grétry francia zeneszerző. A francia forradalomban gyújtó erejű dalokat és operákat szerzett Ö a megteremtője a francia vígoperánaik. (Kékszakállú — 1789, Teli Vilmos — 1791.) • — 85 évvel ezelőtt, 1878-ban e napon született Charles Ra- muz svájci regényíró. Műveiben hazája parasztjai életét és a természettel vívott nehéz küzdelmüket ábrázolta (Üldözött vad, Rémület a hegyek között). Érdekes találmányok és felfedezések. — 230 évvel ezelőtt, 1733-ban alkotta meg Petrus Van Muschenbroek holland feltaláló kísérleti, a kiáramló gázok­kal meghajtott gőzkocsiját * — 225 évvel ezelőtt, 1738-ban alkalmazták először az öntött vasúti síneket az egyik bánya teherszállító kocsijai alá. Hruscsov üdvözlete az új csehszlovák miniszterein ökhöz ^Jßßndenki tett, ^mikor a Washington-emlék- mű égbenyúló obeliszkje alatt 210 ezer ember vonult fel az Egyesült Államok fővárosában a négerek teljes polgári jogegyenlő­ségét követelve — ez a menet fordulópont közeledését jelezte nemcsak az amerikai négerség, hanem az egész Egyesült Államok társadalmi történetében is. A külsőségek, amelyekkel a hi­vatalos Washington körül akarta venni ezt a nagyszabású menetet — még a régi politika rendkívül erős nyomását tükrözték. Több tucat szenátor azt tanácsolta iro­dája női alkalmazottainak, hogy „maradjanak otthon és lakatolják be az ajtót”. Harminc szenátor lezárta irodáját és „elmenekült” a városból. A Capitolt, a szenátus épületét olyan rendőrkészültség vétte körül, amelyről a Newsweek kommentátora gúnyosan azt irta: „elég erős lett volna ahhoz, hogy akár De Gaulle tábornokot is megvédje”. Washington közelében a knai táborokban csapatok álltak riadókészültségben, hogy szükség esetén megerősítsék az utcákon cirkáló rendőrosztagokat. A bel­ügyminisztérium hivatalosan fel­hívta Washington polgárait, hogy a felvonulás ideje alatt kerüljék el a belvárost. A külsőségek „másik oldala” már felfedte az Egyesült Álla­mokban egyre szélesebb hullámo­kat verő mozgalom két fontos társadalmi jellegzetességét. A felvonulás olyan impozáns fe­gyelemben zajlott le, amilyet — a New York Times beismerése szerint „semmilyen más közösség nem tudott volna végrehajtani”. A Newsweek ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a szenátorok óvatos­ságra intett nőalkalmazottai na­gyobb biztonságban lettek volna a felvonuló tömeg közepén, mint a szenátor dolgozószobájában.” ilyen vonatkozásban a felvo­nulás ismét igazolta azt, amit Du Bois professzor, Paul Robeson, Martin Luther King és az amerikai négerek szabadság- harcának más vezetői különböző formában esztendők óta hangoz­tatnak: hogy tudniillik a négerség ma az Egyesült Államok legszoro­sabban és legátfogóbban meg­szervezett közössége. Alapvető oka ennek a hosszú üldöztetés, amely a négereket a legkülönbö­zőbb társadalmi és vallási alapon megszervezett egységekbe tömörí­tetté. A 18 millió amerikai néger politikai és társadalmi ütőképes­ségét ez a szervezettség megsok­szorozta. Noha persze nem egysé­New York Gromiko szovjet külügyminisz­ter vasárnap a Szovjetunió állan­dó ENSZ-küldöttségének székhá­zéban fogadást adott a közgyűlés őszi ülésszakán résztvevő szocia­lista küldöttségek vezetőinek tisz­teletére. A villásreggelin részt vett: V. David csehszlovák, Basev bolgár, Manescu román, Péter János ma­gyar, Dugerszuren mongol kül­ügyminiszter, Winiewicz lengyel külügyminiszterhelyettes, Lechu- ga, a Kubai Köztársaság ENSZ- képviselője, Palamarcsuk ukrán és Kiszeljov belorussz külügymi­niszter. A baráti és szívélyes légkörben lezajlott villásreggelin a megje­-hírek lent küldöttek kicserélték néze­teiket a közgyűlés munkájáról. * A Pravda New York-i tudósí­tója cikkben foglalkozik az ENSZ- közgyűlés 18. ülésszakával. A mostani ülésszak első napjá­tól kezdve a szó szoros értelmé­ben nem akadt olyan szónok, aki ne ecsetelte volna, hogy a moszk­vai szerződés milyen óriási hatást gyakorol az emberek gondolko­dásvilágára és a nemzetközi poli­tikai légkörre. A cikk foglalkozik Kennedy beszédével is. Az amerikai elnök felszólalása a közgyűlés ülésén — hangoztatja — egészét tekintve összhangban van azoknak az érté­kelésével, akik szerint a moszkvai megállapodás jó alapot teremtett a nemzetközi feszültség csökken­téséhez. (MTI) 8. Egy szállodai alkalmazott diszkréten közölte Susanna! a bárban, hogy mi történt Sammy- val. Néhány pillanatig tartott, amíg megértette a történteket, részben azért, mert nem tételez­te fel, hogy udvarlója sikkasz­tó, részben azért, mert annyira ittas volt, hogy csak nehezen „kapcsolt”. Akkor megpillantotta a bár­ban Sammy szerencsetündérét, a hálóinges lányt, aki a játék­asztalhoz csábította Sammyt. Odatántorodott hozzá, nekiron­tott, mint egy bősz tigris és hosz_ szú, hegyes körmével végigszán. tott az arcán. — Ez a bestia az oka minden­nek — sikoltozta hisztérikusan. Az ilyen jelenet nem ritka­ság Las Vegasban. * Kész csoda, hogy Las Vegas­ban még nem állítottak szobrot Bugsy Siegel főgengsztemek, a bérgyilkos részvénytársaság egy­kori igazgatójának. Ugyanis — mint már elöljáróban említet- • • A Dollárorgia címmel, a noviszádi Magyar Szóban megjelent riportso­rozat nyomán. (Dér Ferenc) Prága Jozef Lénárdt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új minisz­terelnöke tisztségre történt kine­vezése alkalmából az alábbi táv­iratot kapta Hruscsov szovjet kor­mányfőtől: Meggyőződésem, hogy felelős­ségteljes tisztségében végzendő tűk — ez a város neki köszönhe­ti fejlődését, neki köszönheti, hogy 8000 lakosú kisvárosból né­hány évtized alatt az Amerikai Egyesült Államok szórakoztató nagyiparának világhírű és egy­ben világszerte hírhedt, évente sok millió dollárt forgalmazó és jövedelmező központja lett. Bugsy Siegel fedezte fel Las Vegast, az ő agyában született meg az a terv, hogy a városkát a szórakoztató nagyipar központjá­vá kell tenni. Valóságos meg­szállottja volt a tervnek és .még gengsztertársaival is szembe­szállt, csakhogy megvalósíthas­sa. Terve — Las Vegas léte bizo­nyítja — a vártnál jobban sike­rült, ám gengsztertársai rájöt­tek, hogy a hatalom és a pénz birtokában Bugsy Siegel meg akarja szakítani kapcsolatát a gengszter-szindikátussal. Szövet­keztek ellene. A gengszter nagy. tanács tagjai tisztában voltak az­zal, hogy Bugsy Siegelt csak egy módon lehet félreállítani: meg kell gyilkolni. Egyelőre még nem akartak ilyeh határozatot hozni. Ugyan­is Bugsy is a gengszter-szindiká­tus vezetőségéhez tartozott és a munkája előmozdítja majd az or­szágaink népei között fennálló megbonthatatlan barátság és ered­ményes együttműködés további fejlődését, a szocialista tábor va­lamennyi országának egységét, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért, a világ békéjéért folytatott harcot. (MTI) gengszterek eddig még egyetlen vezető társukat sem ítélték ha­lálra. Ilyen nagy horderejű ügy­ben csak egyetlenegy ember ha. tározhatott, éspedig Lucky Lu­ciano, az amerikai alvilág koro­názatlan királya. Csakhogy ő ak­koriban már Olaszországban volt és soha többé nem -térhetett vissza az Egyesült Államokba. Röviddel a második világhá­ború kitörése előtt ugyanis egy amerikai esküdtbíróság ötven- évi börtönre ítélte. Amikor az Egyesült Államok háborúba lé­pett, az amerikai vezérkar egyik képviselője felkereste a gengsz- terfőnököit a Sing-Sing fegyház- ban és kikérte véleményét a szicíliai partraszállásról. Luciano ugyanis Szicíliából származott, nagyon jól ismerte az ottani helyzetet, sok barátja és híve volt Szicíliában és nagy befolyá­sa volt az ottani maffiára. Szívessége viszonzásául Luci­ano 1946-ban kegyelmet kapott, vagyis törölték büntetését, de kiutasították. Olaszországba to- loncolták és az olasz kormány megtiltotta neki, hogy bármikor is elhagyja az ország területét Ez volt a helyzet, amikor Lu­ciano Olaszországban kézhez kapta az amerikai gengszter­szindikátus vezetőinek meghívá­sát. Megkérték, ha csak lehet, utazzon el Kubába, Havannába és vegyen részt a gengszter-fő­nökök tanácskozásán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom