Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-20 / 221. szám
1M3. szeptember 20. 5 Péntek A „Gyulai Nyár Üj és dicsérendő kezdeményezés volt a kiépülő fürdőváros profiljaként meghirdetni a „Gyulai Nyár” gondolatát. Ügyes és színes kis füzet sokféle zenei és sportese. ményt ígért a nyári program keretében a gyulaiaknak és az itt üdülőknek. Ha nem is valósult meg hiánytalanul minden, ha nem is volt a program arányosan elosztva; augusztusra nem jutott kiemelkedő zenei esemény, — általában pozitívnak tekinthetjük a „Gyulai Nyár” zenei mérlegét. A többféle megyei szintű zenei találkozó mellett az Erkel-hang- verseny a Várszínpadról és a balettest emelhetők ki emlékezetes sikereikkel. Ma is sokat emlegetik az első jazzfesztivál két hangversenyét éppen úgy, mint a népi zenekarok, parádéját, amely egyúttal a legnagyobb közönségsikert is jelentette. Tény, hogy a „Gyulai Nyár” sikeres zenei eseményeivel felsorakozott — ha ma még szerény keretek között — az ország különböző városaiban hagyományosan évről évre megrendezésre kerülő programok mellé. Éppen ezért felvetődik a kérdés: megtaláltuk-e és kialakítottuk-e azt a sajátos profilt a „Gyulai Nyár” ze. nei és kulturális programja tekintetében, amiért majd a közönség megbecsüli, számon tartja és nagyobb létszámmal látogatja a jövőben? Éppen a Szegedi Ünnepi ” zenei mérlege Játékok problémája vetette fel annak szükségét, hogy minden ilyen tájjelegű rendezvény olyat nyújtson, amit a közönség az év többi évszakaiban az állandó színházban és kulturális intézményekben nem kap meg ilyen sajátos előadásban. A helyi adottság, a helyi szín és jelleg kell, hogy érvényesüljön minden ilyen tájrendezvényben, ami csak ott és abban a környezetben látható és élvezhető az adott időpontban. Bár a gyulai Erkel Ferenc Járási Művelődési Ház gárdája nívós és önfeláldozó munkát végzett a „Gyulai Nyár” zenei és kulturális rendezvényeinek lebonyolításánál, sajátos gyulai jelleget és tartalmat még nem sikerült kialakítaniuk. Nem lenne teljes a számvetés, ha nem szólnánk a közönségről is. Érdekes statisztikát készített a rendezőség arról, hogy a gyulai hí. vatalok, üzemek és vállalatok dolgozói hogyan látogatták ezeket a rendezvényeket. Sajnos, számos nagy létszámú hivatal, üzem és vállalat volt olyan, ahonnan alig egy-két érdeklődő tartotta érdemesnek látogatni a „Gyulai Nyár” rendezvényeit. Ezen viszont a közönségszervezés módszereinek megjavításával lehet és kell segíteni, ugyanakkor úgy is, hogy a jövő év „Gyulai Nyár” programja még vonzóbb, még . érdeklődést keltőbb legyen. Dr. M. Gy. Magyar orvosok külföldi kongresszusokon Szeptember második felében és októberben számos magyar orvos vesz részt jelentős orvostudományi tanácskozásokon. Rómában a nemzetközi tbc- és tüdőgyógyász kongresszuson dr. Weiszfeiler Gyula akadémiai levelező tag, dr. Böszörményi Miklós, az országos Korányi TBC Intézet igazgató-főorvosa, dr. Schnitzler József Kossuth-díjas debreceni professzor vesz majd részt. Októberben, a Várna melletti Aranyhomok-parton ül össze a szocialista országok szérumokkal és oltóanyagokkal foglalkozó intézeteinek kongresszusa, .amelyen többek között jelen lesz dr. Ráüss Károly Kossuth-díjas, a Pécsi Orvostudományi Egyetem mikrobiológiai intézetének igazgatója. Moszkvában október 7 és 12 között szülész-nőgyógyász kongresz- szus lesz, amelyre dr. Zoltán Imre, a Budapesti 2. számú Nőgyógyászati . Klinika igazgatója, dr. Szontágh Ferenc szegedi profesz- szor és dr. Győri György, az Orvos Továbbképző Intézet szülészeti és nőgyógyászati tanszékének vezetője utazik. Október második felében pszichiátriai és neurológiai kongresszust rendeznek Drezdában. Ide előreláthatólag dr. Juhász Pál debreceni és dr. Nyíró Gyula budapesti ideggyógyász professzor utazik el. (MTI) kot a Tropicana játékteremben, ahol cigarettával kínálom a vendégeket. Nagyon izgatott vodt és a zsebe tele volt pénzzel. Folyton csak nyert. — Még ez sem bizonyítja, hogy gyilkolt. — De honnan volt pénze, hogy játszani kezdjen. Még sohasem hallottam, hogy Las Vegasban bárki is pénzt adott volna egy leégett játékosnak. George Levine már két órával később a rendőrség foglya volt. Mindjárt beismerte a gyilkosságot. Csak azt sajnálta, hogy nem tudta teljesen kipróbálni csalhatatlan rendszerét. A Las Vegas-i esküdtbíróság hat hónappal később tárgyalta az ügyet. Minden nagy napilap elküldte tudósítóját a tárgyalásra. A nőegyesületek akkoriban újra széles körű hajszát indítottak Las Vegas, a nevadai bűnfészek ellen és a gyilkossági per hatékony fegyver volt a kezükben. A tárgyalás második napján Gregory Levine kérte a bíróságot, hogy nyilvánítsa beszámít- hatatlannak. Azt hiszem — mondotta — eléggé meggyőzőén bebizonyítottam, hogy nem vagyok épelméjű, nem vagyok beszámítható. Váratlanul 50 ezer dollárt örököltem és ahelyett, hogy a pénzt okosan befektettem volna, Las Vegasba mentem, hogy a játékasztaloknál gyarapítsam és szaporítsam. Ilyesmit csak gyengeelméjű, őrült tehet... Ebben a pillanatban felugrott az államügyész. — Tiltakozom az ilyen beállítás ellen. Nem lehet azt állítani, hogy csak őrültek és hülyék jönnek Las Vegasba. Ezután felsorolta több kaszinó és játékterem nevét, ahol állítólag többen mái- mesés összegeket nyertek. Az államügyész így fejezte be: — Éppen a napokban hallottam a Riviera szálloda játéktermének igazgatójától, hogy egy bizonyos Baller nevű ember csaknem százezer dollárt vitt magával, amikor Las Vegasból elutazott. Ekkor a hallgatóság soraiban megszólalt egy mély férfihang: — Jól ismerem azt az alakot. Igaz, hogy majdnem százezer dollárt vitt magával, de az is igaz, hogy egy héttel előbb kétszázezerrel jött ide. A teremben olyan harsány nevetés támadt, hogy a bíróság kénytelen volt a tárgyalást félbeszakítani és negyedórás szünetet elrendelni. Két nappal később tizenöt évi íegyházat sóztak Gregory Levine nyakába. (Folytatjuk) ELEKI TANULSÁGOK Nyisztor György igazgató és Tegyei Tibor színházi szervező megbeszélését zavartam meg a minap az eleki művelődési otthonban. Mondtam, hogy folytassák csak nyugodtan, úgyis szerfelett érdekel az, amiről beszélnek, mert ha jól tudom, Eleken az elmúlt színházi évadban nem játszott a Jókai Színház. Az új közönségszervező megjelenése mindenesetre változást ígér, és a színház, valamint a művelődési otthon közötti problémák lezárását, valamiféle „tiszta lapot” a továbbiakban. Nem csalódtam: erről volt szó. Jobban mondva az- elmúlt időszakról nem volt szó, azt csak hármónk beszélgetése hozta fel újból, kgsőbb. Látszott, hogy Nyisztor elvtárs nem szívesen beszél arról, ami volt, inkább nagyobb kedvvel sorolná azt, ami lesz. De, hogy többet ne legyen az, ami volt, mégis beszéltünk róla. — Megmondom őszintén, nem mindenben értettem egyet azzal a szervezési módszerrel, ahogyan az akkori szervező dolgozott. Nem helyes az, ha kimondja a színház: ha ennyi meg ennyi bérletes lesz, akkor Eleken is lesz előadás, ha nem, akkor viszont nem lesz. Tegyei Tibor, az új szervező gyorsan megnyugtatta az igazgatót, hogy ilyesmiről szó sem lehet ezután. — Mert mi volt a helyzet? — folytatta az igazgató. — Mégiscsak mi tudjuk azt, hogy itt a községben mit lehet elérni. Azt, hqgy hány bérletest tudunk szervezni, de olyanokat, akik valóban eljönnek minden előadásra. Erőszakolni nem lehet, mert az hamarosan visszaüt, és nemhogy híveket szerzünk a színházi előadásoknak, hanem fordítva. Egyszóval: az adott körülményekkel Épül a filmlaboratórium Budapesten, a Budakeszi úton építik fel a magyar filmlaboratóriumot. Évek óta dolgoznak már ezen a munkahelyein, s az idén megkezdték a több mint 100 millió forintos beruházás első létesítményeinek átadását. Most adták át a legnagyobb egységnek, a központi épületnek utolsó részlegét, a B-jelű épületszárnyat. A fekete-fehér és a szines film negatív, jainak előkészítését, kidolgozását és sokszorosítását végző laboratóriumoknak, valamint az irodáknak ad helyet ez a majdnem 5000 négy. zetméteres alapterületű központi épület. Az elkészített filmek megtekintésére 80 személyes házi vetítőt is építettek, a nagy épület egyik szárnyát pedig kísérleti laboratóriummá rendezik be. (MTI) Megyénkben jegyzett kötvénnyel nyerték az egyik 100 ezer forintos főnyereményt? A nemrégiben lezajlott I., V., VI. Békekölcsön húzása után megkezdődött a nyeremények kifizetése. Az első három nap alatt az OTP békéscsabai fiókjában 180 ezer forintot fizettek ki a nyerteseknek. A nyeremények közül két Békekölcsön kötvény 10—10 ezer forintot nyert. Hírek terjedtek el ar_ ról is, hogy az egyik Békekölcsön, kötvény-húzás 100 ezer forintos fő. nyereménye is a megyénkben található, de a szerencsés nyertes eddig még nem jelentkezett. A hír alapjául az szolgál, hogy a 100 ezer forintot nyert kötvény számához közelálló számú kötvények vannak békéscsabaiak tulajdonában. számolni kell, még ilyen, aránylag kisebb horderejű kérdésben is. A realitásokat nélkülöző tervezés — és szervezés is — megtanulhattuk, hogy hová vezet. A nagy akciót követi a visszaesés, a reakció, és kezdhetjük még alacsonyabb szintről, mint ahonnan elindultunk. Ez így tökéletesen igaz. De nézzük csak konkrétan, miről is volt szó? — Kétszázötven bérletes megszerzéséhez kötötte a színház szervezőirodája azt, hogy lesz-e nálunk tájelőadás-sorozat vagy nem? A legnagyobb erőfeszítéssel sem érhettük el a 250-et, 180 bérletesünk volt. Színháztermünk 300 személyes, tehát darabonkénti jegyárusítással, és a 180 bérletessel együtt többé-kevésbé telt házat tudtunk volna produkálni. Ezt azonban kevésnek tartották, és Eleken emiatt nem is volt színházi előadás. Az új évad műsorterve tetszésre talált a községben, ezt többfelé elmondták. A művelődési otthonnak kitűnő kapcsolatai vannak, a termelőszövetkezetnél például nemcsak Borgye György elnökkel, hanem külön-külön majdnem minden brigádvezetővel állancF „összeköttetése” van a i^ultur- háznak, mondhatnánk ez amolyan eleki „forró drót”: ha valami jó program van kilátásban, az igazgató és munkatársainak üzenete máris szétfut az egész községben, az egész határban. A színházi bérleteket már szervezik. „Kétszáz meglesz” — ígéri az igazgató, és a szervező megnyugodva rögzíti feljegyzési tömbjébe ezt a számot. — Az első előadás október végén vagy' november elejéin lesz — mondja —, addig azonban még találkozunk, és egy-két napig segítek a szervezésben is.., Ami volt, arról már szó sem esik. Most már mindketten azon töprengenek, hogy ami lesz, az jó legyen, és a Békés megyei Jókai Színházat nagyon is kedvelő eleki közönség ezúttal se csalódjon, hanem még jobban megszeresse a művelődésnek ezt a kelle- | mes, szórakoztató formáját. Az ezzel foglalkozó emberek közös, egymást megértő munkája nélkül azonban mindez lehetetlen. Az eleki példa ló bizonyítéka ennek. Sass Ervin Segítség! Itt vannak a lányok!... Emlékezés a kedves csillebérci nagytáborra inden vendég elmegy egyszer... és, hogy a háziak tetszésével távozik-e, ez igazán csak tőle függ. Kedves vendég búcsúzik tőlünk, a nyár. Mikor tavasz végén megérkezett és ránk villantotta meleg mosolyát, elérzékenyült.ünk, hiszen oly régóta vártuk. Akkor kezdett el igazán dobogni a szivünk, mikor ajándékokkal teli táskáját kibontotta. És nem is reménykedtünk hiába, mert nekünk, gyerekeknek egy külön cso- ínagot hozott, „vakáció” felírással. Amint remegő ujjaink alatt szétnyílt; napfény, víz kacagás, rengeteg boldogság ömlött ki belőle!... A Nyár meg csak állt, állt, meleg fényű szemét elöntötte örömünk láttán a könny... Azontúl mindig velünk volt. És most, —amikor üres táskával búcsúzni készül, szólni sem tudunk. Ö meg csak mosolyog, az ö örök szép mosolyával. Keze előre mutat. Mi arra nézünk és a nyirkos ködben kirajzolódik előttünk az ősz erőteljes, szigorú alakja. Mire visszafordulunk, a Nyár helyén már csak halk emlékek zizegnek, miket idővel elfúj a feledés szele. De ha leírjuk őket, amíg élünk, megmaradnak. — Számháború! — üvöltötte a hangszóró. Fiúk a lányok ellen! A hadiállapot már az éjjel érvényben lesz, persze számok nélkül, de azért mindenki készüljön fel, mert lehetnek meglepetések. Csillebérc 1600 úttörője egyszerre hegyezte a fülét. Mi, Békés megyeiek a Szabadság áltáborban voltunk, egy har: mincszemélyes sátorban. Szerencsém volt, az éjszakai kettőzött őrségbe nem osztottak be. Nagyon zilált körülmények között aludtunk el. Ez annyit jelentett, hogy az egyébként kitűnően alvó társaság takarodó után még órákig ijesztgette egymást és saját őreink lépteinek koppanását is az ellenségre ruháztuk. Mackóban, s párnám alatt zseblámpával, álmodtam különféle torzonborz rablóbandáról. Lidérces álmomból nagyméretű hangzavarra s arra ébredtem, hogy ég a villany. Éjfél körül lehetett. Ijedten néztem körül. Ügy vettem észre, mintha kevesebben lennénk, mint lefekvéskor? Kintről pedig szűnni nem akaró lábdobogás hallattszott. Nagy nehezen aztán kibogoztam az előzményeket. Amikor végre mindenki elaludt, a fiúk, katonák vezetésével bejöttek hátulról, az öltözősátor felől. Zseblámpával az arcunkba világítottak, s aki felébredt, annak azt mondták; — gyerünk őrségváltásra! — Az illető áldozat azonban olyan álmos volt, hogy csak kint, a friss levegőn jött rá, hogy az ő váltása jóval később lesz. Ám hiába, mert bt fogott szájjal nem lehet kiabálni. Végre elmúlt a veszély, s akik tetették az alvást, megkönnyebbülten ültek fel ágyukban. Valaki a villanykapcsolóhoz ugrott... Miközben ágyamon ülve elmélkedtem az események alakulásán, egyszerre a fejem mellett felemelkedik a ponyva, s ott áll az ellenség teljes életnagyságban, zseblámpával a kezében. Azt hiszem, ritkán voltam ilyen fürge életemben. Forró pillanatok azonban csak az öltözősátorban voltak, ahová a fiúk benyomultak, de rövid harc után kiszorítottuk őket. Aztán újra helyreállt a rend, de csak rövid ideig. A vezetőink gondoskodtak arról, hogy rosszakat ne álmodjunk, mert fél óra múlva ismét riadó volt; megyünk megtámadni a fiúkat! Na! Még- csak ez hiányzott nekünk. Dideregve topogtunk a sátor előtt. Láncba fejlődve osontunk a hatalmas fák közt, hogy gondoskodjunk a házibuli befejezéséről, ötünket lekapcsoltak őrnek. A harci lárma csak 10 perc múlva kezdődött. — Segítség! Itt vannak a lányok! — kiabálták a fiúk, ami engem nagyon meglepett, mert a férfinemet bátrabbnak képzeltem. Aztán a lányok tervszerűen visszavonultak, a fiúk tervszerűen előrenyomultak, mi öten meg tervszerűen fogságba estünk. Hajnali hatkor kiváltottak bennünket, hogy visszavonuljunk a sátorba fél órát aludni, mert friss erővel kell ébredni az utolsó tábori napra. Huszár Gabriella békéscsabai úttörő
