Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-15 / 217. szám
KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ~ # EÖTVÖS JÓZSEF Születésének 150. évfordulójára „Márványszobor helyébe, ha fennmarad nevem, eszméim győzedelm'e legyen emlékjelem . . (Eötvös: Végrendelet.) VAN ABBAN VALAMI Eötvös nevének csak kez- elgondolkoztató, jelképes és döbetüit írhatja művei alá. értékmérő, hogy a 150 év- Szalay Lászlónak, barátjável ezelőtt született Eötvös József költői hitvallását a magyar irodalom legkitűnőbb alkotóinak megnyilatkozásaival együtt szoktuk emlegetni. Amikor 1846-ban nak ezt írja erről: Anyám csak attól fél, hogy nagy, becses, vitézlő, nagyságos, rrvéltóságos nevem Bajza úr recenziói által nagyon ki- sebbíttetne. Pedig munkás. legjelentősebb regényének, sága már fiatalon az igé,,A falu jegyzőjé ’-nek megjelenése után az öncélú irodalom hirdetői' Petőfi mellett Eötvös költészetében is támadták az „irányköltészetet” (ma korszerűségnek is lehetne nevezni), Eötvös a következőket írta Én is szeretném című költeményében: „Kit nem hevít korának lérze menye, Szakítsa ketté lantja húrjait!’ nyes, társadalmi előjogoknak valóban nem hódoló Bajza József bírálatát is kiállja. Korai regénye. „A karthausi” még egyaránt tartalmaz romantikus és realista vonásokat is. De az érzelmes történet komoly társadalmi mondanivalót takar már. Franciaországból hazatérve bekapcsolódik a liberális nemesség politikai küzdelmedbe. Az országgyűMilyen kor. milyen érze- lésen a centralisták csoportményei ihlették a reformkor egyik legrokonszenvesebb írói egyéniségét? A magyar történelem együk legszebb időszakára esik a fiatal Eötvös irodalmi munkásságának kibontakozása, hiszen részese a reformkor szabadságharcot előkészítő mozgalmainak, s tevékeny politikusa is az első független magyar kormánynak. De megéli az önkényuralom sötétségét is, s a kiegyezés kilátástalan- 6ága teszi végképp megha- sonlott emberré. Nagy élményanyag ez a kor az író számára. 1813. szeptember 13-án, jának vezető politikusa lesz. Központosításért harcol, mert észreveszi a nemesi vármegye korrupiságát. Centralista elvei irodalmi síkon is jelentkeznek. Ezeknek az élveknek szolgálatára írja meg a magyar irodalomtörténet első nagy kritikai realista regényét, „A falu jegyzőjét”. Szembeállítja benne egy elképzelt típusvármegyének népnyúzó urait a néppel együtt érző polgári értelmiséggel, s az utóbbiak mellett foglal állást. De árrá is rámutat, hogy a parasztság betyárrá ziillesztéséért az uralkodó osztály a felelős, s a nemesi torzsalkodások igazi vesztese a nép. így előzi meg Mikszáth és Móricz kritikai realizmusát. Ez a felfogás teszi mind radikálisabbá az egyébként li. berális politikus Eötvös irodalmi munkásságát. Ebből adódik, hogy regényt ír Dózsa parasztfelkeléséről 1847-ben. (Magyarország 1514-ben.) Elgondolkoztató a téma is meg a dátum is. A bárói származású Eötvös József a parasztforradalom példájával figyelmezteti kora tá is ad aim át egy évvel a forradalom előtt arra, hogy jogot kell adni a népnek. És ebben a kérdésben közeljut Petőfi, Ady, Juhász Gyula költői felfogásához. A FORRADALOM győzelme után az első független magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Sokat tesz a népoktatás általánossá tétele érdekében, a magyar történelemben először ő veti fel a kötelező, általános népoktatás és népművelés megvalósításán.k szükségességét. Azt a problémát tehát, melyet maradéktalanul a mi korunk valósít meg. Felemeli szavát a nacionalizmus és antiszemitizmus ellen egy olyan korban, amikor már előrevetette árnyékát, hogy az ezen a területen elkövetett hibák fogják majd okozni a szabadságharc későbbi bukásának egyik okát. De társadalmi konvencióitól esik részben tud megszabadulni, a szabadságharc válságos időszakéban lemond miniszteri tisztségéről. Nem ő az egyedüli, aki a szabadságharc bukása után mély művészi és emberi válságba kerül. Hiszen irodalmi munkásságának termékeny talaját vesztette el, s bár mint politikus a kiegyezés idején is igyekszik megvalósítani haladó elképzeléseit, a sikertelenségeik egyre inkább befelé fordítják. Elzárkózott emberként csak fiának, a későbbi nagy fizikus Eötvös Cserhát /ózsef: ÁGAK ÉS RÓZSÁK Százak arcán pirkad a nyugtalanság, bent a színpad árnyai hajnalodnak, nemsokára gördül a függöny, aztán napba tekintünk. Iskolások lépnek a színre, lázas készülődés közben a széksorokból sürgető taps támad; a zord, a vén is hallja: a valóság. Végre kezdik! Ez ma a megvalósult álom; ez. hogy ennyien itt rajongunk: pendiilö húr porszeme száll, a forró nagy tavaszokról zeng a kórus, zeng ez a rózsafánál szebb együttes: föl-föl. a szárnyalásban törhetetlen ágak a kisfiúk, mert lányok a rózsák. Lorándnak nevelésében találja meg életének igazi értelmét. 1871. február 2-án Ercsiben halt meg. Gyulai Pál ezt mondta róla: Egy csapás következtében semmit sem örökölt atyjától, csak előjogait, melyek ellen egész életén át küzdött. Szerényen lépett a világba, s a munkában keresett új birtok- és jogcímet. A finom modoron kívül semmi sem mutatta benne az arisztokratát. Polgár volt élvezeteiben, szokás- és életmódjában. Se hivatala, se tolla nem gazdagította meg. Nem kereste a világ örömeit. íróbarátai társaságában művelte lelkét, s midőn a fényes szülői ház viszonyai megrendültek, szakítva múltjával, a nép közé állt, hogy kizáróan mint író és publicista szolgálja hazáját SZÜLETÉSÉNEK 150 éves távlatából mi csak any. nyit tehetünk még hozzá: Nem ő, az önkényuralom kora szakította ketté lantjának húrjait. De a hálás utókor komoly, szép, felelősségteljes harmóniát hall még ma is belőlük. Takács László, a TIT irodalmi szakosztályának tagja Bárány Tamás: Kivert A ház lakói egy reggel " harsány kutyaugatásra ébredtek. Szokatlan volt ez, megfoghatatlan. A házban senki sem tartott kutyát, valami kóbor ebtől kellett hát tartani, amely még este bevette magát a házba, s most a zárt kapuk arisztokrata családból szü- 1 előtt vesztett szabadságáért letett. Apja az 1831-es pa- j vonít. Ám mégse kóbor eb rasztmegmozdulás, az úgynevezett ,,kolera! azadáa” egyik vér belőj tója, anyai ágon bárói család sarja. Nagy utat kell tehát megtennie, hogy elszakadjon osztálya, családja konvencióitól. A. változni nem akaró magyar főnemesség hagyományos életmódjából először egy egész életén át végigvonuló filawtropiz- mus emeli ki, amely mind tudatosabbá válik egyéniségében. Nevelője Pru- zsinszky József, aki a Martinovics-mozgalomban . vállalt szerep miatt börtönbüntetést szenvedett, mogorva ember. Eötvös Ignác állítólag azért fogadta fia mellé, hogy általa ábrándítsa ki a forradalmi eszmékből. Első irodalmi élményeit Franciaországban a ; romantikától kapja. Victor Hugó hatása azonban nem az öncélú érzelgősség megszólaltatására vonatkozik. Egyik legismertebb korai versének, „A rában gyepmester volt. va- megfagyott gyermeknek” I la hol Vecsés környékén, már nemesi lelkiismeret- | ^ hír délutánra a szomvolt, délelőtt 'kiderült minden. Gyorsan körüljárt a hír a házban, hogy Kerekes Domokosé, a nyugalmazott pénzügyigazgatósági irodaigazgatóé a kutya, tegnap este hozta magával szokásos délutáni sétájáról. Hogy a 'hír nem koholmány, bárki meggyőződhetett róla: a kutya egész délelőtt kint napozott a folyosón, új gazdája ajtaja előtt. Az egész ház csodájára járt. Nagy,- borzas szőrű, sárga kutya volt. Nyakörv és lánc nélkül hevert az ajtó előtt, s a homlokába hulló gubancok alól fényes fekete szemével békésen bámult visz- sza a bámészkodókra. Találgatták, milyenfajta, de nem tudtak megegyezni. Az eb korcs lehetett, még Po- jánovics, a házmester sem tudta volna előszámlálni megtévedt szüleit, . pedig Fojánovics igazán értett f hozzá, hiszen fiatalabb kofurdalásból eredő társadalszédos házakban is mi mondanivalója van. És | elterjedt. Nem Is csoda: a ez a családi hagyományok- í dolog eseménynek Számítói való elszakadást jelen- j tott, Kerekes Domokost ti. Vígjátékok írásával is próbálkozik. A család félti mindenki ismerte a környéken, három éve költözött tekintélyét az irodalmi | ide, amikor nyugalomba vo- próbálkozásoktól. A fiatal | nult. Azóta naponta láthatkutya ták, amint délelőtt elsiet hazulról, kosárral a karján bevásárolni, s délután, amint elballag, kényelmes léptekkel, elefántcsont fejű botjára támaszkodva, sétálni. Eleinte csodálkoztak, hogy férfi léiére maga foglalkozik háztartásával, maga főz, de aztán megszokták. Tudomásul vettek, hogy Kerekes Domokos akkora agglegény, aki még cselédet sem tűr meg a házában. Megszokták, hogy magános és zárkózott, a boltosokkal nem szeret tréfálkozni, s nem ismerkedik senkivel a házban. Nem haragudtak rá, elfogadták olyannak, amilyen. Végre is — ez volt a ház általános véleménye róla —, mindenki úgy rendezi be életét, ahogyan neki teszik. A házbeli jőlér- tesültek ugyan suttogtak róla, hogy Kerekes valamikor nős volt, s hogy felesége elhagyta — de miről nem suttognak a házbeli jólér- tesültek? A környék lassanként hozzászokott az új látványhoz: Kerekeshez és a kutyához. Az irodaigazgató délelőttönként továbbra is egyedül végezte a bevásárlásait. s amíg odavolt, a kutya hűségesen őrizte a házat. Délután aztán jött a közös séta. Kerekes fürge léptekkel szaladt le a három emelet — máskor oly hosszúnak tűnő— megszámlálhatatlan lépcsőfokán s alig várta már, hogy az utcán legyen. A kutya persze fürgébb volt nála. s mire ő leért, az már ott várta farkcsóválva a kapu előtt. Elindultak. Rendszerint nagy’. csapat gyerek követte őket Szólor.gatták a kutyát, labdát dobtak feléje, játszani hívták. Kerekes azonban nem engedte el maga mellől. Inkább a gyerekeket hívta közelebb. S Ilyenkor aztán megtörtént, ami eddig még soha: az öreg űr szóba elegyedett a gyerekekkel s néha még barátságosan el is beszélgetett velük. Mikor ennek is híre ment, berek eddig — úgy tapasztalta — kedvetlenek, kelletlenek voltak vele szemben; most azonban barátságos, mosolygós arcok tekingettek rá mindenünnen. Nem törődött vele, hogyan történt mindez, csak elfogadta. Lassan kezdett felmelegedni a környezete iránt, s az is iránta. Élet — gondolta néha. S szeretettel nézte a sárga kutyát, amely a házban nem tudtak hová lenni a csodálkozástól. Megváltozott az öreg Kerekes — mondogatták. — Megváltoztatta a kutyája. |^áég maga az irodaigazgató is észrevette, hogy valahogyan más lett a világ körülötte. Az emálmos, nagy fejét olyan határtalan bizalommal tudta az ölébe ejteni. Minden rendben lett volna, ha a kutya kicsit több s szigorúbb nevelést kap annak idején. Hanem ezt előző gazdái elmulasztották, s Kerekes most úgy érezte, neki kötelessége pótolni a hiányokat. Az első hetekben nagy fáradsággal sikerült rászoktatni a szobatisztaságra. Az eredménynek nagyon örült. A kutya rendkívül tanulékonynak bizonyult, csak kicsit csökönyös volt. Majd leszoktatlak róla, ne félj! — fenyegette meg gyöngéden — várj csak! A kutya várt. Mert azért engedelmes kutya volt. A szobatisztasági dresz** szúra után talán két hónap is eltelt, amikor Kerekes úgy gondolta, eljött az ideje, hogy a kutya megtanuljon rendesen enni. Mert rettenetesen evett. Habzsolt, lefetyelt, zabália az ételt, úgy viselkedett, mint egy kóbor eb, amely hetek óta nem látott már rendes táplálékot s most kárpótolni akarja magát a mulasztásokért. Pedig ekkor már három hónapja volt Kerekesnél. Mégis mindig úgy esett az ételnek, oly türelmetlenül, vadul, hogy sokszor majdnem feldöntötte gazdáját. Azt sem akarta megvárni, amíg Kerekes megtölti a tányérját. Csak megérezte az ételszagot, már ugrott, rohant a tálnak. Az irodaigazgató úgy érezte, ezen változtatni kell. Körülményes módszert dolgozott ki a kutya betanítására. Leültette a sarokba, a tűzhely mellé, eléje tolta a konyhaasztalt, s így bekalitkázva kellett néznie az állatnak, amíg ő elkészíti az eledelt. Szörnyű volt hallgatni, hogy . mit művelt ezalatt az áldozat. Vonított, nyüszített, szinte fuldokolt a kíntól... Mikor aztán néhány perc múlva Kerekes eltolta az asztalt, rohant az ételhez. De csak az első napokban! Lassanként sikerült ránevelni. hogy várja meg, amíg gaz-
