Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-11 / 188. szám

1963. augusztus 11. 5 Vasárnap Tízhetes rejtvénypályázat 9- forduló Vízszintes: 1. EZ A VAULALAT IS A LAKOSSÁG igényeinek kielé­gítését TŰZTE KI CÉLJÁUL. 12. Lakosság. 13. Angol szabómester. 14. Szel. 15. Régi mértékegység (+,). 16. Csapadék (+,). 17. Tiltószó. 13. Idő- határozó. 20. Ry. 21. VÍZSZINTES 1. FOLYT. 24. Mértani fogalom. 26. Te­hát latinul. 27. A „kihúzó”. 29. For­dítva, szakáll németül. 30. Korcso­lyázó igéje. 31. Máha..., a maharad­zsa felesége. 32. Fordított női név. 33. Római 50. 34. Juttat. 35. Római 500. 36. Fúvós hangszer. 37. Fordítva, helyhatározó. 40. Élősdi. 41. A L A. 42. Tornaszer. 45. Döf. 46. Vissza: rá­üt (+,). 48. Be párja. 49. Finnország finn neve. 53. Folyó a Szovjetunió­ban. 55. Belső rész. 56. Táncos igéje. 57. Egymást követő betűk. 58. Be­szél (+,). 60. Bővülő. 61. Magyar épí­hír. 19. Régi törzs, 22. Isten latinul. 23. Megfelelően (+,). 25. Három, többnyire egyenlő értékből álló hangjegycsoport. 28. Különlegesség közism. id. szóval. 38. Jegyez. 39. Vissza: személynévmás. 42. Két szó: német ügetés és állóvíz. 43. A buta. 44. Katonai őrjárat. 47. Földmunkát végez. 49. Ezt szedi az uzsorás. 50. U G. 51. Italok (—,). 52. Idegen női név. 54. Nyakbavaló (—,). 57. Fejér megyei község. 59. L S. 61. Y L. Megfejtési határidő: 1963. aug. 17-én 12 óra. Megfejtésül beküldendő: vízszin­tes 1, 2L Rejtvényszelvény Függőleges: 2. Fizetés. 3. Egész. 4. Híres iskola Angliában (—,). 5. Viszr sza: régi római pénz. 6. A bölcses­ség istennője. 7. Elereszt. 8. Haladj, menj angolul. 9. Női név (y—i). 10. Papírmérték. 11. Erőd. 16. ...hír, rossz Csak azokat a megfejtéseket érté­keljük, amelyekhez rejtvényszel­vényt csatolnak. Közöljük megfejtő­inkkel, hogy többen szelvény nélkül küldik be a megfejtéseket. Ezeket az értékelésnél nem vesszük figyelem­be. államférfiaknak tények kelle­nek, nem pedig ez az abraka­dabra, amit a szobahírszerzők szállítanak nekik. A valódi té­nyeket tevékenyen kell megsze­rezni, az ellenség portáján, nem pedig a külügyminisztérium könyvtárában. , Már csak emiatt az egy do­log miatt is érdemes felfigyelni Hazard javaslatára és Howst. úgy hallgatta a tábornokot, hogy egyszer sem szakította fél­be. — Es mit érnek azok a kuta­tások, amelyeket osztályaink végeznek? Szépirodalmi művek­ből és játékfilmekből tanulmá­nyozzák a potenciális ellenség pszichológiáját! — jött egyre nagyobb indulatba Hazard tá­bornak. — Ostobaság! Puszta időtöltés! Konkrét tényekből keld megismerni az orosz lélek sajá­tosságait Ha majd működésbe lép néhány „En—Dé”-nk két- három magfegyverraktárukban, akkor majd meglátjuk, milyen a szovjet nép agyondicsért szi­lárdsága. — Teljesen egyetértek önnél, tábornok úr — bólogatott kopa­szodó kis fejével Howst. — De vajon kire lehetne bízni az ön által javasolt kockázatos „kül­detést”? — Ez már az ön dolga — vont vállat Hazard. — Az effajta szakemberekkel ön rendelkezik. Természetesen egy nagyon vak­merő ember kell ehhez. Egy va­lóságos öngyilkosjelölt... Howst ismét hangtalanul jár­kálni kezdett a puha szőnyegen. Hazard tábornok némán követte tekintetével és kritikus szemmel mustrálgatta etagár alakját, amely nemcsak harcias, hanem még katonás sem volt. Civil kül­sejével semmivel sem különbö­zött azoktól a törzskari hivatal­nokoktól, akikből oly sok van a hadügyminisztériumban. Hazard, aki lenézte az alacsony, még hozzá az aszténiás testalkatú embereket, Howst tábornokra mindig titkos fölénnyel nézett, jóllehet tudta, hogy ez a vé­kony dongájú férfi az ügynök­ségi hírszerzés terén csalhatat­lan tekintély. Hazard még egy negyedórát élücsörgött Howst-nál, aztán el­búcsúzott. Alig, hogy betette maga mögött az ajtót, Howst magához rendelte Chandler ez­redest. — Nos, ezredes úr, minden vi­lágos Davis-szel kapcsolatosan? — Minden, sir. Davis hírszerző nemzetközi titkos ügynök volt. Odahaza nagyszerű iskolát járt ki, a Szovjetunió területén pedig megszerezte a veszélyes gyakor­latot. Ám egy alkalommal ku­darc érte: feladatát nem tudta végrehajtani és csak nagy nehe­zen tudott kicsúszni a szovjet élhárítószolgálat keze közül. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a hír­szerző hivatal vezető munkatár­sai ne bízzanak többé benne. Howst nem hitt azokban a vá­dakban, amelyeket rosszakarói hoztak fel Davis ellen, de nem is állt ki mellette. Ügy látta, hogy a kudarc elbátortalanítot­ta Davist és bizonyos időre el­vesztette önbizalmát. Tartalék­ban kellett tartani, hadd epe- kedjen a munka után. Akták, amelyekből gyermekek sorsa kel életre Az elvetemült kamasz a javulás útjára tér G. M. édesapja 1956-ban disszi­dált. Akkor a fiú 7 éves volt. Az asszony, aki immár családfenn­tartóvá vált, súlyos anyagi gond­jai közepette nem tudott kellő időt fordítani a két fiú nevelésére. Kezdetben észre sem vette, hogy csavarognak, lopnak és elmulaszt­ják az iskolába járást. Később pedig ezt képtelen volt már meg­akadályozni. Múltak az évek. G. M. 13 éves korában még az általános iskola V. osztályát végezte. Megnőtt, megerősödött, csak éppen a mű­veltsége nem fejlődött kellően. Pedig az értelmi képessége jóval meghaladta az átlagot. Fizikai ereje tudatában már nem tűrte anyja figyelmeztetéseit. Visszafeleselt, egy alkalommal pedig meg is verte őt. Ezzel betelt a pohár. Az elvetemült kamaszt a gyámhatóság javaslatára zárt in­tézetbe utalták. Hivatalos kísérettel indult Gyu­lára. Szeretett volna anyjától és bátyjától elbúcsúzni, de a szolgá­latos rendőr nem engedte el. Az intézetből még aznap megszökött. Elindult' Orosházára. Pénze nem volt, felkérezkedett egy rendőr motorkerékpárjára „potyautas­nak”. így utazott Csorvásig. On­nan könnyen eljutott Orosházára. Másnap anyjával együtt meg­jelent a gyámhatóságnál. Dr. Ro­mán Zsuzsa most már személye­sen kísérte Gyulára. G. M. enge­delmeskedett, tisztelettudó volt. A gyámhatóság képviselője úgy tárgyalt vele, mint ahogy felnőtt, a felnőttel szokott. S ez észreve­hetően jól esett neki. Már telje­sült az akarata: otthon elbúcsú­zott az anyjától és testvérétől. Nem szökik meg mégegyszer. Ke­zet is adott rá. Gyulán közben mindent tűvé tettek érte. Amikor kísérőjével betoppant az intézetbe, az igazga­A „leégett” ügynököt egész idő alatt titokban figyeltette és most végre eljött az idő, hogy is­mét munkába állítsa. — Igazságtalanok voltunk hoz­zá az utóbbi időben. Hogyan vi­selte el a dolgot? — kérdezte Howst, jóllehet ő maga is jól- ismerte Davis állapotát. — Természetesen bántja a do­log — felélte az ezredes. — De nekünk megvan minden beszél­getésének a fonogramja, még annak is, amit álmában beszélt. Davis az a ritka ember, aki mindig fanatikusan gyűlölte az oroszokat és ez a tulajdonsága ma is megvan. De lehet, hogy még fokozódott, mert minden kudarcáért az oroszokat okolja. — Szóval megbízhatóságához semmi kétség nem fór? — kér­dezte ismét Howst, Davis sze­mélyi dossziéját lapozgatva. — Semmi, sir. Már vágyik a munkára és bármit elvállal. — No és a szokatlan „Wa- bamk” fedőnevét meghagyjuk neki? — mosolyodott él Howst, miközben Davis fényképét néze­gette. — Természetesen ( sir — felel­te az ezredes komolyan. — Soha olyan jól nem jött neki, mint éppen most, mert az új művelet körülményei között esetleg az életét is fél kell ál­doznia. — Hát akkor — állt fel a fo­telből Howst s ezzel jelezte, hogy a kihallgatás véget ért, — küldje be hozzám Davist, személyesen közlöm vele a feladatát. Készít­se elő Chapstont és Hindsay-t iß­(Folytatjuk) tó keze majdnem „eltévedt”. Ö maga is belátta, hogy egy kiadós nyaklevest megérdemelt volna. De nem ez történt. Szép szóval beszéltek vele, ami megnyugtatta és kezdett megbarátkozni a hely­zetével. Gyula azonban csak átmeneti állomás volt. Innen tovább kísér­ték Kalocsára, zárt intézetbe. Dr. Román Zsuzsa néhány nap múlva levelet kapott. A kusza be­tűkkel írt sorok szívből jöttek: „Soha senki előtt nem volt be­csületem ... Hiába tettem Ígére­tet valamire, nem hittek nekem. Gazembernek tartottak ... Először Zsuzsa néni bízott meg bennem...” Karácsonyra G. M. egy kis cso­magot kapott. Fazekas: Ludas Matyi c. könyve volt benne. Dr. Román Zsuzsa ajándéka. G. M. nagyon boldog volt Még néhány levél érkezett Ka­locsáról, aztán most nyár elején váratlanul a fiú is betoppant a gyámügyi irodába. — Meg akartam nézni Zsuzsa nénit — kezdte mosolyogva. Aztán sorra beszámolt minden­ről. Tanul, elvégzi a hetedik és nyolcadik osztályt, majd valami­lyen szakmát is szerez. Ott lehe­tőség van erre. Csak azokkal a ta­nárokkal nincs kibékülve, akik nem bíznak benne. Az igazgatót nagyon szereti... Egészen más ember. Egyszer-kétszer még ka­pusnak is beosztotta őt... tört az ellenállása. Azóta rendsze­resen találkozik az apa a lányá­val és ezek az együttlétek mind­kettőjük számára igen nagy bol­dogságot jelentenek. Őrjöngő asszony, aki minősíthetetlen hangon beszél. Sz. J.-né egy-két napra Buda­pestre utazott. Hatéves kislányát, akinek Sz. V. az édesapja, itthon hagyta két nagyobbik fiával. Az egyik fiú kerékpáron édesapja munkahelyére vitte a kislányt, aki sírva panaszolta el, hogy a fiúk megverték és nagyon rossz otthon a helyzete. Az apa így magánál tartotta őt. Amikor az anya Budapestről visszajött, fiai elmondták neki, mi történt és miért nincs itthon a legkisebbik testvérük. Menten ro­hant az apához, aki azonban nem volt hajlandó a kislányt visszaad­ni. Az asszony ekkor a gyámható­sághoz sietett, majd onnan a rendőrségre. Őrjöngött, minősít­hetetlen szavakkal szidta a gyám­ügyi hatóságot és a rendőrséget, gyilkossággal és öngyilkossággal fenyegetőzött. Közben többször sírógörcsöt kapott. A tünetekből joggal lehetett következtetni arra, hogy az asszony idegbeteg. Van-e szükség a társadalomnak arra. miért ne menetne az apa a lányával cukrászdába? N. E. elvált a feleségétől, öt­éves kislánya az asszonyhoz ke­rült. Vele együtt Pestre költözött. Ott munkát vállalt. A gyereket a nagyszülők nevelték. N. E.-né nemsokára újra házas­ságot kötött és visszajött Oroshá­zára. Magával hozta a kislányt is. Volt férje ragaszkodott ahhoz, hogy időnként láthassa a gyerme­két. Erre alkalma is nyílott. Egy közös ismerősnél történtek a ta­lálkozások. Az apa azonban azt szerette volna, hogy ezek ne le­gyenek helyhez kötve. Dr. Román Zsuzsa is így látta ezt helyesnek. Miért ne mehetne a kislány édesapjával például a cukrászdába vagy Gyopárosra, hiszen nagyon szeretik egymást. A gyámhatóság tehát olyan értel­mű határozatot adott ki, amely ezt a jogot biztosítja az apának. Az asszony először beleegyezett, de aztán meggondolta a dolgot és fellebbezett a határozat ellen. A fellebbezést azonban a másodfokú hatóság elutasította. Az anya mégis megakadályozta, hogy az apa találkozhasson kislányával. Bírságolásra került sor. Az asszony ez ellen is fellebbezett, de ismét eredménytelenül. így aztán meg­hogy néhány év múlva a gyere­kek is ilyen idegbetegek legye­nek? Talán három órát is igénybe­vett, amíg sikerült vele megér­tetni, hogy a bíróság döntéséig az apánál marad a gyerek. Újabb ha­tározat került Sz. J.-né iratai kö­zé. Jogász, mint ember női szívvel. Az aktákból, melyek Dr. Ro­mán Zsuzsa gyámügyi előadó asz­talán hevernek, gyermekek sorsa kel életre. O ezeket mind ismeri. Jogász, mint ember, női szívvel. Mert lehetne-e ezekben az ügyekben csupán hivatalos sze­mélyként dönteni? Van-e min­denre paragrafus? Nemrég dolgozik még ebben a munkakörben, hiszen ő maga csak alig több húszévesnél. De a gyermekek iránti rajongó szere- tete és a jogi kérdésekben való jártassága elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy az élet bonyolult kérdéseire helyes választ tudjon adni. Ez pedig határozatok formá­jában jut kifejezésre, melyek nem csupán az akták mellékleteit ké­pezik, hanem a törvény erejével biztosítják a gyermekek érdekeit a körülöttük bármiképpen válto­zó viszonyok között is. Pásztor Béla Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat fűtésszerelő, hőszigetelő, vízvezetékszerelő, kőműves, ács, festő-mázoló, parkettás, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint kubikosokat és segéd­munkásokat vesz fel. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Békéscsaba, Kazinczy utca 4. alatt. 72406

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom