Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-08 / 185. szám

t963. augusztus 8. 4 Csütörtök Megnyílik megyénk első földművesszövetkezeti ruházati áruháza Augusztus 12-én, hétfőn reggel 0 órakor Kétegyházáin megnyílik a Kétegyháza és Vidéke Földmű- vesszövetkezet új 405 ezer forintos beruházással épült önkiszolgáló rendszerű ruházati áruháza. A módosított típusterv alapján léte­sített modern, földszintes áruház épületének, s belső berendezésé­nek tervezője a Földművesszövet­kezeti Tervező Vállalat, kivitele­zője a Sarkadi Építőipari Ktsz. A megye első földművesszövetkezeti ruházati áruházában méteráru, kötöttáru, konfekció-ruha és cipő kapható, N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha.. Regény Fordította: Sárközi Gyula 3. John Moonn felfedezése Valamikor régen, amikor John Moonn még diák volt, arról áb­rándozott, hogy tanulmányozni fogja a galaktika világát, s eljut majd a hatalmas kozmikus rend­szer, a Metagalaktika határához. Ma már ez az ábránd nagyon tá­volinak tűnt neki s csupán elmé­letileg érdekelte. A Grand-City-i központi obszervatóriumban végzett gyakorlati munkája if­júkori magasztos ábrándjához képest prózainak tűnhetett a számára. Az úgynevezett mete­ortestek: asteroidok és meteori­tok tanulmányozásával foglalko­zott. Mindez nem volt más, mint kozmikus porszem a csillagok­hoz képest. Azok az óriási csillagok, ame­lyekkel a többi csillagász foglal­kozott, nem jelentettek semmit a mi kis Földünk számára, mi­vel több száz, több millió fény­évnyire voltak tőle. Ám az as- teoritok, meteoritok meg a többi „űrparány” nemcsak átvitt, ha­nem a szó legszorosabb értelmé­ben is be-betörtek bolygónk éle­tébe. , Körülbelül egy hete John Moonn elektronikus optikai át­alakítóval felszerelt asztrográfjó­nak objektíve elé egy nagymére­tű asteroid került, amely nem szerepelt a kis bolygók katalógu­sában, sem névjegyzékében. Mi­vel nagyfokú volt a visszaverő­képessége, Moonn körülbelül két csillagászati egységnyi távolság­ra fedezte fél. Azzal vonta ma­gára a fiatal csillagász figyel­mét, hogy változtatta fényét, ami pedig szabálytalan alakjáról ta­núskodott Egy hét múlva Moonn már tudta, hogy az asteroid mintegy nyolcas csillag nagyságú és ha­sáb alakú, hossza kilencven, vas­tagsága pedig harminc kilomé­ter. Persze mérete nem volt éppen a legnagyobb, ha összehasonlít­juk az olyan asteroidokkal, mint a Ceres, amelynek átmérője hét­százhetven kilométer, vagy a Pallada, amelynek átmérője csak­nem ötszáz kilométer. De az olyan asteroidok száma, ame­lyeknek a nagysága több száz kilométert tesz ki, nem nagy, két kézen össze lehet számolni őket. A Moonn által felfedezett aste­roid tehát a kis bolygók világá­ban kimagasló jelenség volt. John elhatározta, hogy Kerry-re kereszteli, mert így hívják azt a leányt, akinek udvarol s nem törődik ' a hagyománnyal, mely szerint az antik istenek és mito­lógiai hősök nevét szokás adni az égitesteknek. Moonn-t kezdte komolyan nyugtalanítani az a tény, hogy a „Kerry” kitartóan közeledett a Föld félé. Tehát az sincs kizárva, hogy bolygónkra zuhan. Ilyen és nyilván ennél sokkal nagyobb meteoritok, illetve as- teoritok már hullottak a Földre. A tunguz meteorit például nana 02SMI JEGYZETEK Egy csokor virág Azt mondják, hogy néhány szál virág sokszor többet ér. többet jelent, mint bármi más ajándék. Bár nem lehet vitrin­be rakni, legfeljebb a tiszta csipketerítőre egy vázába, nem pompázik hónapokig, mégis ked­ves, szívderítő, s olykor a ra­gaszkodás megható jele. Ezt az édesanyák tudják a legjobban, akik néha a gyerekeiktől pár szál szekfűt vagy rózsát kapnak. Ilyenkor még a könnyük is csillog, s szemérmesen kimen­nek a konyhába, mert éppen eszükbe jutott valami fontos dolog... Ez a gondolatfüzér, amit itt elmondtam, néhány nappal ez­előtt, délelőtt 10 óra tájban, né­hány pillanat alatt jutott eszem­be. A Békéscsabai Ruhagyár párttitkámőjének idejét rabol­tam éppen. A versenymozgalom­ról beszélgettünk. Számok, gon­dok, örömök váltogatták egy­mást. Azt mondta Fékécs elvtársnő: nálunk (a gyárban) virágot kapnak minden hét vé­gén a legszorgalmasabb dolgo­zók. Nagyon jólesett ezt hallani. És elképzelni egy jelenetet, ami­kor Nagyné, vagy Kissné átveszi a csokrot, mondjuk a KISZ-bi- zalmitól, vagy a gyári napközi valamelyik reménységétől a gé­pe mellett. Elpirul — mert min­denki őt nézi —, és szabadkozik: ugyan már, voltak jobbak is. Néhány percre nagyon családias a légkör, nagyon emberi. Még azt is megkockáztatom, hogy na­gyon megható. Aztán a virág­csokor hazakerül, vázába kerül, és ahányszor csak Kissné vagy Nagyné ránéz, jóleső érzés hul­lámzik át rajta. Vele van a gyár, arcok, gépek, mozdulatok, szavak villannak elő, s az egész lényét betölti az a tudat, hogy lám, szeretnek, becsülnek, virá­got adtak. Az egész család ilyen­kor egy fokkal jobban tiszteli anyukát (vagy apukát), mert mások is megtisztelték. Néhány szál virág életörömet varázsolhat egy emberbe. Nem kerül sok pénzbe, s mégis mér­céje lehet emberi kapcsolatok­nak, megbecsülésnek, ösztönzője lehet új munkasikereknek. Ezért ér többet, mint bármi csecsebe­cse. Az igazgató biciklije Az igazgatót még nem isme­rem személyesen. Talán ma­gas, talán alacsony, talán szigo­rú, talán jószívű. Csupa talán... Ám egy dolog bizonyos: népsze­rű ember. Ezt a megállapítást annak a gyárnak a munkásai mondták nekem, amelyiket ve­zeti, Hiszek nekik. Estefelé beszélgettünk, ami­kor már minden irodai vezető, dolgozó hazatért. Arról dumcsiz- tunk, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a gyárban. Egy valami nagyon tetszik, egy jármű, egy viharvert bicikli — mondták. Eilámultam. Hogy kerül ide egy bicikli? Aztán megértettem, hogy ez az igénytelen alkalma­tosság egy igen szép jelkép. Ki­fejezője sok mindennek, de leg- csillogóbban annak, hogy az igazgató milyen egyszerű, köz­vetlen munkásember most is. Belülről megmaradt marósnak, tiszta kezű, kiegyensúlyozott jellemű embernek, aki nagyon szereti a beosztottjait. Mindig előre köszön a munkásoknak, s azok már-már pirulnak, hogy nem tudnak gyorsabbak lenni nála. No, de a bicikli. A bicikli az igazgatóé. Azzal jár be reggel és azzal megy haza este. Kerekezik, mint annyian mások. Pedig a gyárnak van autója. Mindenkor igénybe vehetné, de nem veszi. Egy szavába kerülne, s máris suhanna vele a kocsi. Ehelyett tapossa a pedált. Mozgatja az izmait, hogy ne puhuljon el. Azt mondja, hogy az a kis mozgás üdvös neki. Ez a dolog nagyon tetszik a munkásoknak. Tetszik, hogy nem az autó ablakából biccent ne­kik, hanem a bicikliről köszön, jó harsányan. Megbecsülésnek, nagyobb megbecsülésnek veszik így a köszönést. És azt mondják: tiszteljük, szeretjük, megbecsül­jük. Ügy dolgozunk, hogy ne fáj­jon miattunk a feje. A gyárigazgató egyébként Ba­kó Ignác elvtárs. A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárat ve­zeti. Pallag Róbert és társai A termelőszövetkezetekben nem csak a mezőgazdasághoz értő szakemberek vannak, hanem különböző foglalkozásúak, szakmájúak is. Egyrészt azért, mert a tsz-építkezések, a gépek kezelése, javítása, az egyéb berendezések karbantartása megköveteli, hogy géplakatos, kovács, asztalos, ács és más szakmabeli is legyen a tsz-ben, másrészt azért, mert a tagság maga is igényt tart olyan kisebb-rcagyobb szol­gáltatásra, amit csak a különböző szakképzettségű emberek tudnak megadni. így találkoztunk a termelőszövetkezetek látogatása alkal­mával tsz-borbéllyal, kárpitossal, asztalossal, cipésszel és szerszám- készítővel. A látogatás során egy tényező mindig szerepelt a beszélgeté­seinkben: Megtalálták a számításukat, jól keresnek, a tsz-nek és tagságnak pedig szüksége van munkájukra, még ha az látszólag nagyon is eltér a mezőgazdasági jellegtől, Űj ajtó kerül a régi házra. — mondja Csurgó Lajos. — A kár. pitos mesterség mellett kitanultam a szíjgyártást, a szerszámkészítést is. A termelőszövetkezet részére irodai kárpitozott bútorokat és Készül a kárpitozott bútor. szerszámokat, valamint egyéb tár­gyakat készítünk. A tagság részé­re pedig főleg ágybetéteket. Nem rossz a jövedelem. Havonta elér­jük a 2500—3000 forintot is. Fodor András a cipészmesterség mellett kitanulta a szíjgyártást. A termelőszövetkezet az ő munkáját is megfelelően honorálja. Gondos, kodnak utánpótlásról is. Sztasák Mihály és Szőlősi Péter tanuló igen szorgalmasan dolgozik, hogy megtanulja a szakmát, mélyet megszeretett. A kaszaperi Lenin Termelőszö­vetkezetben találkoztunk Hóllaki Imre asztalossal, aki a cséplőgép javításától kezdve az ajtó- és ab­lakkeret, valamint a konyhaszek­rény készítéséig mindént megcsi­nál, akár a tsz vezetősége, akár a tagság egyénileg kéri őt erre. Nagy szüksége van a tsz-nek az ő mun­kájára, hiszen egyedüli asztalos itt. Ugyancsak munkaegységre dol­gozik, s van olyan hónap is, ami­kor 60—70 munkaegységet keres. Maga vallja, hogy bár korábban üzemi munkás volt Budapesten, nem kívánkozik vissza, megtalálta a helyét a termelőszövetkezet gaz­dái között. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László Gerendeli István, a dombegyhá- íd Petőfi Termelőszövetkezet tag­ja már 1955 óta, Viszont ha vala­A tsz „Figaró”-ja. mely hivatalos papíroson foglalko­zás rubrikát kell kitölteni, ezt ír­ja: borbély. Meglátogattuk. A piciny mű­helyben éppen munkához látott, hogy megszépítse a tsz egyik tag­ját. Vendégei csaknem kivétel nél­kül mind tsz-tagok. Így hát csak késő este vagy szürkület után tér­hetnek be hozzá egy hajvágásra, borotválásra. Nappal ritkábban I nyílik az ajtó, mivel falun az már régi szokás, hogy csak este jut idő a szépítkezésre — néha még akikor sem —, így ő is alkalmaz­kodott a szokásokhoz. Nappal zárva tartja a műhelyt — s mint tsz-tag — a növényter­mesztési brigádban kint dolgozik a földeken, különösen a betakarí­tási munkák idején. Délután 5 óra­kor nyílik a kis borbélyműhely aj. taja, s tulajdonosa várja a vendé­geket. Este aztán 10-ig, 11-ig is eltart a munka. Szombaton és va­sárnap 60—70 vendége is van. így nyilatkozik munkájáról... — Falun nem minden nap van vendég. S ha van is, főleg csak este — mondja —. így hát sokat vagyok a tsz-ben, dolgozom a nö­vényápolásban, a többi rendes taghoz hasonlóan aktívan veszek részt a munkában. Tavaly 160 munkaegységem volt. A tagok egy része is munkaegységekben fizet. Ezek törzsvendégek, aikik — egy fél évre kiszámítva a borotválás és hajvágás díját — munkaegysé­get adnak le részemre, s a tsz ve­zetősége ezt zárszámadáskor kifi­zeti. A tsz borbélya ő, aki nappal a földeken kapál, este pedig a ven­dégeket szépíti: munkaegységre. A mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Termelőszövetkezetben dol­gozik Csurgó Lajos kárpitos és Fodor András szíjgyártó mester. Mindketten tsz-tagok, de a kita­nult szakmájukban dolgoznak. A műhely itt sem nagyobb. Az áll­ványon félig kész sezlon, melyet 'éppen akkor von be szövettel Csur­gó Lajos. Kiderül a beszélgetés so­rán, hogy a termelőszövetkezeti tagolt részére ágybetéteket, széke­ket, sezlonokat és egyéb kárpito­zott bútort is készítenek itt. — Nekem több szakmám is van A tsz „Figa

Next

/
Oldalképek
Tartalom