Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-23 / 197. szám
1963. augusztus 23. 2 Péntek Nagy Jelentőségű szovjet atomfizikai leli [fedezés Moszkva (TASZSZ) A Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet laboratóriumaiban felfedezték a radioaktív bomlás egy újabb válfaját: a proton-radioaktivitást Eddig a tudósok az atommagok radioaktív bomlásának öt válfaját ismerték: az alfa radioaktivitást, a béta radioaktivitást, a gamma radioaktivitást, a spontán széthullást és az úgynevezett késlekedő neutronok kibocsátását. Előre jelezték, hogy van a radi- aktív bomlásnak még egy fajtája, s amelynek során az atommag protont bocsát ki. Ez a protonradioaktivitás. Eddig azonban a világ egyetlen laboratóriumában sem tudták kísérletileg igazolni ezt a feltevést. Nagy nehézségeket okozott ugyanis, hogy protonokat csak olyan atommagok képesek kibocsátani, amelyekből nagy számú neutron hiányzik. Az viszont rendkívül nehéz, hogy egy atommagot megfosszanak nagy meny- nyiségű neutrontól oly módon, Hruscsov Szkopjéba repült Szkopje Nyikita Hruscsov, az SZKP Köz. ponti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Joszlp Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommunista Szövetség főtitkára és a velük utazó személyiségek csütörtökön reggel különrepülőgé- pen megérkeztek Szkopjéba — a földrengés sújtotta Macedón fővá. rosba. (MTI) Az asturíaí bányászok nem adják fel a harcot Párizs A francoista kormány nem tudja megtörni a sztárjkoló asturiai bányászok küzdőszellemét. A sztrájk immár 35 napja tart. Az ismét megnyitott bányákban a munka gyakorlatilag nem Indult meg. Legújabb jelentések szerint Astoriában már 20 000 bányász sztrájkol. Most még azok a bányászok ' is ülősztrájkokat tartanak, akik közben már felvették a munkát. A széntermelés oly mértékben csökkent, hogy a hatóságok engedélyezték a vállalkozók számára a szénimportnak a behozatali kvótán felüli növelését. A Hatóságok most attól tartanak, hogy a munkabeszüntetés kiterjed az egész ércbányászalti és kohászati iparra. (MTI) hogy kellő számú proton maradjon az atommagban. Meg kellett ehhez a megfelelő, rendkívül pontos metodikát találni. Egy másik leküzdhetetlennek tűnő akadály volt, hogy a kellő számú neutrontól megfosztott atommagokkal együtt ezek számút több milliószorosan meghaladó, olyan atommag is keletkezik, amelyek alfa-, és béta-részecskéket, továbbá gammasugarakat bocsátanak ki, s amelyek zavarják a kísérletet. Itt a további kísérletekhez megfelelő atommagok felfedezése és kiválasztása okozott nehézséget. Végül is egy tudóscsoport, Geor- gij Flerovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának vezetésével, az Egyesített Atomkutató Intézetnek a világon egyedülálló berendezései segítségével leküzdötte az akadályokat és kimutatta a proton-radioaktivitást oly módon, hogy a 20-as rendszerű neon gyorsított atommagjaival sugároztak be vékony, nikkel felfogóernyőt. A kísérletek eredménye, ként sikerült kimutatni, hogy létezik két izotóp, amelyeknek mindegyike radioaktív bomlás esetén protonokat bocsát ki. (MTI) N APTÄR VILÁG 1963. VIII. 23 Henri Becquerel — 55 évvel ezelőtt, 1908 augusztusában halt meg Henri Becquerel (ejtsd: Bekrel) francia fizikus, aki 1896-ban felfedezte az urátusó radioaktív tulajdonságát, 1900-ban pedig a Béta-sugárzásnak a mágneses hatása miatti eltérését. 1903-ban a Curie-házaspárral együtt a rá. dium felfedezéséért Nobel-díj. jal tüntették ki. — 240 évvel ezelőtt, 1723. augusztus 23-án halt meg Dimitrie Cantemir moldvai román fejedelem, történetíró, korának kiemelkedő tudósa Hazájának a tőrök elleni felszabadító harca során I. Péter cár törökellenes hadjáratához csatlakozott. 1711-ben Oroszországba kellett emigrálnia. Moldváról és a török birodalomról irt latin nyelvű könyvét ma is forrásmunkául használják. * X — 125 ével ezelőtt, 1838-ban e napon halt meg Adalbert Chamisso német költő és természettudós, a francia forradalom eszméinek híve. Világhírű regénye, az Árnyék nélküli ember — 1814, a polgári világ képmutatását és a pénz hatalmát ábrázolja. Műveivel a politikai haladásért harcolt és a kialakuló proletariátusról szentimentális együttérzéssel írt. Tájékoztatás kérése helyett több tájékozódást! Gondolatok a „Jelentésgyártás helyett, több gyakorlati segítséget,< című cikk elolvasása után Fogas kérdés Amióta Franciaország elveszt tette Algériát, nem tud mit kezdeni a hírhedt idegenlégióval. A francia munkaügyi minisztérium ezeket a fajirtó terroristákat végül is békés munkára fogta: utakat építtetett velük Korzikában. Amint a Sie und Er című svájci magazin beszámol róla, a francia hadügyminiszter még békésebb feladattal bizta meg az egykori idegenlégiósokat: A Csendesóceán egyik francia szigetére vezényli őket, hogy ott kilövőhelyeket építsenek — atombombák számára. Hiába no, az idegenlégió „lehetőségei” végtelenek. Már most csak ez a kérdés, miként minősül maga a tett? „Békemű" CB vagy öngyilkosság? (si) Két nappal a fent említett cikk megjelenése előtt beszélgettünk helyi vezető elvtársakkal községünk, Végegyháza életéről, a párt itt betöltött szerepéről. Nem első ilyen beszélgetésünk volt ez, de ilyen élesen még sohasem fogalmazódott meg bennünk: községünkben nincs minden rendben a pártélet körül, s emiatt nem tudjuk mindig azt és főleg úgy nyújtani a község dolgozóinak, ahogy az szükséges lenne és sokan szeretnék, szeretnénk. Keresve e hiányosságok okait — melyeikre sok-sok példát említettünk —, megállapítottuk, hogy ebben elsősorban mi, helybeli kommunisták vagyunk a hibásak, de részes benne a járási pártbizottság is. E gondolat körében töprengtünk még, amikor megjelent a szóban forgó cikk, s az további támpontot adhatott problémáink boncolgatásához. Ügy gondolom, nem lesz tanulságta- lan, ha a cikk alapján egy kérdéskörben kifejtem nézetemet, mint a mezőkovácsházi járás egyik községében élő párttag. Igyekszem bizonyos ,stávlatból” szemlélni, ami azt jelenti, hogy inkább átalánositok a meglévő tényekből, mintsem apró konkrétumokat soroljak fel. Erre később sor kerülhet a helyi tájékozódás során. Nos hát, mi is az a kérdéskör, amivel foglalkozni szeretnék? Idézek a cikkből: „Elvonja az erőt a jb igazi, irányító, ellenőrző feladatainak végrehajtásától, az alapszerwzetek tényleges, konkrét segítéséről... ez a módszer kihat az alapszervezetek tevékenységére is, melyek nem kapnak elég segítséget a járási pártbizottságoktól.’’ Itt, ebben a kérdéscsoportban látom igazolását azon helyi megállapításunknak, mely szerint magunk mellett hibáztatjuk a járási pártbizottságot is abban, hogy községünkben nem megy úgy a pártélet, s nem sugárzik úgy a község dolgozó tömegei felé, ahogy azt a párt VII. és VIII. kongresszusa megmutatta. S miért a hibázta tás? Vajon a járási bizottságban dolgozó elvtársak nem akarnak segíteni, nem tudnának segíteni? Nem, nem erről van szó! Hanem arról, hogy nem ismerik a meglévő problémákat a maguk valóságában. Az értelem bukfence Nem 600 millió kínai nevében akarunk beszélni. Ha azonban népszavazást csinálnának, biztosan kiderülne, hogy a kínai vezetők különösen nem népük Igazi érdekeit hangoztatják álforra- dalml nyilatkozataikban, amikor rágalmakat szórva Szovjetunióra, fellépnek az atomcsend-egyez- mény ellen. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a sokai szenvedett kínai nép, mely helyenként még most sincs híjában a szűliölkö- désnek, abban látná felemelkedése útját, hogy saját vértestvéreinek, 600 millió kínai felének vagy kétharmadának elpusztítását készítse elő; népgazdasága bővítése helyett atombombák gyártására fordítsa a pénzt; több marék rizs helyett több köbméter szennyezett levegőre; béke helyett atoinhalálra szavazzon. Márpedig az atomcsend-el- lenes kirohanásaikban éppen azt sérelmezik a kínai vezetők (lásd kormányuk szóvivőjének augusztus 15-1 nyilatkozatát): „a szovjet kormány... megtagadta, hogy Kína rendelkezésére bocsássa egy atombomba minta- példányát és gyártásának műszaki adatait”. Korábbi nyilatkozataikban meg egyenesen ki is mondták: a szocializmus világméretű győzelméhez a termonukleáris világháborún keresztül vezet az út... Eel kell áldozni az emberiség felének életét azért, hogy a holttesteken és a romokon még magasabb rendű civilizáció épüljön.., Elképesztő, hogy ilyen nyilatkozatok után is á marxizmus— leninizmusra, a „protetárnem- zetköziség érdekeire” hivatkoznak, s „kapltutánsnak”, a nemzetköziség „etárulőjának” kiáltják ki a szovjet kormányt, amely aláírta a háromhatalmi atcmcsend-egyezrnényt. Nem. A marxizmus—len inizmus sohasem hirdetett olyan eszmét, hogy embcrmilltők halála árán lehet csak győzni a szocializmusnak. Olyan távol áll ettől pártjaink ideológiája, mint a kínai vezetők nyilatkozatai népük Igazi érdekeitől. Am ez utóbbira — his*en annyira nyilvánvaló a kegyetlen koncepció — maguk is rájönnek és, hogy ne maradjanak túlzottan rossz megvilágításban népük előtt, 90 fokos fordulatot tesznek, s nevetségesen kijelentik: „A szovjet vezetők eldobták a nukleáris fegyverek teljes betiltásának zászlaját, és a mi kötelességünk, hogy ezt még magasabbra emeljük.” Nem más ez, mint az értelem 100 százalékos bukfence. Talán azok az igazi békeharcosok, akik az atombomba gyártását követelik, mint az amerikai „veszettek” . vagy a kínai vezetők? És azok a háborús kalandorok, akik aláírják az atomcsend-egyez- ményt? Tulajdonképpen ki tartja magasra ezt a zászlót: az-e, aki mint első lépést az általános és teljes leszereléshez megköti az atombomba-kísérletek betiltásáról szóló megállapodást vagy az e, aki nem írja alá? A kínai vezetők szerint az, aki ellenzi, következésképpen, aki ki akarja terjeszteni a nukleáris fegyverek gyártását újabb államokra. Ez aztán a logikai A szovjet kormány érdemben válaszolt a kínai kormány szóvivőjének aug. 15*1 nyilatkozati, ra. bár egyes rágalmakat, amelye. két nem lehet eléggé elítélni egy testvérnép vezetőinek szájából, figyelemre sem méltatott. Jól irta, (bár viccesen) Róna Tibor, a Népszabadság augusztus 20-1 számában: ......a béketábor e reje ismét jelentősen megnövekedett. Bizonyltja, hogy egyes szocialista országok ma már azt is megengedhetőnek tartják, hogy nézeteltéréseik legyenek más szocialista országokkal.” Ennek azonban csak az imperialisták örülnek. A béke hívei mélyen fájlalják, hogy a kínai vezetők a dogmatizmus zászlaját lobogtatják fennen, s zavaros, az élettől elszakadt elméleteikkel, szakadár tevékenységükkel árta. nak a béke ügyének V. D. Nem véletlenül írtam a címben: tájékoztatás kérése helyett több tájékozódást! Nézetem szerint a jb csupán egy-két emberrel tartja a kapcsolatot, s ez a tömegek közötti munka szempontjából nem kielégítő! Az egy-két ember javaslatai, tájékoztatásai alapján folyó irányítás, ellenőrzés vakvágányra vezethet, alapot ad a pártdemokrácia megsértésére. Két példa: vajon nem lett volna helyes az egész pártvezetőséget, sőt több párttagot meghívni (vagy a helyszínen tárgyalni) akkor, amikor a községben működő párt- alapszervezet munkáját tárgyalta a jb? Valós tárgyalási alap volt az, hogy mindössze egy fő vett részt ezen? A másik példa kissé túlzott, de kifejező: írásom elején említettem beszélgetéseinket, s ezek egyikén a következő hangzott el: „Nálunk dogmatikus módszerekkel megy a vezetés." Nos, véleményem szerint, ez nem alap nélküli. S gondoljunk bele, ezt egy igen komoly vezetőfunkciót betöltő, de tehetetlenségre kárhoztatott vezető mondta. Mi lehet a tömegek véleménye akkor? Ismeri-e ezeket a kérdéseket a jb? Nem, biztosan nem, mert ha ismerné, intézkedne, segítene. A további problémát abban látom, hogy felettes pártszerveink függetlenített vezetőit a gazdasági eredmények kissé félrevezetik. Ügy is mondhatnánk: az eredmények sok mindent eltakarnak. De gondolkodjunk itt el: vajon más módszerekkel nem lenne-e más az eredmény is, azaz: jobb módszerekkel jobb eredmény! De még kockáztassuk meg azt is merészen, hogy vajon nem érzik-e jobban magukat az emberek nagyobb humánum közepette, ha valamivel gyengébb is a látható eredmény? Gondolkozzunk e kérdésnél kissé távlatban is! A holnap eredményeit a ma munkájával keli megalapozni. Ez vonatkozik az emberek érzelmeinek átalakítására is. S látnunk kell azt, hogy a tsz-tag lelkében ma még vajúdik, s fejlődése közepette is problémákkal küszködik. Mondhatnánk úgy is: parázs Izzik lelkivilágában, mert még nem találta meg teljesen az új helyét. Nagy emberséggel, megértéssel kell segíteni ebben, melynek útján egy jó mondat sokkal eredményesebb lehet, mint egy forint plusz a munkaegységen. (Ne essék félreértés, teljesen értékelem az anyagi érdekeltség elvét!) Nekünk nem lehet közömbös, hogy tsz-tag embertársaink lelkében izzó parázs izzó lelkesedéssé, szocialista hazaszeretetté, vagy passzivitássá, gyűlöletté fejlődik-e. Meggyőződésem, hogy ezt nem egyedül látom így, de az is meggyőződésem, hogy a jb ezt a kérdést sem ismeri alaposan. Sokan úgy véljük, hogy községünkben a pártélet ellaposodott, a termelőszövetkezet függvényévé vált. Hogyan? Igen érdekes, de fordított és visszás módszerrel, mint ahogy a párt vezető szerepének érvényesülni kellene. Mit ér-