Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-19 / 195. szám

7 Hétfő 1963. augusztus 19. Tízhetes rejtvénypályázat 10. forduló ti 12 1 2 13 w Vízszintes: í. AZ 1964. ÉV LEGNA­GYOBB SPORTESEMÉNYE. 13. Becé­zett női név. 14. ... Jósé. 15. Ropogós. K. Időmérő. 17. Névelő. 18. NEVES SPORTEGYESÜLET. 30. Idegen férfi­név. 2e. vissza: nem rossz. 33. Azo­nos magánhangzóit. 24. A légy lárvá­ja. 26. Tudomány. 28. Indiai eredetű égzésl torna. 30. Véleményt nyilvánít. 31. Azért. 33. Női név. 35. Három Moszkvában. 37. Apaállat. 38. Helyha­tározó. 39. VESZÉLYES TÉLI SPORT. 40. Időhatározó. 42. Ra párja. 43. Tova. 44. púc része. 45. Doa. 47. Allatlakás. <+,)• 48. Kiejtett mássalhangzó. 50. Kí­sértet. 54. Orsóvá fele. 56. Női név. 57. Háromszorosan tánc. 59. ITT LESZ AZ 1964-ES OLIMPIA. 61. KMA. 62. AZ 1336-OS OLIMPIA 100 M-KS FÉRFI GYORSÜSZÖ OLIMPIAI BAJNOK KE­RESZTNEVÉNEK KEZDŐBETŰJÉVEL. 63. Védő. 64. EPL. 65. AZ 1960-AS OLIMPIA SZÍNHELYE VOLT. 66. Azo­nos mássalhangzók. 68. Péksütemény. 70. Vissza: kiejtett mássalhangzó. 72. Stockholmi pénzegység. 74. Igazságos Ítéleteiről híres király. 76. Shakespeare királya főnét. 77. AZ 1963. ÉVI ÖKÖL­VÍVÓ EURÚPA-BAJNOKSAG EGYIK GYŐZTESE, keresztnevének kezdőbe­tűi éveL 13. Mostanában sok ilyen út van. Függőleges: 1. OLIMPIAI VERSENY­ZŐK ALMA. 2. Szám. 3. Szamárhang. 4. Ilyen hírlap Is van. 5. Híres sport­egyesület volt. 6. Ismeretlen névjele. 7. Francia arany. 8. FlgyeL 9. Női ruha dísze. 19. Olasz skálahang. II. A re­gényírás mestere. 12. EBBEN A SPORTÁGBAN IGEN SOKAT FEJ­LŐDTÜNK. 18. Gyermeke. 19. A VÍZ­SZINTES 1. folyt. 21. Magyar Autó Club. 23. Járom. 24. Szegecs. 25. A hu­szár teszi a lóval. 27. NSB. 29. Majd­nem kerek. 32. Svájci város. 34. Kis medve. 36. Ilyen korban élünk. 39. Bánat 4L Rangjelző. 45. A legény németül. 46. Lehetőség. 49. TRKO. 51. Gttrőg fő­isten nevében van. 52. EA. 53. Vissza: becézett férfi név. 54. Azonos magán­hangzók. 55. A brahman-hinduk egyik főistene. 57. Híres festőnk. 58. Névelős fájdalomcsillapító. 59. Európai állam. 60. Azonos magánhangzók. 62. Cróm vegyjele. 67. RRA. 68. Kellemetlenség. 69. Ételízesítő (+,)• 71. Izomban van. 73. Indulatszó. 74. Olasz helyeslés. 75. Tiltó szó. 76. Mutatószó. Megfejtésül beküldendő: Vízszintes 1, függőleges 19. Vízszintes 18, 39, 59, 62, 65. 77. Függőleges 1, 12. Megfejtési batáridő: augusztus 24-én 12 őrá. 10. Rejtvényszelvény Kérjük megfejtőinket, hogy a borí­tékra Írják rá a: „Rejtvény” meg je­lölést. Határidőn túl és a portósan érkező megfejtéseket nem vesszük figyelembe. Amikor pedig a Progress című lap szerkesztője teljesen elcsüg­gedt, váratlanul Henry March- mont nyitott be hozzá. Cunning szinte már közömbösen fogadta látogatását, még csak álmodni sem merte volna, hogy Henry va­lami érdekes dolgot mondhat. Ki­derült azonban, hogy fontos hí­reket hozott. —■ Már jómagam is alig re­ménykedtem abban, hogy Peace, fül közöl vélem valamit, ha esetleg megtudja az „En-Dé” tit­kát, — beszélt Henry izgatottan, miközben a’ gombot csavargatta Cunning zakóján. — Nagyon rá- ijeszbették a professzorra azzal a titkos megfigyelésükkel... — Nem térnél rá máris a lé­nyegre? — szakította félbe Cun­ning Marchmontot s óvatosan el­tolta kezét a gombjától. — Ma­gad is tudhatnád, mennyire fúr. ja az oldalamat a kíváncsiság... — Rendben van, kérlek. Csak azt ne hidd, hogy most valami különös dolgot fogok közölni ve­led. — Máris visszakozol? — m06O­lyodott el Cunning. — Nem, miért visszakoznék..; No ajkkor figyelj ide. Peacefullal ma reggel találkoztam. Mintegy véletlenül. Ravasz a kisöreg és úgy rendezte a dolgot, hogy ha követnék is, nem jönnének rá, hogy szándékosan kereste a ve­tem való találkozási.. Jól van, jól van, ne ráncold a homloko­dat! Rövidebben úgy sem lehet elmondani. Ne hidd, hogy eljött hozzám és egyszerűen kijelentet­te, hogy asszongya az „En-Dé” ez meg ez. Egyáltalán. Itt minden a megsejtésen, a megérzésen mú­lik... — Dehát én nem siettetlek... — jegyezte meg Cunning most már teljesen nyugodtan. Végre meg­értette, hogy minél jobban fogja siettetni Marchmontot, annál hosszabb lesz az elbeszélése. — Egyszóval — folytatta Hen­ry, miután néhány korty vizet ivott az asztalon álló pohárból, — összetalálkoztam Peacefullal és a legóvatosabb kifejezéseket használva közölte velem, hogy a hadügyminisztérium egyik osz­tályának megbízásából egy nagy­hatósugarú rövdihullámú rádió­állomást szerkesztett. Értésemre adta, hogy a rádió a titkos ügy­nökök számára készült. . Minta- példányával már egy alakot el­küldték a Szovjetunióba, de va­lahogy nem tudták fogni az adá­sait. És ekkor meghívták Peace- fult, hogy hallgassa végig az egyik adást és állapítsa meg, mi zavarja a vétel tisztaságát. Jóllehet Cunning nem merte többször félbeszakítani March­montot, de látható csodálkozás­sal hallgatta. Nem értette, mi kö­ze lehetett a Peaceful-féle rá­Halló> központ...! Az ember felemeli a tele­fonhallgatót, s azonnal, vagy eset­leg percek múlva jelentkezik a központ, s a hívó fél bemond egy számot, ha tudja, vagy pedig csak a hivatalt, intézményt nevezi meg. És aztán jelentkezik a hívott fél... Mindennapi életünkhöz, munkánk­hoz tartozik immár a telefon, a tech nikának ez a hasznos ám ennek ellenére sokat szidott vívmánya. Viccek, szatírák karikatúrák szü­letnek róla, s meg kell mondanunk őszintén: nem is becsüljük annyi­ra, mint ahogyan megérdemelné. S azokat a „közbeiktatott” szemé­lyeket, akik a két telefonállomás „közepén” segítenek egy-egy be­szélgetést lebonyolítani, mi legin­kább csak hangokként ismerjük, s ebből következik az, hogy gyakran elfeledkezünk munkájuk értékelé­séről, önérzetük tiszteletéről. Pe­dig nem valami könnyű és „ideg­simogató” munka az övék... Erről alaposan meggyőződhe­tünk, ha betekintést nyerünk Oros. háza távbeszélő központ dolgozóii­nak munkájába. Állunk, mögöttük Nyilas József hivatalvezető és Ga_ rai Béla rendező, s figyeljük a pa­rányi lámpák villogását, a kezek gyors mozdulatát, amint a zsinó­rok végén lévő dugókat a külön­böző számokhoz helyezik. S köz­ben újra és újra jeleznek a lám- pácskák. Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy ez a központ a város szíve s a szerte vezető hálózatot az erekhez hasonlíthatjuk. A hívó felek egymásután kérik a külön­böző előfizetők számait De egyen­lő az aránya ezeknek azzal a tá­borral, amely csak a tsz-t, üzemet, hivatalt mondja be. Ennek elle­nére mégis megkapja a kért szá­mot, mert az itt dolgozóknak már a fejében van szinte teljes egészé­ben a jóval több mint 500 telefon­szám. Most a délutáni órák alatt állítólag csend van a központosok szerint, a csúcs­forgalom délelőtt bonyolódik le. Csak a mozielőadások megkezdése előtt, s a vetítés ideje alatt hason­lít újra karácsonyfához a „műszer­fal”. így jelenleg több idejük akad a telefonközpont dolgozóinak arra, hogy elmondják véleményüket, munkájukról és az előfizetőkről. Karasz Irnróné, Szemenyei János, díóadóvevőnek az „En-Dé”-hez. Ha jól sejtette, az „En-Dé”-nek valami köze volt a robbanótech­nikához, de semmiképpen a rá­dióhoz. De türelmet kellett eről­tetnie magára és végig hallgatni az elbeszélést. — Az adás természetesen rejt. jeles volt és Peaceful semmit sem értett belőle — folytatta Marchmont. — Ám azok, akik meghívták Peacefult erre a kon­zultációra, beszélgettek egymás­sal. Ezekből a beszélgetésekből jött rá a professzor, hogy ezt a rádióadóvevőt használó titkos ügynököt ezzel a bizonyos „En- Dé-vél küldték a Szovjetunióba... — Ennyi az egész? — Ennyi. De én figyelmeztet­telek, hogy semmi különöset nem tudok közölni veled, azért csak gondolkozzál el ezen is. Ha az „En-Dé”-vel összefügg az utas­szállítógép katasztrófája, meg ta­lán más, általunk nem ismert katasztrófák, akkor nem nehéz elképzelni, milyen céllal indult a Szovjetunióba a titkos ügynök, aki a Peaceful professzor rövid- hullámú adóvevőjét használja. Szerinted ez nem fontos? — Fontos, Henry. Lehet, hogy sokkal fontosabb, mint ahogy azt gondoljuk. Ezért most már külö­nösen fontos, hogy megtudjuk, mi is az az „En-Dé”. (Folytatjuk) Kovács Pálné, özv. Varga András- né és Herczeg Éva arról beszélnek, hogy bár nem a legkorszerűbb ez a központ, mégis a szívükhöz nőtt, szeretik munkájukat még akkor is. hogy ha egyes előfizetők türel­metlenék, gyakran durvák hozzá­juk. Ok megértik, hogy minden­kinek sürgős a beszélgetés. Ám a hívó felek nyugodtan tudomásul vehetik, hogy a központosok nem állnak meg tere-ferélni egymással. Az egy-egy dolgozó előtt lévő hat lámpamezőt folyamatosan a je­lentkezés sorrendjében dolgozzák le. Ez már beléjük idegződött. Vo­natkozik ez az interurbán hívások­ra is, hiszen sokszor olyan zsúfolt a vonal, hogy sokáig kell várakoz­ni, amíg például Békéscsaba je­lentkezik, bár a tárcsarendszerrel közvetlenül is hívni lehet a csabai előfizetőket. Naponta egyébként mintegy 400 távolsági hívást bo­nyolítanak le a központosok. A központ kapcsolást vég­ző dolgozóitól elbúcsúzunk, s be­lépünk abba a terembe, ahol a te­lefonközpont „aígyrendszere” van. Mennyezetig érő „szerelvényeket”, géprendszereket, kapcsolótáblákat láthatunk, s a kívülálló szemével nézve, minden rejtelmes és csodá­latos. Szinte érthetetlen, hogy a két vonalfelügyelő Andó Mátyás és Csáki Sándor hogyan tudnak él. igazodni a temérdek kábel, kap­csoló és lámpa között. Készségesen magyaráznak, mutogatják a kü­lönböző kapcsolók, vezetékek ren­deltetését, s leghosszabban a nem­régen felszerelt távválasztó beren­dezés előtt időzünk. Azt mondják erről kísérőink, hogy nagyon okos és hasznos szerkezet, mert amikor délután 4 órakor a különböző köz­ségek postahivatalainak dolgozói befejezik a munkát, átkapcsolnak erre a távválasztóra, és Nagymá- gocs, Árpádhalom, Eperjes, Szék­kutas, Magyarbánhegyes és még több község — tehát a Viharsarok nagyrésze felett az orosházi tele­fonközpont őrködik. A berendezés 10 áramkörös egy áramkörre 16 állomást kapcsolhatnak, s így a községek orvosa, szülőotthona, vagy más fontosabb telefonállo­mása közvetlen kapcsolatban áll az orosházi központtal. Ugyanazok­ban a községekben rajta keresztül egymást is felhívhatják az előfize­tők. Egy—két olyan dologról is beszélgetünk, amelyek az elő­fizetőket különösen érdeklik. Ezek közé tartozik a telefonszámla kér. dése is. Ugyanis arról van szó, hogy néha előfordul, amikor az előfizetőik szerint magasabb a te­lefonszámla összege. A szakembe­rek erre azt válaszolják hogy a számlázókat havonta egyenként tiz hívással ellenőrzik, s ezt a díj összegezésénél leszámítják. Ha mégis differencia adódik — pél­dául vonal javítás miatt — a rek­lamációk alapján ellenőrzik a számlálót és orvosolják a panaszt. Garai Béla távbeszélő-rendező, aki édesapjától örökölte munkahelyét, ismeri már nagyon jól az előfize­tők kartonját, s ha úgy látja, hogy a havi telefondíj összege eltér a megszokottól, már ő maga minden reklamáció nélkül igyekszik a hiba kijavítását szorgalmazni. Termé­szetes, hogy megkérdeztük a tele­fonközpont jövőjét illetően is a szakembereket. A válasz az volt, hogy az 1951 óta működő félauto­mata központ Orosházán korszerű­sítésére az elkövetkező évek­ben még nem került sor, mert ezerig növelhető ezen a berendezé­sen is az előfizetők száma. S végül néhány kérés tol­mácsolására kértek fel bennün­ket, Az előfizetők részéről na­gyobb türelmet és megértést vár­nak, ugyanakkor több bizalmat is. Megjegyezték, hogy zivatarok al­kalmával igen veszélyes a telefon, beszélgetés ugyanakkor a telefon, számlék minden hónap 10-ig tör­ténő kiegyenlítéséről se feledkez­zenek meg az előfizetők. Jó lenne, ha valamennyi telefonhívó venne magának annyi fáradságot, hogy a hívott állomás számát mondaná be, mert így a város telefonszol­gálatának gyorsabb lebonyolítása válna lehetővé. Mert ez nemcsak a központ dolgozóinak igyekeze­tén, szorgalmán, hanem az előfi­zetők megértésén is múlik. Sz. Farkas Lajos Láttuk Hallottuk Szóvátesszük diiiiiiiiiiiitiiuiiiiiii!iiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiiitttnitititiiimmiiimTiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiimn»Ht««HMt Festegetünk? Kifessük, vagy ne fessük ki? — gondo­lom — így hangzott a kérdés, amit aztán követett a tett. A Szarvasi úton lévő Kékmacska dolgozói (kideríthetetlen) vagy a vendéglátó illetéke­sei úgy oldottak meg, hogy festegettek... De hogy? Ha már lúd, legyen kövér, akarom mondani macska, de színes. Mert a Kékmacska oldalát ellentétben nevével, nem kékre mázolták, hanem csi­kósra. Azt pedig szé­pen sorjában pirosra, majd egy csík sárgá­ra, aztán meg jujj zöldre... Nem is tudom hogy van az: mire kell zöl. det tenni? (Már, mint a kalapról van szó). Kút Az elmúlt napokban foglalkoztunk a békás- csabai tanács vb ülésé­vel, amelyen szó esett a fürdőről is. Nincs viz. Itt több javaslat elhangzott és már többen konkrét megvalósításra is tettek lépéseket. Az egyik vé­lemény szerint kutat kel­lene fúrni, mégpedig nagyhozamú artézi kúta- takat. Meggondolandó lenne a fürdő vezetőjé­nek a javaslata is, aki azt tette szóvá, hogy túl- tolyásos rendszerrel a medencéket állandóan alulról táplálják tiszta vízzel, hogy felül a piszkos és szennyes víz lefollyon. Nem vagyunk kútszakértők. De gondol­juk, jó lenne, ha a váro­si tanács illetékesei ez ügyben sürgősen össze­hívnának egy szakembe­rekből álló bizottságot és most a fürdőidény befe­jezése után már olyan javaslattal jönnének, amely a jövő nyárra megoldaná a fürdő prob­lémáját. Ugrik Nem a veréb, hanem a gyerek. Mármint : Konzervgyár előtt e> folyó élővíz-csator­nába. A híd nagysze­rű hely arra, hogy trambolinnak hasz­nálják, s ezt meg is teszik. Mikor arra jön egy rendőr az el­fordítja a fejét, gyö­nyörködik a kilátás­ban, a gyerekek meg elslísszolnak a parton, hogy aztán mikor a tisztes távolság a köztttk és a rendőr között megnöveke- dett újra fejest ugor­jának a vízbe. Tudom, hogy min­den hid mellé és gyerek mellé rendőrt nem lehet állítani, de alkalomadtán egy- egy fürdőzőt nem ár­tana nyakoncslpni és elvenni a kedvét az élővízcsatorna Illegá­lis használatától. (—CZLj

Next

/
Oldalképek
Tartalom