Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-19 / 195. szám
1963. augusztus 19. 6 Hétfő A gabonabetakarítás hősei Sáli György. Egyenként többhasábos riportot érdemelnének meg, . hiszen ők voltak hárman a megye legjobb teljesítményt elérő kombájnosai. Sáli György, a Hidasháti Állami Gazdaság traktorosa 6431 mázsa gabonát csépelt el. Sinka Albert, a Mezőberényi Gépállomás kom- bájnosa 640 hold földről 7300 mázsa búzát vágott le és csépelt el, András Mihály, a Szarvasi Gépállomás kombájnosa pedig 558 holdról 5380 mázsa termést. Utólag mostmár jól esik az elért eredményekről beszélni, de ezt a teljesítményt nagyon nehéz volt Sinka Albert elérni: sok figyelmet, odaadást, akaratot igényelt. Megyénk nem vallott szégyent a többi kombáj- nosokkal sem: az ország 210 jó helyezést elért kombájnosa, közül 50 a mi megyénk állami gazdaságaiból és gépállomásairól került ki. Csupán a kombájnosok 120 ezer hold kalászost vágtak le és csépeltek el 522 kombájnnal. Az AC kombájnosok teljesítménye 210, a B—62-es kombájnoké 240, az SZK—3—4-es kombájnok teljesítménye átlagosan 410 hold volt. Ezekhez mérten is kiváló a bemutatott három kombájnos teljesítménye. András Mihály. Az adottságok jobb kihasználásával gyorsabban fejlődhetnek tsz-eink Papp Istvánnak, a megyei tanács vb-elnökének nyilatkozata Az utóbbi hónapokban megtartott végrehajtó bizottsági és tanácsülések, de az intézkedések sokasága is azt bizonyítják hogy lüktető, konstruktív gazdaságpolitika van kibontakozóban megyénkben. A fő törekvés a mező- gazdasági termelés szakszerű irányításának kialakítására, az adottságok jobb kiaknázására, a termésátlagok növelésére, a még gyengén működő termelőszövetke. zetek mielőbbi megerősödésére irányul. Az eddigi törekvések eredményeiről, s a további tervek, kel kapcsolatos kérdésekről kért választ Papp István élvtárstól, a megyei tanács vb-elnökótől lapunk munkatársa. — Papp elvtárs szerint mik gátolták szövetkezeteinket a gyorsabb fejlődésben, a jövedelem fő bázisát képező árutermelés növelésében? — Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt 3—4 évben sokat fejlődtek, de mindjárt hozzáteszem: nem annyit, mint amennyire mód és lehetőség volt és van. Ez jórészt az egymást követő aszályos esztendőkön és nem a szövetkezeti gazdákon múlott. Az eddig elért jelentős eredmények éppen annak köszönhetők, hogy növekedett a szövetkezeti gazdák öntudata, s zömük nagy munkakedwel és teljes odaadással dolgozik. Sokat javult a szövetkezeti gazdaságok vezetésének színvonala is. Természetesen, mint a gazdálkodás egész menetében, a vezetésben is akad még javítanivaló. Szerintem a szövetkezeti vezetőknek az eddigieknél sokkal nagyobb felelősséget kell érezniük azoknak az embereknek a jólétéért, akik őket az elnöki vagy más fontos beosztással bíztak meg, mert ha nagyobb a felelősség, akkor nap mint nap jobban felismerik teendőiket, és azt el is végzik. A szövetkezeti gazdálkodás további fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges az alapvető agró- és zoótechni'kai módszerek alkalmazása, és betartása, mert ezek nélkül nem tudjuk növelni sem az állattenyésztés, sem a növény- termesztés hozamait de a nagyon indokolt áruértékesítést sem. Megyénkben a növénytermelési hozamok, különösen a kalászosoké, igen alacsonyak. Ennek fő okát ab. ban látom, hogy eddig nem minden esetben alkalmazták az alapvető agrotechnikai eljárásokat. Ismeretes, hogy az intenzív búza- fajták termesztésével a hozamnövelés volt a célunk. Azonban számos szövetkezét! gazdaságban ezzel is csak a hazad búzafajták átlagtermését érték el, mert nem biztosították hozzá az intenzív tar. melési körülményeket. Nevezetesen: nem készítették el időben a vetőágyat, nem gondoskodtak megfelelően a talajerőállapotról, nem vetették elegendő mennyiségű magot és a vetés időpontját sem mindig választották jól meg. Remélem, hogy az elmúlt évek hibájából okultak szövetkezeti gazdaságaink és az ez évi kenyérgabona vetést már az alapvető agrotechnikai eljárások alkalmazásával végzik el. A szélsőséges időjárás alapvetően írja elő megyénkben a nyári, illetve az őszi mélyszántás elvégzését. Az idén is láthatjuk, hogy a tavaszi szántásba került növények a kapott csapadék ellenére sem tudnak olyan hozamot biztosítani, mint a nyári vagy őszi mélyszántott földbe vetettek. Tehát alapvető követelmény, hogy minden szövetkezeti gazdaságunk maradéktalanul elvégezze a nyári, illetve az őszi mélyszántást. Ha általánossá válik minden növény termesztésénél az alapvető agrotechnikai eljárások alkalmazása, akkor jelentősen növekszik szövetkezeti gazdaságaink árualapja is, s ahol árualap van, ott a tervezett bevétel sem marad el. — Rendelkeznek-e már szövetkezeteink megfelelő szakember- gárdával ahhoz, hogy az adottságoknak megfelelően, biztonságosabb alapokra helyezzék a termelést? — Igen, az állam jelentős számú gyakorlott szakemberrel segítette az elmúlt években a termelőszövetkezeteket, de a szövetkezeti gazdák közül is sokan tanultak különböző tanfolyamokon, s igyekeztek elméleti tudást szerezni a gyakorlat mellé. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — a lehetőségekhez mérten — továbbra is igyekszik mindent megtenni a mezőgazdasági dolgozók szakismereteinek bővítéséért. A húszéves távlati tervünk szerint el akarjuk érni, hogy minden 1000— 1500 hold szántóegységre jusson egy mezőgazdász. Emellett el akarjuk érni, hogy a szövetkezeti parasztság 60—70 százaléka valamilyen szaktanfolyamot végezzen. Az ilyen törekvéseket segíti elő például az Eleken már beindult, s a Kunágotán ezután induló mezőgazdasági szakmunkásképző iskola. Ebben az évben is több, ösztöndíjjal egyetemet végzett szakember került megyénk szövetkezeteibe. Helyes volna, hogy ha az erősebb termelőszövetkezetek közül mind több adna ösztöndíjat a fiataloknak, hogy mielőbb kellő számú szakemberrel rendelkezzen megyénk mezőgazdasága. Az állami gazdasági szakemberek is nagyon sokat tudnak segíteni szövetkezeteinknek abban, hogy minél jobban kiaknázzák a lehetőségeket, s hogy mielőbb a lehető legmagasabb termésátlagokat érjék el. — Bár bizonyos fokig javult az állattenyésztés, de még mindig nem olyan, mint amilyen lehetne. fannak-e konstruktív elgondolásai erre vonatkozóan a megyei tanács végrehajtó bizottságának? — Megyénk állattenyésztéséről egyelőre csak mint ki nem aknázott nagy lehetőségről és tartalékról beszélhetünk. Ismeretes például, hogy az egy tehénre jutó évi tejtermelés tavaly sem érte el a kétezer litert, pedig a rendelkezésre álló szarvasmarha-állomány minősége ennél magasabb termelésre képes. Az ehhez szükséges szálas- és abraktakarmány megtermeléséhez a terület biztosítva van, hiszen 2,6 hold szántó jut egy számosállatra. A hozamok növelését a tartási, a gondozási és a takarmányozási mód alapos javításával kell kezdeni szövetkezeti gazdaságainkban, mert csak ezáltal tudjuk az állattenyésztésünkben rejlő lehetőségeket kiaknázni. Ismeretes, hogy az állattenyésztési ágazat az év minden időszakában bevételi forrást jelent. A tej és a tojástermelés például mindennapos. A gyapjú- és a hústermelés ugyan bizonyos időszakokra oszlik, de jövedelme nagy összegben jelentkezik. Véleményem szerint jelentősen növekedne az állat, tenyésztés hozama, ha termelőszövetkezeteink — a növény term esz, téshez hasonlóan — az ösztönző természetbeni és pénzbeni premizálást az állattenyésztésben is alkalmaznák. Ezzel azonban még csak szórványosan lehet találkozni szövetkezeti gazdaságainkban. Véleményem szerint például, -ha havonta egy tehéntől 200—240 liter tej kifejése van előírva, s a gondozó 280—300 litert fej ki, akkor helyes volna ennek a terven felüli tejnek egy bizonyos részét prémiumként a gondozónak adni. Vagy például, ha egy kocától 8— 10 élő malacot kell terv szerint leválasztani, de a gondozó ennél többet választ le, akkor a többletmalac egy részét oda lehetne adni prémiumként a gondozónak. Szövetkezeteink dolga eldönteni, hogy hogyan premizálnak, a lényeg az, hogy mielőbb kialakítsák az állattenyésztésben is az egészséges anyagi ösztönzést. Bár, amint említettem, egy számosállatra 2,6 hold takarmánytermő terület jut, szövetkezeteinkben az állattenyésztés fejlődését mégis takarmányhiány gátolja, mert alacsony ebből is a terméshozam. Ráadásul nagyon alhanya. golt a megye mintegy százezer holdat kitevő rétje és legelője. Legelőink nagy részén szinte csak a természet rendje uralkodik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a jövőben 5000 hold rét- és legelő öntözéséhez biztosít berendezést, ezenkívül holdanként 60—80 kiló vegyes műtrágyát is a fűhozam növeléséhez. Remélj ÜÄ, hogy saját erőből is igyekeznek szövetkezeti gazdaságaink növelni az öntözött legelők területét, s nagyobb gondot fordítanak az öntözés nélküli legelők karbantartására, talajerő visszapótlására. — Papp elvtárs véleménye szerint mire fordítsák elsősorban szövetkezeteink a jövő évben a saját erőből és az állami hitelből rendelkezésükre álló beruházási összegeket? — Szövetkezeti gazdaságaink az elmúlt 15 óv során különböző időpontban alakultak. A korábban alakult szövetkezetek állóeszközellátottsága sókkal fejlettebb, mint a 3—4 éve működő szövetkezeteké. Így érthető, hogy fiatalabb gazdaságainkban az alapok biztosítása a legfontosabb, a régebbiekben pedig a járulékos beruházást keli megoldani. Gondolunk itt az út-, a víz- és a villamoshálózat fejlesztésére, másrészt az állatférőhelyek kompiét- tírozására. A jövő évben növekszik az állatállomány fejlesztését elősegítő beruházás, főleg a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány növelését célzó beruházások. Tervünk csaknem tízezer holddal növelni az öntözött területet, ezenkívül növeljük szövetkezeteinkben az erő- és munkagépparkot, kiegészítjük a meglévő talajművelő, növényápoló, növényvédő és betakarító gépegységeket. Ezek is azt célozzák, hogy szövetkezeti gazdaságaink gyors ütemben erősödjenek, fejlődjenek, s egyenletessé, tartóssá váljon szövetkezeti parasztságunk jövedelemforrása — fejezte be nyilatkozatát Papp.István elvtárs. N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula 12. Kerry amint Visszatért Grand- Citybe, az állomásról felhívta Johnt az obszervatóriumba és megbeszélt vele találkát kedvenc kávéházában. Este kilenckor találkoztak és Kerry Oly boldog volt, amikor megpillantotta a férf it, hogy teljesen megfeledkezett arról a számtalan komoly kérdésről, amelyeket fel akart tenni neki. Olyan összpontosított figyelemmel nézte szelíd, boldogan mosolygó arcát, mintha ősidők óta nem látta volna s egész idő alatt valami változást keresett rajta, — Ó, Johnny, ha tudná, mennyire hiányzott nekem! — suttogta őszinte hangon. — De magának bizonyára én egyszer sem jutottam az eszébe? — Istenem:, hogy beszélhet így! — kiáltott fel John és szenvedélyesen megcsókolta a lány kezét. — Hogyan is juthatott eszébe ilyen csacsiság? Én valósággal a helyemet nem találtam maga nélkül... — No ezt azért talán mégsem — nevetett Kerry. — Mert amikor az a másik, égi Kerry foglalta le minden gondolatát, még azt is elfelejtette, hogy egy teljes hétig egyetlen egyszer sem találkoztunk! Én viszont valósággal meggyűlöltem azt a maga Kerryjét. És nem alaptalanul. Mert lám, mi derült ki róla! Isten tudja, mit össze nem beszélnek és írnak most róla. Micsoda pánikot csinált! Valóiban igaz volna mindez, Johnny? Ekkora bajt okozhat nekünk? — Erről még korai beszélni — felelte John kitérően. — Egyelőre .biztosat csak annyit tudunk, hogy az asteroid a keleti félteke irányából zuhan bele a Föld légkörébe és minden bizonnyal nem messzire a mi szárazföldünktől esik az óceánba. Maga pedig ne gondoljon ezekre a szörnyű dolgokra, amelyekkel a lapok lakosságunkat ijesztgetik. Inkább mesélje el, sikerrel járt- e az útja? — Nem járt sikerrel, Johnny. — Akkor miért hallgatott róla eddig? Mesélje el gyorsan, mi történt! — Semmi különös — felelte Kerry kissé fáradtan. — Egyszerűen nem teljesítettem szerkesztőm megbízatását. Kerry valóban semmit sem tudott meg Sandy -Tow n -b an az utasszállító gép katasztrófájának okáról. Csupán a legfantasztikusabb rémhírek keringtek róla. Többé-kevésbé a legvalószínűbbnek hangzott a helyi kórház orvosának elbeszélése, hogy a szomszédos városka katonai kórházába három embert küldött a sugárbetegség szimptómáival. A legszigorúbb titoktartás mellett közölte mindezt Kerryvel és csak azután, hogy megtudta, hogy a lány személyes ismerősé, nek, James Jessup alezredesnek az unokahúga. Amikor Kerry mindezt közölte Charles Cunning-gal, a szerkesztő leverten sóhajtott, és szinte reménytelenül így szólt. — Ügy látszik, hogy az „En_ Dé” titkát már nem fog sikerülni megfejtenünk. Én a maga távollótében szintén megpróbáltam utánanézni a dolognak, de eredmény tel énül.
