Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-02 / 180. szám
1993. augusztus 2. 4 Péntc* Saját készítésű paradícsompaszírozó géppel dolgoznak a kondorost Dolgozók Tsz-ben Ejji- jól mííköflo műszaki csoportról Nem elég a korszerű gép, a műszaki tudást is állandóan gyarapítani kell — hangoztatják a csabai Pamutszövőben A kondorosi Dolgozok Termelőszövetkezet kertészete az idén is termesztett K—42-es kecskeméti törpe heterózis paradicsomot. Magjának kiválasztása tavaly kézi erővel történt, s ez igen sok időt vett igénybe és sok vesződséggel járt. A termelőszövetkezet műhelyében ezért az idén összeállítottak egy paszírozógépet, AZ ELMÚLT ÉV hibáinak, árnyéka rávetödött az kiéi év első felének gazdasági, pénzügyi helyzetére is a Békési Helyiapari Szövetkezetnél. Nem csoda, hogy hónapok óta foglalkoztatja a békési közvéleményt a szövetkezet „úgynevezett válsága” Sok igazság van a menete ^mondákban. de közei sem igaz az a hír, hogy 360’ ezer forintos sikkasztás történt. Ezt az állítást arra alapozták a« híre&ztelők, hogy a szövetkezetei áprilisban elhagyta Rácz Lajos főkönyvelő. Ezután revizorok adták egymásnak a kilincset, akik kiderítették és jegyzőkönyviben rögzítették az elmúlt év és az idei év első felének gazdasági, pénzügyi mérlegét. A jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a szövetkezet mintegy 170 ezer Ft deficittel zárt. Igaz. hogy ez az eset egy olyan özemnél történt, amely 77 százalékban külföldi érdekeltségeknek dolgozik, de ez még nem ok arra. hogy ,a vezetőség elveszítse a fejét, sőt egyáltalán nem lehet oka a szövetkezet elnökének lemondására. A HIBÁKAT együtt követték *9. Tehát kollektíván kellene korrigálni is. Sem a vezetőség, sem a dolgozok nem szívesen veszik tudom ásni Pocsai Gábor elnök leköszönését, aki 12 éve áll a szövetkezet étén. Szaktudása, tapasztalata átlagon felüli ezen a területen] hiszen ő is kosárfonóként kezdte az életet. Pocsai e%v~ táes és-a vezetőség néhány tagja elmondta, hogy a vállalatnál fennálló problémákat nagyrészt a szállító cég. a Budapesti Erdöké- míafl Vállalat, valamint a Helyiipari Szövetkezet főfefügyeleti szerve, a Budapesti H1SZÖV okozta. Az Erdőkémiai Vállalat anyagellátási gondokat idézett elő, ami a szövetkezet dolgozóinak nagyarányú elégedetlenségét váltotta ki. Nem titok az a tény, hogy a szövetkezet tagjai sok esetben már éff&l tftán oda álltak az anyagraktár ajtaja elé és legtöbbször 4—5 kilogramm vesszőnél nem kaptak többet, amit egy (kosárfonó 3—4 óra hossza alatt bedolgoz. A saját vesszőtelepek nem tudják ellátni, biztosítani a kellő mennyiségű nyersanyagot. Az Erdőkémíad Vállalat viszont olyan bizonytalanul szállító cég, amelyre nem minden esetben lehet számítani. A főkönyvelő szerint „állam” az államban, amely különleges jogokat élvez. Akkor szállít, ha akar, s ettől közel 500 kosárfonó kenyere függ. Egy másik jelentős hibát a Budapesti HiSZÖV követte el, amikor a termelékenység megjavításának, a hibák fejszámolásának jelszavával olyan patronáló szakembere- Joet'küldőtt ki, akik ahelyett, hogy amellyel lényegesen gyorsabban végzik el ezt a munkát. Tavaly kézi erővel naponta 7—8 mázsa paradicsomot paszíroz- tak át, most ezt a mennyiséget a saját készítésű gép egy óra alatt elvégzi. A paradicsomlevet a termelőszövetkezet a „ lakosságnak adja át, literenként egy forintos áron. segítettek volna a vállalat ügyén, felfordulást, kavarodást idéztek elő. Szinte 4—5 percenként változtatták meg intézkedési terveiket, végülis sem ők, sem a helyiek nem ismerték ki magukat, a szó szoros értelmében: azt sem tudták, hol átt a fejük. Ezt követően szemrehányások özöne jött a budapesti felügyeleti szervektől, levelek formájában. EZÉRT AKAR lemondani az elnök, és ennek az elmúlt viharnak a nyomai még ma is megvannak nemcsak a jegyzőkönyvek lapjain, hanem az emberek emlékezetében is. A vezetőség szerint csak úgy áll be komolyabb változás a hangulatban és a termelésben, ha: először is anyag, másodszor és harmadszor is bőséges vesszőanyag átl rendelkezésére a kosárfonóknak, hiszen ettől függ exporttervük teljesítése, valamint a munkások mindennapi kenyere. A legszembetűnőbb — sajnos hosszú idő óta — a magára hagyatottság a megyei szervek részéről is. Páivölgpt András Reggél (Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedóromboló megmaradt legénységének a parancsnokságét. Csoportokra osztotta a matrózokat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Megparancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutyafuttában bekapva néhány két- szersültet, széjjel Széledtek, Dudley Bridge fedélzetmester társaságában megfelelő táborhely keresésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kókuszdiót. Szigorúan ráparancsolt: — Bridge, eszébe ne jusson inni a kókusztejből. Megtiltom! — Miént. Dudley úr? — csodálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kéül lennünk, Bridge. Rendbehozom mérőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és általában mindent, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdési sem akarok hallani erről a témáról! Értette? — Ó, hogyne, minden világos! — felelte a fedélzetmester unottan. — Azzal kezdeném, hogy üzemünkben 1960-ig a tervek teljesí- tésével állandó bajok voltak. Általános vélemény szerint a meglévő gépparkkal szó sem lehet a vállalati tervek teljesítéséről. Gépeink jórészt közel száz évesek — hangzott a legfőbb érv. Mi műszakiak azonban úgy véltük, hogy •ez a nézet sántít kissé — válaszolja Dobóvári Béla, a Békéscsabai Pamutszövő műszaki csoportjának vezetője, ama kérdésemre. hogy miként tud a műszaki kollektíva olyan körülmények között dolgozni, amelyben a feltételek nem mindig kielégítőek. Kétségtelen, hogy sok kérdés vetődött fel az elmúlt évek során — mondja a csoportvezető. Amikor mi műszakiak felmértük lehetőségeinket, elsőnek azt állapított tűk meg, hogy ha a termelékenységet akarjuk növelni, a gépek korszerűsítése a legfontosabb. De ezzel párhuzamosan dolgozóink műszaki képzettségét is fejleszteni kell. Igen fontosnak tartottuk, hogy a szakmunkásképzést új alapokra helyezzük, valamint a betanított munkásokból szakmunkásokat neveljünk. Szakmunkásképző tanfolyamot szerveztünk. Ezen az előző évben százan vettek részt, s közülük nyolcvan tett szövő-szakmunkásvizsgát. Kétéves művezetőképzőt is indítottunk, majd megszerveztük az ugyancsak kétéves munkásakadémiát, kimondottan a szocialista brigádok tagjai részére. Az előbb említett formákon kívül jelentős helyet kapott a technikusképzés is. Az elmúlt évben tizenketten tanultak, s közülük heten már technikusi oklevelet kaptak. Műszaki csoportunk tagjai az üzemi dolgozók okA kutatócsoportok különböző időpontokban tértek vissza. Még tizenhárom matrózt és hét altisz. tét hoztak magukkal. Bambusz- rudakból összetákolt hordágyon cipelték Dixon tengernagyot. Mellette sántikált Stowne doktor. A tengernagy csukott szemmel feküdt, feje be volt pólyáévá. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly ■— felelte a doktor. — Motorosunk közvetlenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gépész vízbe- fult. Minden holmi ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adóvevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adók egy lomb- sátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám. menjen Clark hadnaggyal és részesítse elsősegélyben a parton maradt pár súlyos sebesültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem ... — tárta szét karját Stowne zavartan. — Akkor J6 oda kell mennie tatásán kívül sokat foglalkoznak | a gimnáziumi fiatalok és az általános iskolások politechnikai képzésével is. Az eddig elmondottak a rendszeres oktatásra vonatkoznak. Emellett negyedévenként a TIT rendezésében műszaki előadásokat tartunk, melyek állandó érdeklődést váltanak ki. Egy-egy előadásnak átlag 40—50 látogatója van. Nem feledkeztünk meg az úfítómozgalomról sem. Újítóink száma 60 körül van. Ezekután nézzük csak, miként érezteti hatását a műszaki képzettség a termelésben? Legtöbb gondot a gépek lassú fordulatszáma okozott., Ezen új módszerek alkalmazásával sikerült változtatni. Minthogy kapcsolatainkat igyekeztünk a testvérvállalatokkal is kiépíteni, így a Budapesti Magyar Pamutipari Vállalattól átvettünk és kidolgoztuk a bordaláda tehetetlenségi nyomaték csökkentésének módszerét, és így a gépek fordulat- száma jelentősen emelkedett. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg 1961-ben óránként egy gép általában 346 centiméter szövetet készített, addig az új technológia bevezetésével 1963. második negyedében már 404 centiméter szövetet tudunk gyártani ugyanannyi idő alatt. Ha átszámítjuk a különbséget a meglévő 412 gépre, akkor 186 méter szövettel termelünk többet óránként. Ezenkívül az 1961-es 3,22 százalékról 2,36 százalékra csökkentettük azt az időt, mit a gépek üzem- közbeni megállása okozott. Természetesen az említetteken kívül még számos műszaki kérdést oldott meg csoportunk. —, felelte Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lombsátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszko. dott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta egész csapatát és kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, erre a nem éppen vendégmarasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt maradunk. Remélem, nem sokáig. A parancsnokság már va_ lószínűleg lépéseket tett keresésünkre. Mi sajnos, semmit sem tudunk közölni magunkról, mivel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jel. zéseket adhatunk le abban a pil. lanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon vagy repülőgépeket a levegőben. Ezért már a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és nagyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból készítették. Az egyik gépész bambuszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Mindezeket csak úgy tudtuk elérni, hogy vállalatunk vezetősége teljes mértékben támogatta és támogatja a műszaki csoportunk munkáját. Néhány szót a terveinkről. A műszaki csoport egy-egy tagja rendszeres kutatómunkát végez, melyet a csoport megvitat, majd kidolgozza ’a technológiai folyamatot. Jelenleg egyik technikusunk a fonalak előkészítésének jelentőségét vizsgálja, a másik a szálszakadás gyakoriságának okát kutatja, a harmadik pedig a szövődéi klíma helyes kialakításán fáradozik. Különösen az utóbbi áll előtérben, hiszen a porártalom egészségileg sok kellemetlenség okozója. Szeretnénk e tekintetben is előrehaladni. Jelenleg újabb jelentős feladaton dolgozunk; az üzem korszerű szervezeti felépítésének és irányításának a megvalósításán. E terv lényegében kész. A közeljövőben egyik műszakunkat kísérletképpen be is indítjuk. Sokat várunk az új tervtől és reméljük, hogy addig is sikerül termelésünket növelni, amíg üzemünket korszerű gépekkel látják el. Befejezésül megérdemli a műszaki kollektíva, hogy néhány tagjuk nevét említsük, olyanokét, akik a különböző tanfolyamok tartásában is jeleskedtek, így például Mitykó János, Némethy Ferenc, Sik Sámuel és az Elekes házaspár. Az eddigiekhez talán csak arry- nyit, hogy amely üzemben a műszaki kollektíva jól szervezett, összetartó erőkből áll, ott az alkotókedv ilyen gyümölcsöző eredményeket és követendő példákat szül. * Háló Ferenc Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte sorakozó matrózok szemébe — figyelmeztetni kívánom magukat egy s más dologra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem er_ ről. Természetesen tud ják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon ten. gemagy nevében határozottan megtiltom. Úgyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az or. kán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt at_ tóJ félek, hogy a hal is, amelyet egyik-másiktoknak sikerül fogni a korallzátonyokon túli lagúnában fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki nem kérdezett semmit, sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tengernagy sátra félé indult, hallotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felnevetett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a „Big Joe” üdvözletét... — Robinson Grúzodnak pokoli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az emberiség atombombákkal töltötte fel fegyver- raktárait — filozofált Stowne Mi van a kosárban? Látogatás a Békési Helyiipari Szövetkezetnél N. Tornán: (15-) A „Big Joe” foglyai Fordította: Sárközi Gyula Ki mint vet, ágy arat...
