Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-02 / 180. szám

1993. augusztus 2. 4 Péntc* Saját készítésű paradícsompaszírozó géppel dolgoznak a kondorost Dolgozók Tsz-ben Ejji- jól mííköflo műszaki csoportról Nem elég a korszerű gép, a műszaki tudást is állandóan gyarapítani kell — hangoztatják a csabai Pamutszövőben A kondorosi Dolgozok Ter­melőszövetkezet kertészete az idén is termesztett K—42-es kecskeméti törpe heterózis pa­radicsomot. Magjának kiválasz­tása tavaly kézi erővel történt, s ez igen sok időt vett igénybe és sok vesződséggel járt. A termelőszövetkezet műhe­lyében ezért az idén összeállí­tottak egy paszírozógépet, AZ ELMÚLT ÉV hibáinak, ár­nyéka rávetödött az kiéi év első felének gazdasági, pénzügyi hely­zetére is a Békési Helyiapari Szö­vetkezetnél. Nem csoda, hogy hó­napok óta foglalkoztatja a békési közvéleményt a szövetkezet „úgy­nevezett válsága” Sok igazság van a menete ^mondákban. de kö­zei sem igaz az a hír, hogy 360’ ezer forintos sikkasztás történt. Ezt az állítást arra alapozták a« híre&ztelők, hogy a szövetkezetei áprilisban elhagyta Rácz Lajos főkönyvelő. Ezután revizorok ad­ták egymásnak a kilincset, akik kiderítették és jegyzőkönyviben rögzítették az elmúlt év és az idei év első felének gazdasági, pénzügyi mérlegét. A jegyző­könyvek alapján megállapítható, hogy a szövetkezet mintegy 170 ezer Ft deficittel zárt. Igaz. hogy ez az eset egy olyan özemnél tör­tént, amely 77 százalékban kül­földi érdekeltségeknek dolgozik, de ez még nem ok arra. hogy ,a vezetőség elveszítse a fejét, sőt egyáltalán nem lehet oka a szö­vetkezet elnökének lemondására. A HIBÁKAT együtt követték *9. Tehát kollektíván kellene kor­rigálni is. Sem a vezetőség, sem a dolgozok nem szívesen veszik tu­dom ásni Pocsai Gábor elnök le­köszönését, aki 12 éve áll a szö­vetkezet étén. Szaktudása, tapasz­talata átlagon felüli ezen a területen] hiszen ő is kosárfonó­ként kezdte az életet. Pocsai e%v~ táes és-a vezetőség néhány tagja elmondta, hogy a vállalatnál fennálló problémákat nagyrészt a szállító cég. a Budapesti Erdöké- míafl Vállalat, valamint a Helyi­ipari Szövetkezet főfefügyeleti szerve, a Budapesti H1SZÖV okoz­ta. Az Erdőkémiai Vállalat anyag­ellátási gondokat idézett elő, ami a szövetkezet dolgozóinak nagy­arányú elégedetlenségét váltotta ki. Nem titok az a tény, hogy a szövetkezet tagjai sok esetben már éff&l tftán oda álltak az anyagraktár ajtaja elé és leg­többször 4—5 kilogramm vessző­nél nem kaptak többet, amit egy (kosárfonó 3—4 óra hossza alatt bedolgoz. A saját vesszőtelepek nem tudják ellátni, biztosítani a kellő mennyiségű nyersanyagot. Az Erdőkémíad Vállalat viszont olyan bizonytalanul szállító cég, amelyre nem minden esetben le­het számítani. A főkönyvelő sze­rint „állam” az államban, amely különleges jogokat élvez. Akkor szállít, ha akar, s ettől közel 500 kosárfonó kenyere függ. Egy má­sik jelentős hibát a Budapesti HiSZÖV követte el, amikor a ter­melékenység megjavításának, a hibák fejszámolásának jelszavá­val olyan patronáló szakembere- Joet'küldőtt ki, akik ahelyett, hogy amellyel lényegesen gyorsab­ban végzik el ezt a munkát. Ta­valy kézi erővel naponta 7—8 mázsa paradicsomot paszíroz- tak át, most ezt a mennyiséget a saját készítésű gép egy óra alatt elvégzi. A paradicsomle­vet a termelőszövetkezet a „ la­kosságnak adja át, literenként egy forintos áron. segítettek volna a vállalat ügyén, felfordulást, kavarodást idéztek elő. Szinte 4—5 percenként vál­toztatták meg intézkedési tervei­ket, végülis sem ők, sem a helyi­ek nem ismerték ki magukat, a szó szoros értelmében: azt sem tudták, hol átt a fejük. Ezt köve­tően szemrehányások özöne jött a budapesti felügyeleti szervek­től, levelek formájában. EZÉRT AKAR lemondani az elnök, és ennek az elmúlt vihar­nak a nyomai még ma is meg­vannak nemcsak a jegyzőköny­vek lapjain, hanem az emberek emlékezetében is. A vezetőség szerint csak úgy áll be komo­lyabb változás a hangulatban és a termelésben, ha: először is anyag, másodszor és harmadszor is bőséges vesszőanyag átl ren­delkezésére a kosárfonóknak, hi­szen ettől függ exporttervük tel­jesítése, valamint a munkások mindennapi kenyere. A legszem­betűnőbb — sajnos hosszú idő óta — a magára hagyatottság a me­gyei szervek részéről is. Páivölgpt András Reggél (Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedóromboló megmaradt legénységének a parancsnoksá­gét. Csoportokra osztotta a mat­rózokat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Megpa­rancsolta nekik, hogy a leggon­dosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutya­futtában bekapva néhány két- szersültet, széjjel Széledtek, Dud­ley Bridge fedélzetmester társa­ságában megfelelő táborhely ke­resésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kókuszdiót. Szigorúan ráparancsolt: — Bridge, eszébe ne jusson in­ni a kókusztejből. Megtiltom! — Miént. Dudley úr? — csodál­kozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kéül len­nünk, Bridge. Rendbehozom mé­rőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókusz­diókat, az édesvizet és általában mindent, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdési sem akarok hallani erről a témáról! Értette? — Ó, hogyne, minden világos! — felelte a fedélzetmester unot­tan. — Azzal kezdeném, hogy üze­münkben 1960-ig a tervek teljesí- tésével állandó bajok voltak. Ál­talános vélemény szerint a meg­lévő gépparkkal szó sem lehet a vállalati tervek teljesítéséről. Gé­peink jórészt közel száz évesek — hangzott a legfőbb érv. Mi mű­szakiak azonban úgy véltük, hogy •ez a nézet sántít kissé — vála­szolja Dobóvári Béla, a Békés­csabai Pamutszövő műszaki cso­portjának vezetője, ama kérdé­semre. hogy miként tud a műsza­ki kollektíva olyan körülmények között dolgozni, amelyben a fel­tételek nem mindig kielégítőek. Kétségtelen, hogy sok kérdés vetődött fel az elmúlt évek során — mondja a csoportvezető. Ami­kor mi műszakiak felmértük lehe­tőségeinket, elsőnek azt állapított tűk meg, hogy ha a termelékeny­séget akarjuk növelni, a gépek korszerűsítése a legfontosabb. De ezzel párhuzamosan dolgozóink műszaki képzettségét is fejleszte­ni kell. Igen fontosnak tartottuk, hogy a szakmunkásképzést új alapokra helyezzük, valamint a betanított munkásokból szakmunkásokat neveljünk. Szakmunkásképző tan­folyamot szerveztünk. Ezen az előző évben százan vettek részt, s közülük nyolcvan tett szövő-szak­munkásvizsgát. Kétéves műveze­tőképzőt is indítottunk, majd megszerveztük az ugyancsak két­éves munkásakadémiát, kimon­dottan a szocialista brigádok tag­jai részére. Az előbb említett for­mákon kívül jelentős helyet ka­pott a technikusképzés is. Az el­múlt évben tizenketten tanultak, s közülük heten már technikusi oklevelet kaptak. Műszaki csopor­tunk tagjai az üzemi dolgozók ok­A kutatócsoportok különböző időpontokban tértek vissza. Még tizenhárom matrózt és hét altisz. tét hoztak magukkal. Bambusz- rudakból összetákolt hordágyon cipelték Dixon tengernagyot. Mellette sántikált Stowne dok­tor. A tengernagy csukott szemmel feküdt, feje be volt pólyáévá. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly ■— felelte a doktor. — Motorosunk közvetle­nül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebe­sültünk kissé. A gépész vízbe- fult. Minden holmi ami a mo­toroson volt, a víz martaléka lett. — És az adóvevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adók egy lomb- sátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám. menjen Clark hadnaggyal és részesítse elsőse­gélyben a parton maradt pár sú­lyos sebesültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem ... — tárta szét karját Stowne zavartan. — Akkor J6 oda kell mennie tatásán kívül sokat foglalkoznak | a gimnáziumi fiatalok és az álta­lános iskolások politechnikai kép­zésével is. Az eddig elmondottak a rend­szeres oktatásra vonatkoznak. Emellett negyedévenként a TIT rendezésében műszaki előadáso­kat tartunk, melyek állandó ér­deklődést váltanak ki. Egy-egy előadásnak átlag 40—50 látogató­ja van. Nem feledkeztünk meg az úfítómozgalomról sem. Újítóink száma 60 körül van. Ezekután nézzük csak, miként érezteti hatását a műszaki kép­zettség a termelésben? Legtöbb gondot a gépek lassú fordulatszáma okozott., Ezen új módszerek alkalmazásával sike­rült változtatni. Minthogy kapcso­latainkat igyekeztünk a testvér­vállalatokkal is kiépíteni, így a Budapesti Magyar Pamutipari Vállalattól átvettünk és kidolgoz­tuk a bordaláda tehetetlenségi nyomaték csökkentésének mód­szerét, és így a gépek fordulat- száma jelentősen emelkedett. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg 1961-ben óránként egy gép általában 346 centiméter szö­vetet készített, addig az új tech­nológia bevezetésével 1963. máso­dik negyedében már 404 centimé­ter szövetet tudunk gyártani ugyanannyi idő alatt. Ha átszá­mítjuk a különbséget a meglévő 412 gépre, akkor 186 méter szövet­tel termelünk többet óránként. Ezenkívül az 1961-es 3,22 száza­lékról 2,36 százalékra csökkentet­tük azt az időt, mit a gépek üzem- közbeni megállása okozott. Ter­mészetesen az említetteken kívül még számos műszaki kérdést ol­dott meg csoportunk. —, felelte Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lombsá­tor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszko. dott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt so­rakoztatta egész csapatát és ki­sebbfajta beszédet tartott ne­kik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, erre a nem éppen vendégmarasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt maradunk. Remélem, nem sokáig. A parancsnokság már va_ lószínűleg lépéseket tett keresé­sünkre. Mi sajnos, semmit sem tudunk közölni magunkról, mi­vel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jel. zéseket adhatunk le abban a pil. lanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon vagy repülőgé­peket a levegőben. Ezért már a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fo­gunk tartani. No meg aztán... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embe­reken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és nagyon kimerültek. Há­rom matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból ké­szítették. Az egyik gépész bam­buszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Mindezeket csak úgy tudtuk elérni, hogy vállalatunk vezetősé­ge teljes mértékben támogatta és támogatja a műszaki csoportunk munkáját. Néhány szót a terveinkről. A műszaki csoport egy-egy tagja rendszeres kutatómunkát végez, melyet a csoport megvitat, majd kidolgozza ’a technológiai folya­matot. Jelenleg egyik techniku­sunk a fonalak előkészítésének jelentőségét vizsgálja, a másik a szálszakadás gyakoriságának okát kutatja, a harmadik pedig a szö­vődéi klíma helyes kialakításán fáradozik. Különösen az utóbbi áll előtérben, hiszen a porártalom egészségileg sok kellemetlenség okozója. Szeretnénk e tekintetben is előrehaladni. Jelenleg újabb je­lentős feladaton dolgozunk; az üzem korszerű szervezeti felépí­tésének és irányításának a meg­valósításán. E terv lényegében kész. A közeljövőben egyik mű­szakunkat kísérletképpen be is indítjuk. Sokat várunk az új terv­től és reméljük, hogy addig is sikerül termelésünket növelni, amíg üzemünket korszerű gépek­kel látják el. Befejezésül megérdemli a mű­szaki kollektíva, hogy néhány tagjuk nevét említsük, olyanokét, akik a különböző tanfolyamok tartásában is jeleskedtek, így pél­dául Mitykó János, Némethy Fe­renc, Sik Sámuel és az Elekes há­zaspár. Az eddigiekhez talán csak arry- nyit, hogy amely üzemben a mű­szaki kollektíva jól szervezett, összetartó erőkből áll, ott az alko­tókedv ilyen gyümölcsöző ered­ményeket és követendő példákat szül. * Háló Ferenc Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte sorakozó matrózok szemébe — figyelmez­tetni kívánom magukat egy s más dologra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem er_ ről. Természetesen tud ják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kó­kuszdiók ehető gyümölcsök. Fo­gyasztásukat azonban Dixon ten. gemagy nevében határozottan megtiltom. Úgyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az or. kán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt at_ tóJ félek, hogy a hal is, amelyet egyik-másiktoknak sikerül fog­ni a korallzátonyokon túli lagú­nában fogyasztásra alkalmat­lanná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e ti­lalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki nem kérdezett sem­mit, sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tengernagy sátra félé indult, hallotta, hogy a háta mö­gött az egyik matróz sötéten fel­nevetett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a „Big Joe” üdvöz­letét... — Robinson Grúzodnak pokoli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szi­getre, mielőtt az emberiség atom­bombákkal töltötte fel fegyver- raktárait — filozofált Stowne Mi van a kosárban? Látogatás a Békési Helyiipari Szövetkezetnél N. Tornán: (15-) A „Big Joe” foglyai Fordította: Sárközi Gyula Ki mint vet, ágy arat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom