Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-14 / 164. szám
1963. Július 14. 7 Vasárnap Nemzetközi szemle Haza és nagyvilág' a »tárgyalások hetei*’-ben A világpolitika továbbra sem tart nyári szünetet. Egymásra torlódnák az események — s köztük a mi hazánk is szerepel. A világlapok első oldalára került Magyar, ország, U Thant látogatása alkalmával. Az ENSZ főtitkára háraim napra volt szívesen látott vendégünk. A szíves fogadtatás egyrészt személyének szólt, mert a burmai politikus hazája haladó emberei közt áll és magas tisztségben nemegyszer tett szolgálatokat a béke és a népek megértése ügyének. Másrészt tisztelet illette az Egyesült Nemzetek Szervezetét is személyén keresztül hiszen a világszervezettől — bár tevékenysége ma még korántsem mindig helyeselhető —, mi azt várjuk, hogy egyre hatékonyabb erő legyen a béke, szabadság, nemzeti függetlenség és demokrácia vedel, mében. U Thant sok rágalmat is hallhatott hazánkról, most azonban maga láthatta, hogyan élünk. Programját az ő kívánságára állították össze, azt nézte meg, amit óhajtott, szabadon érintkezett a néppel. S bár nem jött hozzánk barátságtalanul, barátibb érzésekkel távozott, mint amilyenekkel érkezett. A külföldi lapok beharangozták jövetelét a „hallgatás összeesküvésével” próbálták elhallgatni itt tartózkodásának olyan mozzanatait, amelyek jó fényt vetettek Magyarországra. Távozása után azonban már egyöntetűen azt írták: ez nagy magyar siker volt. így van, hiszen ezek után akár az ENSZ-ben, akár az el nem kötelezett országok között sokkal nehezebb lesz rágalmazni a szocializmust építő Magyarországot. Nem három nap, hanem sok évi munka eredménye ez. És nemcsak rólunk van szó: a szocialista rendszer aratott elismerést. A magyar vezetők szovjetunió- béli útja is felkeltette a világ figyelmét. A tárgyalások tartalmáról nem tudunk még, de a fogadtatás rendkívüli melegsége, amelyet a Kádár János vezette magyar párt. és kormányküldöttség a Szovjetunióban kapott, mindenütt feltűnt. A magyar nép sorsát a szocializmus építése során nemcsak a felszabadulás, hanem az 1956-os ellenforradalom drámai eseményei is összekapcsolták a Szovjetunióéval. S ha akkor sok gondot és aggodalmat okoztunk a nemzetközi munkásmozgalomnak is, akkor most sok örömet és megelégedést kelthet az hogy éppen az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusának tanulságait felhasználva, a lenini szellemben megújult párt. és országvezetés emelte hazánkat ilyen megbecsült helyzetbe. A mi sikereink — a magyar nép és vezetői közös munkájának köszönhetők. De egyszersmind bizonyítékai annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom új, a moszkvai nyilatkozatokban lefektetett vonala helyes, ez az út a szocializmus számára új sikereket és nagy tömegek rokonszen. vét nyeri meg világszerte. Magyarország most már erről e politika jegyében fogant sikerekről híres. Érthető, ha ez különös örömmel tölti el e politika kezdeményezőit, Hruscsovot és a szovjet párt- és állami vezetőket is. Moszkvában olyan magyar delegáció utazott, amely nyilvánvalóan fontos politikai és gazdasági kérdésekről tárgyal. Az atomcsend-értekezlet is Moszkvára fordítja a világ szemét. Már sok tárgyalást folytattak az atomkísérletek beszüntetéséről J eredménytelenül. Ha nem is várhatunk csodákat, de a mostani megbeszélések) a siker nagyobb reményével kecsegtetnek. Talán jó alapot raknak most le Moszkvában az államvezetők későbbi megegyezéséhez. Ha ilyen megegyezés létrejön, még az is csak kezdeti lépés lesz és csak hosszadalmas gyakorlati intézkedésekkel realizálható a siker. De a leszerelés nem könyörgés, hanem harc eredménye, s ezt a harcot állhatatosan folytatja a Szovjetunió s az egész szocialista tábor, a béke erői világszerte. Az arab világban hosszú tárgyalások előzték meg az idén április 17-én aláírt kairói nyilatkozatot, az EAK, Szíria és Irak egyesüléséről. Az események azóta bebizonyították, hogy a tárgyaló felek közt tényleges egyetértés nem jött létre, s a hatalmi versengés a Baath párt és más arab nacionalista csoportok .— köztük Nasszer elnök hívei — közt Szíriában és Irakban rendkívül kiélesedett. Előbb Szíriában tették ki Kairó híveit a hatalomból, aztán Irakban zárták ki a nem baathistákat a kormányból. Szíriában legutóbb a március 8-i államcsíny vezetőjét a nem „nasz. szerista” Hariri ezredes, hagyügy. minisztert is leváltották a baathis. ták, s a „forradalom hőse”, aki korábban szorosan együttműködött Baath-al, most Párizsba utazott, hogy komolyabb bajokat elkerüljön. Ezzel ismét szűkült a Baath tömegbázisa Szíriában. A brit-guayanai miniszterelnök-helyettes nyilatkozata Georgetown (TASZSZ) Brindley Bann, a Népi Haladó Párt elnöke, miniszterelnök-helyettes csütörtökön nyilatkozatot adott azzal kapcsolatban, hogy az angol kormány nem engedte be Brit-Guayanába az ENSZ gyarmati kérdéssel foglalkozó különleges bizottságának albizottságát. Az albizottságnak az ENSZ-hatá- rozat alapján kellett volna kivizsgálnia a brit-guayanai helyzetet. Bann kijelentette, hogy az angol kormány el akarja szigetelni Brit- Guayanát. Az angol kormány döntésének az a célja, hogy az imperialista erők és helyi szövetségeseik zavartalanul folytathassák eddigi tevékenységüket, s ezzel elárulja, hogy brit-guayanai kormány panaszai indokoltak. Angliát és az Egyesült Államokat megijeszti az a segítség, amely Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és a szocialista tábor országai nyújtanak Brit-Guayanának — jelentette ki Bann. A Népi Haladó Párt elnöke nyilatkozata végén hangsúlyozta, hogy pártja a haladó erők támogatásával tovább harcol a függetlenségért. Ugyanakkor Irakban megindították a kurd nemzeti kisebbség elleni irtóhadjáratot, s közben ismételten, minden alkalommal magasra szítják a kommunisfaellenes hisztériát. A kurdok elleni támadás egyik ürügye is az, hogy oda ,,kommunisták menekültek”, (Valójában ott vannak az olajkutak, s azokat akarta biztonságban tudni az iraki kormány, nyilván angol— amerikai tulajdonosaik szempontjából való bizosításra törekedve.) Legutóbb fantasztikus „kommunista összeesküvés” történetét adták elő, s a bagdadi hóhérok a ■börtönökből vezették elő kivégzés, re a korábban elfogatott kommunistákat. Az arab nacionalizmus, amelynek antiimperialista oldala ismeretes, a Baath-vezette országokban az imperialisták szája íze szerint politizál. Kairóban bírálják azt a lapokban — de Nasszer elnök hallgat még s várja a fejleményeket. Igaz, hogy kötelezőnek érzi magára az „arab szolidaritást” akkor is, amikor ellene és pl. a kurd nép ellen folyik harc — s gratulál az iraki elnöknek a „leleplezett összeesküvés leveréséhez”. Pedig az az arab nacionalizmus, amely nem párosul imperialistaellenés- séggel és demokratizmussal, az arab népek problémáira nem orvosság, hanem méreg. A baathista manőverek kétségessé tették az arab hármas egységállam sorsát, alapjaiban rendítették meg az egységet, s egyelőre nem sok remény van arra, hogy az egységállam a kairói deklaráció alapján létrejön. Akár megértik ezt most Irakban, s az arab világ egyes vezetői, akár nem: a haladó emberiség nem tűrheti szótlanul, hogy egy egész népet irtsanak és haladó embereket tucatszámra küldjenek a vérpadra. NAPTAR 1963. július 14. — Július 14-e Franciaország nemzeti ünnepe, arra emléke. A Bastille ostroma zésül, hogy 1789-ben, ezen a napon ostromolta meg a párizsi , nép a politikai fog- O lyok börtönét és egyben a gyűlölt ab- ;i szolutizmus jelképét, a párizsi Bastille-t (ejtsd: Básztij)' Ezt a napot tekintjük a francia forradalom kezdetének. — 50 évvel ezelőtt, 1913. július 14-én Bakuban általános sztrájk tört ki. Ez volt Dél-Oroszországban a munkásság első olyan megmozdulása, mely általános sztrájkhoz vezetett. * * * — 15 évvel ezelőtt, 1948-ban e napon Togliatti élvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára éllen merényletet követtek el, Megtorlásul Torino és Milano munkásai megszállták a gyárakat és Livomóban eűfoglaliták a rendőrlaktanyát. * * C — 5 évvel ezelőtt, 1958-ban ezen a napon Irakban megdöntötték a királyságot és megalakult az Iraki Köztársaság. Újabb hajsza a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen Berlin A nyugatnémet kormány Ade- naeur kancellár elnökletével a közelmúltban tartott ülésén elhatározta, hogy felújítják a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége elleni pert — jelenti a TASZSZ. A határozat érdekessége, hogy a rá vonatkozó javaslatot egy Globke elnökletével megtartott bonni államtitkári ülésen dolgozták ki. A Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen már 1962. januárjában pert indítottak Karlsruheban, majd hosszabb szünet után 1962. november 29-től december 6-ig — jogellenesen — Nyugat-Berlinben folytatták a tárgyalást. Ekkor azonban a szövetségi közigazgatási bíróság a nemzetközi közvélemény tiltakozása következtében kénytelen volt bizonytalan időre elnapolni a pert. Az elnapoláshoz Patkó Imre' hozzájárult az is, hogy kiderült a bíróság elnökének, dr. Fritz Wer- nemek szennyes náci miiltja. (MTI) Lengyelország szolidáris a dél-afrikai fajüldözők elleni akcióval VARSÓ Hivatalos varsói tájékoztatás szerint a lengyel kormány U Than thoz, az ENSZ főtitkárához és más illetékes ENSZ-fimkcionáriushoz intézett leveleiben kijelentette: szolidáris a Dél- Afrikai Köztársaság fajüldöző kormánya elleni akcióval. Ennek megfelelően semmiféle politikai és kereskedelmi kapcsolatot nem tart és nem Is szándékozik létesíteni az „Apartheid’* kormányával, ameddig a Dél-Afrikai Köztársaság valamennyi lakója nem nyeri el teljes szabadságát és egyenjogúságát. (MTI) Á toryk bölcsessége — Egyetlen magunkfajta lány sem kapott mostanában olyan reklámot, mint a londoni Cristi- ne Keeler! — jelentette ki egy római „call-girl” az „Oggi” ripor^ terének. A húszéves, jó alakú, szép hajú „modell’-re, akinek John Profumo volt angol hadseregügyi miniszterrel volt kapcsolata, megrengette az amúgy is gyenge lábon álló, sok problémával küzdő angol konzervatív kormányt, nem kevés nyugati „széplány” irigykedik. Amikor legutóbb kihallgatták kerítőjének, a dr. Ward nevű állítólagos orvosnak — Profumo közvetlen lébuktatójának — tárgyalásán, az igazságügyi épület előtt száz meg száz fiatal lány várta és bámulta meg „a nagy Keeler”-t. Egy Susan Harey nevű londoni iskoláslány — illetve volt iskoláslány, mert a Ward-féle lánykereskedelmi hálózatban való belekeveredése miatt kidobták az iskolából — hálózsákkal felszerelve állt Macmillan miniszterelnök hivatala elé. „Addig nem megyek el, míg a miniszterelnök nem fogad és visz- sza nem vesznek az iskolába” — jelentette ki az ifjú, de már nem naiv Susan és állítólag hozzátette: „Nekem Christine Keeler a példaképem, engem nem lehet olyan könnyen elintézni.” A „szép, de veszélyes Christine” — sok nyugati újság így foglalta össze Profumo volt miniszter alkalmi barátnőjének jellemzését, oly pihekönnyű egyéniség, hogy össze sem lehet hasonlítani őt az elmúlt századok nevezetes kalandornőivel, a politikában is szerepet játszó kurtizánokkal. Christine Keeler csak tünet; személye, helyzete és az ügy, amelynek egyik szereplője lett, csak jelzése annak, miképpen is fest a valóságban az a hosszú ideje ápolt konzervatív legenda, amely szerint az előkelő Oxford, Eton, Harrow neveltjei (mint a milliomos és „előkelő” Profumo is) már csak magasrendű, „hagyományos” erkölcsiségük miatt is vezetésre hivatottak. De szomorú tünet az is, hogy a Ward-féle női húsbolt alkalmazottja egy csomó angol, olasz, német, francia ifjú nő ideálja. Amikor Christine az elmúlt hetekben végigment egy divatos nyugati fürdőhely sétányán és azt lehet mondani, a raffinált kis „leányka” egyebet sem tett, csak sétáltatta bájait és „hímevé”-t, nemcsak idősebb férfiak bámultak utána, hanem fiatal pályatársnők (és pályatársnő-jelöltek) is. Az egész botrány lényegét talán egy ifjú francia költő foglalta össze legtalálóbban, ö a költők virágos nyelvén fejezte ki az iga zat: „Egy ölelkezésre specializált kurtizán csípőjén ring íme a toryk minden bölcsessége. És úsznak a romlottság fekete vizein...” A.
