Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-14 / 164. szám

1963. Július 14. 7 Vasárnap Nemzetközi szemle Haza és nagyvilág' a »tárgyalások hetei*’-ben A világpolitika továbbra sem tart nyári szünetet. Egymásra tor­lódnák az események — s köztük a mi hazánk is szerepel. A világ­lapok első oldalára került Magyar, ország, U Thant látogatása alkalmával. Az ENSZ főtitkára háraim napra volt szívesen látott vendégünk. A szíves fogadtatás egyrészt személyének szólt, mert a burmai politikus hazája haladó emberei közt áll és magas tisztség­ben nemegyszer tett szolgálatokat a béke és a népek megértése ügyé­nek. Másrészt tisztelet illette az Egyesült Nemzetek Szervezetét is személyén keresztül hiszen a vi­lágszervezettől — bár tevékeny­sége ma még korántsem mindig helyeselhető —, mi azt várjuk, hogy egyre hatékonyabb erő le­gyen a béke, szabadság, nemzeti függetlenség és demokrácia vedel, mében. U Thant sok rágalmat is hall­hatott hazánkról, most azonban maga láthatta, hogyan élünk. Programját az ő kívánságára állí­tották össze, azt nézte meg, amit óhajtott, szabadon érintkezett a néppel. S bár nem jött hozzánk barátságtalanul, barátibb érzések­kel távozott, mint amilyenekkel érkezett. A külföldi lapok beha­rangozták jövetelét a „hallgatás összeesküvésével” próbálták el­hallgatni itt tartózkodásának olyan mozzanatait, amelyek jó fényt ve­tettek Magyarországra. Távozása után azonban már egyöntetűen azt írták: ez nagy magyar siker volt. így van, hiszen ezek után akár az ENSZ-ben, akár az el nem köte­lezett országok között sokkal ne­hezebb lesz rágalmazni a szocia­lizmust építő Magyarországot. Nem három nap, hanem sok évi munka eredménye ez. És nemcsak rólunk van szó: a szocialista rend­szer aratott elismerést. A magyar vezetők szovjetunió- béli útja is felkeltette a világ fi­gyelmét. A tárgyalások tartalmá­ról nem tudunk még, de a fogad­tatás rendkívüli melegsége, ame­lyet a Kádár János vezette ma­gyar párt. és kormányküldöttség a Szovjetunióban kapott, minde­nütt feltűnt. A magyar nép sorsát a szocializmus építése során nem­csak a felszabadulás, hanem az 1956-os ellenforradalom drámai eseményei is összekapcsolták a Szovjetunióéval. S ha akkor sok gondot és aggodalmat okoztunk a nemzetközi munkásmozgalomnak is, akkor most sok örömet és meg­elégedést kelthet az hogy éppen az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusának tanulságait fel­használva, a lenini szellemben megújult párt. és országvezetés emelte hazánkat ilyen megbecsült helyzetbe. A mi sikereink — a magyar nép és vezetői közös mun­kájának köszönhetők. De egyszer­smind bizonyítékai annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom új, a moszkvai nyilatkozatokban le­fektetett vonala helyes, ez az út a szocializmus számára új sike­reket és nagy tömegek rokonszen. vét nyeri meg világszerte. Ma­gyarország most már erről e po­litika jegyében fogant sikerekről híres. Érthető, ha ez különös örömmel tölti el e politika kezde­ményezőit, Hruscsovot és a szov­jet párt- és állami vezetőket is. Moszkvában olyan magyar de­legáció utazott, amely nyilván­valóan fontos politikai és gazda­sági kérdésekről tárgyal. Az atomcsend-értekezlet is Moszkvára fordítja a világ sze­mét. Már sok tárgyalást folytattak az atomkísérletek beszüntetéséről J eredménytelenül. Ha nem is vár­hatunk csodákat, de a mostani megbeszélések) a siker nagyobb reményével kecsegtetnek. Talán jó alapot raknak most le Moszkvá­ban az államvezetők későbbi meg­egyezéséhez. Ha ilyen megegyezés létrejön, még az is csak kezdeti lé­pés lesz és csak hosszadalmas gya­korlati intézkedésekkel realizál­ható a siker. De a leszerelés nem könyörgés, hanem harc eredmé­nye, s ezt a harcot állhatatosan folytatja a Szovjetunió s az egész szocialista tábor, a béke erői vi­lágszerte. Az arab világban hosszú tárgyalások előzték meg az idén április 17-én aláírt kairói nyilatkozatot, az EAK, Szíria és Irak egyesüléséről. Az események azóta bebizonyították, hogy a tár­gyaló felek közt tényleges egyet­értés nem jött létre, s a hatalmi versengés a Baath párt és más arab nacionalista csoportok .— köztük Nasszer elnök hívei — közt Szíriában és Irakban rend­kívül kiélesedett. Előbb Szíriában tették ki Kairó híveit a hatalom­ból, aztán Irakban zárták ki a nem baathistákat a kormányból. Szíriában legutóbb a március 8-i államcsíny vezetőjét a nem „nasz. szerista” Hariri ezredes, hagyügy. minisztert is leváltották a baathis. ták, s a „forradalom hőse”, aki ko­rábban szorosan együttműködött Baath-al, most Párizsba utazott, hogy komolyabb bajokat elkerül­jön. Ezzel ismét szűkült a Baath tömegbázisa Szíriában. A brit-guayanai miniszterelnök-helyettes nyilatkozata Georgetown (TASZSZ) Brindley Bann, a Népi Haladó Párt elnöke, miniszterelnök-he­lyettes csütörtökön nyilatkozatot adott azzal kapcsolatban, hogy az angol kormány nem engedte be Brit-Guayanába az ENSZ gyar­mati kérdéssel foglalkozó külön­leges bizottságának albizottságát. Az albizottságnak az ENSZ-hatá- rozat alapján kellett volna kivizs­gálnia a brit-guayanai helyzetet. Bann kijelentette, hogy az angol kormány el akarja szigetelni Brit- Guayanát. Az angol kormány dön­tésének az a célja, hogy az im­perialista erők és helyi szövetsé­geseik zavartalanul folytathassák eddigi tevékenységüket, s ezzel el­árulja, hogy brit-guayanai kor­mány panaszai indokoltak. Ang­liát és az Egyesült Államokat megijeszti az a segítség, amely Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és a szocialista tábor országai nyúj­tanak Brit-Guayanának — jelen­tette ki Bann. A Népi Haladó Párt elnöke nyilatkozata végén hang­súlyozta, hogy pártja a haladó erők támogatásával tovább harcol a függetlenségért. Ugyanakkor Irakban megindí­tották a kurd nemzeti kisebbség elleni irtóhadjáratot, s közben is­mételten, minden alkalommal ma­gasra szítják a kommunisfaellenes hisztériát. A kurdok elleni táma­dás egyik ürügye is az, hogy oda ,,kommunisták menekültek”, (Va­lójában ott vannak az olajkutak, s azokat akarta biztonságban tudni az iraki kormány, nyilván angol— amerikai tulajdonosaik szempont­jából való bizosításra törekedve.) Legutóbb fantasztikus „kommu­nista összeesküvés” történetét ad­ták elő, s a bagdadi hóhérok a ■börtönökből vezették elő kivégzés, re a korábban elfogatott kommu­nistákat. Az arab nacionalizmus, amely­nek antiimperialista oldala isme­retes, a Baath-vezette országokban az imperialisták szája íze szerint politizál. Kairóban bírálják azt a lapokban — de Nasszer elnök hallgat még s várja a fejleménye­ket. Igaz, hogy kötelezőnek érzi magára az „arab szolidaritást” ak­kor is, amikor ellene és pl. a kurd nép ellen folyik harc — s gratulál az iraki elnöknek a „leleplezett összeesküvés leveréséhez”. Pedig az az arab nacionalizmus, amely nem párosul imperialistaellenés- séggel és demokratizmussal, az arab népek problémáira nem or­vosság, hanem méreg. A baathista manőverek kétsé­gessé tették az arab hármas egy­ségállam sorsát, alapjaiban rendí­tették meg az egységet, s egyelőre nem sok remény van arra, hogy az egységállam a kairói deklaráció alapján létrejön. Akár megértik ezt most Irak­ban, s az arab világ egyes vezetői, akár nem: a haladó emberiség nem tűrheti szótlanul, hogy egy egész népet irtsanak és haladó embereket tucatszámra küldjenek a vérpadra. NAPTAR 1963. július 14. — Július 14-e Fran­ciaország nemzeti ünnepe, arra emléke. A Bastille ostroma zésül, hogy 1789-ben, ezen a napon ostro­molta meg a párizsi , nép a politikai fog- O lyok börtönét és egyben a gyűlölt ab- ;i szolutizmus jelképét, a párizsi Bastille-t (ejtsd: Básztij)' Ezt a napot tekintjük a francia forradalom kezdetének. — 50 évvel ezelőtt, 1913. július 14-én Bakuban általános sztrájk tört ki. Ez volt Dél-Oroszországban a munkásság első olyan megmozdulása, mely általános sztrájkhoz vezetett. * * * — 15 évvel ezelőtt, 1948-ban e napon Togliatti élvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára éllen merényletet követtek el, Megtorlásul Torino és Milano munkásai megszállták a gyá­rakat és Livomóban eűfoglaliták a rendőrlaktanyát. * * C — 5 évvel ezelőtt, 1958-ban ezen a napon Irakban megdön­tötték a királyságot és megalakult az Iraki Köztársaság. Újabb hajsza a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen Berlin A nyugatnémet kormány Ade- naeur kancellár elnökletével a közelmúltban tartott ülésén elha­tározta, hogy felújítják a Náciz­mus Üldözöttéinek Szövetsége el­leni pert — jelenti a TASZSZ. A határozat érdekessége, hogy a rá vonatkozó javaslatot egy Globke elnökletével megtartott bonni ál­lamtitkári ülésen dolgozták ki. A Nácizmus Üldözöttéinek Szö­vetsége ellen már 1962. januárjá­ban pert indítottak Karlsruheban, majd hosszabb szünet után 1962. november 29-től december 6-ig — jogellenesen — Nyugat-Berlinben folytatták a tárgyalást. Ekkor azonban a szövetségi közigazga­tási bíróság a nemzetközi közvé­lemény tiltakozása következtében kénytelen volt bizonytalan időre elnapolni a pert. Az elnapoláshoz Patkó Imre' hozzájárult az is, hogy kiderült a bíróság elnökének, dr. Fritz Wer- nemek szennyes náci miiltja. (MTI) Lengyelország szolidáris a dél-afrikai fajüldözők elleni akcióval VARSÓ Hivatalos varsói tájékoztatás szerint a lengyel kormány U Than thoz, az ENSZ főtitkárához és más illetékes ENSZ-fimkcionáriushoz intézett leve­leiben kijelentette: szolidáris a Dél- Afrikai Köztársaság fajüldöző kormá­nya elleni akcióval. Ennek megfelelő­en semmiféle politikai és kereskedel­mi kapcsolatot nem tart és nem Is szándékozik létesíteni az „Apartheid’* kormányával, ameddig a Dél-Afrikai Köztársaság valamennyi lakója nem nyeri el teljes szabadságát és egyen­jogúságát. (MTI) Á toryk bölcsessége — Egyetlen magunkfajta lány sem kapott mostanában olyan reklámot, mint a londoni Cristi- ne Keeler! — jelentette ki egy római „call-girl” az „Oggi” ripor^ terének. A húszéves, jó alakú, szép hajú „modell’-re, akinek John Profumo volt angol hadse­regügyi miniszterrel volt kapcso­lata, megrengette az amúgy is gyenge lábon álló, sok problémá­val küzdő angol konzervatív kor­mányt, nem kevés nyugati „szép­lány” irigykedik. Amikor leg­utóbb kihallgatták kerítőjének, a dr. Ward nevű állítólagos orvos­nak — Profumo közvetlen lébuk­tatójának — tárgyalásán, az igaz­ságügyi épület előtt száz meg száz fiatal lány várta és bámulta meg „a nagy Keeler”-t. Egy Susan Harey nevű londoni iskoláslány — illetve volt iskoláslány, mert a Ward-féle lánykereskedelmi há­lózatban való belekeveredése mi­att kidobták az iskolából — háló­zsákkal felszerelve állt Macmil­lan miniszterelnök hivatala elé. „Addig nem megyek el, míg a miniszterelnök nem fogad és visz- sza nem vesznek az iskolába” — jelentette ki az ifjú, de már nem naiv Susan és állítólag hozzátet­te: „Nekem Christine Keeler a példaképem, engem nem lehet olyan könnyen elintézni.” A „szép, de veszélyes Christine” — sok nyugati újság így foglalta össze Profumo volt miniszter al­kalmi barátnőjének jellemzését, oly pihekönnyű egyéniség, hogy össze sem lehet hasonlítani őt az elmúlt századok nevezetes kalan­dornőivel, a politikában is szere­pet játszó kurtizánokkal. Christi­ne Keeler csak tünet; személye, helyzete és az ügy, amelynek egyik szereplője lett, csak jelzé­se annak, miképpen is fest a va­lóságban az a hosszú ideje ápolt konzervatív legenda, amely sze­rint az előkelő Oxford, Eton, Harrow neveltjei (mint a millio­mos és „előkelő” Profumo is) már csak magasrendű, „hagyományos” erkölcsiségük miatt is vezetésre hivatottak. De szomorú tünet az is, hogy a Ward-féle női húsbolt alkalmazottja egy csomó angol, olasz, német, francia ifjú nő ide­álja. Amikor Christine az elmúlt hetekben végigment egy divatos nyugati fürdőhely sétányán és azt lehet mondani, a raffinált kis „leányka” egyebet sem tett, csak sétáltatta bájait és „hímevé”-t, nemcsak idősebb férfiak bámul­tak utána, hanem fiatal pályatárs­nők (és pályatársnő-jelöltek) is. Az egész botrány lényegét ta­lán egy ifjú francia költő foglalta össze legtalálóbban, ö a költők virágos nyelvén fejezte ki az iga zat: „Egy ölelkezésre specializált kurtizán csípőjén ring íme a toryk minden bölcsessége. És úsznak a romlottság fekete vi­zein...” A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom