Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-03 / 154. szám

1863. július 3. 4 SzerÄ» JFolyó#l ügyek... Miért nem működik a vízvezeték? A területi művelődésügyi gazdasági munkabizottság tanácskozása Békéscsabán Tavaly karácsony előtt bekap­csolták az artézi vizet az ör­ménykúti községi orvoslakásba és rendelőbe. A községi tanács pénzt nem kímélve végeztette el ezt a munkát, mert látták, hogy az orvosi rendelőhöz egészség- ügyi szempontból okvetlen fon­tos a folyóvíz. A víz azonban nem folyt sem a rendelőben, sem a lakásban. A ktsz szakemberei szerint, míg fagy van, nem lehetett beindíta­ni. Egyszer csak kitavaszodott. Le­galább háromszori betelefonálás után kivonult egy brigád a ktsz- től és bekapcsolta a vizet. Folyt aztán a víz szépen egy darabig, talán egy hétig. Űjabb öt-hat- szori telefon és a végén már nem kérés, hanem veszekedés után is­mét kijöttek. Akkor az egyik sze­relő elmondotta, hogy valami nem stimmel a motornál. De folyt a víz ismét vagy másfél hétig. Aztán újabb telefon és rá az ígéret, hogy másnap kijönnek. Nem tudom pontosan hányszor telefonált be vagy a községi ta­nács, vagy maga az orvos, nem tudom pontosan hányszor jöttek ki és valami javítgatás után hányszor indult meg a víz egy pár napra. Tény az, hogy a ve­zeték nem működik jól, a csapok csöpögnek, de van olyan csap is, amelyikből egyáltalán nem fo­lyik a víz. A tanács telefonszám­lája bizonyítja, hogy hetenkint legalább kétszer hívták a Szarvas 11-et, ami mindig azt jelentette, hogy kéréssel, vesze­kedéssel próbálták meg: egyszer már legyen rendben az a vízve­zeték, a drága befektetés ne csak álljon, hanem tudja az orvos használni a munkájához elenged­hetetlen vizet. Tény az, hogy a beszerelt motor nem jó, ezért nem folyik a víz. A Szarvasi Vasipari Ktsz most is nagy összegeket fektetett be, hogy általános javítórészleget ál­lítson fel a lakosság jobb ellátá­sára. Ehhez igen nagy propagan. dát csináltak röplapokkal és más egyébbel. Én úgy gondo­lom, hogy ide is vonatkozik az a közmondás: Jó bornak nem kell cégér! A jó munkának sem kell, beszél az önmagáért js. Az örménykúti községi tanács már a járási műszaki osztály se­gítségét is kérte, hogy a vasipari ktsz munkáját ellenőrizze, ezzel akarta elérni, hogy pénzéért eredményes, jó vízellátást kap­jon az orvoslakás. Valahogy nem megy. Megpróbálom tehát ebben a levélben megkérni a ktsz-t: Jöjjenek ki Örménykútra. Nógrádi Margit Tegnap, július 2-án délelőtt, a Békéscsabai Városi Tanács épületében, a Művelődésügyi Gazdálkodás 5-ös számú Körze­ti Munkaközössége értekezletet tartott. Jelen voltak: Békés, Bács-Kiskun és Csongrád me­gye, valamint Szeged megyei jogú város művelődési osztá­lyainak gazdasági főelőadói. Az ülésen Barna Dezső, a Szegedi Városi Tanács gazdasági főelő­adója elnökölt. A pár hónapja alakult terü­leti művelődési-gazdasági bi­zottság — melynek Rendeltetése javaslatokat tenni a művelő­désüggyel kapcsolatos gazdasági munkák korszerűsítésére — ez alkalommal gyűlt össze másod­szor. A megbeszélésen az el­néptelenedett tanyai iskolák sorsa volt a fő téma. Határozat született, hogy megyénk tanul­mányi és gazdasági szakembe­rei Békés megyei jogászokkal együtt a jövőben rendszeresen foglalkoznak az elnéptelenedő tanyai iskolák problémáival. Tapasztalataik a területi mun­kabizottság elé kerülnek meg­vitatásra, majd a munkabizott­ságnak a tanyai iskolákkal kap­csolatos elgondolásait, javasla­tait felterjesztik a Művelődés- ügyi Minisztériumba. Az apparátus Interjú a békéscsabai tanács vb-titkárával s ■ * ■ m m : ■ ■ ■ : ■ ■ ■ ■ : : : ■ ■ ■ 3 : ■ : |:i Szakköri évzáró A békéscsabai úttörőházban a most befejezett tanévben 21 szakkör működött csaknem 400 fiú és lány részvételével. Valameny- nyi szakkörben egész éven át színes, érdekes, eleven élet folyt. Különösen az asztalos, modellező, tánc, képzőművészeti, levelező, rádiós és fotó szakkör tagjai jeleskedtek. Az ünnepélyes szakköri évzárót a közelmúltban tartották meg az úttörőház udvarán. Lakos Mária, az úttörőház igazgatója könyvjutalmat adott át a szakkörök legszorgalmasabbjainak. Idézzük az Oj Magyar Lexikon címszavát: .Apparátus: 1. szerkezet, be­rendezés, műszerfelszerelés. — 2. az államigazgatás gazdasági vagy a pártélet bizonyos területén mű­ködő intézmény, illetve szervek és intézmények rendszere. — 3. tudományos v. hivatali munkához szükséges személyzet és segéd­eszközök.’’ Igen. Ez talán precíz meghatá­rozás, de az újságolvasó az appa­rátussal mégis úgy találkozik, mint a lakáshivat^li előadóval, tisztiorvossal vagy a műszaka osztály előadójával. Munkájuk elválaszthatatlan életünktől, mert a szabályok, melyek értünk „ho­zattak” — azok végrehajtói, „megtartói” ők. Erről beszélget­tünk Vantara János elvtárssal, a Békéscsabai Városi Tanács VB- titkárával. Az első kérdés szinte termé­szetszerű. Az új tanácstagok, s az állam­igazgatásban dolgozók, akik már sok éves tapasztalattal rendel­keznek, hogyan teremtették meg a közös munka feltételeit? — A tanácstagi választásokkal lényegében nagy változások is történtek — válaszolja Vantara elv-társ, majd aztán így folytatja: Üj tanácstagjaink érdeklődnek munkánk iránt, nemcsak akkor keresnek meg bennünket, amikor problémát észlelnek egy-egy tferü- letenvagy valamely szakigazgatá­si szerv munkájában, hanem ami­kor csak idejük engedi, érdek­lődnek a város és az apparátus dolgozóit érintő problémák iránt is. Talán egyetlen példát érdemes idézni: Erről különben az újság is beszámolt. A legutóbbi tanács­ülésen az egyik napirendi pont­hoz, amely a lakosság nyári ellá-' tását vitatta, 17-en szóltak hoz­zá. A fogadóórákon elhangzott bejelentéseket ma már eljuttatják a titkársághoz, azokat mi három napon belül az illetékes osztály­hoz átadjuk. A válaszadás idejét pedig az eddigi 30 napról legtöbb esetben 15 napra sikerült leszoríta­nunk, s ez jó a tanácstagnak is, de a bejelentőnek is. Azok a bi­zonyos „rázós ügyek”, amelyek egy-egy építési engedély, vagy éppen személyi ügyben jelentkez­nek, 25 napon belül elbírálás alá esnek, de a jelszó az, hogy min­den kérdésre a határidőn ■ belül válaszolni kell! — Milyen eredményeket mond­hatnak magukénak az új tanács­tagok rövid, három-négyhóna- pos működésük alatt? — Ez nemcsak az új tanácsta­gok érdeme, ,hanem az apparátu­sé is, hogy például most sikerült megvalósítanunk ebben az évben az ifjúsági napközi tábort, Erre a városi tanács 200 ezer forintot adott. A másik pedig, amiben a régebbi tanácstagoknak a munká­ja is benne van, az, hogy ma már minden iskolánkban önálló poli­technikai műhely áll a tanulók rendelkezésére. Itt kell elmonda­ni azt is, hogy az állandó bizott­ságokban ma már a tanácstagok nemcsak bólogatnak, hanem vitat­koznak is. — Szűnik-e az aktatologatás? — Aktatologatás? Biztosan volt Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz keres mielőbbi belépésre lehetőleg gyakorlattal rendelkező vasipari technikust. Jelentkezni lehet a szövetkezet irodájában, Medgyesegy- házán, telefon: Medgyesegyháza 6. x ilyen is, s talán előfordul még ma is. De az előbb már említet­tem, hogy a bejelentésekre a vá­laszt legkésőbb 25 napon belül meg kell mondani. Itt megpróbál­juk elérni, hogy ha egy „ügyfél” keresi fel a „'hivatalit”, annak mindjárt érdemben válaszoljunk, vagy legalább annyit érjünk el, hogy felvilágosítsuk. — Hol lehet jobban bevonni a lakosságot az államigazgatás munkájába? — Nem új keletű probléma ez. Jó néhány éves tanácsi tapaszta­latom azt bizonyítja, hogy erről már sokszor beszélgettünk, de őszintén meg kell mondani azt is, hogy előrehaladást nem mindig értünk el. Most megpróbáljuk társadalmasítani a város lakóit legjobban érintő feladatokat, így a lakásügyet és a gázellátást. Hogy ez milyen eredményre ve­zet, ma még nehéz lenne eldönte­ni. De az a cél vezet bennünket, hogy ne legyenek titkos határoza­tok, hanem mindenki számára in­dokolt és érthető legyen az, ami bent az épületben történik. — Megvan-e a lehetőség arra, hogy a tanácsi apparátus jobb kapcsolatot teremtsen a lakos­sággal, az ügyfelekkel? — Ügy hiszem, a feltételek megvannak. Kár lenne tagadnunk azonban, hogy nincs problémánk. Bőven van. Hiszen a tanácsvá­lasztások óta néhány új funkciót mások látnak el. Jómagam is még csak néhány hónapja vettem át a vb-titkári teendőket, és bi­zony, az első hónapok csak a ta­nulás időszakai voltak. Ma már jobban látom a feladatokat, ami­ben úgy hiszem segít az is, hogy már 1942 óta államigazgatási munkát végzek. Hiszem és meg­győződésem, hogy a Békéscsabai Városi Tanács apparátusa képes a feladatok elvégzésére, esetleg jobb erőbeosztással vagy átcso­portosítással, hatékonyabban tud intézkedni, élőbbé válik kapcsola­tunk a város lakóival. Dóczi Inure j A tánccsoport, a kamarakórus és az irodalmi színpad műsort ; rendezett az évzárón. Az ifjú közönség.., ■ ■ ■ Potya televíziózás írta: Heinz Kampmann Klaus barátom felesé­gem, Use társaságában rr.eghívott ismerőseihez televíziózni. „Graumannék igazán helyes, barátságos em­berek —1 mondotta —, nem baj, hogy nem is­mernek benneteket. Csak egyet kérek: le­gyetek pontosak; nyolc­kor kezdődik a tv- program.” öt perccel nyolc előtt beszálltunk egy taxiba és a híradó közepén meg is érkeztünk. A meteorológiai jelen­tés után unalmas fil­met közvetítettek. Rájöt­tem, hogy már 25 évvel ezelőtt láttam egy kül­városi moziban. Kis vigaszom mégis akadt: a mellettem lévő asztalkán teli konyakos­üveg állt; ez megbékí­tett a rossz filmmel. Töltöttem llsenek és magamnak is. Közben kerestem Klaust, de ő, aki pontosságra intett, még mindig késett. Véget ért a film, szendviccsel kínáltak, koktéllal itattak. Egy szőke, molett hölgy, nyilvánvalóan a ház úr­nője — hozzám sietett. „Oh, már talált társa­ságot — mondotta ragyo­gó arccal —, igazán bol­dog vagy okr Aztán táncoltunk. Pil­lanatok alatt elvitték mellőlem llset. Felesé­gem mindent nagyon viccesnek talált. „Iga­zán jó helyre kerültünk — mondta nevetve — az az ősz úr éppen most kérte meg a kezemet.” Kevés lelkesedéssel fo­gadtam a hírt, majd ka­ron ragadtam nőmet, s elbúcsúztunk. A molett hölgy az ajtóig kísért bennünket: „Kérem, uram, egy kis költség- hozzájárulást. „Mihez?” — kérdez­tem csodálkozva. „Az ital- és ételköltsé- geket természetesen fe­dezni kell” — mondta a hölgy savanyú mosoly- lyal. Az ajtóban barátunk­ba ütköztünk. Éppen jött le a lépcsőn. „Hol voltál?” — kér­deztem. „Graumannéknál, hi­szen mondtam, oda vol­tunk meghívva.” „De bocsáss meg, hi­szen mi voltunk ott!” ~ tiltakoztam. „Szó sincs róla — ne­vetett Klaus. — Grau­mannék egy emelettel feljebb laknak. Igazán remek ötlet volt tőletek ehhez a házasságközve- titő nőhöz menni televí­ziózni...” (A „Basler Nachrichten”- ből.) Ford.: Margittai Alice

Next

/
Oldalképek
Tartalom