Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-09 / 159. szám
W63. július 9. 4 Kedd A lakosság megrendelésére dolgoznak Az Orosházi Lakatos és Gépjavító Ktsz Lehel utcai részlegében főként a lakosság megrendelésére dolgoznak, de itt készülnek az erőmű gázégői és az Orosházi Üveggyártól is több fontos munkadarab elkészítésére kaptak megbízást. Csaknem hatezren vettek részt vasárnap Békéscsabán a munkás-paraszt szocialista brigádok találkozóján Brigádnapló-tapasztalatcsere — Sportműsor, divatbemutatót fővárosi művészek előadóestje töltötte be a napot... Tóth János esztergályos a Petőfi Tsz öntözőszivattyúját alakítja át. Első ízben rendezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége és a megyei szakmai bizottságok olyan úiszerű találkozót a szocialista brigádok között, mint amilyen vasárnap zajlott le a békéscsabai KISZ-táborban. A találkozón a protokolláris formaságoktól mentesen, barátian, egymás között beszélték meg a brigádtagok eredményeiket, gondjaikat, csupán egy rövid megnyitó beszéd vezette be a színes, vidám, jól sikerült napot, melyet Lipták Pál elvtárs, az SZMT vezető titkára tartott. Tájékoztatásából kitűnt, hogy megyénkben életképesen, erőteljesen fejlődik a szocialista brigádmozgalom: 771 brigád, mintegy 10 000 résztvevője küzd a nemes célkitűzésekért, az új típusú ember kialakításáért. Jellemző aktivitásukra, hogy a vasárnapi rekkenő hőség ellenére csaknem hatezren jelentek meg a találkozón a munkás és Pintér Ernő lakatos, Horváth Ferenc tanulóval a Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére kofamérleg alkatrészeket készít. 94 amatőr ezer fényképpel vett részt az országos tetietségkutató fotópályázaton A Magyar Fotóművészek Szövetsége által meghirdetett országos tehetségkutató fotópályázat zsűrije befejezte a beküldött munkák értékelését. A pályázaton 94 amatőr fo!,ós vett részt, mintegy ezer fényképpel. A 18 legjobb fiatai pályázót a fotószövetség meghívja kéthetes esztétikai és fotótechnikai tanfolyamára, amelyet ősszel rendeznek. (MTI) A háztartásoknak is jut az orosházi gázból Készülnek az országos földgáz távvezeték-hálózat fejlesztésének tervei Három országrészben épül jelenleg földgáz távvezeték, részeként annak a vezetékrendszernek, amely a távlati tervek szerint behálózza majd hazánk számos vidékét. Az első és leghosz- szabb vezetékvonai, a hajdúszo- boszló—borsodi, amely az északmagyarországi kohóknak szállítja a szóboszlói földgázt, éppen a napokban jutott el Ózdig. A békési vezeték a megye területén feltárt szénhidrogénmezők földgázát viszi majd Orosházára, az idén elkészülő üveggyárnak meg a háztartásoknak. A harmadiknak, a hajdúszoboszló-budapesti gerincvezetéknek munkálataihoz néhány hete fogtak hozzá Cegléd ha- ‘ tárában és jövőre készülnek el ! vele. i A tervek egyik legjelentősebb, legérdekesebb elgondolása, hogy a békési földgázt Kecskemét vidékének érintésével élvezetik Dunaújvárosba és földgáztüzelésre állítják át a Dunai Vasművet, ezenkívül a háztartásoknak is juttat-, nak majd a békési gázból. Később Dunaújvárosból tovább építenék a földgázvezetéket Székesfehérvárra, illetve Pétre. Természetesen szó van arról is, hogy a nyomvonal mentén lévő alföldi városokba szintén elágazást építenének. A fejlesztési terv egyik most kialakuló elgondolása az is, hogy a hajdúszoboszló-budapesti és a békés-dunaújvárosi távvezetéket Kecskemét Cegléd között összekapcsolják egymással és ezzel a kooperációval tovább erősítik a főváros gázellátását. szocialista brigádok tagjai, feleségeikkel, gyermekeikkel. Az asszonyok örömüknek adtak kifejezést azért, hogy ma már nem úgy, mint régebben, egyes embereket ünnepelnek, hanem megbecsülik azok feleségeit, családtagjait is, akik jól dolgoznak a szocializmus építésében. Ezzel erősítik a családi élet szálait, ami máskülönben is a brigádok egyik célkitűzése. De örültek annak is az asszonyok, hogy megismerhették férjeik küzdőtársait. A találkozás újszerűsége, a fentiek mellett, elsősorban abban rejlett, hogy a szocialista brigádok szakmaközi szinten beszélték meg problémáikat. Az építők a textilesekkel, a vasutasok az állami gazdaságiakkal, a termelőszövetkezetiek a szállító vállalatbeliekkel és így tovább. Elősegítette tapasztalatcseréjüket, hogy egy sátorban száznegyvenen brigádnaplót gyűjtöttek ösz- sze. Vezetésük módszereit, bejegyzéseiket nagyon sokan megismerték & a KISZ-tábor nyárfa-ligetében tanyázó tulajdonosokat sokan felkeresték, hogy személyesen is érdeklődjenek a naplóvezetés vagy az illető brigád munkájáról... Több jegyzetelés történt ezeken a baráti beszélgetéseken, mint egy háromórás előadáson s a brigád- tagok gazdag szakmai tapasztalatokkal zárták a napot, közelebb kerültek egymáshoz megyénk két nagy dolgozó osztályának, a munkásoknak és a szocialista mezőgazdaság dolgozóinak képviselői. Nem volt hiány a megfelelő szórakozásban sem. A sportkedvelők különböző sportbemutatókon vettek részt, az asszonyok inkább a divatbemutatót nézték meg. Nagy sikere volt a fővárosi művészek szabadtéri színpadon bemutatott előadásának. A gyerekek bábszínházi műsoron s különböző játékokon vehettek részt, majd szüleikkel együtt csónak-kirándulást tettek a Körös-csatornán. Este 9 óra után is még 500 brigádtag és felesége maradt együtt, akik a Felsőnyomási Állami Gazdaság dzsessz zenekarának dallamaira a késő esti órákig táncoltak. A jól sikerült találkozón részt vettek a megyénkben tartózkodó francia pedagógusküldöttség tagjai, akik elragadtatással nyilatkoztak a sok helyről jött ember kollektív, a munkában és a szórakozásban is jelentkező egységes optimizmusáról. Csupán egyetlen szépséghibája volt a nagyarányú összejövetelnek és ebben a vendéglátóipari vállalatot kell elmarasztalni. Az ugyanis, hogy noha 60 üstben főtt az ebéd s előre megrendeltek 3800 adagot, mégis igen nehézkesen történt a felszolgálás, az ebédmérés. Volt, akinek nem is jutott hús a kitűnő ebédből. Adatok a kereskedelem nyári felkészüléséről A harmadik negyedévre 1005 mázsa szalicilról és 2307 mázsa szódabikarbónáról gondoskodott a kereskedelem. Tavaly hasonló idő. szakban 622 mázsa szalicil és 1341 mázsa szódabikarbóna fogyott el az országban. Nyáron ecetből is több fogy. Tavaly a harmadik ne. gyedóvben 918 vagonnal értékesítettek, az idén 950 vagon eladásra számítanak. Az idén nyáron kedvezőbb a gyümölcsszörp, és a gyű. mölcslé-ellátás. A múlt évben június 1-től szeptember 30-ig 468 vagon gyümölcsszörpöt és 231 vagon gyümölcslevet értékesítettek. Ez év azonos időszakában 750 vagon szörp és 400 vagon gyümölcslé áll rendelkezésre. Még két nyári cikk adata: kovászos uborkáiból a tavalyi 85 vagon helyett 120 vagonnal kerül forgalomba, fagylalt- ostyából pedig 43 vagonnal készül augusztus 31-ig. ; Limonádé ügy Ebben a kánikulában mindenkinek jólesik lehajtani egy jéghideg citromos limonádét. A vendéglátóipari vállalat néhány egységében lehet is kapni. A legjobbat azért mégis a Csaba presszóban adják, ahol nem előre kifacsart és állott citromlét öntenek a szódába, hanem frissen készítik. Még csak nem is drága, két forintot kér érte a felszolgáló, amikor fizet a vendég. A békéscsabai Büfében is lehet limonádét venni, igaz, néha nem valami friss. Ara 2,30 forint. Gyulán a Komlóban a büféhez hasonló limonádét adnak, igaz, hogy pincér szolgálja fel. Az ára: 2,85 forint. Az még nem lenne baj, hogy a Csaba presszóban csak két forintot kérnek a kiváló minőségű limonádéért, de az furcsa, hogy az alacsonyabb osztályú egységben drágább a rosszabb minőségű limonádé. Hogy ezt ki értr?„. 99 Hát velem se iszol? Meglett férfinek számít, hiszen már harmincéves, mégis sír. Némán nézem, valami eJszorít- ja a torkomat. Az ember jobban megdöbben, ha férfit lát sírná. Talán azért van ez, mert a férfi sírása mögött komolyabb dolgot, nem mindennapi ügyet sejtünk? Azt hiszem, igen. Figyelem az arcát, nem zavarja. Nem dühös, inkább végtelenül elkeseredett sírás ez, olyan, amit még egy férfi sem szégyell, tán azért, mert az okot jobban szégyéUi, amiért nem tudta lenyelni a könnyeket. Értelmes, szomorú arc néz rám, sírása görcsös, szaggatott zokogás inkább. Ban. dival évekkel ezelőtt egy albérletben laktunk, aztán dlvetődtünk egymástól, ritkábban találkoztunk, de megőriztük egymást jó emlékezetünkben. Tavaly tavasszal beszéltem vele utoljára, akkor még a gépgyár KISZ-ve- zetőségi tagja volt. Jófejű, értelmes fiú, szerette a szakmáját, technikus volt. És már akkor, régen is szerette az italt. „Pedig nem bírom ám, öregem” — szók. ta mondani. „Igazán nem bírom, csalkhát...” Bár akkoriban még nem volt feltűnő, hogy iszik, egyszer-kétszer ugyan jobban feüömtött a garatra az átlagosnál, de azért nem lehetett rá haragudni, mert másnap mindé, nért elnézést és bocsánatot kért, aztán fogadkozott: így öregem, úgy öregem, én egy csapnivaló ember vagyok, de majd csak felkötöm a textilt, meglássátok! Meg ehhez hasonlókat mondott még Aztán ón elkerültem a lakásból, megnősültem. Később ő is megnősült. Az üzem függetlenített könyvtárosnőjét vette él. Most az italboltban találkoztunk Szódáért jöttem, ritkán iszom még sört is, csak ha nagyon muszáj. Én ismertem meg először. Egy talponálló asztalára támaszkodott, pohara hasában fél deci lehetett még a fröccsből. Ruhája gyűrött, haja kuszáit, én azt hiszem, hogy inkább ravaszdi szemére figyeltem fel, ami nagyon jellegzetessé tét. te arcát Tétován intett, odaléptem hozzá. — Szervusz, Bandi... mondtam, nem köszönt vissza, csak ingatta a fejét. — üogy vagy, regen láttalak. — Most sem felelt, csak felhúzta a szemöldökét. Nem tudtam, hogy mit kérdezzek még tőle, mert valami furcsa fény bújkált a szemében. Nehéz lenne elmondani, milyen. Bár mondom, a tekintetéről ismertem rá, mégis, amikor hozzáléptem, meghökkentem. Ez az ismeretlen árnyalat hökkentett meg. Zavartan ácsorogtam, nem tudtam, hogy mit csináljak? Sietnem is kellett volna, hiszen várták a szódát. De a barátomat sem hagyhattam így magára. Nem is tudom, mennyi idő telhetett el, amikor felkapta a poharat és akár a röviditalokat szokás, olyan mozdulattal felhajtotta a maradék fröccsot. Száját meg se törölte. Megszólalt: — Zavarban vagy, mi? Inteni akartam, hogy dehogyis, ám ő folytatta. Nem is volt nagyon berúgva. — Ne hazudj! Én is zavarban lennék, ha... — legyintett. — Nem érted te ezt! Ennél lejjebb nem juthat az ember! — Kinézett az ablakon, Nagy kiraikatablaka volt az italboltnak, hirtelen felkiáltott és a válltömésemnél fogva az ablakhoz húzott. — Látod? Nézd csak azokat! Láttam, hogy két vagányforma diskurál egy iszonyúan részeg emberrel. Annyira kapatos volt az illető, hogy a sapkája nem állt meg a fején, minduntalan leesett, s az egyik vagány le se porolva visszatette, ezen aztán röhögtek. — Látod! — nézett rám Bandi, szeme jócskán vóreres volt, már újra meg tudtam szólalni: — Látom hét! — mondtam. — Dehogy látod, dehogy . . Nézd csak tovább! — s azzal csaknem nekilökött a földig érő üvegablaknak. Azok ott kint még mindig beszélgettek. Végül látom ám, hogy a részeg, a sapkás, nehézkes, bizonytalan mozdulatokkal veti le a kabátját, aztán az ingét. Majd az egyik vagányformájú összegyűrt tízforintost ad a kezébe és a sapkás máris az italbolt bejáratát célozgatja. Ügy is lett, nemsokára bejött és sorbaállt a kasszánál. Már csak zakó volt rajta, ing nem. Fel voltam háborodva. — De hiszen — akartam tiltakozni.
