Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-28 / 176. szám
1963. július 28. 4 Vasárnap Aszíaltkeverés A kánikulában sem szünetel a munka a Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalat orosházi építésvezetősége telepén. Az anyagi ösztönzés révén Csaknem kétszer annyi asszony dolgozik az örménykúti Egyetértés Tsz-ben, mint tavaly Törpevízmű építését tervezik Csabacsüdön Csabacsűd ivóvíz-ellátása az egyre rohamosabb fejlődéssel évről évre nagyobb gondot okoz a község vezetőinek. Éppen ezért elhatározták, hogy törpevízmű építését kezdik meg 1964-ben. A törpevízmű terve a jövő év közepéig elkészül és még ugyanebben az évben megkezdik egy hidroforház építését és egy kút fúrását. Erre 660 ezer forintot fordítanak. Az a terv. hogy 1965-re teljesen ellássák ezáltal a község lakóit jó ivóvízzel. Mivel az építkezési költség összesen mintegy 5,5 millió forint lesz, létre akarják hozni a törpevízmű-társulatot is, hogy az állami támogatáson kívül a község lakói is hozzájárulhassanak a teljes vízhálózat felépítéséhez. A termelőszövetkezetek megszilárdításának, a jövedelem fokozásának egyik módja a helyes prémiumrendszer kidolgozása. A jutalmazás helyes módját és útját keresték eddig az örménykúti Egyetértés Tsz-ben is. Az elmúlt évben ugyanis csak a paradicsom leszedésénél közel húszezer forint jövedelemtől esett el a termelő- szövetkezet munkaerőhiány miatt. Ki kellett tehát dolgozniuk egy olyan jutalmazási formát, amely százalék a kocsisoké, 0,2 százalék pedig a traktorosoké. Eszerint a kukoricában dolgozók mindegyikének érdeke a jól végzett, alapos munka, a jó termés biztosítása. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nemcsak amiatt az ötszáz hétszáz forintos prémium miatt mennek az asszonyok, lányok dolgozni a tsz-be. E mellett a tsz pártszervezete, veze. tősége meg tudta érttetni velük, hogy a munkaerőhiány miatti károk az egész tagság anyagi kárát Építők — reíSekíorféiifben Békéscsaba aludni készül. Csendesednek az utcák, egyre ritkábban kopognak léptek, az ablakokban egymás után hunynak ki a fények. A Kazniczy utcában, a hajdanvolt vásártéren reflektorfényben állnak a már felépített és a most épülő házak. Közéjük tartok, embereket, építőket keresve. Itt ilyenkor is építkeznek. Az érdekel, arról szeretnék hírt vinni, hogy hogyan és kik dolgoznak, mennyit ér, mennyivel gyorsítja az építkezés ütemét ez a késői munka. Téglahalmok, vasrudak, földbuckák, betonoszlopok mindenütt. Balról alO-ss épület ezüst színű csőállványzatban áll, jobbról a már elkészült, átadott paloták sziluettje rajzolódik a csillagok közé, szemben az ötven lakásos, 4-es számú bérház. A tetején ■— a fényben látni — alakok mozognak, hajladoznak. Az utolsó emeleten munkálkodnak az emberek. Tóth Ferenc művezetővel kapaszkodunk fel hozzájuk. Viczián Pál kőműves, Pusztai Ferenc és Kovács Sándor segédmunkás a csaknem 20 méteres magasságban néhány percig velünk együtt nézi a város panorámáját, a fények füzéreit. Az állomáson kocsikat tolatnak, mozdonyok füttyente- nek. A síneken túl Jamdna pihen. A Szarvasi úton teherautók robognak el. A ruhagyárat és a tűzoltólaktanyát a 9-es, a templomokat a 10-es épület rejti maga mögé. A falról lenézve az 5-ös épület alapjait látjuk. Az emelődaruk — hatalmas acélgólyák — mozdulatlanul állnak a házak mellett, a reggelt várják,, a mozdulás pillanatát... Beszélgetünk — mindenféléről.* A munkáról, a családról, a mai napról, amely nekik délután egy órakor kezdődött, az esti műszakról, amely 10 órakor ér véget, a vidámságukról, a gondjaikról. Amióta a vásártéren megkezdődött az építkezés, mind a hárman itt vannak. Pali bácsi arra a legbüszkébb, hogy ő illesztette itt helyére az első lakótömb első előregyártott falblokkját. Idestova 32 éve kőműves. Épített Dunaújvárosban, Pesten, Pétfürdőn, Pécsett, s nagyon sok téglát rakott falba Békéscsabán. Másfél éve villanyfény mellett is dolgozik, szereli a blokkot, őszinte ember lévén azt mondja, hogy nem valami nagy híve a villanyfényes műszaknak, de megérti az igény szavát. Kell a lakás, minél gyorsabban, minél több, nagyon ki kell használni az időt, s a gépeket. Ez az este egy kicsit csendes ünnep számukra. Ahogy most összferámolják a szerszámaikat, vödörbe ömlesztik a fándlit, malte- roskanalat, függőónt, kalapácsot, peiszert, tulajdonképpen elbúcsúznak a 4-es épülettől. Ez a részükről befejeztetett. Blokkszerelésre itt már nincs szükség. Holnap reggel új csoport jön, födémpanelt rakni, vasat szerelni, bor. dákat és koszorúkat kibetonozni, salakfeltölteni, attika-blokkezni, födémet zárni. Vicziánék leszáll- nak a magasból az 5-ös épület alapjaihoz. Holnap ott folytatják tovább a munkát. — Fáradtak, álmosak-e? Érzem, hogy sután hangzik a kérdés. Kilenc órát hajladoztak, itt fenn a magasban, pörkölő hőségben, fülledt melegben, persze, hogy eltörődtek. Már korholni kezdeném magam, amikor megszólalnak. *— Itt nem álmos az ember. Nem lehet álmos. Vigyázni kell minden mozdulatra. Beszélgetünk, élcelődünk, hogy ne környékezzen meg a szunyókálás ördöge. Otthon maid aludhatunk... — mondja a fiatal Pusztai, aki ma éjszaka még Békésre biciklizik haza. Nem ujjonganak, persze, hogy nem ujjonganak az esti műszak miatt. De nem is zúgolódnak. Megértik, hogy szükség van rá. És jóleső érzéssel, dicsekedve mondják, hogy a Vásártéren már csaknem teljesen pótolták a tavaszi elmaradást, egyenesben vannak, tisztességes a kereset. Az elmaradás pótlása iórészt annak köszönhető, hogy nem reggel héttől délután ötig dolgoznak itt, hanem reggel négytől este tízig. Tizennyolc óra pedig mégiscsak több. mint tíz. így a 4-es épület 50 lakása határidőre, november 15-re elkészül. A földszinten már szerelik az ablakokat, ajtókat... Néhány másodpercre kialszanak a reflektorok. Mi történt? Semmi különös csak Csató bácsi, a gépkezelő megtréfált bennünket. Egy kis hangulatvilágítást rögtönI zött. Ma egész nap ő volt az élcek céltáblája. Most törleszt... Amikor újra fényár önti el a falakat, a környéket, vontató tűnik fel az állomás felől. A téglagyárból blokkokat hoz. Már várnak rá. Bár a műszak végétért, lepakolják valamennyit, hogy holnap ne legyen anyaghiány. Fél tizenegy tájban elcsendesedik a tér. A segédmunkások: Jan- tyik György, Hursán György, Szűcs István, a darusok: Juhász László és Barna Lsázló, meg a gépekezelő: Csató Lajos valahol már a város utcáit róják vagy a bicikli pedálját tapossák a kiadós zuhanyozás után. Tóth Ferenc művezetővel mi is elbúcsúzunk a reflektoroktól, melyek csillaghalványulásig égnek. Csak Bartolák bácsi marad az éjjeliőr és hűséges kísérője: „Doktor” kutya. Megkezdik kör- be-körbe útjukat, hogy őrizzék a milliós értékeket, a jövendő boldog fészkeket, a nyugalmas csendet, s köszöntsék reggel az új napot, a munkakezdő embereket. Pallag Róbert nemcsak a tsz tagjait, de a bese- gítőket, főleg az asszonyokat is mozgósítja a munkáiban való rendszeres részvétéire. A termelőszövetkezet vezetősége kidolgozta az új premizálási formát. E szerint a bedolgozó asszo_ nyoknál nyolcvan munkaegységen felüli teljesítmény után 500 forint prémiumot ad a termelőszövetkezet, lányoknak 150 teljesített mun. kaegység után 700 forint jutalmat adnak. Amikor ezt a tervezetet el. fogdta a tsz küldöttgyűlése, még nem tudták, hogy ezzel valóban sikerül-e megmozgatni az asszonyokat és lányokat, sikerül-e meg. oldani főleg a kertészetben mutat, kozó munkaerőhiányt. Az eredmény már tavasszal megmutatkozott. Szép számmal jelentkeztek az asszonyok munkára vállaltiak kukorica, és répaföldet is, amelynél a teljesítmény-prémiumon kívül termelési prémium is jár. A termelőszövetkezet ugyan, is egy hold kukorica megműveléséért a 16 munkaegységen kívül az össztermés 10 százalékát osztja szét prémiumként A munkaegység arányában ebből 8,8 százalék a növénytermelőké, 1 N. Toman: au A „ Big Joe” foglyai * Fordította: Sárközi Gyula Dixon tengernagy intézkedik Annak ellenére, hogy Dixon tengernagy rossz hangulatban volt dr. Francois Stowne mégis úgy határozott, hogy megzavarja nyugalmát. Már nem első éve ismeri Edgar Dixont, mivelhogy együtt szolgált vele az egyik ha. dihajón, mint főorvos, amikor Dixon még csak ellentengernagy volt. Furcsa ember volt ez a Stowne. Immár hány éve szolgál flottánál, de sehogyan se tudja meg_ szokni a ringást és állandóan tengeri beteg. Szörnyen félt a bombázásoktól is. A háború alatt szinte mindig inába szállt a bátorsága, ahogy ő szokta mondani; Edgar Dixon jólismerve a doktor eme fogyatékosságait, csodálkozva kérdezgette tőle: — Mi az ördögnek szolgál ma. ga, Francis, a flottánál, amikor olyan gyönge idegzetű, mint egy úridóma? A hadseregnél sokkal nyugodtabb volna az élete. Olyan régóta szolgáltak együtt hogy már csaknem jóbarátok voltak s amikor beszélgettek, nem resteltek keményebb kifejezéseket használni. — Mindig abban reménykedem, hogy félelmem idővel elmúlik — ütötte el Stowne tréfával a dolgot. Amikor a doktor bekopogott az admirális fülkéjének ajtaján, Dixon hatalmas íróasztalnál ült mély gondolatokba merülve. — Nos, mi újság, doki? — kér_ dezte a tengernagy komoran. Még mindig rossz hangulatban volt, mégpedig a rejtjeles távirat miatt amit rna reggel kapott a minisztériumtól. — Nem éppen kellemes hírek, tengernagy úr. — Nos? A doktor habozott, nem merte folytatni. jelentik. A községben időszakos napközis óvodát állítottak fel, hogy a gyermekeket biztos helyen tudják az asszonyok, amíg dolgoz, nak. A termelőszövetkezet vezetőségének jó munkáját bizonyítja, hogy míg tavaly 81 asszony dolgozott rendszeresen a szövetkezetben, az idén 150-re növekedett a számuk, s átlagos munkaegység- teljesítményük eddig 40 munkaegység. Juhos Erzsébetnek, az asz. szonybrigád vezetőjének 113, Rá. gyáns2iki Mihálynénak 90, Kiss Páinónak 70, Faljak Jánosnénak 72 munkaegysége van. Ez azt mutatja, hogy Ők már biztosan számíthatnak a prémiumként kitűzött 500 forintos jutalomra. Az új prémiumrendszer nemcsak egyéni eredményeket hozott. A termelőszövetkezet időben fejezte be az aratást, a kukoricát háromszor kapálták meg és a kér. tészetben is folyamatosan, időre elvégeznek minden munkát. Ez pedig azt jelenti, hogy az idén magasabb lesz egy munkaegység értéke, több lesz egy-egy tag teljesítménye, de keresete is. Nógrádi Margit — Nos? — emelte fel a tengernagy a hangját. — A pilóták, akik a szigeti sziklát bombázták, szintén megbetegedtek... — Sugárbetegségben? — Igen, Edgár... Szerintem mi. nél előbb odébb kell állnunk innen. A tengernagy semmit sem felelt. Ujjaival idegesen dobolni kezdett az íróasztal szélén, amely tele volt az Óceánia térképeivel és hajózási útmutatóival. Jóllehet Edgar Dixon jól tartotta magát ezekben a napokban egyetlen szóval, egyetlen arcmozdulattal nem árulta el, hogy mennyire aggasztják a tör. téntek, Francis Stowne jól látta azonban, mennyire lesoványodott, sőt meg is öregedett. — Hátha tévedett, Francis? — szólalt meg Dixon hosszas hallgatás után. — Nem, nem tévedtem. A szimptómák nyilvánvalóak. Különösen az aggaszt engem, hogy túl rohamosan csökkennek a fehérvérsejtek. Odébb kell állnunk innen, tengernagy úr! — Hogyan állhatnék odébb Francis, ha egyszer szigorú uta-
