Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-26 / 174. szám

1963. július 26. 4 Péntek Kinek van igaza? A panaszok sokasodnak a Bé­késcsabai Városi Tanács építési és közlekedési osztályán. Az elő­adó iktatja azokat és aztán „nya­kába veszi” a várost és sorba le­ellenőrzi a panaszok jogosságát. Megszabadulni a lakótól Az osztályon csak a VI. 3-tól a VII. 23-ig terjedő időszakban több mint 80 ügy aktája került elinté­zésre. Ezek többsége a lakók pa­nasza volt a háztulajdonos ellen vagy — ritkább esetben — fordít­va. Az osztályon elmondották, hogy a panaszok hátterében leg­többször az húzódik, hogy a ház- tulajdonosok meg akarnak szaba­dulni a lakóktól, ezért házukat szeretnék életveszélyessé nyilvá­nítani. Szerencsére van egy rendelet, amely kimondja: azt a házat, amelynek felújítása már nem ki­fizetődő, le kell bontani. Sokszor előfordul, hogy a tulajdonos éve­ken keresztül nem végzi el a leg­szükségesebb állagmegóvási mun­kálatokat sem, inkább hagyja, hogy a 100 ezer forintnál többet érő háza tönkremenjen vagy leg­alábbis olyan romossá váljon, hogy abból már könnyebb legyen a lakót kiüldözni. Csak néhány napja történt, hogy a Szent László utca 24 szám alól bejött M. A., hogy házát nyilvánítsák életve­szélyesnek. Az építési osztály elő­adója megállapította, hogy nem is súlyos összegért a házat még rendbe lehetne hozni. A nagyobb baj az, hogy az elmúlt években a tatarozási munkákat elhanyagol­ták. Emberek az udvaron A Vörösmathy utca 28 szám alól bejött egy férfi és elmondotta, hogy most már kénytelen kiköl­tözni az udvarra, nem mer éjsza­ka bennmaradni a házban, mert az bármely pillanatban rászakad­hat. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a panasz jogos. Az is igaz, hogy a tulajdonos 1959-ben szabályos bontási engedély alap­ján hozzákezdett az ingatlan le­bontásához, de mivel a lakónak nem tudott új lakást biztosítani, így az maradt, s az anélkül is ro­mos épület a további bontással az évek során még jobban tönkre­ment. Ma már helyrehozatalára nincs lehetőség. A tulajdonos nem sokat tehet a lakó érdekében, a lakó pedig várja, hogy ügye ked­vezően megoldódjék; Fellebbezés és intézkedés Az osztály határozataival na­gyon sok esetben nem értenek egyet, különösen a tulajdonosok. Biztos kézzel Forrón süt a nap, nem lehet elbújni előle kinn a hatalmas bú­zatáblában. Hiába vet árnyékot a kombájn fölé szerelt sátor, a meleg csak kicsalja a gyöngycseppeket a kombájnos poros homlokára. Bukva István, alig 17 éves endrődi kombájnos, mégis biztosan vezeti a zúgó masinát a nagy melegben is. Társadalmi támogatással családi házakat építenek a békési cigányoknak Békés község tanácsa idei költ­ségvetéséből összesen 120 ezer fo­rintot fordít a község legszegé­nyebb cigányainak megsegítésére. Nyolc cigánycsalád, amelyek sa­ját erőből nem tudnának házat építeni, házépítési segélyt kap a községfejlesztési alapból, illetve a községre fordított más költségve­tésből. A termelőszövetkezetben és vállalatnál dolgozó, de nehéz anyagi körülmények között élő ci­gánylakosok csak az építőanyag egy részével járulnak a házépít­kezéshez. Az ily módon lakáshoz jutó nyolc család közül egynek teljes egészében társadalmi mun­kával épít házat a községi tanács műszaki kivitelező részlege. A ne­héz körülmények között élő nyolc­gyermekes család nemrégen vesz­tette ei a kenyérkereső családfőt, akit tüdőszanatóriumba szállítot- |ak. Az árvák megsegítésére az építőmunkásokon kívül a község több lakója összefogott. A már- már tönkremenő és szétzüllő csa­lád szeptember 30-án a nyolc ház avatóünnepségén együtt örülhet a többi otthonhoz jutottal. JULIUS 26. Békési Bástya: Hintónjáró szerelem. Békéscsabai Brigád: Párizsi kaland. Békéscsabai Szabadság: A kopaszok bandája. Békéscsabai Terv; Egy po­hár víz. Gyomai Szabadság: Éjszaka. Gyulai Erkel: Fel a lejjel. Gyulai Pe- töíi: Mi ketten meg a ló. Mezőkovács­házi Vörös Október: Körhin­ta. Orosházi Béke: Előzés. Oros­házi Partizán: Egy szélhámos vallomá­sai. sarkadi Petőfi: Cartouche. Szarva­si Táncsics: A meztelen diplomata. Szeghalmi Ady: A pokol szolgálatá­ban. Sokszor kifogásolják azt az utasí­tást, amely szerint rendbe kellene hozni ingatlanukat. Ilyenkor szin­te megindítják a fellebbezési ára­datot az osztályhoz, a másodfokú hatósághoz: a megyei tanácshoz és ki tudná elmondani, hogy még hány helyre. Ez mind-mind újabb kivizsgálást követel, a házak pe­dig romlanak, a lakók türelmet­lenkednek. Természetesen megoldást egy- egy határozattal nem minden esetben sikerül találni. De egy ki­csivel több jóindulattal és ember­séggel, az egymás értékeinek meg­becsülésével ezeket a magántulaj­donban lévő házingatlanokat is jobban karban lehetne tartani. Ez nemcsak a tulajdonosok érdeke, hanem a lakóké is, de sok esetben talán maguk a lakók is meg akar­nak szabadulni a „háziúrtól”, s nem törődve azzal, hogy a nehéz lakáshelyzetben újabb problémát okoznak, szinte mesterségesen rongálják lakhelyüket. Lehetne írni azokról a pana­szokról is, amelyek a társtulajdo­nosok között keletkeznek. Egyik tulajdonos elkezd építkezni a má­sik tudta nélkül, de előfordul olyan is, hogy építési engedély nélkül fognak hozzá egv-egy épü­let bővítéséhez. Megtörtént olyan furcsa eset is a Dózsa György út 2 szám alatti háznál, hogy a tu­lajdonos a legszükségesebb mun­kák elvégzésére sem adta meg az engedélyt a lakóknak, akik pe­dig ezzel éppen a közvetlen élet­veszélyt kívánták elhárítani. Kinek van igaza? Minden eset­ben alapos és küröltekintő mun­kát igényel ennek eldöntése. Ah­hoz, hogy a viták ne fajuljanak el. az kell, hogy a lakó is, de a tulajdonos is emberségesen foglal­kozzon a másik fél kérésével. (—czi.) Beszédes számok Érdekes néha bepillantani a számok tengerébe. Itt fekszik előttünk a Nemzeti Bank Békés megyei fiókjának jelentése a la­kosság pénzbevételeinek máso­dik negyedévi alakulásáról. Ren­geteg a szám benne, hiszen a bank emberei azzal dolgoznak. De még a véget nem érni akaró számoszlopok mögül is kivillan itt-ott, ahol közelebb érezzük magunkat a mutatóhoz, a lükte­tő, eleven élet, azoknak az em­bereknek a tevékenysége, akik éppen így és nem másként alaki, tották e kimutatásokat. Egy adat a sok közül a maga sajátos banki terminológiájával: „A kiskereskedelem készpénz- forgalmát 2,3 százalékkal nö­velte a bázishoz viszonyítva, ne­gyedéves szinten”. Még aki nem is tudja, mit je­lent a bázis, érti: a második ne­gyedévben a kiskereskedelmi boltokból jóval több árut vitt el a lakosság, tehát durván kifejez­ve jobban táplálkozunk, mint azelőtt. Több tellett szalámira, vajra, húsra, zöldségfélékre. De miből? Érre is utalnak a szá­mok. A második negyedévben terv szerint 547,1 millió forint volt a tervezett lakossági bevétel. Ezzel szemben ténylegesen 591 millió forintra emelkedett. A többletbevétel döntően a mun­kabérek emelkedéséből adódik — állapítja meg a banki jelen­tés. Emögött természetesen terme­lési érték áll, vagyis nem az üzemekben, termelőszövetkeze­tekben termelt áru mennyiségé­től függetlenül nőttek a bérkifi­zetések, hanem éppen azokkal, a kívánalmaknak megfelelő arány­ban. S ebből ismét egy életkép villan elénk... Az az építőipari munkás, aki vállalja, hogy a vasárnapját is feláldozza, mert nagy a válla* latnál a hosszú tél miatti terv­kiesés, nemcsak a népgazdasá­gon segít önkéntesen, hanem saját magán is. Többet nyújt a szokottnál munkájával, s ezért természetesen több lesz a kere­sete. A konzervgyárban a forró napsütésben vasárnap is dolgo­zó mélyépítők; a többi fontos, kiemelt építkezésen tevékenyke. dő kőművesek, szerelők és más üzemek munkatársainak hősies helytállását tükrözik ezek a szá­mok. De ugyanígy mutatják a szö­vetkezeti parasztok kitartó, szor­galmas munkáját is, akik talán még nehezebb körülmények között, reggeltől sötétedésig verejtékeznek a földeken. Nem véletlen, hogy ebben a nagy do­logidőben a munkaegységekre mintegy 4,5 millió forinttal töb­bet fizettek ki a bázisnál — ahogy ezt a bank jelentése hiva­talosan megállapítja. A kővetke. ző hónapokban a munkaegység­kifizetések még fokozódnak, hi­szen zömében hátra van a behor- dás, cséplés, s a gabona értékesí­tése. Mindent egybevetve, me­gyénkben az országos átlagot meghaladja a munkabéremelke­dés. Ezt nem utolsósorban az ötéves tervben létesülő új üze­mek, üzemrészek és az ezzel já­ró létszámnövekedés segítette. De ezekre szintén csak úgy ke­rülhetett sor, hogy a dolgozók megteremtették rá az anyagi fe­dezetet. Továbbra is igy szükséges dol­gozni vagy egy kicsit még job­ban ahhoz, hogy még többet je­lentsenek megyénk lakosságának á banki kimutatások beszédes számai. v. d. N. Tornán: (10.) A „Big Joe” foglyai Fordította: Sárközi Gyula Senki nem mondott ellent. Queltoh bekapcsolta a villanyt és figyelmesen méregetni kezdte a falat, amelyből a radioaktív víz szivárgott. — Nézze csak meg, professzor úr — fordult Medows-hoz. — Azt hiszem, erősebben szivárog. Mennyi becsurgott már! Úgy látszik, a bombázás után a re­pedés kiszélesedett... —■ Könnyen lehetséges — fe­lelte közömbösen a professzor. — Előbb-utóbb utolér bennün­ket és akkor sugárbetegséget kapunk? — Reméljük, hogy addigra megmentenek minket — szólalt meg a professzor kelletlenül, hogy valamelyest is megnyug­tassa a rádiótechnikust, aki iránt egyre nagyobb rokonszenvet ér­zett. Ám Queltoh, mintha nem is hallotta volna a szavait, folytat­ta a magáét. — Azt mondják, hogy az bor­zalmas. Pokoli hányással kezdő­dik. Majd hullani kezd a haj és hámlani a bőr, mint a májas­hurka héja. Brrr!... Aztán? Eltűnnek a fehér vérsejtek, úgye? — Queltoh! — ordította el ma- g : Hazard és pisztolya után kapkodott. — Ha rögtön el nem hallgat, keresztüllövöm azt a tökkelütött fejét! — Csak megköszönöm magá­nak — nevetett fél Queltoh, — Akár máris! Queltoh azonban többé meg sem mukkant. Némán végighe- veredett asztalán, betakarózott vízhatlan köpenyével és elcsen­desedett. De most Hazard és Old kezdett sugdolózmi egymás­sal. — Szerintem azért robbantot. tálk fel a sziklánkat, hogy lese­perjék róla a radioaktív réte­get — dörmögte Eddy. — Mit gondol, sir? — Egyelőre azonban úgy lát­szik, csak az antennánkat seper­ték le — szólalt meg Hazard ko­moran. — Természetesen kárt okoz­hattak az antennában is. Hisz a szikla csúcsán állt... — Miért volt akkor csak egy robbanás? Ha meg elegendő volt is egy, miért nem kopog senki sem kriptánk ajtaján? — Talán úgy vélték, hogy a robbanás veszélyes és most más módszereket keresnek. Hát itt­hagyhatják Önt ebben a hely­zetben? Hisz nem akárkicsoda. Maholnap hadügyminiszter-he­lyettessé nevezik ki Ranshall helyére..i Ügy hallottam; hogy ez már eldöntött dolog. Rans­hall már régóta vörös paifömtől bűzlik. Eddy Old-ban csupán az a tu­dat tartotta a reményt a meg­menekülésre, hogy Hazard tá­bornokot, a hadügyminiszter-he. lyettes jelöltet nem hagyják cserben. Még csak gondolni sem mert arra, hogy a nagy főnök­ség képes volna feláldozni egy olyan személyt, mint Hazard. Hazard tábornok viszont, aki Eddy Old-nál jobban ismerte a nagy főnökséget, igencsak ké­telkedett abban, hogy csupán ez az egyetlen indíték késztetné a nagy főnökséget az ő megmenté­sére. A kongresszusi tagok kö­zött valóban vannak olyan em­berek, akik mindent megtesz­nek, hogy ő elfoglalhassa a had­ügyminiszter-helyettesi széket. És a hadügyminisztériumban? Van ott épp elég jelölt nélküle is erre az állásra. Hozzá még Hazaidnak ellenségei is akad­nak. Meg Dixon tengernagy- gyal sincsen olyan nagyon jó vi­szonyban. Medows professzor ezalatt fel­háborodással gondolt a macedó- nium bomba „hirtelen” kipróbá­lására. Szinte nem is kételke­dett abban, hogy sok bajt oko­zott, amelyeknek következmé­nyeit még csak sejteni sem le­het. Most persze mindent meg­tesznek, hogy leplezzék a ka­tasztrófát, illetve legalábbis csökkentsék nagyságát. Könnyen lehetséges azonban, hogy a Széni Patrick-sziget most hosszú ideig fogja mérgezni radioakiv anya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom