Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-24 / 172. szám

1963. Július 24. 4 Szerda Megyénk minden harmadik lakójára jut egy íakarékbetéf-könyv Nőtt az OTP-hitellel építők és vásárlók száma Békés megye OTP-fiőkjainál fél év alatt 79 millió forinttal nőtt a takarékbetét-állomány. A takaré­kossági mozgalomban résztvevők szánta megközelítette a 135 ezret Elvileg — ha figyelembe vesz- szük a megye lakosságának létszá. mát — minden harmadik Békés megyei lakosra jut egy OTP betét, könyv, illetve minden harmadik ember részt vesz a takarékossági mozgalom valamelyik ágában. A betétek számának és értékének gyarapodása mellett jelentősek az OTP hitelakciók is. Tavaly egy év alatt 700-an kaptak összesen 27 millió forintot családiház-építés- re, most az óv első felében már 600-an és több mint 28 milliót. Ugyancsak megtöbbszöröződött az áruvásárlási hiteleket igénylők száma is. Tavaly egész évben 22 millió forintot kértek és kaptak különböző áruvásárlásokra, az idén már 25 millió 700 ezer forintot hi. telezett, iyen célokra az OTP, j A legtöbbel Mi a legtöbb? Bizonyára a kérdésre sokan sok­féle választ adnának. Egyik em­bernek a legtöbbet az otthon je­lenti, a másiknak talán a pénz, a harmadiknak talán egy autó, s a válaszok így sorjáznának egy­más után. De vajon egy 12 éves fiúnak mi jelenti a legtöbbet? e Jóska benn ült a diákotthon ta­nulószobájában. Furcsa volt most a terem: Az asztalfiókok kihúz- gáLva és a sarokban a szekrény­ajtó is tárva-nyitva, szánté farkas- szemet nézett rá. Egyedül volt. Es senki se csodálkozzon azon, hogy ezen ő nagyon elkeseredett. A kollégiumból a többiek haza­utaztak. Ö pedig várta a levelet, hogy majd csak megérkezik, amelyben hazahívják— Pikán B. József III. osztályos ál­talános iskolai tanuló asztalfiók- jában a 4-es bdzonyitványávaíl, a magyarbánhegyesi diákotthon szo­morú kis lakója volt ebben a percben. Nevelőanyjának már há­rom levelet írt Békéscsabára, de azokra válasz nem érkezett. S ak­kor egy furcsa ötletnek engedve, emlékezve egy elmúlt nyárra, vé­giglapozva régi füzeteit, kitépett egy kockás lapot, s aztán írtai „Kedves szakács nénik! Én nagyon egyedül vagyok és anyukától sem kaptam még leve­let Nagyon szeretnék azért haza­menni. Tavaly, amikor a kony­hán voltam, ott én nagyon jól éreztem magam, én szeretnék szakács lenni. Én nem félek a krumplipucoiástól sem," Még néhány sor arról szólt, hogy Jóska nagyon szeretne haza­jönni Csabára, nagyon szeretné, ha a nyarat valahol eltöithetné. Volt néhány fillérje, vásárolt egy kék borítékot, igaz a címzéssel baj volt, mert, hogy is tudott volna egy III. osztályos tanuló rendes címzést írni. Hát csak ennyit írt: *,Megyei szakácsok, Békéscsaba, Szabadság tér 30.” És most illesse néhány dicsérő szó a postát, mert nem dobták ezt a levelet a szemétkosárba, hanem eljuttatták oda, ahol megértő emberek olvasták éL © Sírt a konyha. Furcsa, ákom- bákom betűkkel írt levelet kap­tak. Könnyű lenne azt monda­ni: hát, asszonyok..; De valahogy megérezték, hogy a kis Jóska tényleg nagyon egyedül van. Mi­kor Jánosi Józsefné, a megyei ta­nács konyhájának a vezetője a 3— 4 órás bevásárlás után visszaérke­zett a konyhába, egy kicsit maga is megszeppent síró asszonytársait látva. — Mi bajotok van? — szólt rá­juk, de mikor választ nem kapott, akikor tovább faggatta őket. Vé­gül valamelyik kibötote: — Van egy levél az asztalodon. Ezután Jánosdné is sírt egy sort, majd elkezdtek találgatni. Hiszen Jánosiné ismerte a kis Jóskát. Ab­ban az utcában volt nevelőszülők­nél, ahol ő maga is lakott. Az elmúlt nyáron egyszer-kétszer már behozta ide a konyhába: in­nét az ismeretség. Három-négy nap múlva pedig már megszületett a terv A szakácsnő fia gépkocsi- tulajdonos. ö vállalta, hogy el­megy Jóskáért. Azt, hogy Jóska mit érzett & mit érzett Jánosdné, nehéz lenne leírni. Valami meg­mozdult bennük, az biztos, egy kicsit összeszorult a torkuk, de azért Jóska is „felnőtt” már, és csak meghatottan állt az asszo­nyok előtti © Különös emberek? Dehogy. Ki is kérnék maguknak. Először még előttem is titkolóztak. Arról fag­gattak, ki árulta el az ő titkukat. Aztán lassan csak megtudom, hogy Jánosi Józsefné, a konyha vezetője két fiával és 87 éves idős édesapjával kinn él Jaminában. Ö vállalta a legtöbbet. Ott alszik ná­luk a kis Jóska. Jánosiné nem so­kat mond, inkább kiszól az ajtón és az asszonyoktól körülvett váj- ling elől beszálltja a fiút. Jóska félrefésült, fekete haja egy kicsit a homlokába hull Előt­te kék kötény, fenn a kötény sar­kán piros cérnával beírva: Pikán B. József tanuló A szép, fekete szemű fiú megilletődötten áll Já­nosiné előtt. Azt is elárulják ró­la, hogy valami születési hiba Házinyúl-tenyésztők figyelem! Érdemeís a házinyulat nehezebb súlyra felnevelni. A földművesszövetkezetek a 2,80 kg/db feletti élősúlyú, szerződött házinyulak után darabonként további 1 kg, összesen 2 kg zabot biztosítanak állami áron. 60782 Nemzetközi konferencia kezdődött a vasútépítés gépesítéséről A szocialista országok nemzet­közi együttműködési szervezeté­nek az OSZZSD-nek egyik mun­kabizottsága július 23 és augusz­tus 3 között Budapesten tartja idei konferenciáját. A nemzetközi ta­nácskozáson a bolgár a csehszlo­vák, a kínai, a lengyel, a német, a román, a szovjet és a magyar I szakemberek a vasútépítés és pá- ’ ljyafenntartás gépesítéséről tár­gyalnak. A konferencia idején vi­déken és a fővárosban szovjet, magyar, német és román pálya- építési és fenntartási gépeket, be­rendezéseket mutatnak be. (MTI) folytán csak 7 éves korában ta­nult meg beszélni. Most is lassan ejti a szót, de ez talán már inkább megfontoltság és komolyság nála. A kérdésre így válaszol: — Három levelet írtam anyu­nak, de ő nem válaszolt, aztán azért írtam Jánosi néninek, mert ő megígérte; segít, hogy szakács legyek. — Tényleg az akarsz lenni? Vagy csak ezt azért mondod™ — Én látom, hogy te nem is örülsz, hogy itt vagy? — szólt közbe Jánosiné is évődve. — ...én...? — s azután már szinte sírásra görbül a Jóska szája, hogy ki próbál kételkedni abban, hogy ő nincs szívesen iitt. Hogy magya­rázza meg ő ennyi „erteilen” fel­nőttnek, hogy neki ez a legnar gyobb boldogság és hogyan ma­gyarázza meg azt, hogy neki öröm a bevásárlás, öröm, ha boltba megy, és még az a fránya krump­li sem ugrik akkorát a kezéből, ha hámozza. Játszótársa a nagy­üst meg minden. Neki most így szép a nyár, s neki most ez az otthon™ És Jánosiné, aiki egy kicsit örök­be fogadta Jóskát, szerényen há­rítja el a szavakat, pedig legtöb­bet adja a gyereknek, pótolja ne­ki, amit elvett tőle a sors; az anyai szeretetet™ (Üuul néni Így ismerik a fiatalok, így tisz­telik az idősebbek is Kunágotán Harangozó Viktomét, a földmű­vesszövetkezeti kisvendéglő dolgo­zóját. A napokban ünnepélyes ke. társai a nyugdíjba vonulása alkal­mából. Sok-sok évet töltött Harangozó Viktomé a konyhák világában, ahol két keze nyomán ízletes, pá­rolgó étel került a fehér abroszok­kal terített asztalokra. Aki főztjét megízlelte, mindig szívesen tért be a Kunágotai Földművesszövetke­zet kisvendéglőjébe. Dolgos életéről csak annyit mond, hogy régen még Nágel Hen­rik kunágotai földbirtokosnál vet­te kezébe a főzőkanalat. A iel- szabadulás utáni években a helyi gépállomás konyháján dolgozott, s amikor azt megszüntették, jött a földművesszövetkezethez, ahon­nan nyugdíjba is vonult. Munkatársai és az iroda dolgo­zói virággal és kedves ajándékok­kal lepték meg a búcsúnapon. Jó egészséget kívántak pihenéséhez és sok kellemesen eltöltött évet. Vica néni valóban megérdemli a pihenést, hiszen igen sokat fára­dozott azon, hogy a vendégek megelégedetten távozzanak a föld. művesszövetkezet étterméből. Balkus Imre retek között búcsúztatták munka. Csaknem nyolcvanezer új televízió negyvenezer rádióelőfizető fél év alatt A posta idei eddigi eredményeit ismertető adatok beszámolnák többek között a rádiózás és a te­levíziózás fejlődéséről. A számok továbbra is igazolják, hogy a tele­vízió előrehaladása — figyelembe véve persze a rádió telítettségét — ma már kétszer olyan gyors, mint a rádióé. Még a második negyed­évi úgynevezett holt idényben is több mint 26 000 televíziót jelen­tettek be, míg rádiót tízezret. Az elmúlt hat hónapban csak­nem nyolcvanezer — pontosan 79 625 televízió-előfizetőt vett nyilvántartásba a posta. Ez alatt az idő alatt a rádióelőfizetők szá­ma negyvenezerrel gyarapodott. A félévi adatok alapján 404 731 tele­vízió-előfizetőt és 2 430 528 rádió- előfizetőt tartanak nyilván ha­zánkban. (MTI) Moziüzemvezetők tanfolyama kezdődött Békéscsabán A Békés megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében ötven film­színházvezető részére hatnapos tanfolyam kezdődött hétfőn Bé­téneö, esztétikai és filmforgatás gyakorlati előadásokat hallgatnak az Országos Film-tudományi Inté­zet és a MOKÉP tudományos Dóczi Imre késcsalbán. A résztvevők filmtör­munkatársaitól. N. Toman: (8) A „Big Joe” foglyai Fordította: Sárközi Gyula De ahelyett, hogy megkérdez­te volna, közölte koordinátáit s megkérte az oroszokat, hogy lépjenek érintkezésbe a „Fow- ken” torpedórombolóval. Azt a választ kapta, hogy ké­rését máris teljesítik. Azt is kö­zölték, hogy sejtik, miért kerül­tek a segítséget kérők ilyen nyo­morúságos helyzetbe™ — No, kicsodák hát?! — sür­gette Hazard Queltch-et. Kidu­dorodó homlokát számos apró ránc borította él, bozontos, rőt szemöldöke csaknem összeért az orra fölött, állkapcsa kissé lej­jebb ereszkedett. Korábbi ke­vélysége szinte eltűnt. Queltch minden öröm nélkül állapította meg ezt a változást a tábornok arcán és tettetett ha­nyagsággal válaszolta: — Oroszok, sir. — Micsoda?! — üvöltött fel Hazard s arca ismét átváltozott: szemöldöke felhúzódott, állkap­csa előreugrott. — És maga be­szélgetett velük? Kifecsegte ne­kik a hadititkot? Tudja-e, hogy ezért... Magánkívül volt a dühtől és többé egy szót sem tudott ki­nyögni. Queltch pedig, ha nem is éppen szemtelenül, de minden­esetre önérzetesen felélte neki: — Tábornok úr, én semmit sem fecsegtem ki nekik. Az oro­szok enélkül is többet tudnak er­ről az átkozott bombáról, mint jómagam. Talán még önnél is többet... Ez a kijelentés olyannyira megdöbbentette Hazardot, hogy egyszeriben lecsillapodott és za­vartan kérdezte: — De honnan?... Honnan tud­hatták meg? — Ezt én már nem tudom, sir — vallotta be Queltch egyszerű­en. — Viszont a bombánkat so­káig hatónak nevezték és na­gyon csodálkoztak azon, hogy mi egyáltalán életben maradtunk. — Sokáig hatónak?! — kiáltott fel Medows. Leugrott az asztal­ról és Hazardhoz rohant. — Tehát felhasználták a magreak­ciót, amely sokáig ható atomha- sadási gócot hoz létre? — Igen... — vallotta be a tá­bornok kissé zavartan. — De hiszen ez a legtisztább kalandorság! — folytatta Me­dows izgatott hangon. — Képe­sek voltak a „Big Joe” begyúj­tására felhasználni a nemrég fel­fedezett és nagyon rosszul ismert transzurán elemet, a macedóniu- mot? És itt az eredmény... Nem, éz már több, mint kalandorság! Hisz még elméletileg is csak nagyon homályos elképzeléseink voltak arról, milyen következmé­nyei lesznek annak, ha macedő. niumot használunk a hidrogén­bomba „begyújtásához”. Nem tudom megérteni, miért kellett annyira sietni ennek a „Big Joe”-nak a kipróbálásával! — Ugyan már! — nevetett fél Queltch rosszmájúan. Hiszen azért sietünk, hogy minél hama­rabb átléphessük a háború és a béke közti egyensúlyhatárt. Fé­lünk, nehogy bolygónk istállóvá változzék. Pedig úgy néz ki, hogy rövidesen nagy temetővé válto­zik. Hazardot meglepte Quéltch- nek az a kijelentése, hogy az oroszok ismerik a felrobbantott bomba titkát s úgy látszott, hogy már nem érdekli, mi történik körülötte. A félelemtől egész idő alatt remegő Eddy Old vi­szont gyorsan kihúzott zsebéből egy sötét dobozt és kapcsolgatott rajta valamit. — De hogyan? Az ördögbe is,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom