Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-15 / 138. szám
1963. június 15, 4 Szombat Építők napja Békéscsabán Verőfényes napsütés, előző napi esőtől kellemes illatú üget várta az elmúlt vasárnap a békéscsabai építőket, akik a Lencsést úton ünnepelték szakszervezetük hatévtizedes fennállását és az Építők napját. Képeink az Építők napi szórakozásról számolnak be. A ligetben felállított szabadtéri színpadon vidám műsorral szórakoztatták a résztvevőket. Képünkön: a szövetkezeti bizottság és a nőtanács közös színjátszó csoportja a Nyúl című tréfás játékot mutatja be. Pályaválasztás, továbbtanulás Rövid beszélgetés a csabai gimnáziumban A Rózsa Ferenc Gimnázium sok végzős diákjának nagy gondja mostanában az hogy sikerül-e az egyetemi, főiskolai fölvétel... Másoknak pedig: sikerül-e jó munkát kapni...? Böőr Ferenc igazgató elmondja, hogy a gimnáziumban ebben az évben 121 leány, s 90 fiú érettségizett. A gimnázium két osztálya: a IV/c és a IV/d elsőtől kezdve 5+1-es, politechnikás osztály volt. A pályaválasztás kérdéseiről Balázs Gyula tanárral, az ipari tagozatú IV/c osztály vezetőjével és Radványi György agrármémökkél, a mezőgazdasági tagozatú IV/d osztály vezetőjével beszélgetünk. Elmondják, hogy a két osztályból 24 diák szeretne továbbtanulni, míg 35-en a korábban megkezdett szakmát akarják alaposabban elsajátítani, mint ipán tanulok. A továbbtanulók között is több olyan A kitüntetettek. Várszegi István ács brigádvezető a® idén másodszor kapta meg a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. Büszkén mutatja barátainak, Nyist Lajosnak, aki szintén másodszor lett kitüntetve és Kiss János kőműves-nyugdíjasnak, akit jutalomban részesítettek. Zöld negyvenszáz! Varga Mátyás, a Békés megyei Tatarozó Vállalat igazgatója jó lapokat kapott. Ezt figyelik éppen partnerei, Hrabovszki György kőműves-nyugdíjas és Bobus Pál kőműves. Jobb, de még nem kielégítő a serdülőkorűak ruházati ellátása A 13—1-6 éves gyermekek, a serdülőkorúak száma igen tekintélyes: a felnőtt lakosság 8,5 százaléka. Gyors növekedésük miatt ebben a korban igénylik a legtöbb ruházati cikket, ellátásuk azonban mindeddig megoldatlan volt. A bakfisok részére már ai: első félévre is lényegesen több jól mosható ruhát rendelt a kereskedelem, s az üzletekben most található, a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiség és szélesebb választék bizonyítja az ellátás javulását. A 15—16 éves lányok részére külön, nagylányos modelleket terveztettek. Köitött- áru — tehát pulóver, kardigán, jersey-áru, stb — ellátásuk javítása az általános kötöttáruellátás alakulásától függ, ugyanis ezekből a cikkekből összességében sem tudja az igényeket kielégíteni a kereskedelem. A kamaszfiúk ellátása is jobb valamivel az eddiginél. A korszerű, réteges öltözködés követelményeinek megfelelően részükre js készülnek öltönyök, pantallók műszálszövefbőA, s kisebb menynyiségben szintetikus anyagból. Divatos, mellényes öltönyök máris kaphatók. A mennyiség és a választék növekedése kétségtelenül érezhető, nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a felnőtt férfiakkal összehasonlítva egyhangú a serdülőkorú fiúk öltözködése. Hiányoznak a derűs, világos, élénk színű, fiatalos vonalú fiúruhák. Az öltözködés korszerűsödésével mindinkább teret hódítanak a könyebb, lazább szövésű anyagok. Éppen ezért indokolatlan és gazdaságtalan a serdülőkorúak részére a legfinomabb, 400—500 forintos, nehéz szövetből készült ruhákat venni, mert ebben a korban nem elhasználja, hanem kinövi a gyerek. Szóvá kell tenni, hogy időnként és területenként még most is hiánycikk a szép, ízléses, egyszerű sötét fiúöltöny, valamint a fehér blúz és a sötét rakottszoknya. A belkereskedelem és az ipar űjalbb intézkedéseket tesz ahhoz, hogy jövőre még jobb legyen a serdülőkorúak ruházati ellátása. (MTI) van — különösen a mezőgazda- sági tagozatú osztálynál — akik a mezőgazdasági felsőfokú képzést választják. Nézegetem a továbbtanulókról készült kimutatást. A 211 végzősből 57 fiú és 61 leány jelentkezett egyetemre vagy főiskolára. Egész, ségügyi szakiskolára 24 lány kérte felvételét. Munkaviszonyt akar létesíteni 69 fiatal — nagy részük, mint ipari tanuló. A továbbtanulók közül 16 szeretne orvos lenni, 16 tanár, 8 bölcsész, 8 óvónő, 6 jogász, 6 katonatiszt, 4 állatorvos és 3 mérnök. És a többiek? ... — Külön eredménynek számít — mondják — hogy a fiatalok megszerettették magukat az üzemi dolgozókkal, s ők is megszerették az üzemet. A legtöbb politechnikás abba az üzembe megy vissza tanulónak, ahol négy éven keresztül gyakorlatot folytatott. Beszélgetésünk ezzel zárult. A kép, amelyet felvázoltunk, biztató: érettségizett fiataljaink megtalálják helyüket az életben. ff. F. Lehet, hogy egy új Van Gogh rejtőisik közöttük? ismerkedő látogatás három békéscsabai képzőművészeti szakkörben, melyek közül egy éppen nem működik taktikai megbeszélést tart. (Fotó: Kocziszky László) Ács és vasbetonszerelő szakmunkásokat vesz fel a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat békéscsabai és orosházi munkahelyedre. Jelentkezés: Békéscsaba, Kazinczy utca 2—4 alatt a munkaügyi osztályon. 47962 — HaHó! Itt a Népújság szerkesztősége. A kultúrfeáelőssel szeretnék beszélni. — Meg tudná mondani, hogy hívják?! Az érdeklődő körtelefon során ez a beszélgetés sajnos többször is elhangzott, mert sok üzemiben és intézményben még ma sem tudják pontosan ki a kdtúrfddős. Exportládák a kultúrteremben — Működik önöknél képzőművészeti kör? — kérdezem a kötött, árugyárbami Pozsonyi Pál kultúrfe- Időstől. — Nem. Néhány óve érdeklődők hiányában megszűnt. Azóta már gyakran gondoltunk arra, hogy isméit megszervezzük, de sajnos nem kerülhetett rá sor. — Nagy építkezések folynak itt. Talán azért nem? — Egydőre nincs hdyünk az építkezések miatt. A kultúrteremben a kényszerhelyzet miatt exportládák vannak és ez most a legfontosabb. De az építkezések befejezésével, valószínűleg már ősszd újra lesz képzőművészeti kör — mondja. A Balassi Művelődési Otthonban már biztatóbb kép fogad. Rajztáb- ’ák, állványok, szobrok sűrűjében dolgozik Mákos József aranydiplomás tanár tanítványaival. Ez az ország egyik legrégebbi területi köre. Sok „vándorlás” után kerültek ide, jelenlegi kis termükbe. — Milyen kiállításaik vdfak? — Helyi, megyei és országos tárlatokon a kör tagjai többször bemutatták alkotásaikat, sőt már külföldön is szerepeltek. Ezenkívül állandó házi kiállításunk is van — és bizonyításul a falra mu. tat, amit majdnem tdjesen dbo- rítanak különböző témájú képek. Elmondja még, hogy mintegy harminc volt növendéke tanul az — mondja Vágréti János és őszinte elragadtatással mutatja a 10— 12 éves ifjú „művészek” rajzait az úttörőházban. És valóban a még gyakorlatlan kezek által készített naiv képek megfoghatatlan varázzsal hatnak. Az egyikről Van Gogh, a Nap szerelmese jut eszembe... Nem lehetetlen, hogy itt az úttörők között talán egy új, nagy tehetség bújkál. — Hány tagja van a szakkörnek? — Húsznál több volt az év elején, de most kevesebben járnak. Valószínűleg az iskolaév vége miatt. ország ipar- és képzőművészeti főiskoláin. — Ez évben is jelentkeztek? — Igen. Szikriszt Éva, Mayer- hoffer Miklós és Fajó András, aki iparművész szeretne lenni. Hat éve rajzod és legutóbbi sikere az Erkd Diákiinnepekhez fűződik, ahol aranyérmet nyert Végre című freskótervévd. Mokos József fáradhatatlan energiával eredményes munkát végez, de nem a legideálisabb körülmények között. Kicsi a terem a 22 tagnak, s jó lenne, ha valamilyen módon segíteni tudnának ezen. — Hetenként egy foglalkozásuk van? — Igen. Szerdán, két óra. Kár, hogy csak rövidebb lélegzetű témákat tudunk kidolgozni. — Mindig itt a teremben tartják a foglalkozást? — Most már egyre többet járunk ki a szabadba, mert ott találjuk meg a legjobb témákat. — Nyári terveik? — Iskdai szünet alatt nem tartunk foglalkozásokat, mert nehéz összeegyeztetni az időpontokat a táborozások, üdülések miatt, de szeptemberben majd újra megkezdjük a munkát. Kiállításra készülünk v.z.
