Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

1963, június 14. 3 Péntek Bevethetik-e a jég1 verte területeket? Megosztó vélemények a föld hasznosításáról Az utóbbi hetekben többi elé hullott jégeső. Az okozott kár egyes termelőszövetkezetekben igen jelentős. Helyenként a leta­rolt tavaszi és őszi árpát, vala­mint a búzát lesilózták, miután az Állami Biztosító és a járási szervek a kiszántás mellett fog­laltak állást. A továbbiakban mi legyen ezekkel a területekkel? A vélemények e tekintetben megoszlanak. Ábel János, a kö- roetarcsai Petőfi Tsz agronómu­sát arról tájékoztatták, amennyi­ben bevetik a jégverte és a ki­szántásra javasolt 501 holdat, úgy az Állami Biztosító megvonja tő­lük az 1 millió 300 ezer forintos kártérítést. Az ügy természetesen nem így áll. Azokat a területeket, amelye­ket az Állami Biztosító és a járá­si szervek kiszántásra javasoltak és ki is szántottak, a termelőszö­vetkezetek bevethetik, s terven felüli bevételre tehetnek szert. Ezt megerősítette Szabó András, az Állami Biztosító Békés megyei igazgatója is. A napokban elosztották a kö- ponti vetőmag-tartalékkészletet. Ebből elsősorban a jégkárt szen­vedett termelőszövetkezeteknek kellene juttatni. Kapjanak ezek a tsz-ek jelentős támogatást a má­sodvetéshez kukorica-, napraforgó­cirok-, borsó-vetőmagot. De segít­hetnének a konzervgyárak — Bé­késcsaba, Szeged — is, ha uborka és zöldbab termesztésére vetőma­got adnának és természetesen szerződést kötnének a tsz-ekkel. A termelőszövetkezeteken a sor, döntsenek és éljenek az adott lehetőséggel, hasznosítsák a jég­verte területeket is másodnövé­nyek termesztésére. D. K. A növényápolás helysete a békési járásban Beszélgetés Beregszászi Károly főagronómussal A csibék gyors fejlődését mutatja a mérleg. Tisza Andrásné munkacsa­pata a békési Egyetértés Tsz-ben 16 ezer csibe felnevelésével nevezett be az országos többtermelési ifjúsági versenybe. II munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom tapasztalatai a mezőgazdaságban A békési járás termelőszövetke­zetei az első kapálást -— június 8-i adatok szerint — a szövetke­zetek többségében jó eredménnyel fejezték be. A napraforgó és a cu­korrépa mélykapálása csaknem, a silókukorica és a burgonya kapá­lása pedig teljesen befejeződött. — Ezek után csak azt kérdez­hetjük Beregszászi Károly főag- ronómustól, mely szövetkezetekben haladt legjobban a munka? — Több tsz-ben, közöttük a békési Egyetértésben és Űj Élet­ben, a csárdaszállási Ezüstkalász­ban & Petőfiben, a kamuti Béké­ben és Kossuthban, a mezőberé- nyi Aranykalászban és Petőfiben, továbbá a muronyi Leninben. — Miért haladt jól ezekben a tsz-ekben a kapálás? — Valamennyi gazdaságilag megalapozott szövetkezet. Csak­nem egy évtized óta már kiala­kult a munkafegyelem. Jól bevált a brigádszervezés, a területek be- művelésénél a személyes felelős­ség és az egyéni érdekeltség érvé­nyesítése. Mondhatnám azt is, hogy a felsorolt szövetkezetek mindegyikében igen fejlett pre­mizálást alkalmaznak. — A jó szövetkezetek mellett azonban vannak olyanok is, ame­lyek a növényápolás sereghajtói közé tartoznak. A tarhosi Űj Élet Tsz-ben a 230 hold közös kukon- , cából 200, a mezőberényi Előré-' be szökött. Most a fiú fivérénél laknak, tudomásom szerint beje­lentetlenül. Közben a lakásomat is kifosztotta. Miután közlöm az anyával, hogy a dolognak ez a része már nem tartozik ránk, folyton csak az jár az eszemben, vajon érde­mes volt-e Borosnak? A tárgyalás későbbi része egyébként a Zsuzsá­ról alkotott első képet még hite­lesebbé tette. Próbálom Boros magatartását elemezni. Kétségte­len, hogy Boros valami újat, rendkívülit várt Zsuzsától, olyas­mit, amit a feleségétől nem ka­pott meg. Vagy talán csak hízel- gett a hiúságának, hogy érte, a negyvenéves férfiért egy tizen­nyolc éves lány „halálos szere­lemmel” rajong? Hogy milyen volt ez a halálos szerelem, arra is bőséges választ kaptam a tárgya­lás későbbi folyamán. A Kakukkhegyen egy útkeresz­teződésnél leállították a kocsit s kissé távolabb egy tisztáson lehe- veredtek. Az idilli boldogság per­cei voltak ezek. A madárcsicser­gésbe azonban hirtelen motorzaj vegyült. Boros meghallotta, valaki túráztatja a motorját. Ez csak az Ő motorja lehet. Átvillan az ben ma jdnem 500 hold még ka­pálatlan. — Miben látja a lemaradás okát? — Néhány termelőszövetkezet­ben eléggé összekavarták az anyagi ösztönzést. Kombinálgat- ták, a nádudvarit akarták tovább fejleszteni a terven felüli termés premizálásával, de ez sehogy sem ment. A tarhosi Űj Életben a tagok nem tudnak eligazodni a premizálásban. — Milyen tanulságokat vontak le az említettekből? — Az osztálynak most az a fel­adata, hogy növényápolási mun­kákban elősegítsük a tagság egy­séges állásfoglalását; ne marad­jon kapálatlan egy hold föld sem. A bélmegyeri Aranykalász Ter­melőszövetkezetben javaslatunkra brigádgyűlést tartottak, s ezen beszélték meg a szövetkezet tag­jaival a feladatokat, hogy a nö­vényápolás jobban haladjon. — Bekapálnak-e a tsz-ek a nyári betakarításig? — Mi azt szeretnénk, ha a le­maradt termelőszövetkezetek a növényápolást — az egyszeri ka­pálást — aratásig befejeznék! Azokban a szövetkezetekben vi­szont, ahol napjainkban jól halad a növényápolás, el szeretnénk ér­ni a kapások háromszori művelé­sét. A kamuti, a kétsopronyi, a mezőberényi, a muronyi és a me­zőmegyeri tsz-eknek ehhez meg­van minden lehetőségük. agyán: el akarják lopni a kocsit. Odarohan. Zsuzsa csak lassan, vontatottan követi. Egy fiatalem­bert lát a kocsiban. Az Boros lát­tára kiugrik a kocsiból és a nála levő bajonettet teljes erővel a ha­sába döfi. Boros feljajdul. Zsuzsa még mindig nem ért oda. Boros hatalmas lelkierővel kirántja a hasából a bojnettet, eldobjak majd néhány lépést tesz előre. A fiatalember menekül és ekkor — a gépkocsi mögül egy másik gengszter ugrik eléje s pisztolyát rászegezve kiáltja!: — Ha megmozdul, fövök! Boros, miközben a vérző sebet a hasán összefogja, életéért kö­nyörög A fiú nem ismer irgalmat, a ravaszra teszi a kezét, amikor — lépések hallatszanak. A pisztoly csütörtököt mond, Tibinek nincs ideje még egyszer elsütni, mert két férfi közeledik. Tibi is elme­nekül. Közben Zsuzsa is odaér és Borost támogatva indulnak az úton lefelé. Boros minden erejét összeszedve is alig vánszorog A tárgyalás adatai szerint Zsu­zsa a szörnyű eset alkalmával nem mutatott különösebb kétség- beesést. Az a határozott meggyő­ződés alakúit ki bertnetn, hogy j^Jásodik ötéves tervünk nagy feladata^ elé állította me­zőgazdasági üzemeink dolgozóit, vezetőit, hogy a kenyér- és ta­karmánygabona, a hús, a tej és a tejtermék hozamait növeljék, az önköltséget csökkentsék. Ezért az ipari munkások példája nyomán széles körű munkaversenyt indí­tottak. Szakszervezeti bizottságaink és üzemeink vezetőinek többsége megteremtette a szocialista mun­kaverseny, a szocialista brigád­mozgalom további kiszélesítésének és állandósításának feltételeit. Munkaáganként és brigádonként ismertették és beszélték meg dolgozóikkal a feladatokat. Dolgo­zóink többsége munkafeiaj áldá­sokat tett a párt VIII. kongresz- szusának tiszteletére, melyet nem­csak teljesített, hanem túl is tel­jesített. Ezt az is bizonyítja, hogy a két súlyos aszályos esz­tendő ellenére egy-két növény­féleséget kivéve a mezőgazdaság a tervét teljesítette. Ennek muta­tója, hogy az elmúlt két év alatt a gyulai, a Hdduslháti Állami Gaz­daság, a kondorosi és az Orosházi Gépállomás elnyerte az MT és a Zsuzsát ekkor már a bonyodal­mak izgatták és nem az állítólag imádott férfi súlyos sebe. Erre gondolt először. A két férfi is, akik a tett szín­helyére értek, ilyen éltelemben vallottak: — Furcsállottuk, hogy a hölgy nem mutatott semmi különös iz­galmat s nem is láttuk nagyon kétségbeesettnek. Ószintén megmondom, én is furcsállottam a bírói székből, azóta is furcsállom és sokat gon­dolkozom ennek a viselkedésnek lélektani indokain. Igaz, Zsuzsa a tett színhelyén megállított egy véletlenül arra tartó, kiránduló­kat vivő taxit és a kórházig elkí­sérte Borost. A kórházba azon- ban nem ment már be s még kü- lönsebbnek tartom, hogy többé nem is érdeklődött a hosszú időn keresztül élet-halál között lebegő „imádott” férfi sorsa iránt. Sokat foglalkoztatott a gondolat, meny­nyire voltak őszinték Zsuzsa ér­zései, amikor a férfit súlyos álla­potban magára hagyta s többé fe­léje sem nézett? (Folytatjuk? SZOT vörös vándorzászlajiát. A múlt évi eredményes munka ju­talmául Élüzem címet nyert az az orosházi és a Szabadkígyósi Tangazdaság, a Kondorosi Gépál­lomás és a Békés-tarhosi Növény­védő Állomás. za kiszervezett bizottságaink többsége az üzemek veze­tőivel karöltve mozgósították a dolgozókat a tervek teljesítésére, túlteljesítésére. Nagy gondot for­dítottak a rendszeres értékelésre, az eredmények nyilvános ismer­tetésére, a jó módszerek és ta­pasztalatok elterjesztésére. Üzemeink egy részéről ez nem mondható el. Ma is vannak olyan vezetők, akik nem fordítanak kellő gondot a szocialista mun­kaverseny szervezésére, hanem azon vitatkoznak, hogy kinek a feladata a verseny szervezése, a vállalások értékelése. Az ilyen kicsinyeskedő, elvtelen vitáik oda vezetnek, hogy egyes gazdasá­gaink még ma is ráfizetéssel dol­goznak. nem tudják teljesíteni tervüket. Ez volt tapasztalható az elmúlt évben a Vizesfási Állami Gazdaságban, a dévaványai, a köröslaidányi, a gyulai és a Mező- gyáni Gépállomáson. Igaz, akadá­lyozták a tervteljesítést az ob­jektív tényezők is, főleg az időjá­rás, — de erre sem lehet min­dent ráírni. A hiba nemcsak a szakszerve­zeti bizottságokat és gazdaságve­zetőket terheB, hanem a ME- DOSZ megyébizottságát és a te­rületi igazgatóságokat is, mert nem adtunk megfelelő támoga­tást és nem követeltük meg az MT és a SZOT elnökség által ho­zott határozat végrehajtását. D olgozóink nagy többsége tu­datában van annak, hogy életszínvonalunk emelését, kultu­rális igényeinek kielégítését csak úgy tudjuk teljesíteni, ha töb­bet. jobbat és olcsóbban terme­lünk. Ebből az elvből kiindulva láttunk hozzá — dolgozóink kéré­sére — 1960-ban a szocialista bri­gádok szervezéséhez. Az első év­ben 83 brigád alakult (1117 tag­gal), s év végére hat brigádunk nyerte el e megtisztelő eímet. Aztán 1961-ben a brigádok száma 113-ra emelkedett (1820 fővel), s a komoly vetélkedés következté­ben az év végi értékelés során 21 brigádunk kapta meg a Szocia­lista brigád megtisztelő címet. J^zába egyre többen és többen kapcsolódtak be e nemes morálomba. 1952-ben már 203 brigád (2572 személy) indított versenyt a Szocialista brigád cím elnyeréséért, azonban mindössze 52 brigádunk nyerte el e meg­tisztelő címet. Ennek több oka volt. Többek között: a gazdasági vezetők egy része nem biztosítot­ta a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket, szakszer­vezeti bizottságaink nem fordí­tottak kellő gondot a brigádok patronáiására, nem adtak megfe­lelő politikai és szakmai segítsé­get a vállalások teljesítéséhez. Hozzájárult ebhez az is, hogy több gazdaságban bevezették a szakosítást és a már korábban megszervezett brigádok jó néhány tagját átcsoportosították újabb munkaterületekre. Több üzemben még ma is vannak olyan jelensé­gek, hogy a brigádok által tett termelési vonatkozású vállalások konkrétak, értékelhetők, azonban a szocialista módon való együtt­élés és a tanulásra irányuló vál­lalások általánosak, sablonosak és így nem értékelhetők. S ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy a címért ver­senyző brigádok egy része válla­lásait nem teljesítette. Jelenleg 174 brigádunk van 2148 taggal. Tapasztalatunk az, hogy a munkaverseny e magasabb for­mája nagy népszerűségnek ör­vend mezőgazdasági üzemeink­ben, és az ez évre tett brigád­vállalások is ezt igazolják. Igen jól foglalkoznak e mozgalom szer­vezésével a Mezőberényi Gépállo­máson, a Felsőnyomási Állami Gazdaságban és még jó néhány üzemünkben, ahol ma már a műszaki vezetők is tagjai a szo­cialista brigádoknak. j(j| zakszervezeti bizottságaink­nak. mezőgazdasági üze­meink vezetőinek, a MEDOSZ megyebizottságnak és a területi igazgatóságoknak a jövőben foko­zottabb gondot kell fordítaniuk a dolgozók kezdeményezésének felkarolására, a jó javaslatok, módszerek és tapasztalatok elter­jesztésére. Különösen nagy gond­dal ügyeljenek a szocialista mun­kaverseny, a szocialista brigádok folyamatos munkájának, vállalá­saik teljesítésének biztosítására. Ehhez az szükséges, hogy mű­szaki vezetőink, mint brigádtagok, széles körben kapcsolódjanak be e nemes mozgalomba. Ha ezt tesz- szük, akkor második ötéves ter­vünket sikeresen teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Snrnyai Ferenc MEDOSZ megyei titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom