Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

1963. JÚNIUS 14., PÉNTEK Ara 60 fillér XVin. ÉVFOLYAM. 131. SZÁM világ proletárjai, egyesüljetek I NÉPÚJSÁG A világ többet vár | Megváltozik a vélemény | Egy iskola bezárja kapuit | A jövő heti rádió- és tv-műsor | Meleg idő Ha nem az én pénzem A AI. Magyar Békekongresszus előtt Szakosíts Árpád nyilatkozata Nem nehéz elképzelni egy em­bert, mondj ilk. valamelyik vállalat igazgatójá* vagy egy minisztérium osztályvezetőjét, akinek termesze, tesan, mint minden embernek, megvannak a maga hétköznapi gondjai. Most például a szabóhoz megy Kiválasztja a neki legjob­ban illő ruhaanyagot, s megren­del a szabónál. Megkérdi, meny­nyibe kerül? Alkudni próbál. Vi­tatkozni, hogy kell-e mellény az öltönyhöz vagy nem, majd meg­gondolja magát s egy olcsóbb szö­vetből készítteti el a ruhát. Meg­takarított 300 forintot, s boldog örömmel könyveli el, hogy ma­radt pénze másra is. Azután beül a rá várakozó ko­csiba, irodájába hajtat, s megkez­di napi munkáját. Rendesen, mint mindennap. Akták, kimutatások, jelentések fekszenek előtte, olya­nok, amelyben intézkedni kell, közöttük talán olyan is, amelyben egy beruházásról van szó. Milliók vannak a papírra írva. Talán meg. fordul a fejében, hogy másképp olcsóbb is lenne, jobb is lenne, de aztán eszébe jut, hogy már beter­vezte magának az évi szabadságot, hétfőn kezdi, nem jut már ideje az intézkedésre. Hát jó. Balgaság lenne azt hinni, hogy az „enyém” és a „miénk” fogalom közötti szakadék oly nagyon át lenne hidalva, mint ahogy beszél­ni szoktunk róla. Mert beszélünk róla. Hol is? Legtöbbet talán a termelésd értekezleteken, pártna. pckon, taggyűléseken, ahol veze­tők, helyesen — a társadalom tu­lajdonát féltve oktatják munká­saikat, beosztottjaikat a két foga­lom szükséges egybeolvadásáról. Elmondják, ki miben hibás, X ho­gyan rongálta meg a franciakul- csot, s hogyan kellett azt megfi­zetni, jogosan, mert a mienket herdálta. Meg beszélgetnék a munkapa­dok mellett, az ég felé ágaskodó daruk árnyékában, olajos, téglapo. ros kezű emberek, akik néha talán keseregve vagy dühösen állapít­ják meg, hogy azzal a beruházás­sal, azzal a millióval megint nincs valami rendben. Némelyek csen­desen, mások hangosan beszélnek erről, ki hogyan bírja a jóságos oktatást. És hogy kinek mennyire van szüksége erre. Mert ilyenkor aztán egymást taszítják le az in­dokok a bizonyítékok asztaláról. Hogy a népgazdasági érdek így kí­vánta, és hogy okos emberek dön­tötték azt el, akik azért vannak ott, mert tudják, hogy mit csinál­nak. Megérteni? Azt már nehezeb­ben! Mert azt mondja Kovács Pál kőműves, hogy igaz, nem tanulta a magas politikát, nem ismeri a közgazdaságtant sem. De azt tud­ja — s ne is magyarázza neki sen­ki az ellenkezőjét! —, hogy ebbe a icmgy épületbe kár volt beleölni azt a milliót, amikor egy új jobb lett volna — kevesebbért. De valaki, isten tudja hányadik emeleten és irályén szobában a nagy íróasztal mellett rosszul vagy lustán értelmezett egy határozatot. Egy aláírás fölött viszont milliós számok oszlopa. Néhány megyei példát elmonda­nék. Előrebocsátva, hogy a fele­lősség dolgában csak az szórjon rám átkot, akit érint, mert meg­állapítani s újjal mutatná valaki­re, nagyon nehéz ebben a mi szentté avatott bürokráciánkban, s árrá rosszabb — mindenre jó ma­gyarázatot szolgáltató hivatalaink, ban. Nemrégiben elkészült az Oros­házi Üveggyár gázfogadó állomá­sa. Az értéke mintegy félmillió fo. rint. Miután kész lett, az illetéke­sek rájöttek arra, hogy erre a lé­tesítményre egyáltalán nincs szűk. ség. És most más kérdés, hogy va­lamire talán fel tudják használ­ni. A tény mégis csak a felelőtlén- ség maradt, az elnézés, s a kido­bott százezrek. Elkészültek az orosházi mező- gazdasági technikum kollégiumi épületének tervei is. A beruházó megbízta a Békés megyei Tataro­zó Vállalatot az épület felépítésé­re. A vállalat rendje és módja sze­rint felvonult megkezdeni az épít­kezést, de ekkor valaki rájött, hogy városrendezési szempontból lehetetlen oda egyszintes épületet építeni, ezért utasítást adott a tervek megváltoztatására. Igen ám, de van egy olyan rendelet is, hogy egymillió forintnál nagyobb értékű munkát a tatarozó válla­lat nem vállalhat, ezért a Békés megyei Építőipari Vállalatot bíz­ták meg az építkezés megkezdésé­vel. Így a tatarozó elvonult, az építőiapri vállalat pedig felvonult. A költségeket természetesen meg kell fizetni. Említettem már máshol is, hogy a békéscsabai szervizállomás sze­relőcsarnokában nem építették meg a szerelőaknákát, mert nem futotta már a keretből. Majd jö­vőre megépítik, de akkor fél kell törni a betonaljat, akkor duplá­jába vagy többszörösébe kerül majd. Nem lett volna mód, vala­milyen is. a költségvetés bővítésé, re? Biztosan. Csak hát mindenki úgy volt vele. hogy „nem az én asztalom”. Hasonlóképpen jártak a Békéscsabai Kötöttárugyár tra­fóállomásával, amit felépítettek, de mikor még csak terv volt, már akkor tudták, hogy rövidesen bő­víteni kell, mert nem bírja ez a kapacitás1 kiszolgálni majd az új üzemrészeket is. Ezeket persze nem nehéz elke­rülni. Csak az a koncepció kell hozzá, amit akkor használok, mi­kor a saját zsebembe nyúlok. Ha nem az én pénzem, akkor a mi­énk. S mennyivel nagyobb értéke van ennek a forintnak! Kiss Máté A magyar békemozgalom soron következő seregszemléje előtt Sza- kasits Árpád, a Béke-világtanács irodájának tagja, az Országos Bé­ketanács elnöke nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — öt év telt el legutóbbi kong­resszusunk óta, s ha visszatekin­tünk erre a fél évtizedre, meg­állapíthatjuk, hogy békemozgal­munk nagy munkát végzett. Né­pünk, pártunk, kormányunk ösz- szeforrott abban a törekvésben, hogy az emberiség megmenekül­jön egy harmadik világháború szörnyűségeitől. Békemozgalmunk abban látta fő feladatát, hogy felvilágosít­sa népünket a nemzetközi ese­ményekről; kifejezésre juttas­sa a munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek szolida­ritását a békéért küzdő száz­milliókkal; Az elmúlt hónapokban lezajlott békegyűléseken megválasztották azokat, akik a község, a járás, a megye lakóit képviselik a VI. Or­szágos Békekongresszuson. Me­gyénkből tizennyolc küldött és hét meghívott vendég vesz részt ezen a kongresszuson. A küldöt­teket június 14-én, ma délelőtt 9 órakor a Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága fogadja, majd Húsznak Jánosnak, a Haza­fias Népfront megyei titkárának vezetésével indulnak Budapestre. A békeküldöttség tagjai: Juhász János tanár Békésről, Ibrányi Sándomé termelőszövetkezeti tag Füzesgyarmatról, Mátyás Erzsébet pedagógus Sarkadról, Janurik Mi­hály nyugdíjas pedagógus Szarvasról, Fricz Nándor tsz-tag Biharugráról, Szél Imréné gyer­mekgondozó Nagyszénásról, Pata­ki József nyugdíjas vasutas Oros­házáról, Czilli István római kato­likus plébános Békésszentandrás. ról, Gura János termelőszövetke. zeti tag Elekről, Gero Henrikné tsz-tag Újkígyósról, Kádár Lajos- né tsz-tag Gyomáról, Szombati Andrásné esztergályos Békéscsa­báról, E. Kiss Jánosné tsz-tag Ke. Sukarno indonéz elnök elutazott Jugoszláviából Belgrad Sukarno indonéz köztársasá­gi elnök befejezte háromnapos jugoszláviai látogatását és csü­törtökön délelőtt különrepülő- gépen elutazott Belgrádból. (MTI) segítse az általános és teljes le­szerelésért, az atom. és hidro­génfegyverekkel folytatott kísér­letek beszüntetéséért, a katonai támaszpontok felszámolásáért ki­bontakozott nemzetközi összefo­gást, s hogy felsorakoztassa né­pünket a kolonializmus minden fajtája ellen folytatott küzde­lem oldalára. — A magyar békemozgalom mindig szorosan együttműködött a Béke-világtanáccsal. Teljes szívvel szolgálta a békés egymás mellett élés eszméjét. Tette ezt nemcsak szavakkal, hanem azzal is, hogy széles körű kapcsolato­kat épített ki öt kontinens nem­zeti békemozgalmaival. Az 1958-ban tartott V. Béke­kongresszus óta nagy erőfeszíté­seket tettünk azért is, hogy segítsük a legkülönbözőbb bé­kemozgalmak akcióegységé­nek megteremtését. vermesről, Kasza Mihály Végegy­házáról, Szmka Mihályné Szarvas­ról, Dani Irén Békéscsabáról, Mol­nár Pálné, az MSZMP megyei bi­zottságának munkatársa Békés­csabáról, Sándor Jenő gimnáziumi igazgató Szeghalomról, Suttyó Sándor tűzoltó Békésről, Püski Lajosné Mezőmegyerről, Vrbán Pál Tótkomlósról, Vaszkó Mihály Endrédről, Banadics Márton Gyű. Iáról és Nagy Lajos Békéscsabá­ról. A június 15—16-án megrende­zésre kerülő országos békekong­resszus előestéjén kitüntetéseket adnak át a legkiválóbb békemoz- galmi aktíváknak. ,Űgy érezzük, hogy ezek a fárado­zásaink jól illeszkedtek a hasonló nemzetközi törekvésékhez. — A legutóbbi öt, de különösen az elmúlt három esztendőben alaposan megerősödött a magyar békemozgalom is. A tavalyi moszkvai Béke-világkongresszus előtt szinte egész népünket meg­mozgatta. A tömegek megmozdu­lásának jegyében zajlott le a VI. Magyar Békekongresszus előké­szítése is. Szinte lehetetlen szám­ba venni a gyűlések sokaságát. Milliók figyelmét és szenvedé­lyes érdeklődését sikerült fel­kelteni békemozgalmunk se­regszemléje iránt. Mindez békemunkánk hatékony­ságát igazolja. — Csak a legnagyobb hálával gondolhatunk a békemozgalom sok ezer aktivistájára, akik áldo­zatkészen, önzetlenül, fáradságot nem ismerve segítették a magyar békemozgalom fejlődését. Kétsze­resen köszönetét érdemelnek azok, akik immár 15 esztendeje Vállalnak részt szíwel-lélekikel a béke megvédésének nagy munká­jából. A kormánykitüntetések, ame­lyek a legjobbakat jutalmaz­zák, a személyre szóló elisme­résen kívül békemozgalmunk valamennyi aktív segítőtársá­nak is szólnak. — A VI. Magyar Békekong­resszus jó órában ül össze, s min­den lehetősége megvan arra, hogy hasznos, gyümölcsöző mun­kát végezzen. Fórumán megvon­juk az elmúlt öt esztendő mérle­gét, s megjelöljük további mun­kánk irányát. Azt akarjuk, hogy a seregszemle után is épp olyan színes, eleven, lendületes legyen békemozgalmunk élete, mint most, a leszerelési hónap idején volt — fejezte be nyilatkozatát Szakasits Árpád. (MTI) Harold Wilson a Szovjetunióban Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke fogadta Harold Wilsont, az Angol Mun­káspárt vezetőjét (bal szélen) a Kremlben. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ma indulnak a békeküldöttek megyénkből az országos kongresszusra

Next

/
Oldalképek
Tartalom