Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

1963. június 5. I 4 Szerd* Színes tudósítás helyett... Arra készültem, hogy színes tudósításban számolok be a va­sárnapi békéscsabai ifjúság} ta_ Iákozórói. A ritka esemény vará­zsától fellelkesülten figyeltem a felvonulást, a vörös nyakkendős, fehér inges, zászlócskákat lenge­tő úttörősereget, a Széchenyi li_ getben összegyűlt sokaság han­gulatát, jegyezgettem a kulturá­lis műsor epizódjait, s néztem a lampionos csónakázást szürkület után. Amikor becsuktam a jegy­zetfüzetet, s a képzeletbeli mérle. gén lemértem a nap jó és rossz oldalát, egy-két furcsa jelenség miatt úgy döntöttem, hogy a szí. nes tudósítás ezúttal elmarad, ám nem szabad szó nélkül hagy­ni néhány észrevételt. Nem ün­neprontásnak szánom a reflexió­kat, csupán intelemnek a jövőre nézve. Aki a felvonulást nézte, annak a rengeteg daloló gyerek láttán örült a szíve. Impozáns menet­ben tették meg az utat a Felsza­badulási emlékműtől a ligetig. Vidámak voltak, fesztelenek, ki­pirult arcúak, látszott rajtuk, hogy tetszik nekik a nem min­dennapi esemény. Amikor elfo­gyott seregük, a diákok követ­keztek egyenruhában, fegyelme­zetten. Őket az üzemiek követ­ték, a tégla- és cserépipari vál­lalattól, a textilüzemekből, a kö­töttárugyárból, ktsz-ekből és a Békési Nyomdából. Kétszázan lehettek. Utánuk már senki sem jött, s a sok kíváncsi nézőben jo­gosan fogalmazódott meg a kér­dés: miért csak ennyien vannak a munkásfiatalok és egyáltalán hol vannak, hol maradtak a ter­melőszövetkezeti kiszisták, az intézmények, hivatalok fiataljai? Nem tartották érdemesnek, hogy részt vegyenek a városi ifjúsági találkozón? Az az érzésem, hogy az alapszervezetekben néhány • helyen sok kívánnivalót hagy maga után a szervezés... A ligetben ifjúsági nagygyűlést akartak tartani. A gondolat he­lyes volt, a kivitelezés azonban rosszul sikerült. Mire a szabad­téri színpadhoz ért a felvonulók menete, a fiatalok szétszéledtek, a sátrak és szórakozóhelyek kö­zött. Az úttörők és a diákok egy része hűségesen várta a gyűlés kezdetét, de azok, akikhez a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja szólni kí­vánt, nem voltak sehol. Érthető hát, hogy mindössze 10 percig tartott a ,,nagygyűlés” — A legnagyobb forgalom a ha­jóhintánál, a fagylaltozónál és a sátraknál volt. Az egyik gyer­mek-gyűrűben furcsa játékra fi­gyelhettem fel. A fára fehér le­pedőt, a lepedőre pedig egy né­ger maszkot tűztek, s akinek kedve, pénze volt (1 forintért há­rom dobás) az dobálósdit játsz­hatott a pénznyerés reményében. Pingponglabdával kellett bele­találni a néger szájába. Vajon az ízléstelen, idejét múlt játékhoz milyen meggondolásból adtak engedélyt? A nap legszínvonalasabb ese­ménye kétségtelenül a kultúrmű­sor volt, mely délután 1 óra után kezdődött és alkonyaiig tartott. Táncosok, muzsikusok, éneke­sek, szavalok szórakoztatták a lelkes közönséget. A rendezők­nek csupán néhány szereplő ért­hetetlen távolmaradása okozott fejtörést, de ennek ellenére is élménydús volt a műsor. Az esti csónakfelvonulás a Kö­rösön az újdonság varázsával hatott. Kár, hogy a fiatal nézők közül néhányan megfeledkeztek magukról és a huliganizmust sú­roló cselekedeteikkel bosszantot­ták a csónakban ülőket. Viselke­désükkel elégtelenre vizsgáztak. Színes tudósítás helyett csak ezt akartam elmondani. P. R. Huszonnégy ismeretterjesztő előadás egy évadban ,'Tudósi tóriklól) Bucsán, a legutóbbi tanácsülé­sen, a községben végzett népmű­velési mimikát tárgyalták. Az ülésen Szilárd Ádám tanár szá­molt be. Többek között elmon­dotta, hogy a három termelőszö­vetkezetben tanfolyamokat szer­veztek. Ezenkívül az idén 24 is­meretterjesztő előadást tartottak a községben. Jól működött a KISZ színjátszó csoportja, nagy sikerrel JÜNIUS 5. Békéscsabai Brigád: Francia kandal­ló mellett. Békéscsabai Szabadság; Csodálatos vagy Júlia. Békéscsabai Terv: Egyiptomi történet. Gyulai Er­kel: A vád tanúja. Orosházi Béke: Ke­resztesek I—n. Szarvasi Táncsics: A különös lány. szerepelt a járási kulturális szem­lén. A színjátszók munkájában örsi Tóth László, a tanfolyamok szervezésében Öz Róza segített sokat. Az idén megszervezték a művelődési otthonon belül a báb­szakkört is. Bezárult a Belgrádi Nemzetközi Műszaki Kiállítás és Vásár Belgrád A VIX. Belgrádi Nemzetközi Müszkal Kiállítás és Vásár június 3-án bezárta kapuit. A vásáron 1230 jugoszláv és külföldi vállalat és cég állította ki ter­mekéit, amelyeket körülbelül 750 000 látogató tekintett meg. A belgrádi nemzetközi műszaki vá­sáron hat magyar vállalat vett részt, elsősorban műszaki újdonságokkal, amelyek iránt az érdeklődés igen élénk volt. (MTI) A Mezőhegyesi Cukorgyár keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal rendelkező, büntetlen előéletű, 25—50 közötti életkorú férfiakat és nőket őszi répaátvevői munkára. Jelentkezés saját kezű életrajz és kérelem beküldéséved eszközlendő a cukorgyár címére. 246 Az Országos Rendező Iroda nyári tervei Az Országos Rendező Iroda vál­tozatos műsort állított ößsze a nyári hónapokra. A budapesti és vidéki szabadtéri színpadokon mintegy százötven előadást tarta­nak. A program revü-, kabaré-, esztrádműsorokat és tánczenei hangversenyeket ígér. A nyaralók szórakoztatására a Nevetővendég-szolgálat című ze­nés esztrádműsort Siófokon, Föld­váron, Leltén, Bogláron, Füreden, Hévízen és más üdülőhelyeken mutatják be. A balatoni program kiemelkedő eseménye lesz egyéb­ként a látványos vizikarnevál, amelyet augusztus 19-én rendez­nek Siófokon, a vízre épített szín- fiadon. u n m oo< A próba folytatódik A biharugrai Petőfi mozi mutatja be június 5-től 6-ig ezt az érdekfeszítően izgalmas csehszlovák el­lenállási filmet, melynek története a II. világháború végén játszódik. A film fő­szereplői nálunk is jól is­mert és kedvelt csehszlo­vák filmszínészek. Az évad utolsó premierje a Jókai Színházban S ikeres évadöt zárt színhá­zaink Jacobi Viktor: Leány­vásár című nagyoperettjének be­mutatásával. Bár ez az írás nem tekinti feladatának az évad érté­kelését, hiszen nem is lehet fel­adata, annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy most, az 1962/63-as színházi évad végén jo. gos örömmel és elismeréssel, em­lékezhetünk vissza a sikerekre: a Tűzijátékra, a Pygmaüomra, a Ma­rion de Lormera, az Aranyszőrű bárányra, az Édes fiaimra, az Ala­csony mennyezetre, egy ötletes Csárdáskirálynő produkcióra és a többi bemutatóra is. Ez az utolsó, a Leányvásár, a szokásosnál gyorsabb előkészület ellenére is megállja a helyét; szó­rakoztató, néhány eredetinek mondható ötlet is fűszerezi, és ta­lán elsőként kellett volna említeni Jaeobi nagyon szép muzsikáját, a taps igaza ösztönzőjét Gáti Sándor, az operett rendező­je már egészen nyári asra keverte a színeket, és néhol többet is meg­engedett egy-két színészének, így aztán az önfeledt, jókedvű neve­tés rtt-ott sikító vihogást is felröp­pen tett, és — ha csak percekig is — ,de eltakarta a muzsika báját, a történet emberi érzéseket, szenve­délyeket megcsillantó pillanatait. (Nem részletezzük, hogy mire gon­dolunk, hiszen pontosan tudja mindenki.) A szereplők a Csárdás- kiráiynő-bői jöttek át a vadnyuga­ti „leányvásárba”, és becsületesen eljátszották Tom Migles bosszújá­nak és szerelmének történetét. Barcza Éván (Lucyt alakította) lát­szott, hogy elragadta Jaeobi mu­zsikája: nagyon szépen énekelt és felszabadultan játszott. Partnere, Bánffy Frigyes (Tom Migles) kü_ lönsen a 2. felvonás fináléjában produkált emlékezeteset Perényi László (Hamson) széles skálájú játékkultúrája az operett-alakból is embert ötvözött, Déry Mária (Bessy) és Széplaky Endre (Fritz) viszont inkább csak kacérkodtak azzal a színvonallal, amit a Csár- dáskirálynő-ben nyújtottak. Padár Teréz (Harrisonné), Beck György (Gróf Rottenberg), Baross István (Jefferson) alakították még az ope­rett nagyobb szerepeit. Egy-egy ügyesen és hatásosan megoldott fi­gurát látunk még Demény Gyulá­tól (Simpson), Zeke Lászlótól (Jim Steward), Gyurcsek Sándortól (Sam) és Bende Attilától (Kocs- máros). Szólni kell Suki Antal díszleteiről; a tervező a láthatóan szolid anyagi lehetőségekkel jól gazdálkodott, díszletei újból igen színvonalasak. Baross István ko­reográfiája érdekes, kár, hogy né­hol bizonyos objektív körülménye­ket figyelmen kívül hagyott, és nem mindig épített megfelelően arra, hogy mivel lehet és mivel nem lehet megbízni tánc dolgában egy-egy szereplőt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Ki mit tud?-ből ismert két csabai katona-táncos: Garzó Tibor és Szebellédi István megér­demelt vastapsot kapott.). A leghálásabb feladatok egyike a zenekarnak jutott, mely Németh László karnagy stílusos vezetésé­vel kellemesen és hatásosan szó­laltatta meg Jaeobi Viktor világ­hírű muzsikáját. Sass Ervin műsora Június 5-én este 7 órakon leanyvasar Odry- és szelvénybérlet-. Június 5-én 19.30-kor Szarvason: ALACSONY MENNYEZET ■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■«■■■■■■■■Műm 4? — -nJL Száz éve kezdődött és hatvanöt éve ért véget a budapesti lóvasút története m s m m m : ■ Éppen egy évszá­zada, 1863 nyarán kapta meg az enge­délyt a Budapesti Közúti Vaspálya Tár­saság, hogy megkezd­je az előmunkálato­kat a budapesti ló­vasúti személyszállí­tás megszervezésére. Az első kocsi 1866. augusztus 1-én indult el a Szérűi tér—Or­szágát—Újpest, vagy­is a mai Kálvin tér— Múzeum körút—Baj- csy-Zsilinszky út— Váci út—újpesti ki­kötő útvonalon. A lóvasút három és fél évtizedes történeté­nek utolsó esztende­it azonban már az élet-halál harc jelle­mezte a villamosko­csik fokozódó térhó­dítása ellen. A lóvasút nem akarta megadni ma­gát. Üj, szebb kocsi­kat és kitűnő lovakat szereztek be. E züst- sújtásos zubbonyá­ban, sarkantyús csiz­májában egész nap járta a várost a hu­száros tartású istálló­mester, többek között azért is, hogy délceg megjelenésével meg­hódítsa a könnyen hevülö szíveket. Még a mteldíjak csökken­tésével is megpróbál­koztak. De minden hiábavalónak bizo­nyult. A villamosok 1897-ben már 26,5 millió, 1898-ban pe­dig több mint 36 mil­lió utast szállítottak. A versenyt végül is fel kellett adni. 1898. június 7-én szálltak utoljára a nyereg alakú bakra a kocsi­sok, utoljára gördül- ! tek végig a síneken a 5 lágyan himbálódzó ■ kocsik, másnap pe- ■ dig már zárva ma- ■ rudtak a kocsiszínek 5 kapui, új munkát i kerestek a kocsisok i és a daliás istálló- S mesternek is más l pályát kellett válasz- • tania. A lóvasút kocsijai : a következő évtize- i dekben már csak : egyetlen pályán köz- j lekedtek. A Margit- ■ szigeten, ahova csak- ■ ugyan jobban is illett ■ a lassan poroszkáló : lovak és a csendesen i ringatódzó kocsik ro- \ mantikája, mint a { zörgő villamosok ; vagy akár a benzin- \ gőzt eregető, dübör- i gő autóbuszok. ; Baldwin jobban tudja A világsajtót bejárták az amerikai Délen» Alabamában készült drámai képek. Az egyiken rendőrkutyák marcangolják a négereket, a mási­kon egy marcona „cop**, vagyis he­lyi rendőr csavarja hátra a földön fekvő néger fiú kezét, miközben egy másik cop a fejére lép, a harmadi­kon néger fiatalasszony hátán csat­tan a gumibot és így tovább. Minderről kifejtette véleményét Amerika egyik legismertebb írója és publicistája, James Baldwin is, akinek legújabb könyve most is az Egyesült Államok tíz legtöbb pél­dányban elfogyott munkája közé tar­tozik. Baldwin elsősorban amiatt fe­jezi ki aggodalmát, hogy a bigottan fajüldöző Dél elég határozottsággal találja-e szembe magát a központi, vagyis a washingtoni kormány ré­széről. A Time című magazin egyik levél­írója, Palmer Van Gundy a calif or­mai Glendaleből, „túlságosan pesszi­mistának” találja James Baldwin ag­gályait. Van Gundy persze nem bo­rúlátó, a fehér californiainak erre nincs is oka. James Baldwin nála sokkal jobban ismeri a Dél nége­reinek kiszolgáltatottságát és sokkal jobban érzi a kormány magatartá­sának következetlenségét. Már csak azért is, mert — ő maga is néger. (ha)

Next

/
Oldalképek
Tartalom